Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde magoknak, a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

 Ahogyan a jelen időben tetszik Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által, tartsa meg a hívő embert, melynek központi igazsága a megfeszített (a miattunk és mi érettünk meghalt és feltámadott) Krisztus prédikálása. Istennek éppen úgy tetszésére van, amikor gyermekei megteszik a szükséges lépéseket, hogy a szívűket és a hitűket Isten kegyelmében és áldásában, megőrizzék.   

Ennek a „bolondságnak” az elfogadása, és megélése, egyben egyfajta visszaigazolás is Isten felé, hogy itt vagyok Uram! Az, ez mellett való hűséges kiállás pedig létfontosságú, mind a hívőknek, csak úgy, mint a világiak számára, mert az elsőnek helyet készít, a második számára pedig ítélet visszatartó hatása van. (A világosság és a só végzi a munkáját)

Az Igehirdetés bolondsága, bármilyen mélységben is lássa át valaki elsőre, nem egyébért történik, mint, hogy az ember hazataláljon a teremtőjéhez, és vele megbékülve, ezután hitből és hit által éljen. Így ápolja, és becsülje meg az Istennel való kijelentésen alapuló személyes kapcsolatát. De meg kell, látnunk azt is, hogy pontosan ez az a pont, (a MI HITÜNK) amit kulcsfontossága miatt, sátán mindig is támadott, kihívások elé állított, és felszámolni igyekezett. Mind a mai napig, fő célkitűzése, hogy a hívő ember és Isten között, bizalmatlanságot építsen ki, és az ebből létrejövő hitetlenség által, kapcsolatromlást, vagy szakadást idézzen elő.

Sokan elfelejtkeznek, hogy a hit, oly annyira támadva van, több helyről is, (világ, korszellem, az élet nehézségei, a bukott természetünk, a gonoszság szellemei stb. stb.) hogy Isten egyenesen felkér, a szívünkben lévő hit megvédelmezésére, az azért való tusakodásra, a hit harcának megharcolására, de még tovább is megy, és még a hitnek elsősorban otthont adó szívűnk védelmére is utasítást kapunk.            

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy íntőileg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.”

„De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” A mi Urunk Jézus Krisztus, közbenjár az Isten gyermekeiért, hogy hitük megmaradjon, azt meg tudják őrizni, a szerint tudjanak élni. Ezért teljesen jogosan teszi fel a kérdést, amikor felkel tenni. Miszerint: „hogy van, hogy nincsen hitetek?”

A hit, az élő és tevékeny, azaz gyakorlati tettekben megnyilvánuló/teljességre jutó hit, rendkívül fontos a hívő életében. Ez a hit, nem emberek bölcsességén, nem meséken és kitalált történeteken áll! Nem a teológusok jól vagy kevésbé jól megfogalmazott és precizitásra törekvő részletfeltáró megfogalmazásaikból származik. Nem az írástudók, sokszor gyakorlat nélküli beszédéből jön létre az emberi szívben. Hanem csak is, és kizárólag a Szent Szellem hozza létre és táplálja, az Isten beszédének/igazságának a számunkra való megelevenítése, és szívünkbe ültetése/kijelentése által. Ezt a csodát pedig, noha változatosan, de egyértelműen Isten erejének, felénk való megnyilvánulásaként is megéljük. Ez olyan valóságos ERŐ behatás Istentől, a személyiségünkre, hogy egész életünkben a  (ha megőrizzük) hitünk alapjának fog bizonyulni.

„És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”  Azt gondolom, az Isten erejének megtapasztalása nélküli hit is becsülendő, de be kell látni, nem Isten akarata, mert az ilyen hittel rendelkező ember, nem, vagy csak nagyon „gyengén muzsikálva” tudja Krisztus hirdetni, és a hívő életét Isten akaratában megélni.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.”

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” 

Nos amikor csak tehetem, felhívom Isten gyermekeinek a figyelmét, hogy itt, hívő emberekről és nem világiakról szól az ige. Ez alapján meg kell érteni, hogy a hívő emberek előtt, nem lehetnek ezek ismeretlenek, mármint ezek a megtapasztalások: Kijelentés általi megvilágosodás, mennyei ajándék ajándékok elfogadása, Szent Szellem vétele, Isten jó beszédének a fogyasztása és megízlelése, találkozás a jövendő világ erőivel. (véleményem szerint ezek, leginkább a Szent Szellem és az Istentől való angyalok munkája, csodák és erőbehatások a hívő ember életében)

Tehát láthatjuk, hogy a hit, nem csak egy igazságnak tartás, egy pozitív reagálás a biblia szavai felé. Hanem nagyon is konkrétan átélhető, Istentől való, az Ő természetfelettiébe is kinyúlni tudó, szívbéli magatartás. Ez bizony jóval több, mint elmebeli hit, nem vallásos igaznak tartás, és hinni akarás csupán. Ez Istentől való kijelentés, az Ő konkrét személyes és maradandó bemutatkozásainak az átvétele érdekében. 

Most, hogy valamennyire felsejtődött menyire fontos az igazi hit, és annak megőrzése, itt szeretném megemlíteni, hogy számos bibliával kapcsolatos film, videó, teológiai tanulmány és tudományos eszmefuttatással találkozni, amelyeknek egy konkrét célja van, a hited meg-rablása, felszámolása. Valamint rengeteg olyan információ, pletyka, részigazságokkal fűszerezett csúsztatás is létezik, mely szellemiségéből eredően, a hitedet mérgezni, hatástalanítani akarja. De TE:

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

Köszönöm a figyelmedet!

     

    

Megehetem-e a húst? Gondolatom egy videó kapcsán.

A videót egy közösségi oldalon találtam, a linket lent találod meg. Fotónak, olyan képet választottam, amin nem szerepel állati hús, de a témához illő.

Az első kérdése mindjárt, egy negatív előítélettel teli megfogalmazás.  

Milyen szerető Isten teremtene érző állatokat, csak azért, hogy mi elvághassuk a torkukat?

Azzal nincs bajom, hogy ez egy kisarkítás, ami azonnal pozíció előnyt szerez és a hallgatók érzelmét a vegán ember oldalára hajlítja. Lehetne ezzel is bajom, de attól még a kérdés választ vár, tehát nem foglalkozom a dominanciai törekvéseivel, amit az arcmimikája is remekül megmutat. Saját igazoltnak vélt konklúziója, ez az ördög, tehát a kereszténység Istene egyenlő az ördöggel, szerinte. Ez viszont minden alapot nélkülöző, élőítélettel telt vélemény.

Szerinte nincs olyan vallás, ami előírná az állati eredetű termékek fogyasztását. Helytelen következtetés, mert egyértelműen találunk mind az ó mind az újszövetségben ide vonatkozó kijelentést. Nem az állatáldozatok rendkívüli fontosságára gondolok most, ami ha nem lett volna, már az első emberpárt, a bűneset után, nem lett volna mibe felöltöztetni, márpedig a Mindenható Isten úgy döntött, hogy fel kell öltözniük. Azután pedig a temérdek állatáldozat nem Isten miatt kellett, hanem az ember bűnös és elveszett, és naponta gonoszul cselekvő állapotát hivatott elfedezni, igaz tökéletlenül, ezért volt szükség a rendszeres ismétlésre. Ugyanis a bűn halálhozó valóságát csak egy tiszta véráldozat tudta megváltani, ez pedig teljes mértékben előre mutatott ara az egyszeri és tökéletes áldozatra, amit Jézus Krisztus hozott az emberiségért, hogy akik elfogadják, ezt az Ő áldozatát, megmenekülhessenek. Ezt még a pogány világ is értette valamennyire, de gyakorolni teljesen eltorzult módon, nem Isten akarata szerint tették, aminek a negatív csúcsa az emberáldozat.) 

Tehát a leölhető állatokra szükség volt szellemi célból, de szükség volt az élelmezés a populációk fennmaradása miatt is, szerintem ez egyértelmű. Volt egy kivágott rész, ami szerintem ront a korrektségén a videónak, de hát ez van. A Vegán fiatalember a kivágott rész után megemlíti, hogy mekkora őrültség az állatokat úgy látni, hogy a létezésük egyetlen célja a mi táplálásunk. (szerintem nem csak így van látva a létezésük) A természet ökológiai körforgásában mindennek szerepe van, a szerepek mélységében lehet vitatkozni, de tény, hogy a teremtett létformákat nem kezelhetem egy lapon, és azonos megközelítéssel. Más egy kőzet, más egy növény, megint más egy állat, és természetesen mindezek felett áll még bukott állapotában is az ember. Az ember, aki az Isten képmása, aki önmagában fontosabb Isten előtt, mint a teremtett világ. 

De menjünk tovább! Vegán megmondó emberünk szerint Isten ostoba és selejtes embereket teremtett, és ő mármint a vegán, jogosan jön indulatba, mert ö legalább foglalkozik szerencsétlen állatokkal. Igen foglalkozni kell az állatokkal, és védeni kell őket. A biblia egy helyen azt mondja az igaz ember az ő barmának az érzését is ismeri. Tehát foglalkozni kell az állatok védelmével, de és ez a lényeg, nem az emberek rovására. Ez alatt azt értsd, amit érteni kell alatta. Ez nem felsőbbrendűségi komplexus ez hatalmas csúsztatás a srác részéről. Ha egy emberi életet kellene megmentenie és két lehetősége van, vagy egy állatott készít el egy haldoklónak, vagy egy  épp velük lévő sebesült embert, mert csak így tudja megmenteni a haldoklót, mi lenne a választása? Szóval meg kell értenünk az ember igen is, választani és különbséget tenni köteles, mégpedig fellelős módon, és rendszeresen. Jó és rossz között, és ha nincs jó választás, akkor a több rossz közül a legkevésbé rosszat választva, amire később elmondhatja jó lelkiismerettel, hogy az adott helyzetben a lehető legjobbat választotta.

A videó további részében, emberünk, nem tesz mást, mint a saját zárt rendszerében gondolkozva, hamis bűntudat kiépítésére törekszik, amivel megint csak fölé akar kerekedni a keresztény gondolkozású srácnak, de a válaszokat nem akarja meghallani, illetve mint előzőleg, a videóból törlésre kerül, mert lehet kényelmetlen. Azért mert vegán barátunk nem érti, vagy nem akarja érteni, az igen is korrekt és logikus álláspontunkat, és azt nyomja, hogy mi az erőszak és a kegyetlenség oldalán, sőt az ördög oldalán állunk, rendszeres hangoztatásától, buta és lenéző feltételezése, természetesen nem áll meg. Amikor a keresztény srác, (most mindegy, hogy jól vagy nem jól érvel, másodlagos) azt mondja, hogy kényszerítesz (hogy csak a saját gondolati sémádon belül mozoghassam, és ez gáz. A vegán fiatalember ezt nem elismeri, és nem közeledni próbál, hanem csak egy kiragadás a sok, bántó mondata közül, azt mondja kellően csúsztatva, „én pedig (mármint mi keresztények) mindenképp ölni fogok.” Hát köszönöm szépen hogy már a szavakat is a számba adja, „ölni akarsz, amikor erre nincs szükség” egy ilyen éles manipulálásnak és érzelmi sarokba szorításnak, főleg nyilvánosság előtt, komoly blokkoló ereje van, amit csak kevesen tudnak átlépni, és akkor is még megvan még az esélye, hogy a végszó a pislogó emberek részéről, az, hogy te vagy a hülye, a kegyetlen állatkínzó barbár. Köszönöm, de ez így a gyomromnak nem kell. Ennél még a hús is ehetőbb, hogy a témához illően zárjam le.

Illetve egy nagyon fontos igeverset szeretnék megemlíteni zárásképpen.

„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által.”

„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá. Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli”

Az igaz, hogy az eledel (a hús eledel is) el lesz törölve valamikor a jövőben az Isten részéről,

De ennek az ideje még nincs itt.

„Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.”

 „Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!” Ha valami étkezés szempontjából tiltva van, az a vér, a vérrel való dolgok, ez nem csak az ó de az újszövetségben is kulcs fontosságú tilalom. 

Természetesen megjegyzem, minden ember, akár keresztény akár nem, jól teszi, ha az állatvédelmet (a helyén kezelve, és nem az ember kárára) támogatja. Elítéli az állatkínzást, és általában, egy jó hozzáállással van a környezetében lévő minden élő és élettelen dolog felé.

A biblia egyértelműen beszél, hogy eljön az idő: „Nem ártanak, és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lesz a föld az Úr ismeretével, amint a vizek a tengert beborítják.”  Reménységgel várjuk ezt!                            

 A videó itt még elérhető. 

Köszönöm a figyelmeteket.

     

Hazafelé lépdelve

A mennyei karrier megkezdése, egészen új és ma még többnyire ismeretlen kihívásokat tartalmaz! A földön élt keresztény életünk, ebbe fog beleintegrálódni, az ehhez való kapcsolódást alapozza meg. Jó, rendben. Bekerülök a menybe, és mit fogok ott tenni? Állandóan dicsérem majd Isten? Kórista leszek az örökkévalóságban?

Nos a fenti mondat a fülem hallatára hangzott el, egy keresztény szájából, és egészen ledöbbentettek. Nem annyira a mondatok mögött lévő földhözragadtság, a pökhendi minden alázatot nélkülöző kevélység miatt. Sokkal inkább, mert ezek a mondatok, egy igen mély sötétségre vallanak és egy félelmetesen sivár kapcsolatról árulkodnak e hívő részéről.

Ez már komoly betegség jele és egy nem megbecsült kapcsolatról árulkodik. Ha a benned lévő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?

Az Isteni dicsőség otthonába való bekerülésünk Isten végtelen kegyelméből, nem végcél, hanem alap! Tudom most sokan arra az igeversre, gondolhatnak, hogy elérvén a hit célját, a lélek üdvösségét. Természetesen ez jogos, de itt a hit céljáról beszélünk, ha figyelmesen megnézed. Mondhatnám úgy is, elérvén a mennyei hely küszöbét. A menny célja kimondhatatlanul nagyobb, szerteágazóbb és most még alig - alig felfogható, mint a mi, egyáltalán nem lebecsült, mennybe kerülésünk lehetősége. („Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.”) A mennybe jutás nem a teljes cél, az a kezdete az örökkévalóság egy olyan korszakának, amiben már nem kell számolnunk a földön megismert korlátokkal/ hátrányokkal és fékekkel. Hiszen mit mond az Írás! Mi is a kiteljesedett mennyei cél? A test feltámadása! A teljes személyiségünk Isten előtt való megjelenése. A teljes megváltásunk gyakorlati átvétele, annak (nem csak a szellemünk és lelkünk) a megvalósult kiteljesedése, amikor feltámadott testben fogunk Urunk előtt leborulni, és átvenni a megjutalmazásunkat.

„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” Szükséges, mert csak így tudjuk majd elkezdeni a mennyei karrierünket. Csak így tudunk megfelelni azoknak a mennyei feladatoknak és életvitelnek, amelyet Isten személy szerint nekünk rendel. Ott már nem leszünk romlandóak, nem leszünk erőtlenek, ami gyalázatban vetettet el, az dicsőségben támad majd fel! Ami halandó elnyeri a halhatatlanságot. Így fogunk felkészülni a mennyei életvitelre! Kiteljesedve és teljes örömmel bírva! Noha nyilvánvalóan nem leszünk mindentudóak önmagunkban, mégis a rész szerinti ismeret, már nem lesz jellemzőnk, mert mindig és mindenkor meríthetünk majd. az örökké áldandó Istenünk, mindentudásából. A színről-színre látás feladataink ezerfélesége, az Isten oldalán való munkavégzés sokszínűsége most még elképzelhetetlen. Felül fogja haladni a legmerészebb álmainkat is! (angyalok és úgy vélem más teremtmények feletti igazságos, Isten dicsőségére való hatalomgyakorlás, a teremtés meglévő és további gazdagításának munkálatai, a mennyei könyvtárhoz tartozó munkálatok, de bátran használható a képzelet, természetesen az írások fényénél.)  Nem úgy lesz az, ahogyan a fentebb említett ember gondolja. A hazaérkezés nem abból áll, hogy a küszöbnél megállva, befelé köszöngetek és ennyi a boldogság. Azt azért, azonnal megjegyzem, az mellett, hogy már a hazaérkezésünk és köszönési lehetőségünk is teljes hálára kötelez, mert ez az igazság! Nyugodtan fellélegezhetünk, mert az „itt” gyakran megélt sivárságát, nem kell és nem is szabad az „ott” valóságára kivetítenünk.

Az Úr nem csak jó helyet készített nekünk, hanem csodálatosat és minden álmunkat, messze meghaladót is.  De érthető módon, erről most még, hogy a bibliai kereteit ne lépjük át, igen keveset szólhatunk.  Áldott legyen az Ö neve!

Köszönöm a figyelmeteket, és kérlek, nézzétek el, hogy ebben a csodálatos témában, csak igen érintőlegesen tudtam fogalmazni.

Mit kezdjek a relativizmussal, avagy csupán nézőpont kérdése, hogy kinek van igaza?

Nos, a képpel kapcsolatban, érdemes elgondolkozni kicsit, az általánosnak vett bólogatás helyett. Ugyanis az a nagy helyzet, hogy egyértelműen csak az egyik félnek van igaza! Mégpedig annak a személynek, aki a közölt információt a szerint értelmezi, ahogy azt az információadó megadta.(A legtöbb esetben számérték után egy pont teszi egyértelművé, hogy azt hatnak  illetve kilencnek kell értelmezni.) Minden információnak van egy forrása. Azaz aki közölte, egyértelművé tette, hogy hatost vagy kilencest szándékozott megadni és akart felismertetni. Tehát csak egy jó, azaz helyes felismerés a helytálló. Természetesen az ekkor is igaz lenne, ha esetleg a képen szereplő valamelyik személy adta volna meg a szóban forgó számot. 

 A nézőpont, az ami! Nem több és nem kevesebb, és jellegéből fakadóan nincs lehetősége, kompetenciája tárgyának vagy témájának igazságtartalmán változtatni, ha csak az eredeti, már meglévő tényigazságot nem akarja megmásítani. Egy teherautó állhat tőlem jobbra, Egy másik ember számára, pedig balra, de a teherautó ottléte, nem a mi ideiglenes nézőpontunkból ered. Az ugyan lehetséges, hogy a teherautó objektív észlelése, kiegészülhet, más igazságokkal is, (még ha, ezt elsőre, szubjektívnek is fogadjuk el.) Pl az egyik, teherautót szemlélő, az ő oldalán lát egy nagy céges reklám-feliratot, ami viszont a másik oldalán nincs, így az azt az oldalt látó ember számára az nem ismert.  De ez, az alapigazságot, a teherautó ott áll, nem tudja módosítani, csupán egy plusz használható részigazság többlettel bír. 

A minden relatív szószólói jellemzően, igen önkényesen járnak el, amikor a közölt tényigazságot átfogalmazni, kikezdeni kiforgatni akarják. de fáradozásaik eredménye sokszor az önellentmondásba torkollik, hiszen azt vallják, hogy bizonyos értelemben mindenkinek igaza van, mindenki a saját felvázolt igazához ragaszkodjon, az a helyes. De a nagy helyzet az, hogy egy relativista szerint, aki elveti a relativizmust, mint kiindulási pontot, annak is igaza van. Ez bizony meghasonlás, ami összeomlást eredményez.   

Jó dolog filozofálni, a dolgok mélyére ásni, megkeresni és felismerni a dolgok szövésmintáit.

De sokszor előfordul, hogy aki ebben gyakorolja magát, elfelejtkezik arról, hogy számolni kell, egy úgynevezett, közölt, vagy kijelentett igazsággal. (egy a felismerésének mélységétől független, adott tényigazsággal.) Ez természetesen objektív, még akkor is ha, a kezdeti rávezető, vagy felismerő szakaszban, szubjektív lépésekből formálódik. Nem egyszer fordul elő, hogy a ráció csak később tudja befogni, összerakni és értelmezni, azt ami, felismerve megragadott, szellemi szemeivel már lát, egy ember, de még szavakkal értelmes és logikus mondón nem tudja lekommunikálni.

       

Ezen a képen a tényigazság (közölt igazság) az hogy egy hengerhasábbal van dolgunk, slussz- passz. Minden más további fejtegetés, ami ezt az alappontot elhagyja és elfelejtkezik, e pont kiindulási igazságáról, csak céltalan, kóválygássá fog válik. Mely út során, ugyan teleszedhetjük a hátizsákunkat féligazságokkal és előfeltevések lebegtetésével, de előrébb nem jutunk. 

A témához kapcsolódó videót Itt találsz.

Ez is kapcsolódó írás.

Amennyiben rendelkezel a témához szorosan kapcsolódó anyaggal, megtisztelnél, ha linkelnéd. 

A fotók: Internet

Köszönöm a figyelmed. 

 

Gondolatom a választásokkal kapcsolatosan.

A nagy Eklézsiának, (újjászületett Jézus Krisztust követő, kereszténységnek) szükségszerű feladata, hogy Isten vezetésében, a sót és a világosságot az élet minden területére, elvigye. Ahogyan mindenki számára világos, hogy a bűn a romlás és a sötétség, elárasztotta a nemzeteket (nem mindenben egyformán) és totális módon beszennyezett minden területet, a sporttól az oktatásig, ahol csak emberek tevékenykednek, bátran kimondhatjuk, hogy egyértelmű akarata Istennek, hogy noha az „odafelvalókkal” kell törődnünk leginkább, ez nem jelenti azt, hogy az idelent valókat bármely területen is elhanyagolhatjuk. Az egyetemes egyház által, Krisztus akaratában lévő, Isten beszédének megfelelő „sózás” és „világítás” el kell, hogy érje a nemzeteket, társadalmi berendezkedésüktől függetlenül, e-kor hívőin keresztül. Első sorban az Örömhírrel, de azzal párhuzamosan a bibliában kijelentett életvitelre vonatkozó igazságok megfogalmazásával/bemutatásával is. Ezen a ponton pedig kikerülhetetlen, a politizálás, megkerülhetetlen a mindennapi élethez tartózó, azt mozgató társadalmi tevékenységekben való aktív részvétel. Az egyháznak hatni kell a világra, nem elég párhuzamosan haladni vele, bezártan és csupán szemlélődve. Az egyháznak van politikai küldetése, nonszensz lenne ezt, vagy bármely más területet, só és világosság nélkül hagyva, teljes mértékben átengedni a gonosz számára. A világból kihívott szentek serege, e csoda ellenére még mindig a társadalomban létezik, amit pedig a politika átitat és meghatároz. Ebből fakadóan, szükségszerű a politikában való, Isten akarata szerinti részvétel. Ennek alapja a kapcsolódó imaélet, és a gyakorlati rész megtétele, amikor az aktuálissá válik.   

Egy gondolat a tekintélyről.

Amikor az igazság oldalán állva azonos célkitűzés mellett, találkozunk feszültséggel, ellentmondó helyzetekkel, akkor kell leginkább figyelembe venni az Isten beszédében világosan lefektetett tekintélyre vonatkozó igazságokat.

Magam úgy látom, igazság és igazság között is, néha prioritás szükségeltetik, pontosan ugyan úgy, mint amikor két nem túl jó lehetőségnél igyekszik az ember a kevésbé rosszat választani. Az igazság esetében is az erősebb, az igazolhatóan nagyobb, erősebb igazságra, vagy akár életet mentő igazságot szükséges/célszerűbb választani, szem előtt tartani, kivéve, ha Isten nem ad konkrét vezetést, ami ezt felülírja. Ha valakinek igazság korsója van, jogosan nevezi korsónyi igazságnak, viszont annak, akinek igazság hordója van, az prioritást élvez. A megvalósított gyümölcsöket, elért eredményeket nem lehet, nem figyelembe venni, hiszen azok magukért beszélnek. Az hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet, szintén szellemi rangsort feltételez, tehát a tekintélyrendszer nem rossz, hanem jó, ez akkor is igaz, ha sajnos az ember olyan, hogy amivel élni tud, azzal visszaélni is tud. A tekintélynél is igaz az, ami a házasság intézményénél, Isten hozta létre, Ő a forrása, és igen áldásos dolog. Az hogy a benne lévő felek, önzésükben vagy más okból kifolyólag, működésképtelennek kiáltják ki, attól még nincs igazuk. Mint egy másik írásomban utaltam rá, az emberi/testvéri kapcsolatokban is a bizalom a hit és a szeretet tartópillérein állva, lehet előre haladni a jó irányba. Ezek nélkül, kiépül a bizalmatlanság, a hibakeresés, (mindenhol van, ami nincs ott, és úgy, ahogy Isten akarata szerint, lennie kellene) felnövekszik a keserűség, és sátán máris elrabolta az ember szívéből a hitet, ami mint tudjuk, bizalmat is jelent. Hit nélkül pedig nem tudunk Istennek tetszeni, és kész, le is állt a munka.(Ez a „luxus” pedig nem megengedhető, egy elkötelezett hívőnek.) Jön a bizonytalanság, és a szélfútta állapot. Aminek sajnos gyakran tragédia a vége. Ahogy igaz az, hogy szabadságra lettünk elhívva, ugyan úgy igaz, hogy hatalom alá vetett emberek is vagyunk (nincs kivétel), csak nézd meg, hogy kinek minek a hatalmát fogadod el. Mert ezek rendkívül nagy súllyal bírnak az ember életében. Abban is nagy igazság van, hogy sátán ravasz, és azon van, hogy ha lehet a hívő embereket, kivonja az Istent szolgáló, Isten akaratát közvetítő emberek befolyása alól. Nem szabad erről sem elfelejtkezni, mert igen nagy árat lehet fizetni érte. 

Köszönöm a figyelmeteket.               

Ne legyél szeretetlen, mert a mestered sem az.

Nem elég, ha van hited! Annak cselekedetekben kell megnyilvánulnia. Mégpedig szeretet által munkálkodó hitbéli cselekedetekben. Kétségtelen, hogy sok hívő rendelkezik hittel, mégsem járnak Isten akaratában/vezetésében, mert a szívük, különböző okok miatt kemény. Esetleg csalódás, felnövekedett keserűség, a megbocsájtásnak az elhanyagolása, irgalmatlanság, hálátlanság, arrogancia, a magunk különbnek tartása a másiknál. Tényleg sok oka lehet ennek. De ettől még semmi sem jogosítja fel a hívő embert arra, hogy a viselkedése a hit által/hitből való cselekedetei szeretet nélkül munkálkodjanak. Tudatosítanunk kell, hogy még ha az igazság alapján, és hitből cselekszünk is, nem tehetjük ezt, szeretet nélkül, nem tehetjük irgalom nélkül, mert akkor félő, kikerülünk Isten akaratából/Szellemének vezetéséből! Harminc éves tapasztalatom, hogy rengetegen csúsznak el, és tévesztenek célt ezen a ponton. Most nem citálok ide rengeteg igeverset, de a szentírás világossá teszi, az Úr Jézus kifejezetten elmondta, őszinte szeretetet, és egyértelmű irgalmasságot vár el, a tanítványaitól! A szeretet által munkálkodó hit, pedig pontosan ezt valósítja meg, az emberi/testvéri kapcsolatokban. De maga Jézus Krisztus is ezt mutatta be, földi ittléte során. Tevékenységét tanulmányozva, végi azt látjuk, azt az igazság, az irgalom és szeretet fémjelezte, bármerre járt. Én pedig, bizony ezt hiányolom számos keresztény testvérből. Isten gyermekei, hitük is van, de az nem szeretet által és nem irgalmas szívvel munkálkodik, hanem valami egészen más lelkületből. De a helyzet az, ahogy Pál mondaná: „ nem kellene ennek így lennie, atyámfiai.

A magam részéről, én számos könyvet, tanítást, és véleményt raktam már félre, Isten igéjének /Szellemének útmutatása szerint (ezek később mind igazolódtak) mert még ha meg is fogalmaztak igazságokat, az a szellem amiből ezt tették, nem az Isten Szelleme volt. Hiányzott belőlük mindaz, amit fentebb megemlítettem. Érdemes odafigyelni, hogy az ilyen csapdákat is időben kikerüljük. 

Köszönöm a figyelmet.