Az a bizonyos szem és fül kapu.

Bizonyára többeteknek feltűnt, hogy a jó pár éve egy szisztematikus és igen erőteljes lejáratása folyik a hívő életnek, a kereszténységnek (még ha legtöbbször pontatlanul határozzák is meg) és a szentírásnak. Nyilván ez betudható a korszellemnek, a világra egyre inkább ráterülő sötétségnek. Valamint sajnos, számos negatív példa és botrány is elősegíti az ilyen témákat ecsetelő filmeknek, és más formában történő publikálásoknak a megszületését és terjedését. Ma már általánosan a legtöbb filmben, filmsorozatban, mintha kötelező lenne, kisebb nagyobb mélységben megjelenik a kereszténységet ekéző, lesajnáló, idejétmúltnak beállító jelenet. Párhuzamosan a női és férfi másságot ezerrel propagáló nyílt szereplésekkel együtt. Elszomorító látni hogy a nyúl akarja vinni a puskát. Nyilván ez tudatos munkája a sötétség erőinek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre nagyobb teret nyerjen a hazugság az igazsággal szemben, ahogy arra Jézus utalt is, példázatában, hogy a sötétség is növekszik, nem csak az igazság/világosság terjed. A legtöbb film szöveganyagát megnézve, azt találjuk, hogy a kilencvenes évekig tartó általános káromkodást és görbe tükröt, tartó odamondásokat. (mivel valós sztorikból merít, van létjogosultsága) Egyre inkább leváltja a tudatosan ferdítő, gonoszságból, eltaposási szándékból táplálkozó szövegezés. Számomra legdurvább példái azok, amikor a legtrágárabb káromkodásokba tudatosan és irányítottan, együtt említik/veszik a szájukra az Úr Jézus nevét, megváltói munkáját, és a Szentírást vagy egy-egy kiragadott idézetet. Természetesen a szent a bizonyos értelemben tabunak számító szavak és azok jelentéstartalmát, a közönséges és legdurvább szavak és kifejezési környezetek közvetlen közelében megjeleníteni, kimondani, nem egyébért történik, mint hogy teljes mértékben szétzúzzák, és felszámoljanak minden tiszteletet az emberek gondolkozásában, úgy általában minden szent, értékhordozó, és igazságot megszólaltató kommunikációval szemben. Mire is gondolok? Csak egy példa: Urunk nevét, abszolúte nem, véletlen hangoztatják egy egy-egy totál erkölcstelen, vagy vértől tocsogó jelenetben a legobszcénabb káromkodásokkal egy mondatban. Nem akarom tovább ragozni ezt az igen mély problémát, amit nagyon sokan, félvállról vesznek. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy vigyázzatok a szívetekre, hogy a méreg ne tudja elérni, és negatív irányba terelni. Arról már nem is szólva, hogy kétszer is gondold, meg mit nézel meg, mit engedsz be a szem és fűl, kapudon! Addig figyelj erre oda, ameddig még megteheted, ameddig még lehetőséged/szabadságod van, hogy megválaszd, mit nézel és hallgatsz meg.

Köszönöm a figyelmeteket.          

A személyes kapcsolatot neked kell megélned!

Ez az idei év első bejegyzése, így mindenkinek áldott esztendőt kívánok, Isten vezetésében! Volt idő, amikor magam is mindent elkövettem, hogy úgymond „jó keresztény legyek” és ebbéli fáradozásom nagy részét azt tette ki, hogy minden fellelhető kutat megkerestem, amit a keresztény világ úgy propagál, hogy a győzelemre és a sikerre vezető hívő élet kulcsai jutnak általuk a kezünkbe. (Nem kétlem, létezik ilyen, hiszen nem tudhatjuk, hogy az Atya, mit mikor és hogyan használ fel a javunkra, az előrehaladásunk érdekében.)  Könyvek és tanítások megszámlálhatatlan sokasága, személyek és kapcsolatok tucatjai, melyek ma már sajnos sehol nincsenek. Vagy igencsak eltévedtek, még isten munkájától is. Olyan „megoldási kulcsok” melyek később az antikváriumokban kötnek ki, vagy jobb esetben a könyvespolcok legporosabb részein állnak mozdulatlan hirdetve, hogy még hozzád is eljutottak, igaz vajmi kevés eredménnyel. Sokan azt ígérik, hogyha előírásaikat követed pontjaikat betartod, akkor nem kell többé a lelki problémákkal bajlódnod, és a hívő életed szinte maga lesz mennyország. Kétségtelen ezek a reményt keltő gondolatok szimpátiával találkoznak mindazokban, akik életében dúl a harc az életük egy vagy több területén. Mi amúgy is, mindig mindenre azonnal megoldást szeretnénk. De, és szerintem e tapasztalattal nem csak én vagyok így, ezek a „csoda kutak” és az általuk kínált formulák nagyon ritkán hozzák meg a beígért eredményeket. Ennek pedig valószínűleg csak még nagyobb zavar és elkeseredés lesz az eredménye. (Ha ezt egyáltalán meg merik fogalmazni.) Nincs bajom a desszertekkel, magam is szeretem, de ez kevésnek fog bizonyulni, ha nem kapod meg személyesen Istentől, a Te utadra való pogácsát, mint Illés is.

Akkor most azt mondom, hogy ne olvass és ne hallgass építő tanításokat. Ne keres élő vizű „csoda kutakat”. Ne ápolj egészséges hívő kapcsolatokat, és ne legyenek olyan emberek, akikre felnézel! Nem ezt mondom! Csak szeretném, ha megértenéd, hogy a desszert az nem a főétel! (főétel alatt az Istennel megélt, valós és szentségre törekvő, szeretetteljes kapcsolatot értem. Ezt neked kell megélned, ezt nem lehet utánozni, nem lehet kerülő úton beszerezni) Sokan ezért is jutnak arra a következtetésre, mint magam is annak idején. Hogy hiába a tucatszám elolvasott, meghallgatott, nagy elánnal, a zárban forgatni kezdett szuper-kulcs. Az eredmény lehangoló! Hívő életünk nem lett olyan, mint amit ezektől reméltünk. Se meg nem változtunk se közelebb nem kerültünk Istenhez, illetve ez csak igen ritkán történt meg a mi hibánkból eredően. Lehet hogy az ismeretünk gazdagabb lett, néha még fel is lelkesültünk, de konkrét változást csak ritkán tapasztaltunk. A desszert nagyon finom és szükséges, minden napszakban általában nyitottak is vagyunk rá, igaz nincs meg benne sok olyan vitamin, ami az igazi túléléshez szükséges. Azokat a vitaminokat, esszenciákat, azt tapasztaltam az Istennel töltött valóban ráfigyelő az Ö akaratát kereső, azt felismerő és annak engedelmeskedő időszakokban lehet begyűjteni. (Sajnos létezik a hívő életében, nem ilyen időszak is) Szánj időt arra, amikor a saját Bibliáddal feszültséget és izgalmat érezve a szívedben, nem sajnálva az időt és semmi mást. Nyitott szívvel, örömmel és alázattal, leülsz Isten elé. Csak Ö és Te, vagytok jelen, ez a szíved belső szobája! S az első szavad az legyen: Abba Atyám szeretlek, még ha tökéletlenül is, de szeretlek! Meggyőződésem és tapasztalatom is hogy a meny nyílik meg ilyenkor. Persze nem feltétlen az elvárásaink szerint, hanem Isten bölcsességében. S az a csendes hang életet szól beléd! Ez a csodálatos „hang” „megtapasztalás” a Szent Szellemnek ez a minden sejtet átjáró vigasztalása! Na, ez az, ami a hívő életedet eredményessé és áldottá teszi! Az ilyenkor kapott kijelentés, felismerés, Isteni szó, ami megelevenedik a bibliádból, az a tiéd, csak a tiéd. Az a pillanat az a vigasztalás, az-az útmutatás, természetfeletti ölelés, ami felemel és megtisztít az a te ajándékod Istentől. Ez mindent megér! Mindent! Azt fogod találni, hogy ez valóban a legeslegdrágább kincs, amiért mindent odaadhatsz, mint a példázatban szereplő ember. Ne érd be csupán a desszertekkel, keresd az Urat és töltsd vele az idődet, ebből fakadjon minden más az életedben. 

Köszönöm a figyelmeteket. 

Egy különleges hajóút.

A hajótest a kegyelem! Isten irgalma és szeretete. A megváltásunk, az a tökéletes és teljes mértékben egyedi áldozat, amit Jézus, az örök életbe való belépésünk érdekében hozott. Az a vér, ami értünk ontatott a bűneink bocsánatára. Szóval, ez a hajó, a kegyelem hajója! Erre a hajóra csak és kizárólag hit által tudunk feljutni, sehogy máshogy! Erre az útra a jegyet Isten ajándékként, szeretetéből és irgalmas kegyelméből biztosította mindenkinek, aki azt hittel elkéri és elfogadja. Itt egyszerűen nem beszélhetünk cselekedetekről az utazás érdekében, az ember oldalán. A cselekedetek a hajó árbocát és a különböző vitorlákat ábrázolják ki. Melyek rendkívül fontosak, de csak miután a hajótest megépült, mert ennek hiányában, a legjobb anyagú és legerősebben megvarrt vitorla és minden más egyéb hajófelszerelés is értelmetlen. Meg kell értenünk, a hajótest nélküli árbocfába kapaszkodva, vagy vitorlavászon lengetéssel (például helyes erkölcsi cselekedetek) nem tudunk a mennyei parthoz eljutni. Ahhoz fent kell lenni az Istentől megadott hajón, és ahhoz az egész út alatt ragaszkodnunk kell, teljes szívünkből. Csak és kizárólag az Isten által rendelt hajótest az, ami a célba tud juttatni minket, ennek hiányában nem beszélhetünk Isten akaratában lévő hajóútról. Az emberi cselekedetek csak is erre a hajótestre ráépülve jöhetnek számításba és érnek valamit. Csak a hajóval, magával és annak céljával azonosulva válnak valóságosan Isten szemében is értékké.  De így már, ha hit és szeretet munkálja őket, előlépnek a hívő élet legfontosabb elemeivé. Ekkor válik érthetővé az a kijelentés, miszerint:” Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.” Vagy hogy: „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”.  Megtartani, megcselekedni, bemutatni, valóságossá tenni, testet adni neki, mert ezzel is megvalljuk, hogy Jézus testben megjelent Krisztus. Ezek csodálatos dolgok és cselekvési lehetőségek a számunkra. De tűzálló értékűk, arany, ezüst és drágakő voltuk, csak a hajóra helyezve válnak értékessé. De mindig is így volt ez, első a hit és azt majd követi a cselekedet, ami egyben megmutatja a hit meglétét és minőségét.

Köszönöm az egész éves látogatásaitokat, a megtisztelő figyelmeteket, kívánok minden olvasómnak áldott és vidám évzárást, és áldott újévet. Hajózunk tovább, Isten kegyelmével telve!   

       

  

Egy mérföldkő az értelmezésben.

Úgy tűnik, azt már elfogadták a keresztények, hogy a teljes írás Istentől ihletett! Tudatosítottuk azt is, hogy leginkább a Biblia magyarázza a Bibliát. Általában akkor, amikor a Szent Szellem vezeti az írás előtt alázatosan megnyílt szívet. Megértettük hogy a megtartott igazságértelmezésünket, rendszeresen meg kell mások által méretni, hogy a részismereteink, vakfoltjaink miatti tévedéseinket, minél hatékonyabban korrigálhassuk. Valamint azt is, ha lassan, de megemésztjük, hogy a teológia különféle területeinek kutatása, a saját jól felfogott érdekünk.


Eszembe jut, amikor Utley professzor bibliai kommentár anyagát tanulmányoztam, (elérhető link ) mekkora örömet okozott az a kijelentésként ható megállapítása, miszerint a Bibliában fellelhető paradox ellentét párok, nem azért találhatóak meg, hogy azokat feloldjuk, hanem mert Isten így tervezte és engedte, hogy azok a szentírás lapjain megtalálhatóak legyenek. Egész pontosan így fogalmazott: „Isten az igazságokat keleti műfajokban fejezi ki, nem pedig nyugati műfajokban. Nem szabad elmozdítanunk azt a feszültséget, amit azok a látszólagos ellentétpárok okoznak, amit a tanokban megjelenő igazságok alkotnak”. Szóval az a nagy helyzet, hogy nem bölcs ezen ellentétpárok feloldása, valamelyik adott igazság javára való eldöntése, annak egyoldalú túlhangsúlyozásával. A teljesség igénye nélkül, említsünk meg egy pár a Bibliában megtalálható paradox párt:

- szabad akarat, szemben az eleve elrendelés tanával

- hit általi megigazulás, szemben cselekedetek fontosságával

- konkrét üdvbizonyosság, szemben a kimunkálandó üdvösséggel

- Jézus, aki egy az Atyával, szemben az Atyának alárendelt Jézussal

Természetesen még számos ilyen, látszatra egymásnak ellentmondó igazsággal is találkozhatunk az Igében, ( Isten egyértelműen gyógyít! Mégis tudjuk, hogy nem minden hívő gyógyul meg, és nem feltétlen azért mert nincs hite a gyógyulásra. Vagy ott van az egyik oldalról, a szenvedés a szegénység bibliában közölt igazságai, szemben a bővelkedésről/prosperitásról szóló épp úgy Isten beszédében megtalálható kijelentésekkel.)  Fontos, hogy ezek az ellentmondási feszültségek többé ne zavarjanak meg bennünket, bátran állítom, hogy a Szent Szellem vezetését kérve, arra figyelve, eljuthat a kereső szív az adott helyzet, esemény, történés, helyes megértésére és az oda vonatkozó bibliai igazságok helyes hasogatására. Olyan is előfordul, hogy egyszerre mindkét igazság él, egy időben. Bár ennek lehetősége az emberi agy számára igen megerőltető, értelmünk végességéből adódóan, nem értjük, hogyan lehet egyszerre két állítás is igaz, egy időben. Így nehéz megragadnunk, hogy a végtelen Isten hogyan teremthet, szabad akarattal bíró, mégis véges teremtményt. Hogy lehet valakinek szabad akarata, ha mégis eleve el van rendelve. Ebben a helyzetben intellektuális probléma elé kerül a hívő, és még számos esetben. Tehát valahol érthető, hogy az ember fel akarja oldani ezeket a feszültségeket. De a megoldás, mégis úgy tűnik az, hogy nem kell így tenni. Ha mégis, azt pedig a Szent Szellemnek kell vezetnie, nem pedig az emberi logikának okoskodásnak.   

Bátran elhihetjük, hogy a Mindenhatónak gondja van az Ő beszédére, hogy az örökre megmaradva, betöltse a feladatát. Nem érdemes elvenni az Igéből, nem érdemes hozzátenni.

A feszültséggel bíró, látszatra önellentmondásban lévő verseket pedig, nem kell feloldanunk mindenáron. Csak egy példa: a szombat nap kijelentésében, mint azt tudjuk, nagyon fontos igazság van, de ez nem azt jelenti, hogy a törvény alá menetelve, a hívőnek meg kell tartani a szombat napot. Ha szeretné megtartani, tartsa meg hitből cselekedve, lehetőleg szabaddá téve a szombatját, más valaki pedig így tesz a vasárnapi nappal, van aki meg egyáltalán nem tesz erre hangsúlyt. Mindenkinek saját magának kell vigyáznia a Krisztusban hit által nyert szabadságára. (az új szövetségben csak a hit által való cselekedetek elfogadhatóak, a törvénynek vége van Krisztusban, betöltötte számunkra, ha mi benne vagyunk és Ő mibennünk.) Senki nem tehet semmit kötelezővé az Eklézsia számára azon felül amit a Szent Szellem az apostolok által megüzent a pogányokból lett hívók számára. „Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken, a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”

De ha, valaki hitből és nem törvényből, valamit cselekszik, Isten dicsőségére, és felé való szeretetből, ám tegye. 

„Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.  (mert a hit végső soron személyes dolog.)Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”

 A mi feladatunk, hogy tanulmányozzuk az Írásokat, lehetőleg minél helyesebb módszereket alkalmazva, figyelve az Istentől való vezetésére. Olyan ez, mint a kétélű kard! Vág életre, vág halálra. Van, hogy csak az egyik éle érint meg minket az adott igazságnak, van hogy ugyanabban a szituációban és körülményekben másszor a másik éle. Ezt pedig senki, csak a Szent Szellem tudja eldönteni, hogy neked, mit kell épp tenned, a te helyzetedben. Ezért is, azok Istennek fiai, akiket Ő vezet! Minden hívőnek előbb – utóbb, saját érdekében meg kell tanulnia, hogy hitben átvegye a saját személyes vezetését, az életének minden területén és a legkülönfélébb dolgokban egyaránt. Mások utánzása, még ha jól és jót is tesz valaki, nem feltétlen fog a mi életünkben is működni. Jó dolog tanácsot kérni másoktól, de amikor a végére érsz, igen sokféle lehetőséget fogsz tudni számba venni. Jót és kevésbé jót, egyaránt. Ráadásul döntened, megint csak neked kell, és vállalnod is azt.

Na de nem akarok elkanyarodni, mert ez már átmenne a személyes vezetés, témájába. Nézzünk meg egy másik mondatát is Dr. Utley-nek.

„a bibliai igazság mindig is egy sor feszültséggel teli paradox párban lett kijelentve. A felekezetiesség mindig is hajlamos volt arra, hogy elvegye ezt a bibliai feszültséget azáltal, hogy az ellentmondó pároknak csak az egyikét hangsúlyozta ki.”

Ennek fényében látható, hogy miért is alakultak ki a pártoskodások „Én Pálé vagyok!

Én meg Apollósé!” és sok más hasonló. A fent vázolt esetben nem annyira személyekre, inkább valamelyik igazságoldalra való merev odaállással voksoltak a hívők, és döntöttek a jó és kevésbé jó, illetve a teljesen elvetendő irányzatok, tantételek stb. között. Éppen ezért tartom én megfelelő hozzáállásnak, ha valaki nem merevedik be csupán azért, mert valakinek nem olyan a teológiája, mint a sajátja. Egy józan nyitottsággal/taníthatósággal kell bírnunk, ha fejlődni szeretnénk. A kapcsolatokban, jó esetben tanulunk, esetleg tőlünk tanulnak. Van, hogy mindkettő történik, és ezek a javunkat szolgálják. Sokkal jobb más fejével is meg tanulnunk gondolkozni, mint csak az általunk elért megismerés hegycsúcsán állva, büszkén zászlót lobogtatni. Ne értsd félre, ez is igen jó eredmény már.  Mert gondolkozást feltételez, és letett munka van mögötte, amikor egy – egy csúcsra felérünk a magunk keretei között.

Az Írás mégis azt mondja: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.” Isten segítsen nekünk józanul, nyitottaknak maradnunk, és tanítson minket az Ő örökkévaló szavából, ami egyedül képes, megvilágosítani a mi sötétségünket.       

Köszönöm a figyelmet.

         

A trón foglalt nem megosztható!

Egyre több hívőnél tapasztalni, hogy megcsalatnak saját maguktól. Egy olyan csapdába esnek bele, ami a romlott szívből származik, és gőg, önfelmagasztalás, és önigazultságban fejeződik ki. Szellemi szempontból nem más történik ilyenkor, mit az adott „én” veszi a bátorságot, ki tudja milyen okból kifolyólag, és a szívében lévő trónon, amit már előzőleg átadott Krisztusnak, Ura mellé ül. Ez nagyon veszélyes állapotot idéz elő. Történetesen önigazultságot. Amiről így olvasunk: „Két ember ment fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozott magában: Isten! Hálát adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja az égre emelni, hanem mellét verve, mondja: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva ment alá az ő házához, inkább hogy nem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Nem az volt a baj ennél a farizeusnál, hogy tisztában volt vele, hogy több dolgot is jól tesz az életében, Isten akaratával megegyezően. Sem az hogy volt bátorsága Istenre nézni emelt fővel. Hiszen mit is mond az Írás: „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.”

A mi farizeusunknak tehát nem ez volt a baja, inkább az, hogy már majdnem visszafoglalta a szívében a trónszéket, Istentől. Az életében a hangsúly, arról hogy mit tett érte Isten, és hogy mind az üdvössége, mind az Istennel való személyes kapcsolata, kegyelemből van, volt, és várható! Tehát erről a tényről a szellemi figyelme a szívhangsúly, átkerült arra, hogy ő, mint hívő ember mit tett le az asztalra, hasonló gondolat ez ahhoz, mint amit a tékozló fiú testvérénél megfigyelhetünk. „Ő pedig felelvén, monda atyjának: Íme ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecske-fiát, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.” Nos nem kétséges, hogy süt a tömény szeretetlenség, önigazultság és keserűség a testvér e szavaiból. Sajnos az ilyen állapotba jutott szívnek, sürgősen kijózanító infúzióra van szüksége, ameddig nem késő. Jól tudjuk, hogy kegyelemből tartatunk meg és nem igazán verhetjük a mellünket semmire, még ha oly nagy dolgokat is tudunk felmutatni, mint Isten akaratának megtétele. „E képen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” Meg kell értenünk, Jézus nem akar, az amúgy is szűkre szabott, szívbéli trónunkon, osztozni. Az önigazultság, kerékkötője az Úr elé letett önátadásnak. Az igazat megvallva a régi időkben,valószínűleg Jób is, ez a kiváló és remek ember, megízlelte e csapda posványos fojtogatását, amit meg is kellett beszélni Istennel.  

Mi vigyázunk, hogy e csapdát kikerüljük. Ha pedig úgy látod, érdemes volna imádkoznod, akkor ne késlekedj.

Köszönöm a figyelmedet!    

A szolgaság földjén.

Avagy a lelki rabszolgaság fáraója a törvénytelenség.

Életutunkon való vándorlás során, az egyik legkártékonyabb aknamunkát a törvénytelenség, az igazságtalanság okozza. Teszi ezt nyíltan vagy kevésbé szembetűnően, de pusztító rombolását felismerhetjük, a megkeseredett, hitet és reményt vesztett, megbotránkozott, és kiégett életek ezreiben, bármerre járunk is a világban, vagy akár az egyházban. A sötétség egyértelmű célja, hogy a törvénytelenség és az igazságtalanság átitassa és uralja ennek a a világrendnek a rendszerét. Hiszen mi is hirdetné hatékonyabban a hazugságát, mint egy törvénytelenséggel, a jó elnyomásával/ellehetetlenítésével, egy ördögi hazugságra épülő rendszer. Ami azt hangoztatja minden sarkon a föld minden részén, hogy nincs Isten, vagy ha van, akkor érzéketlen, gonosz és nem törődik a saját teremtésével. Nincs igazság kiálltja és rámutat, mindarra a temérdek igazságtalanságra, visszaélésre, képmutatásra, hazugságra ami átitatja az élet minden területét az egyéntől kezdve a családokon és más emberi kapcsolatokon keresztül, sport világáig. 

Ezzel szemben Jézus állítása az, hogy egyedül Isten jó, a szó teljes értelmében. Valamint csak Isten, aki teljes mértékben igazságos és szavatartó.

Azt gondolom a végidők sátáni lemezjátszóján nem az istentagadás fog forogni, hanem ez a hazug, alattomban dolgozó méreg, ami azt sulykolja, hogy isten nemhogy jó, hanem egyenesen gonosz, érzéketlen és kegyetlen. Ez a lemez forgott annak idején, amikor az angyalok egy része sátán mögé állt. Ez forgott, amikor az emberpár elhitetése volt soron, és ez szól most is, ahogy kezd mozgás lenni a végidők színpadán. A törvényszegés titkos bűne, az igazság, hazugsággal való feltartoztatása, már igen rég folyik a világban, megmérgezve az emberek szívét, sokszor még a jóakaratú emberek szívét is, akik közül nem egy, szép lassan feladja az árral szemben való küzdelmét, e tendencia miatt. Te ne tedd ezt! Meg kell értened, és tudatosítanod kell magadban, hogy van igaz ítélője ennek a világnak és minden embernek, aki csak felsírt bármikor ezen a bolygón. Ha a szívedben megértve elfogadod, hogy Isten az Ő bölcsességében mindent a megfelelő időben, igazságosan és részrehajlás nélkül fog megítélni és ez által maradéktalanul igazságot fog szolgáltatni, akkor megtetted a legfontosabb lépést a lelki méregtelenítésed területén. „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?” Tudom, hogy nem könnyű ezt elfogadni, de attól még ez az igazság, egy nap minden rendbe lesz téve, mind a látható mind a láthatatlan világmindenségben. Ez nem holmi olcsó önvigasztalás, ha esetleg most erre gondolnál, ez Isten ígéretébe vetett reménység, ami nem szégyenít meg, mert bizonnyal megvalósul. Ha valaki csak azzal a gyakorlati ténnyel tisztában van, hogy a Bibliai próféciák mennyire precízen és pontosan és milyen hatalmas nagy számban, beteljesedtek, nem nehéz megértenie hogy a hátralévőek is mind sorban ahogy írva van be fognak teljesedni.  Az igazságtalanságokból fakadó szenvedés, mérgezi a lelket, torzít, elégedetlenséget, frusztráltságot és lázadást eredményez. Ezt meg kell tanulni kezelni. Ez a világ nem lesz jobb! Nem is célja Istennek javítgatni, foltozgatni, mert tisztában van vele, hogy amit ma megvarrna/rendbe hozna a világnak, azt holnapra darabokra szaggatva taposná a világ. Isten az emberekben akar változást elérni a kegyelem örömhíre által, és az Ő beszédének szavával. Egyedül ez az, ami valóságosan, érdemben hatással tud lenni a világ állapotára is. Az antikrisztusi szellem célja a káoszteremtés, a háborúság és gyűlölet életre keltése az igazságtalanság miatti lázadás elérése, a nyomás alá helyezés az élet minden területén, a gazdaságtól kezdve az oktatási rendszeren át a politikát és mindent felölelve. Ez nem összeesküvés elmélet, ez világosan, nyomon követhető az avatottabb szem számára. Az ellehetetlenített, igazságától megfosztott, idegileg kimerült ember, két dologra inspirálódik, e gonosz és sötét erő miatt. A harag által energizált lázadásra, ami kívülre a társadalom felé hat elsősorban. Valamint a reményvesztettségből táplálkozó megkeseredésre, ez belül dolgozik, aminek egyértelmű eredménye a leépülés, annak minden aspektusával együtt. Tehát az önpusztítással együtt járó függőségeket is ide értem. Pált idézve azt mondom, nem kell ennek így lennie! Ezen ördögi terv megfékezésére, felszámolására nincs okosabb döntés, mint amit az evangélium kínál!

Ez pedig az Istennel való megbékélés, a megváltás elfogadása. Nos én azt tapasztalom, hogy minden szempontból tényleg ez a legbölcsebb döntése az embernek, ha a sötétség erőinek keresztbe szándékozik tenni, a maga és mások életében. Természetesen nem becsülöm le azok ellenállását a gonoszsággal szemben, akik szabad akaratukból, Istennel nem számolva élnek. (még jelenleg) De értékhordozó és értékteremtő célkitűzéseikben azon vannak, hogy az életet mind maguk, mind mások számára élhetőbbé/szebbé tegyék. Tulajdonképpen nekik még nehezebb is e harc, mint a hívőknek/nekem, aki Isten oldalán állva kelek és fekszem. Hiszen: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.” aki mindenkinek igazságot és jogos ítéletet fog szolgáltatni, mikor annak ideje elérkezik. Akár hívő vagy akár nem, a szél fúj, és nemcsak a déli, de az északi is eléri az ember életét. Továbbra se add fel a harcot a lelki rabszolgasággal és a hazugság mételyével szemben! Ha kell, változz és változtass, amiben csak módodban áll és tudod, hogy szükséges. Haladj tovább az árral szemben, mert mindenképp megéri. Keresd az igazságot, vagy ha már megtaláltad úgy öleld magadhoz, mint a haldokló utolsó lélegzetét, mert az Ige világosan szól: „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével”. Érjen minket ez a nap a teremtővel való megbékélt állapotban, az Ő akaratát követve.

Köszönöm a figyelmedet.           

Az Istennel való közösségről.

Isten, elsődlegesen azért teremtette az embert, hogy közösségben lehessen vele!

Teremtményei közül a saját képmására teremtett ember, akivel e közösséget a legmélyebben és mindent érintően meg tudja élni. Ezért érthető, hogy minden olyan cselekedet az ember részéről, ami ennek a közösségnek a létrejöttét, fennmaradását akadályozza, az Isten célkitűzését támadja. Ez egyben, törvénytelenség is. Hiszen az írás így szól: „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” Pont az Istennel való közösség elérése és fenntartása érdekében szükséges minden embernek a bűn ellen fellépni. A közösség eléréséhez való feltételt az Atya, az Ö fiában, Jézus Krisztusban világosan megadta! Bevégeztetett! Meg vagyunk váltva Jézus Krisztus golgotai kereszten elszenvedett kereszthalála által. Ha elfogadjuk ezt a hatalmas csodát, létrejön a közösségünk Istennel! Ha nem vesszük figyelembe, nincs közösség, és ebből fakad, hogy nincs is mit megtartani, ápolni. Ezért is kell leginkább nekünk, akik már közösségbe kerültünk Istennel, felszámolni a bűnt, minden módon, ahol csak találkozunk vele. A bűn nem játék! Sátán szeretné, hogy agyon legyen hallgatva, hogy még a szószékekről is hallgassanak e mindent romlásba döntő valóságról, hiszen ö pontosan tudja, a bűn garancia az Istennel való közösség felszámolására. De hála Istennek érte, van egy csodálatos lehetősége az embernek. Magam is arról tudok bizonyságot tenni, hogy nincs felemelőbb és kiteljesítőbb, egy ember számára, mint a teremtőjével való megbékélés és a vele való harmonikus közösség! Az Élő Istennel való közösségben mindent meglelhetünk, ami az élethez és a szentséghez, a jó lelkiismerethez szükséges. Isteni természet részeseivé válunk ebben a kapcsolatban. Ennek pont az ellenkezője az, amikor az ember elfelejtkezve Istenről, vele nem számolva éli az életét, kergeti a saját terveinek megvalósítását. Ebben az öncsalásban és fájdalommal teli életvitelben nem tudja, (ha fel nem világosítják még időben)

hogy épp azt éli át, amit Jézus a következőképpen fejezett ki: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért??”

Köszönöm a figyelmed!