A legális és az illegális átok

Gondolataim az átok témájában.

A mai napon az átok imákról, az „ima kommandókról”  és egyáltalán az átokkal kapcsolatosan gondolkozom az ige fényében. Nem egy egyszerű téma, és ahogy lenni szokott

igen sok a félre értés is.  Egyetérthet e Isten az ilyen imával? Van e létjogosultsága?  Nos annak a fényében, hogy az Ige egyértelműen állítja, hogy mi keresztények áldásra vagyunk elhívva, áldást venni és áldást adni! Talán az azonnali válaszunk az kéne, hogy legyen, ennek nincs igei alapja egy hívő életében.

Ezzel így ki is egyeznék, de akkor bizony egy-két igeverset, igaz történetet ki kéne törölnünk a bibliából. Amit ugye egy hívő ember sem gondolhat komolyan.

Nos vágjunk bele, de mindenképp tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten nem humanista, azaz abban az értelemben nem, ahogyan az ember isteníti magát és isten beszédéről hallani, sem akar. A humanista gondolkozásban az ember mindennek a mércéje, de egy bibliát ismerő ember tudja, hogy ez a filozófiai gondolat nem más, mint istenkáromlás. Igaz istenről hogy kifejezhetetlen szeretettel szereti az embert, még a bűnbe esett embert is. De ebben a szeretetében igazságossága is töretlenül ragyog, és egy picit sem veszít mindenkori és mindenkire kiterjedő érvényességéből. Isten az Isten és egy teremtmény soha, de soha, nem tud a teremtője helyébe lépni! Sátán bukását is egy ilyen gőgős, felfuvalkodott elképzelés okozta voltaképp, amikor is Isten akaratával nem egyező módon akarta önhatalmúlag felemelni magát.

„Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” 

Ennek alapján most már jobban látjuk, hogy az embernek meg kell értenie és meg kell hajolni Isten véleménye / beszéde előtt.  Persze választhatja azt is, hogy felfuvalkodva, ellene áll. De ennek nem sok értelme van, mint azt látjuk a történelemből, a nemzetek a családok és az egyének életéből. Hiszen azt látjuk, hogy a bűn, a sötétség, a fajdalom az igazságtalanság, ha istent kizárjuk a mindennapi életből, mennyire felerősödik, és pusztítva rombol mindent, amit ér. Ez bizony nem áldás hanem átok. 

Tehát isten nem humanista gondolkozású, sőt, egyáltalán nem emberi gondolkozású, noha ismeri az ember minden gondolatát! 

’Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útaim, így szól az Úr!

Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ennek fényében már másként fest sok eddig félre értelmezett igerész, de hogy jobban megérthessük ezeket, a dolgokat mélyebbre kell ásnunk az igében, mert ha nem tennék, akkor esetleg istent olyannak látnánk, mint aki szeretetlen, kegyetlen, sőt gyilkos és vérszopó, ahogy egyes ateisták ezt szüntelen hangsúlyozzák.  Erről bővebben már itt a blogon is írtam.:Itt, elolvashatod.

Nézünk most meg egy-két bibliai verset.

„Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek; Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek.”

Tehát az átok létjogosultsága egyértelmű, és rögtön meg is állapíthatjuk, hogy bizony ez rengeteg embert érint, akár elfogadja ezt a tényt akár nem.

„Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze magát. Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.”

„Ha meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!”

Itt megláthatjuk, hogy az ember döntéseivel/cselekedeteivel vagy áldást vagy, átkot erősít meg magán.

Egy viszont egészen biztos az átokkal kapcsolatosan, amit itt most időszerű megjegyeznem.

„Miképpen a madár elmegy, és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.”

Az átok, mint negatív szellemi realitás, a bukás óta végigkíséri az emberiséget a nemzetek a családok és az egyének minden életterületét érintve és befolyásolva. Csatornaként leginkább az emberek helytelen és Isten törvényével, illetve örök rendtartásával szembe helyezkedő, bűnös, lázadó, cselekedeteket használva.

Megtudtuk isten beszédéből, hogy az átoknak mindig oka van, és ha valahol az átok kiváltó oka nem valósul meg ott az átok, nem tud megmaradni, megtelepedni.

Most újszövetség idején, sokan azt gondolják, hogy az átkok ma már nem léteznek, és ha mégis, akkor azok minden bizonnyal a babonaság körébe tartoznak. Nos ez igen nagy tévedés! Ha vesszük a fáradságot és egy kicsit alaposabban, megnézzük az újszövetségi írásokat e témában, láthatjuk, hogy egészen az ég és a föld helyreállításáig találkozni ezzel a negatív, determináló, romboló erővel. Itt megjegyzem a legtöbb átok hatékonyságát és megtelepedését démonok is, segítik. Nem célom hogy mélyebben belemerüljünk ebbe a témába, de annyit mindenképpen meg kell értenünk, hogy az átoknak nem csak okkult /sátáni/ forrása van, ami illegális és isten ítélete alá lett vonva. Hanem létezik, legális, isten által kimondott, illetve általa jóváhagyott átok, mint büntető eszköz.

Nézzünk meg egy két verset.

 „Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.”

Ez Elimás esetében meg is valósult, amikor Pállal konfrontált. Ö mivel az igazság ellensége volt, egyértelműen nem szerette Jézust! Nézzük mi történt:

„Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.

De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,

Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?

Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.

Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.”

Nos Pál itt egy átkot mondott ki Elimásra, ez egyértelmű. De ez egy isten által jóváhagyott átok volt, amit abból lehet leginkább felismerni, hogy irgalmas volt. Nem egy lepecsételt megváltozhatatlan átok volt, hanem büntető jellegű, és csak ahogy az ige mondja is, egy ideig volt az a hatása hogy Elimás megvakult. Mi keresztények áldásra lettünk elhívva, áldásra és nem átkozásra. De ez nem azt jelenti, hogy a démonokkal tudatosan szövetségben lévő emberek, /legtöbbször okkult, erős emberek/ támadásait és igazság taposásait tolerálnunk, és engednünk kéne. 

Jézus, az apostolok, és a tanítványok is kígyókon és skorpiókon tapostak

amikor azok akadályozni próbálták istentől kapott vezetésüket/útjukat.

De tudom hogy sok kereszténynek ez butaság, hiszen még a „kígyók és a skorpiók” létezését is alig akarják elfogadni, nemhogy azokkal felvenni a harcot, a maguk és mások életében, a mi urunk Jézus Krisztus dicsőséges nevében.

Nem egyszer megkerestek már azzal, hogy egyes keresztények/gyülekezetek mi jogon/ milyen alapon mondanak ki átokimákat, és kezdenek szellemi harcba, hogy tudják ezt a szeretet nevében végezni. Nos a biblia alapján egy kereszténynek, mint sónak, azt a romlást amit az isten ellen lázadó, démonokkal szövetségben járó emberek szabadítanak erre a világra, és állítanak az igazság útjába, kötelessége a maga hitszintjén, és a meglévő kenetében/igeismeretében, gátolni/ felszámolni. Erre minden tanítvány hatalmat és megbízást kapott Jézus Krisztustól! Szerintem egyre nagyobb szükség mutatkozik ennek megértésére.

Befejezésül kanyarodjunk vissza az átokkal kapcsolatos legfontosabb igevershez a bibliában

amely így hangzik:

 „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:

Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.”

Jézus a golgotai kereszten, amikor a mi bűneinkért ég és föld között megfeszítve volt, magára vette a bűneink minden következményét, és elszenvedte azt! Elszenvedte a halált, magára vette az átkainkat, és a testébe fogadta a mi betegségeinket, hogy mi az ő isteni szent életéből, erejéből, áldásából, dicsőségéből, részesedhessünk már ebben az életben rész szerint, és az örökkévalóságban pedig teljes mértékben. Áldott legyen a mi megváltó Istenünk!

Köszönöm a megtisztelő figyelmed.  

A posztjaimban hangosan gondolkozom annak teljes tudatában hogy rész szerinti igeismeretem és vakfoltjaim vannak. Ezért ha úgy látod hogy szükséges megjegyzést fűznöd és kapcsolódik az adott témához bátran tedd meg.  

         

A törvény és a hit kapcsolata. Egyensúlykeresés az ige alapján.

Igen fontos kérdést kaptam megosztom veletek.

Lenne egy kérdésem hozzád, sokat olvasgatok mostanában az Isten törvényével kapcsolatosan, és egy helyen azt írták, hogy ha hívő vagyok, akkor a törvényhez nincs közöm. Neked mi a véleményed?

Köszönöm a kérdésedet, úgy látom, elérkeztél a kereszténység egyik igen fontos témaköréhez. A törvény és a kegyelem kérdésköréhez, ezen belül pedig a gyakorlati mindennapos hitből megélt cselekedetekhez.  Valóban sokan ezen igazságokat is túl tudják hangsúlyozni egyiket a másik rovására. Pedig ez, meglátásom szerint nem Isten akarata.

A legfontosabb talán azt megérteni, hogy az ember nem tud megigazulni, Istennel megbékült elfogadott állapotba kerülni a törvény által. Hiszen a törvény nem ezért adatott! Megértettük az igéből, hogy a törvény cselekedeteiből senki, egy ember sem tud megigazulni, mert az csak hit által lehetséges. Ezen a ponton sokan hajlamosak a törvényt teljesen félre tolni és azt gondolni, hogy kész, nekünk többé semmi közünk hozzá, a hitéletünk hátralevő részében. Pedig ez nagyon nem így van! A törvény elsősorban az istent kereső ember számára, Jézus Krisztusra /személyére/megváltói munkájára/ mutató vezérlőmester/mutatópálca. Amikor ezt a feladatát betöltötte, és az ember megtér Jézus Krisztushoz! Az Igazság és az élet egyedüli forrásához, és benne megigazul hit által. A törvény e feladatát betöltve, hitem szerint beintegrálódik a királyi törvénybe, a szabadság törvényébe, de ott továbbra is érvényben marad, és keretet biztosít, és utat mutat a gyakorlati hívő élethez, mint láttuk nem a megigazulás szempontjából nézve, hanem erkölcsi, etikai és más szellemi szempontból, amit szintén csak hitből hit által tudunk megvalósítani az életünkben, a Szent Szellem gyakorlati segítségére támaszkodva.   

Ezért mondja az isten beszéde a hívőknek feltéve a kérdést: A törvényt tehát hiábavalóvá / számunkra feleslegessé tesszük/ hit által? Távol legyen! Hangzik a válasz! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.

A törvény vége Krisztus minden hívő igazságára! De csak a megigazulás kérdésében vége! Azaz elvégezte a munkáját, odavezetett Krisztushoz azáltal hogy felismertette velem, hogy mennyire bűnös, elveszett, és menthetetlen vagyok Jézus nélkül!  Kegyelemre szoruló vagyok, mint mindenki más is ezen a bolygón. De a törvény munkája nem merül ki ebben az egy kérdésben. Noha egyértelműen ez a fő feladata.  Hanem a Szeretet törvényében a szabadság királyi törvényében ismét viszont látjuk a hívő életünkben mintegy a hit általi cselekedeteinknek egy formát, egy keretet biztosítva. Voltaképp, a már megigazult hívőt visszairányítja a törvényhez, de nem a törvény alá! NEM  a TÖRVÉNY ALÁ, hanem a törvényhez ami szent igaz és jó! Tudom nem egyszerű ezt elsőre átlátni, de az igéből ezt a folyamatot lehet látni.  

Ismét fontosak lesznek az isten akarata szerinti cselekedetek a törvény keretein kívül és belül, például, ne kívánd felebarátod … de bármelyik parancsolatra igaz ez, ami nem kifejezetten Izrael népét érinti. /mert az ige különbséget tesz jelenleg Izrael és a gyülekezet között/   Gondoljunk csak a hegyi beszéd felfoghatatlanul magas mércéjére, már az első mondatában leszögezi hogy a lelki szegények azok akik, semmit nem tudnak felmutatni istennek, tehát nincsenek ön-igazult cselekedeteik, azok boldogok mert övék a mennyek országa. /hit által /hitből élnek, de nincsenek törvény nélkül! Ahogy Jézus sem volt soha és a korai egyház sem./ Azaz Jézus elfogadva hit által megigazulva beléphetnek a mennybe, isten kegyelméből. De tovább menve, ha jól megfigyeljük a további igeverseket is, azt tapasztaljuk, hogy olyan elvárásokat /cselekedetek meglétét várja el a hívő embertől Jézus, mint irgalmasság, háborúságtűrő, békességre törekvő, az igazság szomjúhozása, és mindenféle csodálatos kijelentés között, mint ti vagytok a világ világossága, sók vagytok, stb egyszer csak azt mondja Jézus : „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Paff! 

Aztán megemlít, mint az öt követőktől elvárásként pár dolgot: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.

Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.” 

Aztán azt kéri legyünk az ellenségünk jóakarója, ne tekintsünk gonosz kívánsággal az embertársunkra, ne váljunk el csak ha a paráznaság bűne megvalósult, teljességgel ne esküdözzünk, ne álljunk ellent a gonosznak, szeressük az ellenségünket. Azt gondolom ezek a dolgok igen magasra, teszik a lécet. Azt látom, hogy az Úr által betöltött törvény meg lett erősítve, és egy másik munkájaként most folyamatosan arra figyelmeztet bennünket, hogy ne vegyük le a szemünket Jézusról, mert a fenti elvárásoknak és minden más a bibliában felénk támasztott elvárásnak csak és kizárólag hit által a törvény és a parancsolatok szent igaz és jó medrében  és Isten Szellemének erejére támaszkodva tudunk valamiképp megfelelni. Természetesen mi hívők hit által/ hitből élünk. Jézus, aki betöltötte a törvényt, mégpedig tökéletesen, bennünk él és végső soron bennünk és belőlünk kiáradva tölti be a törvényt ma is, az Isten dicsőségére. Azt gondolom a törvény/ a parancsolatok ismerete rendkívül fontos, noha igaz, az hogy nem a törvény cselekedetei juttatnak be az istennel való közösségbe, mégis ha már bejutottunk Jézus azt mondja, hogyha öt szeretjük, akkor az egyik ismertető jelünk az, hogy az ö parancsolatait/ beszédeit megtartjuk, megcselekedjük.

Sok hívő van, aki a hitből való megigazulást túlhangsúlyozva az mellett is kereszténynek mondja és tartja magát, hogy az életében megtűr, és tolerál olyan dolgokat, amiket az írás bűnnek mond, és kifejezetten tilt a keresztények számára. Nos ezek az emberek félre rakták a törvényt, a parancsolatokat és maguknak élnek, annak korlátai nem védik és őrzik őket, így sajnos cselekedetek hiányában, ami által teljessé lesz a hit, félő hogy célt tévesztve, a földi életükre nézve nem fogják tudni betölteni Isten akaratát, és életük nyitva lesz a sátán számára, hogy ott hazudni, lopni, rabolni és ölni tudjon benne. Az hogy az ilyen ember az üdvösségét is elveszti-e, arra azt gondolom ember nem tudja megadni a választ. A másik ember üdvösségével kapcsolatosan Isten nem engedte ki a kezéből a döntési jogot. Ő igazságos, és mindenkitől azt fogja elvárni, ami az adott embernek megadott világosságban elvárható.  hiszen mit mond az írás:

„Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.” Mivel van tele az életük? Törvénytelenséggel, ebből fakadóan pedig képmutatóak. Kirívó példa a meleg egyház, 

„Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”

E versből az következik, hogy aki életében a törvény, mint korlát jelen van, és hit által annak keretei között marad az nem fog bűnt cselekedni! Ilyen volt Jézus Krisztus!  

A megtérés egy ma még nyitott út mindenki számára, lehet segítséget kérni, meg lehet békülni Istennel, de a törvénytelenség útját választó emberek, nincs kizárva, hogy nagyot fognak csalódni!

A harcot nem lehet kikerülni, arra hivatkozva, hogy megigazultam már és a menybe kerülök.  A birkózást nem végzi el senki helyettünk a test cselekedeteivel, a hit pályáját nekünk kell megfutni és a hit harcát nekünk, kell megvívni.

Amikor harcolsz a bűnnel, birkózol vele, amikor hetedszerre sem adod fel, hanem felkelsz és folytatod a hit pályáján való futásodat, akkor pontosan arról teszel bizonyságot a szellemvilág előtt, hogy te nem e világból való vagy már, te isten gyermeke vagy, és igen is, őszinték a törekvéseid egy szent Isten előtt kedves életvitel megvalósítására! Ez törvényes és hittel teli cselekedet! Isten áldjon meg benne!

Pál szavaival fejezném be a fenti gondolataimat: „A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.”

Pál sem volt törvény nélkül való, ö Krisztus törvényében a szeretett törvényében a királyi törvényben élt, ami egyértelműen magába foglalja a tízparancsolatot, és a biblia más parancsolatait is noha azok egyértelműen Izraelnek adattak, mégis a mi intésünkre is megírattak, hogy lássuk azokat a kereteket, mozgásterületeket, esetleges falakat, melyeket Isten kinyilvánított, és a mai napig nem törölt el. 

Ha megértük hogy a törvény és a parancsolatok mennyire fontosak, és hogy Jézus a mi Mesterünk, hogy viszonyult, és töltötte be azt. S hogyan hívta fel a figyelmet, arra hogy senki ne rontsa meg azt. Akkor megérthetjük azt is, hogy miért mondta : „Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.”  Ezen emberek tanították, de nem cselekedték, nem töltötték be, tanították de nem élték mert Jézus elmarasztalásából ez világosan kitűnik!

„Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

Sajnos a mai időben is így van ez, sok keresztény beszél Istenről, Isten dolgairól, beszédéről

de sajnos nem engedelmeskednek az igének, nem cselekszik azt, ha kell még az írások jelentéstartalmát is megváltoztatják, elcsűrik-csavarják csak hogy magukat igazolják.

Nos ez az egyik legveszélyesebb állapot, mert ez  farizeusi állapot! Ha ezt megtűri valaki az életében, akkor bizony félő, hogy nem léphet be a menny birodalmába. A mi Istentől kapott igazságunknak nem csak a nyelvünkben kell élni, hanem az életvitelünkben, a cselekedeteinkben is! Így mi nem megrontói, hanem megtartói leszünk /még ha tökéletlen megtartói is/ az Isten törvényének. De az a mi vigaszunk, hogy tudjuk: „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”

Mint látjuk, Jézus adatott nekünk Igazságul, szentségül, váltságul, /dicsőség Istennek ezért!/ de ezekben nekünk gyakorlati módon a törvényt nem megrontva, hit által élnünk is kell! Úgy kell járnunk ahogy Ö is járt az Istennek engedelmeskedve, és Öt dicsőítve! 

Azaz: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Ezen mindannyiinknak szóló figyelmeztetéssel zárom most be a fenti gondolataimat.

Szívesen veszek minden véleményt, együtt gondolkozást, hiszen fontos hogy egymás hite által épüljünk, és gyarapodjunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet

  

Tiszteljétek/becsüljétek Isten felkentjeit!

A mostani gondolatomat, elsősorban azoknak a fiatalabb hívő testvéreimnek szánom, akiknek szíve még nem fertőződött meg azzal a méreggel, amit én úgy neveznék, hogy tekintély ellenesség. Ez kezdetben csak egy magatartás, egy rossz viszonyulási alap, az egyházban / a szellemi életben. 

De ha meg van tűrve és nincs leleplezve/megítélve, nagyon hamar ajtót nyit, olyan lázadó szellemi erőknek / démonoknak, melyek az adott személyben kiépítenek egy  negatív szellemi erő által inspirált hozzáállást. 

Ez által sátán rendszeresen meglopja Isten áldásától, életére vonatkozó tervétől az ilyen embert.

Az ilyen lelkületű/ szellemi befolyás alatt lévő ember ismérvei, leginkább a kritizálás, a cinizmus, a hibakeresés, egyfajta pitiáner rosszindulatú zúgolódás, mely igen gyakran pletyka, rágalmazás és mélyebb szinten, konkrét hazugságok, és vádak terjesztésében nyilvánul meg. Az ilyen ember magát nagyobbnak / többnek, de legalább is, egyenértékűnek tartja olyan emberekkel szemben is, akik egyértelműen, Isten munkájában nagyobb terhet hordozva, nagyobb és kézzelfoghatóbb eredményeket tudnak felmutatni Isten dicsőségére, mint a szóban forgó emberek. Igen fontos megértenünk, hogy a szellemvilágban, mindkét oldalon egyértelmű hierarchia mutatható ki a biblia alapján. Így van ez, az egyházban és általában minden emberi kapcsolatrendszerben is. Lehet ez ellen rúgkapálni, csak nem érdemes, mivel igen hamar csúnyán vissza tud ütni.

Gondoljatok csak bele mi volt az első bűn? Miben nyilvánult meg? Bizony azt olvassuk, hogy a bűnnek az atyja sátán felfuvalkodott, ez indította el a bukását. Felfuvalkodott, kevély lett, a magasságos fölé akarta emelni magát, akinek dicsőséges és csodálatos személyére még szent állapotban is alig lehet ránézni, nemhogy lázadó lelkülettel. Nos az önfelmagasztalás, a felfuvalkodottság, a kevélység, a büszkeség, az arrogancia megtűrése, igen erős ego-hoz fog vezetni. Az ilyen ember pedig csípőből, megszól, kritizál, becsmérel szinte mindenkit a környezetében. Leginkább persze olyanokat, aki mérföldekkel előttük járnak, jó gyümölcsök felmutatásában. Ezek a gonosz cselekedetek képzik az alapját az Isten felkentjei ellen elkövetett bűnöknek.

Tehát kedves fiatalabb testvéreim szeretnélek benneteket arra buzdítani, hogy egymás különbnek lássátok, kiváltképp pedig azokat, akiket Isten kenete/ elhívása kiemel az egyházban!

Ezt olvassuk az írásokban: „És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.”

Egy másik helyen megismétli: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:”

                    

„A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen, akik a beszédben és tanításban fáradoznak.” Látjátok a szolgálati ajándékok körébe még bele nem tartozó véneknek is kijár a kettős tisztelet! Mennyivel inkább a már működő, a Szent Szellem által szolgálatba állított és felkent, Jézus Krisztus által elhívott/adott szolgálati ajándékoknak!

„Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra.”

A fenti elvet követve, ugyan így, a szolgálati ajándékokra ez még inkább igaz!

Szeretném ha tudnád hogy Isten számára rendkívül értékes ember vagy! Őszintén és csodálatosan szeret téged. Az életed egy gyöngyszem az Ö kezében, melyet folyamatosan alakít és csiszol. Ha engedelmességben jársz azt fogod tapasztalni hogy egyre nagyobb kenet és előmenetel fog érni, meglehet szenvedésekkel és üldözésekkel együtt. S ha Isten az Ö bölcsességében jónak látja még az sincs kizárva hogy beemel a fenti szolgálatok/ kenet valamelyikébe. Addig pedig cselekedj úgy ahogy Elizeus tette fiatal korában, egy közeledben lévő ajándékot támogass Isten útmutatása szerint. 

Becsüljük és támogassuk, Isten felkentjeit! Imáinkkal, és minden más módon is, ez kedves dolog lesz Isten szemében.  

Köszönöm a figyelmeteket.       

Az igazságot jó helyen keresd!

    Az igazságot jó helyen keresd!

/véleményem egy hitető videóról/

Amennyire emlékszem a kamaszkoromra, már akkor is nehezen kultiváltam, azokat az embereket, akik nem voltak egyenesek és az igazságba rendszeresen kisebb nagyobb hazugság adagokat csempésztek. Ezzel elég jó, és hatásos eredményt tudtak elérni sokaknál, de azért akadtak olyanok, akik felismerték ezeket, a csúsztatásokat. Vagy azért mert jelen voltak az adott szituációnál, vagy, mert hiteles információjuk volt az igazságról ami megakadályozta őket abban, hogy felüljenek egy hazugságnak.  A biblia arról tájékoztat bennünket, hogy vannak olyan emberek, akik az Isten igazságát hazugsággá változtatják. Tehát nem csupán arról van szó hogy egy földi dologban nem mondanak igazat, vagy csúsztatnak, hanem az igazságot gonosz szellemek által nem felűről való bölcsesség által, megváltoztatják.

Leírom még egyszer. Az isten igazságát elcsűrik-, csavarják, és ez által megváltoztatják annak tartalmát jelentését.

Számtalan példát lehetne hozni, a magukat keresztényeknek mondó de isten beszédét nyíltan kiforgató és bűnős cselekedeteiket megideologizáló emberről. Ismerünk, hallunk ilyenekről.  Ami miatt most leírom a gondolataimat, az ismételten egy videó, amit elküldtek nekem, hogy reagáljak rá, hiszen több mint százezren nézték már meg, és a bibliából veszi az idézeteit.

Felkeltette az érdeklődésemet, ezért ha nehézkesen is de megnéztem J Mátyás videóját a megdöbbentő bibliai idézetek címmel. 

Nos lenne bővebb véleményem, de megállom, és kizárólag a videóban példaképpen felhozott és totál tévesen, mondhatni gonosz módon, csúsztatott/magyarázott igékre térek ki pár mondatban az elejéről.

Kezdésnek a nagy mesemondó azt bizonyítja nekünk a bibliából, hogy Idézem: „ugyan az vagy mint Jézus!’ ezt két biblia vers kiragadásából prezentálja, amit Jézus szavainak, a Szent Szellem nélküli, helytelen értelmezéséből nyer. Én vagyok a világ világossága és a másik ige ti vagytok a világ világossága. Ezt összegyúrva megállapítja, hogy mi és Jézus ugyan azok vagyunk. /Nos ezt nem is ragoznám tovább./ Ez még akkor sem igaz, ha azt veszem, hogy az Egyház/Krisztus Teste valóban egy vele és Jézus azonosul népével.

A mesemondónk kijelentése nem mást akar sugallni, mint a régi ezoterikus/ new age-s, téveszmét: mi mindannyian istenek vagyunk, bennünk van az Isten kezdettől fogva, stb stb maszlagot.

A következő démoni állítás rögtön a videóban, hogy Jézus a bibliában sehol nem mondja hogy Ö isten fia!  Persze ezt az ördögi hazugságot belecsempészi egy féligazságba.  Nézzük, idézem a mondatát. „nem mondja, hogy én az Isten fia vagyok, ti pedig a kis senkiházi emberkék vagytok” nos a mondat második felét Jézus valóban nem mondta.

De az elsőt, hogy ö Isten fia a biblia rengeteg helyen kifejezetten állítja! Még egy nyavalyás démon is azonnal felismerte amikor Jézus elé keveredett. Fel is kiáltott: „Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? „

Simon Péter már a Szent Szelem kijelentéséből merít, mikor megszólal: „Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”

Jézus szavait is mézük meg! „Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!”

A videó következő állítása hogy jézus soha nem imádkozott templomban. Javaslat a részéről, olvassuk el a bibliát, hogy így van! /itt már kész voltam :) / De az egész videó tele van maszlaggal és félreértelmezésekkel.

 Nos azt gondolom J Mátyás videóját, ami a bibliát a szájára veszi innentől kezdve úgy, ahogy van, kukázom. Az ilyen démoni félrevezetésekre egy percnél tovább, még a Szent Szellem megvilágosítja a szívünket, nem szabad figyelmezni. Merő egy hazugság és méreg. Természetesen az igaz evangélium Mátyásnak is örömhírként szól, ha megtér az élő Istenhez. De ahhoz az igazságot jobban kell szeretni mint a hazugságot. 

Nagyon sajnálom azt a több mint százezer embert, aki megnézte, és ebből akarta Isten igazságát megismerni. Csupán, azért mert a nagy mesemondó nem átallott egy figyelemfelkeltő címmel becsalogatni a gyanútlan érdeklődőket.  

Azt találom, hogy nagyon fontos hogy mi keresztények, bátorsággal szóljuk az Isten beszédét, helyesen hasogatva azt, a Szent Szellem által. Mert mint látni sokan nem jó szellemben elcsűrve, csavarva teszik ezt, és hatalmas károkat okoznak az embereknek.  

Köszönöm a figyelmeteket.

        

A másikat különbnek tartsátok!

                                        

Egész pontosan az ige így szól: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”

„Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!”

Igen gyakran tapasztalom, hogy a hívők elfelejtkezvén a fenti igazságról sokszor az írásban elitélt magatartást gyakorolnak.

„Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?”

Ugye mindannyian bűnnek tartjuk a Galatákhoz írt levél alapján a test /a romlott természet/ cselekedeteit.

„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

 De amikor Krisztus testét daraboljuk fel amikor a másikat leminősítjük, vagy azért mert mi egyszerűen még nem látunk olyan mélyen az igazságok tengerében, vagy pont azért mert sokkal mélyebbre látunk. Akkor is testiek vagyunk! Hitem szerint a Szent Szellem akaratán/vezetésén kívül vannak azok a személyek, közösségek, akik e megosztás szerint gondolkoznak. Nem mondom, hogy nem lehet így gondolkozni, csupán nem érdemes, mert az ilyen hívő sok áldástól fosztja meg magát. Valamint kikövezi az életében az utat a felfuvalkodásnak, a kevélységnek és az arroganciának. Egymást különbnek tartsuk, vegyük észre minden ember életében azt a húrt, amin jól és áldásosan játszik. Ha ere összpontosítunk, sokkal könnyebben tudjuk betölteni azt a kérését Jézusnak, hogy még az ellenségeinket is szeressük és legyünk jóakarattal feléjük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy megbolondultunk és mindig mindent eltűrünk mindenkitől. Csupán, azt hogy mi mivel keresztények vagyunk mesterünk példáját követve, engedjük, hogy Isten elérje a szeretet cselekedeteinken keresztül még az ellenségeinket is. /Sajnos ez nem sikerül sok esetben, de legalább nem rajtunk múlt/

Gondolkozásra ajánlom Dávid hozzáállását Saulhoz, továbbá János leveleinek tanulmányozását.

Nagyon fontosnak tartom hogy ezt a területet is a hívők tisztába tegyék az életükben, mert azt látni hogy sokan az alázat helyett magukat valami nagynak állítják/tartják, Pedig ez Simon mágusra volt jellemző a böszme nagy egoizmusában. Az ige tájékoztat minket, hogy aki magát felmagasztalja, azt Isten meg fogja alázni. Egy másik helyen pedig arra int hogy a bukás  előtt mindig megtalálható a felfuvalkodottság.

Jól tesszük, ha ebben a dologban is úgy teszünk, mint Jézus Krisztus! Aki nem vette számba, hogy az Istennel egyenlő, hanem kiüresítette magát, és lejött közénk, emberré lett, hogy szolgáljon felénk, és az életét adja értünk a kereszten.  

Köszönöm a figyelmeteket zárásul idézem az egyik személyes és nagyon megérintő igeversemet: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? „ 

A legértékelhetőbb emberek a földön.

A 80 évek végén olvastam egy könyvet Demos Shakarian : A legboldogabb emberek a földön címmel. Merész, és találó címválasztás. Nos én e mostani posztomnak azt a címet adtam, hogy a legértékelhetőbb emberek a földön. Nem legértékesebbet, hanem legértékelhetőbbet írtam. Minden emberi életet egyformán értékesnek tartok mivel hordozza az Istenképűséget, valamint maga a teremtő értékelte fel az emberi életet egyformán abban a csodálatos és kegyelmes cselekedetében, amikor Jézus Krisztus az életét a vérét adta a mi megváltásunk érdekében. Nos Jézus szent és tiszta vére ugyan úgy kifolyt a fehér emberért, mint a feketéért, és bármilyen bőrszínű emberért. Ugyan úgy a magas és az alacsony a sovány és a kövér emberért. Az okos és a buta,  a jó és a rossz fej az alig bűnös és a velejéig romlott emberért is, Isten ugyanazt a felfoghatatlan árat mérte, az Ö fiának drága vérét!

                           Tehát az emberek, abszolút értéke tény Isten előtt!  

Nem így az értékelhetőségük. Ott már igen nagy eltérések mutatkozhatnak, mégpedig a gondolkozás, a célok lefektetése, a jellem, és sok más tényező befolyása miatt.
Nézzük meg kiket is szoktunk értékelni.
- Azokat, akik a jó és helyes dolgokat példásan végzik
- Azokat, akik megbízhatóak, korrektek, kitartóak, egyszóval értékhordozók.
- Azokat, akik a lehetőségeikhez képest mindazt nyújtják, amit épp adni tudnak mások javára.
Nos azt tapasztalom, hogy az ilyen embereket világnézetüktől és hitüktől függetlenül minden egészséges társadalomban értékelik és elfogadják. De ennél a pontnál én tovább megyek. Ahogy Derek Prince  gyakran utalt rá nekünk keresztényeknek határozott feladatunk hogy minden területen száz százalékot, de inkább száztízt nyújtsunk. Nekünk mindent Jézus nevében kell tennünk! Legalább is ez az ideális a biblia szerint. Jézus nevében pedig nem lehetünk jellemtelenek, önzőek, pitiánerek, nem lehetünk trehányak, felelőtlenek,stb.
Nem viselkedhetünk úgy mint azok akik nincsenek Krisztusban. Nekünk hívőknek az adatott, hogy amint vettük/megismertük az úr Jézust, azonképpen járjunk is ö benne.
Jézust pedig a biblia szeretetteljesnek, jónak, istent dicsőítőnek, és szentnek mutatja be számunkra. Aki Isten és ember előtt egyaránt hitelesnek bizonyult. Meggyőződésem hogy a Szent Szellem segítsége nélkül lehetetlen sikeresen így élnünk. De isteni segítséggel egész jó eredményeket tudunk majd felmutatni, csak szánjuk oda magunkat arra, hogy mindent, amit teszünk azt Isten dicsőségére, a lehető legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint cselekedjük. Ahogy így élünk, előfordulhat, hogy több saját magunkban fellelhető negatív falba/akadályba is bele fogunk ütközni. Természetesen ez nem kell, hogy elbátortalanítson minket. Isten a szívünket vizsgálja, a motívumainkat és minden helyes igyekezetünket értékeli, mint jó atya! Isten elvégzi/ el tudja végezni az ö akaratát bennünk és általunk, de nekünk kitartónak teher, és ha kell kudarcviselőnek is, kell lennünk, hogyha isten akaratában lévő eredményességet akarunk produkálni. Csak ne tűrd el magadtól sem, hogy bármiben is langyos legyél.Törekedj az életed minden területén istenre támaszkodva a legtöbbet nyújtani!

Köszönöm a látogatásod.

A húsvétról.

A mostani bejegyzést nem terveztem. De mivel pont aktuális, úgy gondolom érdemes pár szót a pészachról /húsvét/ írni. Gondolom senki nem lepődik meg ha az elején leszögezzük hogy a karácsonyhoz hasonlóan a húsvét szó sem szerepel a bibliában ezen szó  fordításánál minden esetben a pészach /pászka/  szerepel. A pászka kovásztalan kenyeret/tésztát jelent. Pl : pászkabárány pászkaünnep Kovásztalan kenyerek ünnepe ahogy olvashatjuk a bibliában. Ezt a kulcsfontosságú napot/napokat a kereszténység hajnala óta megünnepelték és ünneplik nagy örömmel mind a mai napig.

Amiképpen a zsidó nép megmenekült a halál angyalától Egyiptomban amikor is az a pászkabárány vérével megjelölt  otthonokat nem tudta illetni. Hasonlóképp  Mi  az Úr Jézus értünk hozott engesztelő áldozatát és feltámadását elfogadva. Jézus szent és az Ádámi bűntől mentes vére által megváltva szintén megmenekültünk a halál angyalától.

Ahogy azt a zsidókhoz írt levélben is olvashatjuk.

 "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának." 

De a János evangéliumában is pont erről van szó:

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre."

Minden megváltatlan,  Istent nem ismerő ember rab! Egész életét megrabolja és megnyomorítja a haláltól való félelem! Még akkor is igaz ez ha tudva /tudatlanul  mindenféle pótszerrel eme legbensőjében lévő tényt elnyomja vagy  figyelmen kívül hagyja. Legbelül ez a benne lévő félelem előbb-utóbb ahogy napjait fogyasztja felszínre tör. 

De nem akarok elkanyarodni. A húsvét/pészach pont azért örömünnep mert a Mi megváltásunkról és az Úr Jézus feltámadásáról szól! Kérlek olvasd ezt el ismét : Jézus Krisztus halála, eltemettetése  és feltámadása által 

MEG VAGY VÁLTVA!  Ha ezt hitben elfogadod és szívedben nem kételkedsz ebben, megtapasztalod amiről beszélek.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében."

Kérlek most   ne rohanj, ne légy felületes! Gondolkodj el ezeken a szavakon. A hátralévő Földi és az azutáni sorsod dől el ezen kijelentésre adott válaszodon. 

A húsvét a  kereszténység egyik legfontosabb és legcsodálatosabb üzenetét hordozza. De ahhoz hogy ezt világosan meglássuk szükséges megtisztítani a rárakodott népi szokásoktól és hagyományoktól amiknek semmi, de semmi köze nincs a biblia igazságaihoz, sőt azoknak sokszor pont ellentmond.