Jézus más vallások kérdések...

Miért elutasítóak a keresztények a más vallású emberekkel?



Azzal kezdeném, hogy szerintem nem tartják a keresztények magukat különb embereknek másoknál. A társadalomban gyakran vádolják a keresztény hívőket intoleranciával, türelmetlenséggel, sőt ellenségességgel a más vallásokban lévő emberekkel szemben. Bárcsak azt írhatnám, hogy ez minden alapot nélkülöz. De sajnos van a kereszténységen belül egy réteg, aki nem nagyon értette meg talán soha igazán hogy miről is szól a kereszténység a Krisztus követés. De nem akarok elkanyarodni. Maradjunk annyiban a kereszténység Valódi igazi része nem ellenséges és nem lenéző a más vallást képviselő emberekkel szemben.

Egy keresztény gondolatait két fontos erkölcsi parancs mozgatja. "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és szeresd felebarátaidat, mint saját magadat. Ez a Tőrvény ez a törvény betöltése. A keresztények szeretik az embertársaikat akármilyen vallásúak is. De nem szeretik, és nem tudják elfogadni ezen embereknek az Istenhitét, kultuszgyakorlatait és spirituális látását. Szeretem azt az embert, aki hindu vallásúnak mondja magát, de nem értek egyet és nem vállalok közösséget a hinduizmussal.

Szeretek egy buddhista embert mint felebarátomat de elutasítom a buddhizmust amit gyakorol. Szeretem a krisnásokat mint embereket ,de semmi kép nem tisztelem krisnát. Egy keresztény a materialistáknak is a javát munkálja, de nem válik materialistává. Egy kereszténynek Isten szava a Biblia a zsinórmértéke. S az egyértelműen fogalmaz: Amikor a pogányok áldoznak nem Isten számára áldoznak hanem démonoknak. Ti pedig ne legyetek démonokkal közösségben.

Az elutasítás tehát nem embereknek szól nem is az evangéliumi keresztények türelmetlensége a másság iránt. Hanem ez első és legfontosabb parancsolatból fakadó erkölcsi felelősség.

 
 Szia. A parlamentbe bejutott jobbik párt keresztény pártnak tartja magát. Mi erről a véleményed?


Nem az én véleményem a mérvadó elsősorban. Mindenkinek joga van magát bárhogyan aposztrofálni. A Biblia alapján elég világosan meghatározható hogy Isten kit tart kereszténynek azaz Krisztus követőnek.Maradjunk annyiban hogy a politikai kereszténység az nem az a kereszténység amiről az Isten igéje beszél. Azt egy más szellem vezeti és más evangéliumot hirdet.



Lenne egy kérdésem. Elfogadom hogy Jézus egy nagy próféta volt, mint buddha és a többi is, miért kéne bármelyik személyt kiemelni?


Kérdésed alapján látom hogy még igencsak kereső stádiumban vagy, de ezzel mindenki van/volt így. Talán a legelső tény amit nem lehet kellőképp hangsúlyozni az az hogy minden vallásalapítóval szemben Jézust nem a követői emelték Isteni rangra nem egyszerűen rá lett fogva hogy Ö Isten. Hanem tucatnyi tény Kiálltja hogy Jézus Krisztus az Isten!Ö az Isten egyszülött fia! Egyedül Jézus Krisztus az aki a Szent Szellem által fogant egy szűz méhében. Tehát nem emberi/Ádámi/ vonalon, hanem a Szent Szellem által Istentől fogant. S egy kegyelembe fogadott érintetlen szűz volt az aki testet adott eme felfoghatatlan csodának. Ezért Jézus Krisztus Tökéletes EMBER és ISTEN egy személyben.

Mivel nem az Ádámi vonalon született.  Így Ö bűnt nem ismert, bűnt nem cselekedett Ö benne bűn nem találtatott sem szájában hamisság nem volt soha. /Ezt egyetlen egy más emberről sem tudjuk elmondani/ Innen nézve Jézus nem egy a nagy próféták között hanem Ö MAGA AZ EGYEDÜLI próféta. Nem kevesebbet állított magáról mint hogy aki Öt látta az látta az Atyát a mindenható, örökkévaló Istent. Aki Öt hallgatja az -az Isten szavát, hallgatja. Jézus nem egy a sorban, még ha némelyek a legelső helyre rakják is. Hanem messze a sor felett van minden tekintetben minden szempontból.Az Isten más kategória mint az ember itt kell kezdeni az igazság keresését.

Gondolatok a biblia értelmezésével kapcsolatosan.

Sokan félre dobják a bibliát mondván nehéz érthetetlen. Mások kezükbe se veszik mivel tudni vélik sokan már bekattantak tőle. Aztán vannak akik annyira bölcsek a maguk szemében hogy azért nem tartják méltónak, hogy tanulmányozzák. Természetesen ezek az emberek, több milliónyi embert maguk mögé parancsolva világítanak hatalmas szellemi nagyságukkal. Csak az a kérdésem, ha ekkora a fény, miért nem látszik meg az életükben, a cselekedeteikben. Na de a témánál maradva.

Talán az a legfontosabb hogy nem mechanikusan nem gépies módon kell értelmezni az igét. A kereszténység nem egy szabályok gyűjteménye, ezt tedd ezt meg ne tedd. A kereszténység a bibliából táplálkozó annak talaján Isten gondviselésében felnövő, élettel telt, energikus, mindenre kiható életvitel. Egy valós Krisztus követés.
Nagyon fontos a józan bibliai gondolkozás. Tehát nem ráhúzni kell egy - egy helyzetre egy - egy készen kapott sémát, ami különböző igékből lett összerakva. Hanem az igék és a helyzet között, gondolkozásnak is kell lennie, illetve magát a helyzetet igei módon kell értelmezni és ezáltal friss és élő megoldásokat kell találni.
A manna is naponta szedett friss és az adott éhség betöltésére való volt. Nem szabad egy helyzetre sematikusan ráhúzni egy igét, ahogyan azt sok keresztény teszi. Az igén alapuló a Szent szellem vezetésében való gondolkozásra van szükség. Ez sokszor egészen más eredményt ad, mint amire először eljutottunk volna. Természetesen széleskörű és mély bibliaismeretre van szükség, ahhoz hogy az ember elmélkedése biztonsággal tudjon mozogni az igében. Tehát nagyon fontos a Biblia részletes ismerete. 
A példabeszédek, azt mondja, hogy a bölcsességet úgy kell kutatni, mint a kincseket. Jób könyve a bölcsesség említésénél, egy bányát ír le hosszasan. Érdekes, egy tárna feltárásról beszél, és van egy sor ami ezt mondja: "van föld amelyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva mint egy tűz által" Itt megfogalmazódik, hogy van aki a bibliát csak azért forgatja, hogy a napi eledelét megkapja. De tovább olvasva, a kenyértermő föld alá érkezve, drágakövek tűnnek elő: zafír, arany, ami arról beszél, hogy eme kincsek megszerzése után nem csak egy napi, hanem esetlegesen egy teljes havi/évi szellemi eledelhez juthatunk. Így erő és energia tartalékok szabadulhatnak fel, egy aktívabb gyakorlatiasabb hívő életvitelre.

Nézzünk egy példát Dávid esetében. Fogta a frigyládát és a mózesi rendtartásból kiemelve felvitte a saját házába és ott dicséretben részesítette. Nos, ha valaki a törvényt eme cselekedetre ráhúzva  értékel, akkor törvényellenes cselekedetként kell aposztrofálnia Dávid tettét. De valóban törvényellenes volt e, ez a tette Dávidnak? Nem, nem volt az, hanem mélyebb látás alapján magasabb szintű értelmezésen/vezetésen alapult, mint ami a megszokott volt. Ugyan így, amikor elfogyasztotta a szent kenyereket. / Az ige azt mondja a betű öl a szellem pedig megelevenít. / Vannak akik a betű alapján, parancsolatok alapján lelki-gondoznak, vagy bibliát értelmeznek. Előáll egy helyzet és ők azonnal készek odavágni egy igét, mondván ez van leírva a bibliában. Az eredmény pedig elszomorító. Betű ugyan volt, de nem a Szent Szellem által volt hasogatva, értelmezve, szólva. Az igeértelmezés alapja, hogy a rész fényét, csak az egész világosságánál lehet, a leginkább meglátni! Isten nem adott jogot ara, hogy akár egyetlen részt is kiragadva, függetlenül a szentírás többi kijelentésétől értelmezünk. A teljes írás Istentől ihletett, az fel nem bontható! A teljes Írás Istentől ihletett, sem kiragadni sem elferdíteni sem kiegészíteni nem szerencsés. A bölcsesség sok tanácsos által van, ezért szükséges a rendszeres józan eszmecsere, más Istenfélő érett keresztényekkel, akik mintegy megvizsgálják, megmérik, esetlegesen felhívják a figyelmet más nézőpontra is. Ez megvédi az embert az öncsalás csapdájától a hitetés szellemi erőitől.

Van még egy dolog, amit megemlítenék. Sajnos többször találkoztam keresztény körökben, hogy egy helyzetre, látszatra igazat szóltak de a közölt információ mögött Isten Szelleme helyett, démoni jobb esetben emberi okoskodás volt. Ilyen esetekben ugyan az történik, mint az Úr Jézus megkísértésénél, elhangzik egy ige, ami ugyan szerepel a bibliában „meg van írva angyalainak, parancsol felőled, ugorj hát le …
De nézzük csak meg Jézus mit tett! Nem ugrott le, pedig úgymond igét kapott, ami benne van a bibliában. Hanem teljesen jogosan megvizsgálta a Szellemet is ami az adott információt közölte neki. S tudta, hogy hiába igét hall, az nem Isten szellemétől van. Ezért csak a vesztére lenne, ha engedelmeskedne a "kapott" igének.
Ennek fényében én is csak azt tudom javasolni mindenkinek, Amit János apostol, hogy mindig figyeljük meg, ha az írott igéről van is szó, hogy ki is, és milyen Szellemből szólja.
Alapelv:” Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ad: hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.” 

Az ige kétélű kard! De sok keresztény ezt nem veszi figyelembe az egyik oldalát felismerve az igének, a másikról tudomást sem véve, megrövidíti magát s nem kis bonyodalmat félreértést okoz. 
A legtöbb megosztottság a felekezetek, gyülekezetek között szerintem, ebből adódik. 
Az Úr Jézus szerint a tévelygésnek két fő forrása van. Isten igéjének nem kellő alaposságú ismerete. /Aminek gyakori előidézője a tradíció előnyben részesítése az igével szemben,valamint felületes, átfogó Igeismeret./
A második pedig az Isten erejének a nem ismerése, illetve fel nem ismerése. 
/Ami egyértelműen a Szent Szellem személyének, munkájának, ajándékainak, vezetésének, a nem felismerése illetve az e területen való, vallásos félelem./

Kedves olvasó kérem Istent hogy velem együtt számodra is adjon kegyelmet az Ő személyéhez való közelebb kerülésre és az Ő igéjének a Szent Szellem által való helyes értelmezésére.

a mindennapi terhek...

Válságok katasztrófák….


A Gazdasági válságok, éhínségek valamint más katasztrofálisan ható események nem csak a mai idők termékei. A biblia több helyen is említi, foglalkozik a kérdéssel. Már az ó szövetség is többször ad híradást anyagi nehézségekről, éhínségekről. Megemlítve, felvázolva azok kialakulását, hatásait és felszámolásának ill. kikerülésének lehetőségeit.

Nagyon sokan a mai napig úgy gondolják, hogy Isten miután megteremtette a láthatatlan és látható világmindenséget benne, a Földel és a teljes teremtettséggel. Visszavonult mintegy magára hagyta az általa teremtett Földet és magát az embert is.
Hála Istenek ez nem így van ez a gondolkozás teljes mértékben, ellenkezik a biblia kijelentésével. Nem kell messzire mennünk, csak gondoljunk Isten azon megváltói nevére Amikor is mint Jahve Jire jelenti ki magát. Amit úgy adhatunk vissza, hogy Isten az aki ellát Isten a gondviselőm, Ö aki minden szükségemre valós válasz. De itt gyorsan megjegyzem, azt hogy mi az én igazi szükségem annak meghatározását Isten maga határozza meg. Mi ne merjük azt gondolni, hogy Isten valamiféle automata bedobáljuk neki az imákat és Ö már adja is….Ilyen és hasonló magatartás Isten előtt elfogadhatatlan. Isten nem egy szenilis öregember, aki ne ismerné fel világosan ki az aki Öt magát keresi istenfélelemmel és hittel, és ki az aki csak arra kíváncsi hogy - hogy szerezheti meg az áldásokat amik számára fontosak. De maga az Áldást adó már nem igazán érdekli. Bárcsak ne látnánk ilyen embereket. Mert ezek nagyon nagyot fognak csalódni.
Isten JÓ! Jó akarattal van felénk, és a javunkat munkálja. DE NEKÜNK EGYÜTT KELL MŰKÖDNÜNK VELE! Ha nem tesszük csak magunkat, okolhatjuk, ha a problémáinkba belefulladunk.


Gyakori hiba, az hogy az ember a nyomások, és szükségek idején szinte nem tud elszakadni elkülönülni azoktól a problémáktól és nyomasztó dolgoktól, amik a jelenben megfosztják a békességétől, az örömétől, a bizalomtól és a reménységtől. Pedig nagyon fontos lenne hogy ne az adott nehéz vagy kritikus helyzettel foglalkozzon álló nap. Valahogy olyan ez mint aki a labirintusban ragadt és csak a falakat látja és egyre jobban bepánikol és leuralja a félelem. Így a végén már tényleg gondolkozás képtelenné válva összerogy.Ha ugyanez az ember Istenre támaszkodva fentről mintegy madártávlatból nézné a labirintusát meggyőződésem, hogy sokkal hamarabb és kreatívabban tudná a helyzetét kezelni. Ha Isten igéjét ismerve pedig bízik teremtőjében, nos garantálható hogy nem fog megszégyenülni.
Mit is mond az Ige:” Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” Tehát sok baja van /ezen nem kell csodálkozni/ DE VALAMENNYIBŐL KIMENTI az ÚR!

Most még nehéz átlátni, hogy ez a mostani gazdasági válság és más nehézségeink mennyire és milyen mélyen érinti a közeljövő mindennapjait, személyes életterünket. ÉN bízom, abban, hogy akár hogyan is alakulnak a dolgok Isten velünk, van és kész értünk cselekedni. Nekünk megvan a lehetőségünk, arra hogy az ínséges időket is sikeresen átéljük a GONDVISELŐ Isten oldalán.

 Ez úton szeretnék megkérni minden hívő olvasómat, járjon közben, és imában vigye az Úr elé azokat a nehézségeket, amiket a környezetében életében tapasztal. Isten imameghallgató és könyörülő! Az igaznak imái pedig igen hasznosak.




Bibliai igeversek tanulmányozásra.
Jób könyve 5.fejezet
Móz első könyve 41.fejezet
Krónika második könyv 2o. fejezet 8-9 versek.
Zsoltár 91-es

A lelkek vándorlása...

Reinkarnáció… avagy hova is megy a lelkem?


A téma előtt érdemes azzal kezdeni, hogy az eredeti szövegek világosan megkülönböztethető más- más szót, használnak az embert alkotó valóságokra. A szellem: /rúach,pneuma/   A Lélek:/nefes ,pszűkhé/     A Test:/szóma ,basar,sarx

 Az ember Szellemi lény! Ezen elemi részével tud kapcsolatot fenntartani a Teremtőjével feltéve ha a szelleme az eredendő bűn miatti halálból feltámadt  és élővé lett az újjászületésben ami Isten válasza az  ember megtérésére. Ahol ez nem történt meg. CSAK halott szellemről beszélhetünk! Ami alatt azt értem, hogy az
ember nincs élő személyes kapcsolatban a teremtőjével /pedig lehetne, ezt Jézus garantálja/
A lényeg a legtöbb ember sajnos nincs tisztában, avval hogy van szelleme, hiszen az a halál állapotában van. /Ez nem azt jelenti, hogy biológiailag halott lenne ./ A Lelkünk akkor jött létre és akkor ébredtünk öntudatunkra, amikor a Teremtő a megformált testünkbe belelehelte az élet leheletét /eredetiben Szellemét/ és a kettő találkozásakor, összekapcsolódásakor lett az ember „élő léleké „/nefesé/

A lélek magába foglalja az akaratunkat, értelmünket, érzelmeinket. S gondolom, nem kell külön kiemelnem, hogy ezek nem vándorolnak sehová. A bűnbeesés előtt az élő szellem /valóságos kapcsolat Istennel/ vezette a lelkünket és az a fizikai testünket ,cselekedeteinket .  A bűn eset után ez megváltozott a Szellem elszakadt a Teremtőjétől /meghalt/ és a lélek így Isteni vezetés segítség nélkül maradt. Az ÉN az ego vette át az Isten helyét. Ami végzetes lett az emberre nézve. Az Úr ezért készítette el a megtérés lehetőségét, hogy az ember lelke ismét Isteni vezetést kaphasson a már megelevenített/újjászületett szellemen keresztül Istentől.    E nélkül az ego az úr./az ön akaratot pedig bukott szellem világ mindig készségesen támogatja./ Ebben a helyzetben nem Isten ül a trónon az ember szívében, hanem a bukott bűnök által a halott szellemén keresztül irányított egó a büszke ön istenítő ÉN.

Következzen egy kapcsolódó cikk:

"A hiedelem, hogy az ember folytatja életét egy másik személy vagy állat testében, akibe költözik a lelke, az egyik legelső módszer volt arra, hogy az ember megkísérelje meggyőzni önmagát a felől, hogy a halál nem annyira végzetes, mint, amilyennek látszik.Láttuk, hogy az ember szelleme lelkére/lélegzetére utal, amely az emberen belül van, és amely Istenhez visszatér, amikor az ember meghal (Préd.12:7). Ez azt jelenti, hogy a lelke nem mint ‘szellem’ kezd el bolyongani, nem is szabadul fel arra, hogy egy másik személybe vagy állatba költözhessen, és így az ember személyisége tovább éljen azok által.

Mindannyian a saját cselekedeteink alapján leszünk megítélve (2Kor.5:10). Amennyiben cselekedeteink és jellemünk egy előző személy továbbműködései, akkor értelmetlen Istennek az a szándéka, hogy minket cselekedeteink alapján megítéljen és megjutalmazzon (Jel.22:12).

A lélek visszatér Istenhez az adott személy halálakor. Ha valaki megkísérel kapcsolatba jutni a halottakkal az számos bibliai tanítás súlyos félreértéséről ad számot (Ld. Ézs.8:19,20). A Biblia teljesen világos a felől, hogy a halottak nem térnek vissza házaikhoz, városaikhoz; nem lehetséges, hogy egy ‘lélek’ vagy ‘szellem’ ezeken, a helyeken tartózkodjon a halála után. Jób20:7-9 ezt nem fejezhetné ki világosabb szavakkal: "semmivé lesz örökre, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett?... Nem találják... Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele". Jób7:9,10: "nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába. Nem tér vissza házába többé, lakóhelyén sem tudnak róla többé". Ennek az alázatos elfogadása arra kell, hogy vezessen minket, hogy elutasítsunk minden olyan állítást, miszerint valaki halott ember lélekét látta, mintha az régi lakóhelyén tartózkodott volna. Az ilyen tapasztalatok, amikor megtapasztalásra kerülnek, kivétel nélkül csaló démonok,és familiáris szellemek munkája. Ne felejtsük, az hogy ezek valós információt közölnek nem szabad, hogy megtévesszen minket, mert ezek a tisztátalan szellemek bírnak természet feletti ismerettel velünk és családunkkal kapcsolatosan akár évtizedekre visszamenőileg is. 

A lélekvándorlás tannak minden formája mögött - kimondva vagy kimondatlanul az - az elképzelés áll, hogy az embernek saját erejéből kell megteremtenie, megvalósítania önmagát, saját erejéből kell felépítenie és kiteljesítenie személyiségét, s méltóvá tennie az egyéni élet végső céljának elérésére és kiteljesedésére (önmegváltás).


Isten örömhíre ellenben így szól: Kegyelemből tartattatok meg hit által és ez nem TŐLETEK van! Hanem Isten AJÁNDÉKA! Tehát az üdvösség Isten ajándéka Jézus Krisztusban mindazok számára, akik elfogadják Jézus golgotai kereszten hozott áldozatát és magukra nézve érvényesnek, tekintik.


A reinkarnációban újrakezdődő életet mindig a karma - az ok és okozat összefüggésének - törvénye, vagyis az elkövetett tetteknek a pontos megfelelés és az abszolút igazságosság alapján meghatározott jóvátétele határozza meg, míg végül az ember azzá nem lesz, amivé lennie kell. Ez a logika is meglehetősem távol áll a keresztény hittől. Az ok-okozat törvénye helyett - amely az embert könyörtelenül a teljesítménykényszer nyomása alá helyezi a kereszténységben a kegyelem elve, uralkodik. Ez annyit jelent: nem az embernek kell véghezvinnie, hogy emberré váljék, és lehetőségeit kibontakoztassa, hanem ez Isten ajándéka és adománya.

A lélekvándorlás tanának lényege, hogy az ember cselekedetei visszahatnak rá, amit vetett, azt is aratja. Múltja meghatározza a jelenét, jelene pedig a jövőjét. A karma személytelen ok-okozati vastörvény, amely az ember sorsát határozza. Ha az anyagvilághoz, önnön individuális anyagi létéhez, tehát lényegében illúziókhoz ragaszkodik, akkor halhatatlan szelleme újra testet kell, hogy öltsön. Életei évmilliókon át is követhetik egymást. A cél kiszabadulni a karma törvénye alól, nem újra születni, nem lenni.

 1) Vallástörténeti szempontból vizsgálódva először is meg kell állapítani, hogy a lélekvándorlás hirdetőinek az az állítása, hogy e tan egyetemes emberi felismerés lenne, cáfolható, ugyanis:
- egyértelműen indiai specialitás; az afrikai és az amerikai kontinensen; sőt Ázsia többi kultúrájában eredetileg teljesen ismeretlen volt; Európába pedig csak az ókori hellenizmus idején jutott el s csak a gnosztikus okkult hagyományok újjáélesztett változataiban maradt fenn ( ld. rózsakeresztes szellemtudomány, teozófia, antropozófia, scientology stb.);

A vallási tolerancia, a „minden út istenhez vezet „elve - Keletnek nem „vívmánya” hanem a keleti vallásosság egyik eleme.  Ami abból következik, hogy mindegyik vallási irányzat ugyanarra a problémára (karma) igyekszik megoldást találni: az indiai eredetű vallásokra tehát igaz lehet, hogy „minden út ugyanoda vezet” hiszen ugyanonnan indulnak, de ez az elv nem általánosítható a többi, egészen más problémafelvetésből kiinduló, és egészen más megoldásokra, jutó vallásra is; a karma és reinkarnáció tana eredetileg - mint vallási-világnézett „helyzetkép” e helyzet :

Maga a pokol, amiből minden ortodox hindu, dzsaina, buddhista és szikh irányzat a kiutat keresi. Nyugaton viszont a tanból szinte evangélium (örömhír) lett, ugyanis az „én” létek során át való fejlődésének a lehetőségét látják, ill. láttatják benne;

Egyfelől tehát Nyugaton kialakulóban van egy az eredeti indiai változatoktól (Id. alább) eltérő, populáris, humanista alapállású lélekvándorlástan. Másfelől pedig a Nyugaton missziónáló guruk egy részének a tanítása is átalakul: az itteni igényekhez igazodik, torzul, sőt tőle idegen, pl. keresztény elemeket, olvaszt magába. (Krisztus helyettes váltsága, engesztelő áldozata „mintájára” az egyes ortodoxnak nem mondható guruk „magukra veszik” tanítványaik karmáját stb.).

 2) Világnézeti szempontból vizsgálva meg kell állapítani, hogy a karma és a reinkarnáció „törvényéről” hirdetői úgy beszélnek, mintha az egyfajta természeti törvény volna, noha az egyáltalán nem egzakt (pontosan meghatározható, egyértelmű):

A tant valló irányzatok is a lekülönbözőképpen értelmezik az egész rendszer („világtörvény”) egyes elemeit, ill. azok működését.    Vitatott már az is, hogy a karma alól van-e, ill. egyáltalán lehet-e kiút; hogy az önfejlesztéssel Jóga, vagy csak egy istenség segítségével lehetséges-e; hogy csak a tudatos vagy a nem-tudatos cselekedetek, hibák is befolyásolják-e a személyes karmát; hogy nem a másik karmájába való beavatkozás-e a neki nyújtott segítség. (hiszen most előző élete bűneinek igazságos büntetését szenvedi el); hogy az életvitel, vagy a halál előtti utolsó gondolat dönti el, újraszületik-e a lélek, s ha igen, milyen létformában; hogy a meghalt lelke-szelleme hol van újraszületéséig, hogy ez a köztes lét egyáltalán van-e, ill. mennyi ideig tart. Évmilliárdokig is tarthat vagy csak x napig; hogy mit tesz a lélek ez alatt: lehet-e, s ha igen szabad-e, vagy kell-e vele kommunikálni.(ld. „halottas könyvek”) Vagy minderről szó sem lehet; hogy ember csak emberként születhetik újra (reinkarnáció), vagy növényi, állati, isteni létformába is juthat (transzmigráció), ha pedig nem emberi létformában van (pl. rovar), akkor ott a karma miféle szempontok alapján dönt a további sors felől. (pl. hogy cselekszik jót, vagy rosszat?) hogy a férfi férfi, és a nő nő marad-e következő életében, vagy nem, s hogy ez szabálytalanul változik, vagy egyszer így, egyszer úgy történik stb. stb. stb.
Ahány mester és tradíció, annyi „holtbiztos” válasz létezik, vagy pedig a kérdező alacsony tudatállapot szintjére, bennem avatott voltára hivatkozva hagyják nyitva a kérdést, ill. tagadják meg a választ.

 3) Társadalmi szempontból a karma és reinkarnáció törvényének tana meghatározó szereppel bír mind az egyénre, mind a társadalomra nézve: 
Az emberképet illetően:a hinduizmus szerint az ember  csak álmodó szellemdarabka, ami illúziók rabjaként újra meg újra testet ölt.  S egy végtelen, ájult létforgatagban kerengve egyetlen célja a mielőbbi „kiszállás”. Ehhez pedig az ember a mesterekre szorul; még Buddhának, a hinduizmus egyik nagy reformátorának az „ajánlata” is végső soron ennyi: ha megvilágosodsz, és Buddha leszel, akkor, ha meghalsz, végre nincs tovább... a létforgatag világképéből következik az is, hogy a meg nem világosodott, meg nem szabadult ember (karmi) a múltja rabja és a jövője szolgája, létének egyetlen elviselhető, ill. kifejezetten célzott dimenziója a jelen, a jelenben való élés;
az embernek nincsen keresztény-, vagy akár humanista értelemben vett értéke, hiszen individuális léte csak egy kozmikus varázslat (májá, azaz mágia) illúziója;

 Az erkölcsöt illetően:

Mindezzel összhangban áll a "jógázó éhező: boldog éhező" elve (és India nyomora), hiszen mindenki csak a maga karmájáért felelős. A másik bűnhődését csak egy további életre elodázni tudja, ha segít neki - megjegyzendő, hogy a keresztény missziókat kezdetben felelősségre vonták karitatív tevékenységükért, az elvilágiasodó hinduizmusban viszont lassan megjelent a „te karmád az, hogy szenvedj, az én karmám az, hogy segítsek neked” elve; a hindu tolerancia (ahimszá) nem ártást, nem beavatkozást jelent, az optimális viszonyt ember és ember között.

 Az eredeti keleti egységszemlélet (monizmus) a jót, az igazat, a lelkit, az Istenit nem érvényre akarja juttatni (mint azt sok, a nyugat kultúrkörből származó tanítvány is gondolná); hanem csak integrálni (összevonni, egyesíteni) akarja a rosszal, a hamissal, az anyagival, az ördögivel, és így túllépni akar mindkét „illuzórikus végleten”;

A keleti felfogás szerint a tökéletes ember a jó és rossz dualizmusába gabalyodott erkölcs felett áll. Ezt az erkölcsfeletti állapotot kell elérni s ez az erőfeszítés maga a tökéletesedés; ebből következik, hogy a keresztény, vagy akár humanista értelemben vett erkölcsi jót, az igazat stb. nem tekinthetik a társadalom olyan én fegyelmező, közösség teremtő és fenntartó elemének, amiért küzdeni lehet, sőt kell.  Mert az egyoldalúsága miatt illúziókergetés, azaz karmikus terhet jelentő hiba, ami a létforgatagban tartja az egyedet és a közösséget...

A társadalom felépítését illetően:

A karma tan az indiai kasztrendszer alapja s a kasztrendszer a karma tan társadalmi vetülete, következménye; a modern India csak nehezen tud megszabadulni attól az átoktól, amit ez a gyakorlatban ember tízmilliók életében jelent;

 A konzervatív guruk (pl. a Krisna-tudat szervezete is) nem a felszámolását, hanem a „megreformálását” követelik; elképzelésük szerint az új kasztrendszert egyrészt nem születési, hanem „spirituális alapon” kellene létrehozni - azaz ők, a guruk döntenék el, hogy valaki a spirituális szintje alapján melyik rétegbe, kasztba tartozik és tartozhat -, másrészt pedig az egész világra ki kellene terjeszteni;


A társadalom fejlődését illetően:
A karma ok-okozat elve determinizmusba visz: a múlt által a jelen s az által a jövő is meghatározott, eldöntött; ha egy társadalom minden egyes polgárának sorsa a karma törvénye által meghatározott („karma mentes” emberből pedig bevallottan mindig kevés volt és van!).  Akkor ez igaz a társadalom egészére nézve is; ebben az esetben pl. egy Hitler uralomra kerülését a társadalmon levő kollektív karma büntetéseként, kellene értékelni, ami ellen igazából nincs mit tenni; Ugyanígy kérdéses az értelme egy lényegében illuzórikus világ tudományos kutatásának, a technikának, s általában a haladásnak is, az élet bármely területén; ne feledjük, hogy nagyrészt ez a világnézet áll az indiai kultúra évezredes stagnálása és nyomora mögött."

Idézet:
eleyson@galamb.net

Miért a biblia

Vallások és a biblia…

A vallások a felszínen hasonlíthatnak ugyan egymáshoz akár több dologban is pl. az erkölcs területén, hiszen e tanítások jó része az emberi tapasztalatokat is jogosan figyelembe veszi. Tehát a különböző vallások alapítói is levonhattak hasonló konzekvenciákat s így bizonyos területeken akár átfedéseket is találhatunk.  De az csak a felszín, ami azonnal kiderül, ha azt nézem meg a különböző vallások irataiban, hogy mit állítanak az alapokról. Isten személyéről, megváltásról, a bűn kérdéséről, az emberiség múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Na amikor ezekhez az igazán lényeges mondjuk, úgy alapkérdésekhez eljutunk, azonnal kiviláglik az a hatalmas különbség, ami e könyvek között van. Mert mindenki számára ellenőrizhető az - az éles különbözőség/ellentét, ami a Biblia és MINDEN más könyv között feszül! Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy fel kell tennünk a kérdést… De mégis melyiknek van igaza? Melyik írást /könyvet vehetem komolyan? Mi az Igazság és hol is van az Igazság?Sőt az Igazság egyben kizárólagosság is. Az igazság nem szubjektív, hanem objektív valóság. Mindenki által értelmezhető megragadható megélhető.

A  logika szempontjából nézve az lehetséges hogy minden vallás a világon hamis,de nem lehet mindegyik Igaz!!! Egy keleti ember hihet, abban hogy az igazság két egymással ellentétben álló tan mindegyike és azok szintézise is. Ha Te xy vagy akkor ezt biztosan tudnom kell és nem gondolhatom, azt hogy Te kz vagy de lehetsz bj is!.S ha mégis ezt teszem akkor egyszerűen tévedek a személyeddel kapcsolatosan.

Úgy gondolom, hogy az igazság vagy-vagy, vagyis az igazságnak a logika szigorú Törvényeihez kell igazodnia. Hiszen hacsak az igazság nem következetes és logikus az ember mindig hiheti annak ellenkezőjét, amit a másik hisz.. Pedig nem… Mert ha Te Bécsbe készülsz, nem szállhatsz fel az Athéni gépre….

A biblia világosan elválasztja az ellentéteket és hangsúlyozza, hogy ezek nem léteznek egymás mellet. „ van é szövetsége az igazságnak és a hamisságnak?vagy mi köze a sötétségnek a világossággal?és mi egyezése Krisztusnak Bélállal?”

A válasz egyértelmű és logikus Semmi!!!



A világ minden vallása, hite nem lehet egyformán igaz, választásra kötelez minket az a rengeteg különbség, ellentét, ami felelhető. Én úgy gondolom a tanok megkülönböztetése Fontos és logikus dolog, ráadásul leleplezi az ellentmondásokat….Viszont ehhez szükséges időt és energiát áldozni…

A 2x2 a négy mindenhol a világon,nem csak egy ország eredménye ez…Így van ez a z igazsággal is nem lehet úgy hajtogatni, hogy alkalmazkodjon a világ valamennyi vallásához.Ez tény ami ahhoz a kérdéshez vezet…Mi hát egyáltalán az Igazság…Hisz mindenki úgy gondolja, hogy a sajátja az, ami az igazság….Vagy a sokat hallott mondat a z Igazság odaát van…
Ezt mondjuk el tudom fogadni abban az értelemben hogy az igazság.Valóban úgymond odaátról érkezett, mivel természet feletti kijelentésként lépett be a földi valóságba Jézus Krisztus személyében…
Tehát már nem odaát van már  2000 éve így szol az ige :Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
Hogy miért nem Buddha ,vagy Mohamed,vagy Krisna, stb. van itt kiemelve…Egyszerűen azért….mert ezeket, az embereket a saját követőik emelték fel és  tették meg Istenüké.. egyikük se állította azt magáról, hogy Isten volna.  Ellenben Jézus Krisztus ezt magáról a kezdetektől fogva hangsúlyozta…„Én és az atya egy vagyunk….vagy  Én vagyok Az Út az Élet és az Igazság Senki nem mehet az atyához, hanem csak általam” De ami a legfontosabb maga Isten az Atya Jézus megkeresztelkedésekor így szolt "Ez az én szerelmes fiam… Öt hallgassátok"
Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet mást hallgatni, csak az igazság kérdés körében magától az igazság hordozójától elfordulni más felé keresgélve eléggé bölcstelen cselekedet.
Mit mondjunk, azonban annak az embernek, aki így szól: „én a keleti miszticizmus, vagy a New age híve vagyok… és működik… is számomra!” Figyelmeztetnünk kell, arra hogy különbség van a között a kérdés között, hogy „Mi működik” és az között hogy „Mi igaz” mindnyájan tudjuk hogy a tévedés is tud működni gondoljunk csak az egyszeri emberre, aki azt mondta a hazugság bizony vétek,de nagyon kéznél való segítség a bajban!..  Igen a hazugság is „működik”

Mégis senki sem vitatja, hogy nem árt, ha az, ami működik az életében,meghatározza az élet vitelét,döntéseit az- az Igazságon nyugszik és nem a hazugságon S mit is mondott az Úr Jézus! „Atyám szenteld meg őket a Te igéddel. A TE IGÉD IGAZSÁG!!!”

Bemegyek a király elé Törvény ellenére!

 Megvalósítható-e manapság a Tízparancsolat?

Jézus a kora embereinek de végül is mindenkinek azt mondta, hogy a törvényt nem tartják be félre teszik emberi érdekek és parancsolatok miatt. Ez ma sincs másként. A törvény lényegi szerepe, az hogy megmutatja az embernek, hogy bűnös és hogy menthetetlen. S ezáltal az Úr Jézusra irányítja a figyelmet aki megváltott bennünket a törvény átkától /mert minket az halálra ítélt,de eme halálból nem képes kivezetni./ S vele járva alkalmasakká tesz bennünket, arra hogy Isten előtt és az embertársaink áldására szeretetben járjunk. Mert aki szeret az a törvényt, betöltötte! Mert ha szereted az Istent  és az embertársadat, aki az Ö képmása… akkor:
Nem okozol neki fájdalmat nem, bántod meg nem, lopod meg nem, veszed el a férjét feleségét, azaz nem vagy se hűtlen se parázna stb.. stb.. stb. Mintegy oda- visszahat a törvény, mert amikor az egyiknek tilt a másikat, védi és fordítva. Szóval nagyon jó kis Isteni találmány! Mégis Istennel megbékélni nem a törvény által lehet, hanem kegyelem által! Kegyelem által, amit Jézus Krisztusban tett számunkra elérhetővé. Ezt nem tudjuk eléggé se megköszönni se meghálálni. 
Jézus egyértelműen megmondta: Nem Mózes adta-e néktek a törvényt? És senki sem teljesíti közületek a törvényt. Ezt a kor zsidó embereinek mondta… még a szanhedrini felső vallási vezetőnek is azt mondta „ Nikodemos ha nem születsz újjá víztől, és szellemtől nem léphetsz be Isten országába.Pedig ez az ember Istenfélő a törvényt tisztelő és tanító ember volt….Mindenki eredendően bűnös természettel születik…ez a gyökér,  és ahogy növekszik az ember Elkezdi ebből a gyökérből felnövő bűnöket elkövetni, amik a levelek../lopás hazugság hitetlenség önzőség paráznaság stb stb
Nem mindenkinél van meg minden levél, de mindenkinél azonos a gyökér. A lényeg nem azon van, ki tud kevesebb levelet felmutatni, persze cél és jó lelkiismereti kérdés hogy minél kevesebb legyen ,de az igazi lényeg hogy megigazuljon hit által… a gyökér kezelés kell.Ez a megoldás!!! Ezek után Isten segítségével igaz emberként éljen….így és csak így működik az evangélium ereje az ember életében.  Ahogy Pál apostol mondja:” Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.
Törekedni kell ara, hogy mi se tudjunk magunkra semmit, ne vádoljon a szívünk, azaz ne legyen semmi bűn az életünkben, amit ne bántunk volna meg szívünkből Isten előtt.S rendeztünk volna el minden módon. 
De a lényeg továbbra is az marad hogy „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez”

A törvény más szóval a parancsolatok Szentek, igazak és jók!Maga a megváltó is felhívta a figyelmet Ö nem eltörölni hanem betölteni jött a Törvényt. A törvényt Isten angyalok rendelésére Mózesen, az ő szolgáján keresztül hozta be ebbe a világba  természetfeletti módon. A tízparancsolat alapvető útmutatást
ad az embernek hogy hogyan viszonyuljon Istenhez a Teremtőjéhez,és az Isten képmására teremtett embertársaihoz. A törvény azért adatott hogy felismerjük, azt hogy  A bűn létezik, nagyon is valóságos, mindanyuinkat gyakorlatilag is érintő ,magunkban is megtapasztalható realitás. Mindenki tisztában van azzal hogy míg Jézus Krisztus Betöltötte maradéktalanul, tökéletesen a törvényt. Addig Mi jócskán a léc alatt vagyunk….és a mércét Bárminemű igyekezetünk ellenére se tudjuk Még csak megközelíteni sem.

Az örömhír az /evangélium/ pontosan azért Valóságos örömhír számunkra mert arról Add tájékoztatást, hogy Isten Jézus Krisztusban Az Ő fiában megoldást adott az emberi nem bűnnel kapcsolatos ősi és szinte az élet minden területén jelenlévő,és a halálra ,pusztulásra ható fájdalmas bajára. A törvény tehát mintegy rávilágít Jézus Személyére és megváltói művére….Ezáltal Krisztushoz vezet minket Akiben hit által megigazulhatunk elfogadván az Ö mi értünk hozott engesztelő áldozatát.S ez által megbékülhetünk a Mindenható Istennel!

Iránytű...

Kinek higgyek végül is?
Annyi vallás van, melyikre figyeljek?

Legelőször is talán azzal kezdeném….Két dolgot mindenképpen érdemes elválasztani Kik tartoznak keresztény felekezetekhez és kik nem.Vegyük azokat, először akik nem… hisz ott nincs miről beszélni…ilyenek  a mormonok , az unitáriusok,a Russelisták / azaz  a Jehova tanúi/ és általában mindazok bármi is a nevük, akik tagadják Jézus Krisztus véráldozatát,testi megszületését  ,és egyáltalán Isten beszédének bármelyik központi igazságát .. Tehát az indiai és ázsiai vallásokat nem is említem, mert nem ismerik el  Jézus Krisztus egyedül valóságát Istenségét…/Szerintük tiszteletre méltó de csak egy a nagy tanítók között./   Azok az embertársaim akik ilyen csoportokba,és közösségekbe járnak lehetnek nagyszerű emberek ,de ez nem mentesíti őket azon felelősségük alól amit az Ige kér tőlük, történetesen azt hogy meg kell vizsgálniuk a teljes szentírás alapján hogy mit is tanítanak nekik! Valamint amit János apostol ajánl: "Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba."

A keresztény felekezeteknek azokat nevezhetem, akik ahogy az ige mondja: Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.

Tehát  ha én találkozok egy hívővel ,engem igazából nem különösen érdekel hogy milyen címke van kiragasztva rá , római katolikus, katolikus karizmatikus,református evangélikus,  vagy a   biblia alapján a  a felnőtt keresztséget  tanítók : baptisták, pünkösdiek karizmatikusok,.fundamentalisták, teljes evangéliumiak, szabad keresztények

Nekem Jézus a példaképem : Ö felnőttként hitből Istennek engedelmeskedve Keresztelkedett meg és azt mondta a meglepődött keresztelő Jánosnak: „Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor enged néki” Jézus a nékünk szót azért használta mert mint egy példát hagyott  hogy akik öt követik Azoknak így illik betölteni minden igazságot…

De visszakanyarodva, mint mondtam nem a nevek, számítanak.. Mert mint tudjuk minden felekezetben, vannak olyan emberek, akik képmutatóak Akik érdekes módon csak néhanap és akkor is csak pár órára keresztények. Mikor is épp Istentiszteletre, templomba, mennek.Ezek az emberek minket lehet, hogy be tudnak csapni, de Istent soha!!!S hogy ki ilyen ember azt végső soron nem én döntöm, dönthetem el Hanem az Úr Jézus  aki a szíveket vizsgálja.: „Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja”

Tehát hogy ki üdvözül ki valóban Isten gyermeke és Jézus Krisztus követője Ezt végső soron Isten dönti el egy emberről, persze véleményünk nekünk is lehet.Engem megnyugtat az a tény hogy Isten ismeri az övéit, akiket pedig mi arról Ismerhetünk meg hogy azt látjuk életükben egyre inkább elállnak a bűntől mert egyre inkább megtartják Isten beszédét .

„A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

Tehát a mi feladatunk ismerni az igét. /és nem az emberi okoskodásokat és tradíciókat/
Valamint megtartani, cselekedni, engedelmeskedni….Így Isten azt ígéri velünk, van, kijelenti magát nekünk és szeret minket…..Ebben az állapotban lényegtelené válik a címke és az is hogy ki mit gondol…