Gondolatom a választásokkal kapcsolatosan.

A nagy Eklézsiának, (újjászületett Jézus Krisztust követő, kereszténységnek) szükségszerű feladata, hogy Isten vezetésében, a sót és a világosságot az élet minden területére, elvigye. Ahogyan mindenki számára világos, hogy a bűn a romlás és a sötétség, elárasztotta a nemzeteket (nem mindenben egyformán) és totális módon beszennyezett minden területet, a sporttól az oktatásig, ahol csak emberek tevékenykednek, bátran kimondhatjuk, hogy egyértelmű akarata Istennek, hogy noha az „odafelvalókkal” kell törődnünk leginkább, ez nem jelenti azt, hogy az idelent valókat bármely területen is elhanyagolhatjuk. Az egyetemes egyház által, Krisztus akaratában lévő, Isten beszédének megfelelő „sózás” és „világítás” el kell, hogy érje a nemzeteket, társadalmi berendezkedésüktől függetlenül, e-kor hívőin keresztül. Első sorban az Örömhírrel, de azzal párhuzamosan a bibliában kijelentett életvitelre vonatkozó igazságok megfogalmazásával/bemutatásával is. Ezen a ponton pedig kikerülhetetlen, a politizálás, megkerülhetetlen a mindennapi élethez tartózó, azt mozgató társadalmi tevékenységekben való aktív részvétel. Az egyháznak hatni kell a világra, nem elég párhuzamosan haladni vele, bezártan és csupán szemlélődve. Az egyháznak van politikai küldetése, nonszensz lenne ezt, vagy bármely más területet, só és világosság nélkül hagyva, teljes mértékben átengedni a gonosz számára. A világból kihívott szentek serege, e csoda ellenére még mindig a társadalomban létezik, amit pedig a politika átitat és meghatároz. Ebből fakadóan, szükségszerű a politikában való, Isten akarata szerinti részvétel. Ennek alapja a kapcsolódó imaélet, és a gyakorlati rész megtétele, amikor az aktuálissá válik.   

Egy gondolat a tekintélyről.

Amikor az igazság oldalán állva azonos célkitűzés mellett, találkozunk feszültséggel, ellentmondó helyzetekkel, akkor kell leginkább figyelembe venni az Isten beszédében világosan lefektetett tekintélyre vonatkozó igazságokat.

Magam úgy látom, igazság és igazság között is, néha prioritás szükségeltetik, pontosan ugyan úgy, mint amikor két nem túl jó lehetőségnél igyekszik az ember a kevésbé rosszat választani. Az igazság esetében is az erősebb, az igazolhatóan nagyobb, erősebb igazságra, vagy akár életet mentő igazságot szükséges/célszerűbb választani, szem előtt tartani, kivéve, ha Isten nem ad konkrét vezetést, ami ezt felülírja. Ha valakinek igazság korsója van, jogosan nevezi korsónyi igazságnak, viszont annak, akinek igazság hordója van, az prioritást élvez. A megvalósított gyümölcsöket, elért eredményeket nem lehet, nem figyelembe venni, hiszen azok magukért beszélnek. Az hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet, szintén szellemi rangsort feltételez, tehát a tekintélyrendszer nem rossz, hanem jó, ez akkor is igaz, ha sajnos az ember olyan, hogy amivel élni tud, azzal visszaélni is tud. A tekintélynél is igaz az, ami a házasság intézményénél, Isten hozta létre, Ő a forrása, és igen áldásos dolog. Az hogy a benne lévő felek, önzésükben vagy más okból kifolyólag, működésképtelennek kiáltják ki, attól még nincs igazuk. Mint egy másik írásomban utaltam rá, az emberi/testvéri kapcsolatokban is a bizalom a hit és a szeretet tartópillérein állva, lehet előre haladni a jó irányba. Ezek nélkül, kiépül a bizalmatlanság, a hibakeresés, (mindenhol van, ami nincs ott, és úgy, ahogy Isten akarata szerint, lennie kellene) felnövekszik a keserűség, és sátán máris elrabolta az ember szívéből a hitet, ami mint tudjuk, bizalmat is jelent. Hit nélkül pedig nem tudunk Istennek tetszeni, és kész, le is állt a munka.(Ez a „luxus” pedig nem megengedhető, egy elkötelezett hívőnek.) Jön a bizonytalanság, és a szélfútta állapot. Aminek sajnos gyakran tragédia a vége. Ahogy igaz az, hogy szabadságra lettünk elhívva, ugyan úgy igaz, hogy hatalom alá vetett emberek is vagyunk (nincs kivétel), csak nézd meg, hogy kinek minek a hatalmát fogadod el. Mert ezek rendkívül nagy súllyal bírnak az ember életében. Abban is nagy igazság van, hogy sátán ravasz, és azon van, hogy ha lehet a hívő embereket, kivonja az Istent szolgáló, Isten akaratát közvetítő emberek befolyása alól. Nem szabad erről sem elfelejtkezni, mert igen nagy árat lehet fizetni érte. 

Köszönöm a figyelmeteket.               

Ne legyél szeretetlen, mert a mestered sem az.

Nem elég, ha van hited! Annak cselekedetekben kell megnyilvánulnia. Mégpedig szeretet által munkálkodó hitbéli cselekedetekben. Kétségtelen, hogy sok hívő rendelkezik hittel, mégsem járnak Isten akaratában/vezetésében, mert a szívük, különböző okok miatt kemény. Esetleg csalódás, felnövekedett keserűség, a megbocsájtásnak az elhanyagolása, irgalmatlanság, hálátlanság, arrogancia, a magunk különbnek tartása a másiknál. Tényleg sok oka lehet ennek. De ettől még semmi sem jogosítja fel a hívő embert arra, hogy a viselkedése a hit által/hitből való cselekedetei szeretet nélkül munkálkodjanak. Tudatosítanunk kell, hogy még ha az igazság alapján, és hitből cselekszünk is, nem tehetjük ezt, szeretet nélkül, nem tehetjük irgalom nélkül, mert akkor félő, kikerülünk Isten akaratából/Szellemének vezetéséből! Harminc éves tapasztalatom, hogy rengetegen csúsznak el, és tévesztenek célt ezen a ponton. Most nem citálok ide rengeteg igeverset, de a szentírás világossá teszi, az Úr Jézus kifejezetten elmondta, őszinte szeretetet, és egyértelmű irgalmasságot vár el, a tanítványaitól! A szeretet által munkálkodó hit, pedig pontosan ezt valósítja meg, az emberi/testvéri kapcsolatokban. De maga Jézus Krisztus is ezt mutatta be, földi ittléte során. Tevékenységét tanulmányozva, végi azt látjuk, azt az igazság, az irgalom és szeretet fémjelezte, bármerre járt. Én pedig, bizony ezt hiányolom számos keresztény testvérből. Isten gyermekei, hitük is van, de az nem szeretet által és nem irgalmas szívvel munkálkodik, hanem valami egészen más lelkületből. De a helyzet az, ahogy Pál mondaná: „ nem kellene ennek így lennie, atyámfiai.

A magam részéről, én számos könyvet, tanítást, és véleményt raktam már félre, Isten igéjének /Szellemének útmutatása szerint (ezek később mind igazolódtak) mert még ha meg is fogalmaztak igazságokat, az a szellem amiből ezt tették, nem az Isten Szelleme volt. Hiányzott belőlük mindaz, amit fentebb megemlítettem. Érdemes odafigyelni, hogy az ilyen csapdákat is időben kikerüljük. 

Köszönöm a figyelmet.     

Több mint vallás!

Az igazság valóságának megismerése után, a kereszténységnek is meglett a maga vallási zászlóvivője, mindavval az Isten igazságát nélkülöző tartalommal, amivel a vallások rendelkeznek. Jézus, be kell látnunk nem vallást alapított, hanem az Isten igazságát megvallva és bemutatva, elhozta önmagában az Igazság valóságát. Az Isten szava, ami maga az Igazság! Testé lett, és közöttünk lakozott. A vallások mindig alulról a bukott földi lét valóságából törnek a menny felé, az emberi cselekedeteket (önmegváltást) hangsúlyozva, és Isten akaratát figyelmen kívül hagyva! Ezzel ellentétesen az Igazság, aki testé lett Jézus Krisztusban, a menny dicsőségéből lehajolt (felülről leszületett a mi világunkba a megváltásunkért! Ez minden vallásnál sokkal mélyebb kijelentés! Ezért Jézus Krisztus nem egy, a vallásalapítók sorában, hanem minden szempontból e sort alkotó személyek felett áll! Ezért teljesen jogos amikor egy hívő ember az Isten igazságára támaszkodva hirdeti: „És nincsen senkiben másban üdvösség (megmenekülés): mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”

„Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” 

Az Igazi kereszténységet alkotó hívő emberek sokasága, mely az egyetemes eklézsiát alkotja, ezért maga is előrébb van az Igazság felismerésében és megélésében, mit bármelyik vallás. Igen, még a keresztény vallásban lévő emberek sokaságánál is. Mert a vallás nem elég, még akkor sem ha keresztény színezetű! Lehet nem könnyű ezt megérteni elsőre, de attól még igaz! 

Áldott hétvégét!

Gondolataim a bűnvallás kapcsán.

Egy két gondolatot szeretnék leírni a bűnvallással kapcsolatosan, mert a tegnapi napon egy hozzászólásban (azóta törölte a hozzászóló) határozottan állítva lett, idézem:      ” A kereszt után, az újszövetségben, SEHOL nem olvasunk bűnvallásról.” Nos, ez így nem igaz, de mielőtt megnéznénk egy két bibliaverset, had szögezzem le, a teljes írás Istentől ihletett! Az Írás fel nem bontható, az ó szövetség is okulásunkra van, ezt a biblia állítja. Tehát maga a bűnvallás gyakorlatát, nem helyes, úgy szemlélni, hogy Jézus Krisztus kereszthalála előtt jelen volt az Isten és az ember kapcsolatában, de a mi Urunk, kereszten elvégzett megváltása után, már nincs jelen az Isten és ember kapcsolatában. Ha ebbe picit mélyebben belegondolunk, megérthetjük, hogy a megfogalmazott kijelentés, tarthatatlan. Az írás azt mondja két-három bizonyságra, megáll az igazság! Ez az igevers „És ha az idegen földön, ahol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az ő fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;” noha, ószövetségi, de egyértelműen idő feletti. De amúgy is a fentebb említettek miatt, nem lehet, nem figyelembe venni, hiszen általános szellemi igazságot közöl. Most jöjjön két újszövetségi igevers, de a tanulmányozó még találni fog kapcsolódó igéket. „És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.” --- „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” Isten szavából egyetlen egy támpont is elegendő az Ö gyermekeinek, de a szentírás kritériumához mérten, itt van két világos a bűnvallás kérő és elfogadó, egyértelmű igevers az újszövetségből. Egy példa a kapcsolódó igeversre! „Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.”

A bűneink megvallása nincs eseményhez kötve, maga az, egy csodálatos esemény! (a megtéréshez, bűnbánó szív szükséges) és úgy tudom így is alakult ki, az ember kezdetektől, el kellett, hogy ismerje bűnösségét, és kegyelemre szorultságát, amikor Istenhez közeledett.  Vannak, akik már a vízkeresztség előtt elvárják, mások csak később. A lényeg hogy igen szükséges lépés a hívő élet elején, egy részletes mélységi megvallás, egyetlen okból, a szellemi kötelékek elszakítása végett, hogy egy teljesen átható bűnbocsánatban részesüljünk. A későbbiekben, hogy elég e magamban otthon elrendeznem, ha felismerek egy bűnt, vétket, vagy mulasztást, vagy el kell mennem és egy érett idős testvérrel/ szolgálóval kell e imádkoznom, azt a bűn milyensége és mélysége határozza meg leginkább. Itt is a gyümölcsök igen mérvadóak. Ha marad a bűnérzés, a szívünk vádolása, illetve a bűn rendszeresen leveri az embert, akkor bizony segítségre és valószínűleg szabadulásra is szükség lehet.

Befejezésül egy csodálatos igevers! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Ami egyben már a harmadik az újszövetségből. :)

Köszönöm a figyelmeteket.

Se Apollós, se Pál!

Délelőtt egy igen fontos, és érdekes igerészről gondolkoztam, amiről ritkán beszélünk.„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.” Az azonosan szólás, az egy értelemben és ugyanazon vélemény, nem kizárja az igazságot, hanem magához öleli. Mondhatni a felismert, a számunkra jelenleg megadatott világosság, alapját képzi, és ezen építkezik tovább. Számos emberi kapcsolódás, szövetség, paktum létezik, amely az igazság, jó, a helyes teljes nélkülözésével jön létre, ezek nélkül a tartópillérek nélkül, vannak egy véleményen, egy akaraton, a benne szereplő emberek. Egész biztos, hogy Isten beszéde nem ilyenre gondol, amikor, bennünket az egy véleményre, ugyanazon értelemre buzdít. Éppen ezért nincs ellentmondás, amikor bátorkodom megjegyezni, hogy ameddig egy hívő testvéreddel, vagy egy gyülekezettel, vagy egy keresztény honlappal, csak addig tudsz azonosulni, ameddig kizárólag ugyan azt mondja, gondolja, és teszi, amit te, és még az érdeklődési körének is azonosnak kell lennie mindenben, addig sikeresen bezárod magad egy zárt rendszerbe, amiben Isten vezetését is korlátozod, az életedre nézve. Természetesen, ennek is megvan a maga rendeltetése, és ideje, de a szellemi növekedés velejárója ennek a mielőbbi magunk mögött hagyása. Ennek az elhagyásnak az elmaradása az, hogy a hit helyét sokszor az utánzás veszi át, és a szeretetet egy részrehajló kettős mérce hígítja fel. Az ilyen emberek kapcsolatai, felületesek, általában önzőek, és alig- alig érik el a szentírásban elvárt, de leginkább az újszövetségben lefektetett elvárásokat. Sok esetben ez a válasz az egyházon belül megélt, igen durva egymásba rúgásnak, a másikon való átlépésnek is. (Nem, nem a mimóza lelkületről beszélek, az más téma, és annak valóban nincs helye.) De nem kell, annyira részleteznem mindenki tudja kimondva, kimondatlanul, hogy mire gondolok. Sajnos van valós tapasztalatunk, bőven. Adunk és kapunk, csak éppen nem azt, amit Isten vár, hogy átadjunk a kapcsolatainkban egymásnak.

„Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.”

Ha most azt gondolod, hogy én nem kedvelem a tekintélyt, akkor kérlek, olvasd el a korábbi írásaimat,  és magad is meglátod, ez igen távol áll tőlem. Nem, én nem a tekintély ellen, hanem az Isten életedre való vezetésének, és a neked szánt, számodra elkészített növekedésről beszélek. Arról, hogy ezt ne korlátozd én Apollós, én pedig Pál gondolkozással.

Köszönöm a figyelmedet. 

Ne építs olyan falat, amit bujkálásra használsz.

Általában elmondható, hogy vannak olyan keresztények, akik rövidebb-hosszabb ideig, akár évekig is, belekezdenek egyfajta bujkálásba, egy maguk által készített elmebeli fal, vagy feltételezés, okoskodása mögött. 

A legnagyobb probléma ezzel az, hogy ez semmi mást nem szolgál, azon felül, hogy egy hatalmas öncsalás. Mint hogy a minden területre kiterjedően meggátolja az adott ember, szellemi, lelki fejlődését. A szellemi érettség, a hit, a kapcsolatokban való őszinteség, az Istennek való engedelmesség, és sok más terület van szó szerint, ilyenkor kiszáradva. Emberünknél, a céltévesztettség, a gyümölcstelenség, a dolgok megmagyarázása, egyfajta bujkálás figyelhető meg.

 Minden külső okot képes ilyenkor akár valós, akár nem, felnagyítani, és ez mögött a fal mögött, éveket elbujdosni, magát és másokat is elhitetve, hogy mindenki sáros, és ami rajta található sár, ahhoz pedig neki semmi köze, mert mástól fröccsent rá.

 Ehhez társul önigazultság, önsajnálat, kevélység, fásultság és megkeseredés, és sok minden más is. Nem ragozom tovább, rendkívül kiüresítő/felemésztő állapot ez. 

Az embert, lent tartja, a környezetének azt üzeni, hogy a kereszténység nem működőképes, mert lám- lám, és különben is, meg aztán. Tehát szó szerint rossz bizonyság. Ebből az következik, hogy az Istennek való dicsőségadás és hálaadás helyett, megszomorítja Isten szellemét, és a környezetében lévő embereket nem hogy ösztönözné az Istenkeresésre, hanem még el is löki őket a magatartásával. 

Sok ilyen kiépített bujkáló fal létezik. Nézzünk meg párat, a legszembetűnőbbek közül: Fals a pásztor, de a gyülekezet is. Képmutatóak, lopnak, csalnak, hazudnak. Gyenge/vagy téves a tanítás, nincs kenet, szeretetlenek. Ennek a falnak a másik oldala pedig ez: Te egyszerűen annyira mocskos és bűnös vagy, hogy nem mehetsz le ezek közé az Istennel járó, szent emberek közé. Ha ez a fal áll, bujkáljon bármelyik oldalán is a hívő, az ördög sajnos nyerésre áll, az ilyen hívő életében. 

Épp az Istennel és az Isten népével való közösséget aknázza alá ilyenkor, a tenyerét dörzsölve. A másik ilyen gyakori fal, hogy nekem nincs szükségem gyülekezetre, ahhoz, hogy hívő életet éljek. Ennek a falnak a másik oldala, teljesen mindegy milyen a hívő életem, én legalább járok gyülekezetbe. (még ha semmi nem is változik évek óta az életében, és tisztában van azzal, hogy keményszívű), ide tartozik szorosan a helytelen prioritás fala, ahol az isten országának a keresését gyakorlatilag minden megelőzi. Egy következő fal amit elhitetve magukat ki szoktak építeni, egyesek: a nekem nincs hitem, én nem tudok hinni, van olyan változata is, hogy Isten nekem/velem nem tesz semmit, azért hogy higgyek neki. Ennek a falnak a túloldala, pedig így hangzik, Isten megtett mindent, kész tény az üdvösségem, tegyek bármit is ezután, a jegyem tuti a mennyei helyekre. (nos az ilyen hí-per-szuper kegyelem, sok fontos igerészt és történetet nem vesz figyelembe, ami igen nagy felelőtlenség. Csak egy példa: „Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.” Akár hogy is, de lehet látni, bizony folyik a falgyártás, az ördög legnagyobb örömére. De hogy ne örüljön sokáig, van egy csodálatos fegyver, az Isten igéje, ami képes ezeket a felállított falakat, elmebeli korlátokat bezúzni, és felszámolni.

„Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességetek.”

Zárszóként, bátorítani szeretnék, mindenkit, hogy ilyen, a fentebb vázolt munkában ne legyen kőműves, ne emeljen olyan falakat, amelyek csak elválasztják Istentől és Isten népétől.

Ha már késő, és állni látsz ilyen falakat az életedben, kérlek, rakj most félre mindent, és mond el az Atyának, hogy meguntad a falak gyártását, és a mögöttük való bujkálást is. Nevezd nevén, amit megmutat a Szent Szellem és bánd meg ezeket. Ne felejtsd Isten ígéretét: „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” „Annak okáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.”

Köszönöm a figyelmeteket.