Isten Öl és elevenít. De nem gyilkol.

A minap találkoztam egy olyan fotóval, ami egy pillanatra kíváncsivá tett, hogy ki rak fel ilyen képeket és milyen célból. Nos a témája az hogy Isten mennyire kegyetlen és hogy aki Őt  szolgálja az tulajdonképpen egy gyilkos Isten szolgál. Mondanom se kell, hamar rájöttem, hogy egy ateista oldalra keveredtem. Annyira nem lepődtem meg, utaltak már ilyen oldalakra, sőt a nagy ateista könyvet is elküldték nekem hónapokkal ezelőtt V Zoltán írását. Sajnos szerintem egyre több ilyen honlap és írás fog születni a vallásból  nem minden ok nélkül kiábrándult emberek révén. /én magam is kiábrándultam a vallásból több mint 25 éve, de nem az Istenhitből/  S bizony azt látom, hogy egyre több az élő hittől elfordult e jelenvaló világhoz ragaszkodó ember, mint Démás is, akit Pál említ meg. Nem jó dolog a hitben hajótörést szenvedni,de számukra van még csónak. De a hittől elfordulni még rosszabb, mert az ilyen, ex keresztények a legkeményebb Istent gyalázókkal karöltve engedik, hogy a világot egyre inkább átható és leuraló antikrisztusi szellem rongybábként rángassa őket.

Tehát ott tartunk hogy az ateisták előszeretettel hangoztatják hogy a biblia Istene kegyetlen és tömeggyilkos. Gondoltam megírom nekik, hogy nem kell annyira kiakadniuk Istenről meg van írva, hogy Ő öl! Öl és elevenít! De mivel nem tudom, hogy milyen a humorérzékük és a végén még azt gondolnák, igazuk van. Így nem írtam nekik. Viszont nekünk érdemes egy kicsit jobban körüljárni ezt a témát, akik helyesen akarjuk értelmezni az írásokat. 
A biblia kijelenti Istenről, hogy Ö Jó! S egy hívőnek minden esetben ebből kell kiindulnia. Isten JÓ! Nagy kegyelmű nagy irgalmú és jóakaratú! Akik megismerték Őt és őt követni szándékoznak ennél nem adhatják lejjebb. Isten jó! Ezt a tényt maga az Úr Jézus is egyértelműen kijelenti az igében. 
Az viszont egy másik tény hogy Isten nem az emberi érzelmek és az embert istenítő humanista gondolkozás szerint jó. Az ilyen gondolkozás szerint Isten mindenkit szeret és ebbéli szeretetében végül is senkit nem fog elítélni,sőt mindenkit a menybe fog fogadni, mert Ö annyira jó. Na ez a hamis evangéliumnak egy tipikus példája. Az Igazság ettől nagyon-nagyon távol van.  

 Nem gondolnám, hogy Isten, aki azt tanítja, hogy ne ölj! Aki száz százalékosan védelmébe veszi az ártatlan vért! Aki magáról úgy ad kijelentést, hogy Isten az Élők az Élet Istene! Az maga gyilkos lenne. Már a gondolat is abszurd. Akkor mégis hová tegyük azokat az igerészeket, amelyekre sokan értetlenségből de nem rozsszándékkal, de sokan támadó és gonosz rosszindulatból mutogatnak. Isten kiirtotta, Isten lesújtott rá, Isten megemésztette, vagy népét Izraelt használta büntető eszközként hogy elpusztítsa az embereket. Nos fontos megértenünk azt az igazságot, hogy Isten szent Isten! Minden esetben, amikor ezen igeverseket kiragadás nélkül tanulmányozzuk, világossá válik, hogy Isten azokat az embereket, csoportokat és népeket, akik gonoszságukban és Istentelenségükben és lázadásukban túllépték az Isteni irgalom határát. Teljesen jogosan megítélte, mert megtaposni és felborítani szándékoztak Isten Örök rendjét és igazságát. Isten ezen ítéleteinek lehetséges voltát mindig előre közölte az emberrel és intette kiérdemlésétől. 

De meg kell értenünk teljesen jogos a bűn és a lázadás megítélése Isten részéről. Akár a Fáraó akár a kánaáni népek akár sodoma és gomora de bármely más történetben is. Minden esetben kimutatható hogy a csapás az ítélet teljesen jogos és igazságos volt. „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?”
Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy az Ó szövetség és az újszövetség között ebben a kérdésben is változás állt fel.  Na nem lett Isten kevésbé szent, hanem Jézus megváltói munkája miatt, ha mondhatni még hosszú tűrőbb lett irányunkba. Vegyük példának szodoma esetét. Ez az a történet amit talán a legtöbben ismernek. A bibliában a Mózes első könyvében találjuk a 18. és 19. fejezetekben.
Már első olvasatra is világosan kitűnik Isten irgalomra való készsége. De mivel Isten egyik tulajdonsága sincs egy másik tulajdonságának rovására, hanem egységben van minden a személyiségében. Ebben az esetben mivel nem volt még tíz igaz sem a városban és ez a romoltság további városokat is megfertőzött volna, ezért közbelépet. Igaz Isteni lényének nem a szeretete és irgalma nyilvánult meg mint előzőleg a bűn betetőződéséig folyamatosan. Hanem teljesen jogosan szentsége igazsága és haragja mutatkozott meg ítélet formájában az adott helyzetben. A kánaáni népek esetében azt előszeretettel hangsúlyozzák, hogy Isten felszámolta közösségeiket. De azt mindig elfelejtik hozzá tenni, hogy ezek a népek teljes mértékben azonosultak a bukott angyalokkal és a gonoszság szellemeivel. Embereket áldoztak, démonokat imádtak, és két lábbal tapostak mindenen, ami szent és igaz. "Isten nem ember hogy hazudjon, és nem ígér olyat, amit meg ne tenne." Ez igaz pozitív és negatív irányban is. Előre felhívta a figyelmünket, hogy a bűnt szentségéből kifolyólag megbünteti és előbb –utóbb de  felszámolja mind a látható mind a láthatatlan világban. Mivel nem az ember hozta létre a bűn realitását, hanem sátán mérge ként jutott be az emberi fajba, ezért Isten e méregtől szabadulni szándékozó embereknek kegyelmet ad a megváltó Jézus Krisztus személyén keresztül. De mindazokat az embereket, akik tudatosan a bűnt és a lázadást választva végső soron sátáni lázadáshoz csatlakoznak akár a történelemben akár az örökkévalóságban de, ítéletben fogja részesíteni. 
Ez szentségéből és bűngyűlöletéből fakad.   
Ma tart még a kegyelem napja és bátran javaslom mindenkinek érdemes megbékülni az Szent Istennel mert Ö JÓ! S számunkra is jót akar, már itt a földön is és az örökkévalóságban még inkább.

Megjegyzés: A Romai katolicizmust és más vallásokat érintő vallásháborúk vérengzések boszorkányégetések és más inkvizíciós gyakorlatok és kínzások még ha Isten nevében követték is el. Soha nem volt Isten akarata és ilyen gonoszságokra  soha nem kért se egyént se közösséget.  



Témához szorosan kapcsolódó írást találtam: Itt olvasható

Apcsel 15.fejezet: Gyújtás ráadva.

Elindulunk:
Örömmel tölt el, az a tapasztalom, hogy egyre több hívő ismeri fel, hogy mennyire szükségessé válik olykor túllátni a saját felekezeti szemüvegén, és ugyanígy szükségeltetik, hogy szeretett kapcsolata a hívő emberekkel mérhető legyen a világi,az Isten még nem Ismerő embertársaink előtt. Mos nem az ökumenizmusról, beszélek, arról korábban elmondtam a véleményem. Itt olvasható.. Hanem arra akarok emlékeztetni mindenkit, amit Jézus mondott. A tanítványok első ismérve, az hogy őszintén szeretik egymást.
Azt gondolom, hogy mindenkinek sikerült elolvasni és elgondolkozni az apostolok cselekedeteinek 15. fejezetén, amit kiindulási pontnak választottunk azon az úton, amin szeretnénk rendet tenni és újragondolni, hogy mi az, amit Isten elvár tüllünk, mint NEM zsidó háttérből megtért hívőktől. Ha ezen a ponton helyes látással bírsz, az olyan valóságos és mély szabadságot és ebből fakadó örömöt biztosít. Amely mindenképp megéri az erőfeszítést. Nem beszélve arról a rengeteg időről és energiáról, ami felszabadul a hitéletedben, ha elhagyod azokat a vallásos holt cselekedeteket melyek rendkívül Istenesnek, hangzanak csak épp a bibliából, nem lehet gyakorlatukat alátámasztani.

Tehát az első, amit alá kell húznunk ebben a fejezetben az - az hogy azok a kijelentések, amiket a Szent Lélek/Szent Szellem és az Apostolok teljes egységben elvárásként itt megfogalmaztak.
„Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlva holt állattól és a vértől.”
„Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”
Azok a pogány háttérből, a nemzetekből megtért hívőkre vonatkoznak. De azokra kötelezően és mindenkire. Hangsúlyozni szeretném hogy nem akárki, hanem a Szent Szellem az, akinek tetszett, hogy a pogányok közül megtértekre  SEMMI TÖBB TEHER ezen SZÜKSÉGES dolgokon kívül ne terhelődjön. Ennek fényében kell elgondolkoznunk azokon a számtalan részünkre elvárt, sőt kötelezővé tett 
vallási és hit gyakorlatról, amelyeket a fentiek után jó esetben is csupán emberi parancsolatoknak titulálhatunk. Ezeket Jézus úgy hívta, hogy embereknek rendelései parancsolatai. Tradíciók hagyományok vallási és felekezeti elvárások stb.. stb..
„És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által.Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván:
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.”

De most kanyarodjunk vissza ahhoz a négy Isteni elváráshoz, amelyeket viszont nem lehet kellően hangsúlyozni pontosan, azért mert ezeket MAGA ISTEN várja el azon gyermekeitől, akik a nemzetek közül megtérnek Ö hozzá, hogy földi életüket Istennel megbékülve éljék tovább.
Ez a négy elvárás egyforma súllyal bír nincs rangsor közöttük pl a vérevés nem kisebb bűn, mint a bálványimádás, még ha nem is, annyira szerteágazó és sokrétű.

Az első a bálványimádás /bálványáldozat és minden, ami ehhez kapcsolódik.
A második a Paráznaság a testi és a szellemi paráznaság egyaránt. 
A harmadik a fúlva holt állat.
A negyedik pedig a vérevés és a vérrel kapcsolatos bűnök tilalma.

Ismét szeretnélek megkérni benneteket, hogy olvassátok el a 15. fejezetet és
tudatosítsátok magatokban, hogy milyen nagy Isten kegyelme velünk szemben
hogy csupán négy dolgot/elvárást határozott meg ezen a nagyon fontos apostoli gyűlésen.
Valamint gondolkozzatok e négy alapbűn valóságán és gyakorlatán, hogy miként van jelen az emberi társadalmakban.

A folytatásban szeretnék erre is kitérni.

UI: Kérlek a lassú tempó az ismételgetések melyek már biztos, feltűntek számodra akár előző bejegyzéseimből is, ne zavarjanak, azt tapasztaltam sokkal eredményesebb így haladni előre.

Köszönöm a figyelmet.

Kezdjük utunkat az apostolok cselekedeteinek 15.fejezetével.

Azt terveztem, hogy jelen posztban pár mondat erejéig kitérek azokra a kereszténységen belül fellelhető tanításokra, látásokra és elvárásokra melyek kisebb nagyobb erővel de valamiképp beékelődtek a hívő emberek hitéletébe, de Isten beszédéből nem igazolhatóak. Ma szerte a különböző felekezetek és gyülekezetek között számtalan olyan hitgyakorlat létezik melyek tradíciókra, felekezeti hagyományokra Isten beszédének kiforgatására vagy egy egy igazság túlhangsúlyozására épülve Isten akarataként van tálalva és a hívőktől számon kérve. Noha ezek nagyon sokszor pontosan hogy ellentétben állnak Isten tervével és akaratával. 

Előző bejegyzésemben említettem hogy nekünk nem lehetőségünk, hanem egyenesen kötelességünk, az, hogy amiként a Béreai keresztények tették annak idején mi is hasonló kép, ellenőrizzük le, járjunk utána az Isten beszédében, hogy az, amit nekünk a szószékről vagy a pulpitus mögül Isten akarataként tanítanak, az csakugyan annak is bizonyul vagy csupán emberi vallásos akarat, még ha jó szándékból sarjadt is ki. Mert bizony, ha csak emberi okoskodás tradíció, vallásos vakbuzgóság. Akkor bizony rettenetes csalódásba fog torkollni az a nap, amikor megmérettetünk. Isten előtt nem tudnak megtartani a vallásos holt cselekedeteink a tradíciókra és hagyományokra épülő hitélet bizony homokra épített ház, amely még az itteni a földi élet próbáiban se bizonyul elégségesnek nemhogy mennyei szemszögből tekintve.

Mielőtt nekiálltam írni e jelen sorokat volt bennem egy vágy, hogy ezen rendkívül fontos
témát hogyan tudnám a legegyszerűbben és a leghatásosabb módon átadni a posztot olvasó felebarátaim számára. Végül is arra jutottam, hogy első körben nem magukat a témákat fogom ecsetelni, mint például, miket nevezünk holt cselekedeteknek, kell egy újszövetségi hívőnek szombat napot tartani,egyenértékű e a tradíció és az Isten beszéde,Isten akarata e a csecsemő keresztség,vagy nekünk Jézus Krisztus példáját kell követnünk ebben is, stb.. – stb..
Szóval nagyon - nagyon sok terület van, amit szó szerint minden hívő embernek újraértelmezni és újragondolni kellene szigorúan Isten igéjének a fényében, már ha mélyebb Istennel való közösséget és eredményesebb hívő életet szeretne megélni.

Ennek fényében arra jutottam, hogy vizsgálódásainkat kezdjük magának Istennek a beszédével a mely ÉLET és SZELLEM! Amely eleven és az Igazság erejétől duzzadva elhat az emberi lélek és szellem legbelsőbb részeiig, és ott valóságos változást tud elérni Isten akarata szerinti hitet létrehozva.

Legyen kiindulási pontunk az apostolok cselekedeteinek 15 fejezete. Kérlek, tudatosítsd magadban, hogy most Isten beszédét olvasod, rakj félre minden előítéletet és okoskodást, hogy az Ige meg tudjon világosítani. A legjobb, ha pár szóban megkéred Isten, hogy segítsen befogadni és megemészteni az Ö szavát.   

Apostolok Cselekedetei 15. rész 

1.
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2.
Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3.
Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4.
Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
5.
Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6.
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7.
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8.
És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9.
És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10.
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11.
Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12.
Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
13.
Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14.
Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
15.
És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16.
Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17.
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18.
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
19.
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20.
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
22.
Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
23.
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
24.
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
25.
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26.
Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28.
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
29.
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
30.
Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
31.
És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
32.
Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.
33.
Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
34.
De Silásnak tetszék ott maradni.
35.
Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
36.
Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
37.
És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
38.
Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
39.
Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
40.
Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
41.
És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.

Ha megkérhetlek, pár perc múlva olvasd el ismételten a fenti fejezetet és koncentrálj a 19. 20. 24. 28. és 29. versekre. Forgasd a szívedben és gondolkozz felette.

itt olvashatsz egy egyszerűbb fordítást is:Apostolok15

Innen szeretném folytatni, ha Isten is megengedi.
Köszönöm a figyelmed.

Mi is az Isten akarata!

Nekünk hívőknek nem szabad követnünk a világban elfogadott Isten beszédével, ellenkező azzal szembehelyezkedő cselekedeteket és magatartásokat.De épp úgy nem tolerálhatjuk azokat a hitgyakorlatokat, sem amelyek el vannak terjedve a különböző keresztény felekezetekben és gyülekezetekben. Melyek ugyan úgy ahogyan a világ bűnei teljességgel elfogadhatatlanok és utálatosak Isten szemében. Ezek a vallásos Isten igéjével nem alátámasztható holt cselekedetek mindig minden időben csak akadályozták a Szent Szellem munkáját és így Isten akaratát.
Nagyon sok olyan helytelen igeértelmezés tradíció és vallásos okoskodás hálózza be a Krisztus követni szándékozó hívőket  Ezek gátolják fejlődésüket hitben való növekedésüket, sőt sokszor olyan területre vezetik őket ahol még az örök életre való elhívásuk azaz az üdvösségük is veszélybe kerül. 

Nekünk csak úgy, mint a Béreában élő hívőknek /Apcsel/ naponként tudakoznunk, kutatnunk kell az írásokat az Isten beszédét, hogy megbizonyosodjunk, hogy amit nekünk tanítanak Isten akaratának nyilvánítva, azok valóban a mindenható Isten reánk vonatkozó elvárásait, és akaratát képviselik. Vagy valami egészen mást. Nos bármelyik felekezethez vagy gyülekezethez tartozzunk is, van egy nagyon komoly figyelmeztetés a számunkra Isten igéjében. Az pedig arra int, hogy se, ne tegyünk hozzá, se el ne vegyünk belőle, valamint semmiképpen ne csűrjük csavarjuk el a saját vesztünkre, mint azt bizonyos tanítok, teszik. Itt szeretném megjegyezni elég nekünk a saját gyülekezeti szemüvegünk rendszeres tisztítása egyszerűen, nem engedhetjük, meg hogy e szükséges cselekedeten kívül még eretnek és Isten akaratától távol lévő tanításokkal mérgezzük magunkat. 
Döntsd el hogy csak Isten igéjének vagy hajlandó engedelmeskedni és semmi másnak.
Semmi olyan emberi akaratnak törvénynek és látásnak semmi olyan tradíciónak hagyománynak, még ha több ezer éves is egyszerűen nem kell engedelmeskedned, ha az igazolhatóan szembehelyezkedik Isten, kinyilatkoztatott beszédével, ami nem más, mint a teljes szentírás. 
Megmondom miért fontos ez. Azzal gondolom senkinek, nem mondok újat, hogy mint hívő ember is meg fog állni egyszer Isten előtt megítéltetni. De azt gondolom, sokan nem tudják vagy hajlamosak elfelejteni, hogy az ítélet alapja mércéje nem más, mint az Isten beszéde az Írások, azaz a kanonizált könyvek a biblia kijelentései. Az Isten beszéde és nem más! Ez az egyedüli mérce minden ember számára. Kérlek emlékezetek a következő igeversekre velem együtt. Az első a János evangéliumának ötödik részében van megírva a 22. versben. Valamint a nyolcadik fejezet 15. verse: „Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;”
Tehát az Atya Isten átadta az ítéletet fiának Jézus Krisztusnak. A második hogy Jézus
nem azért jött hogy kárhoztasson, hanem hogy megmentője üdvözítője legyen a benne hívő embereknek. Ezért megjegyzi, hogy Ö nem ítél senkit. Tehát az Atya a Fiúnak adta az ítélettételt a Fiú viszont nem ítélni jött. De egy rendkívül fontos tényre felhívja a figyelmünket.
„És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
Aki megvet engem, és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szóltam  az kárhoztatja azt az utolsó napon.”
Kérlek, figyeljétek, mit mond az Úr Jézus! Ami kárhoztat az-az Ö beszéde, azaz Isten beszéde a Szentírás. Ez az, ami világosan és egyértelműen fog minket megítélni, mégpedig aszerint  hogy cselekedtük e az abban megírt Isteni akaratot vagy félre dobtuk az Isten akaratát. Nem tudom kellően hangsúlyozni éppen ezért a fent vázolt tény miatt, hogy legyél kész megvizsgálni, hogy amit Isten akarataként fogadtál el az valóban az e.Vagy csupán holt vallásos cselekedet egyszerűen egy emberi akarat, amely vallásos túlbuzgóságból, tradíciókövetésből és sokszor szándékos félremagyarázásból ered. 
A tét sokszor nem kevesebb, mint az egyéni üdvösség. Az Isten akarata szerinti hívő élet.

A folytatásban tervezem, hogy részletesebben kitérek azon pontokra melyeket Isten akarataként, állítanak a hívők elé a keresztény világban de, annak jogosultságát az ige alapján nem tudják igazolni, csupán tradíciókra és szubjektív igemagyarázásokra hivatkoznak.
Nagyon nem mindegy hogy mit fogadunk el Isten beszéde akarataként.
Azon a bizonyos napon semmilyen vallásos cselekedet semmilyen tradíció nem fog tudni minket igazolni és megtartani. Csak és kizárólag Isten beszéde annak ismerete és annak megtartása.  

Átolvasandó Igeversek:


János ev: 5,22
János ev: 8,15
János ev: 12, 47-48
Jelenések : 21,18-19
2 péter lev 3, 16

Köszönöm a figyelmedet Isten áldása legyen az életeden.

Gondolatom az ökumenizmusról.

Tegnap reggel kaptam egy kérdést az ökumenizmussal kapcsolatosan amit a facebook Bibliai látásmód oldalamra már kitettem de ide is felrakom.


 Nos ha a spirituális és teológiai értelemben beszélünk az ökumenizmusról.Akkor nem hiszek az ökumenikus törekvésekben és célkitűzésekben.A keresztény egyház és más világi vallások tekintetében semmiképp.
Ahogy az ige mondja mi köze hívőnek hitetlenhez.
A kereszténységen belül természetesen más a helyzet.
Úgy gondolom Isten azt a testet, amit az egyetemes egyháznak, Krisztus testének tudunk- tagokra osztotta. Meggyőződésem hogy a térd feladatát példának okáért a szem nem képes betölteni és nincs is elvárva tőle. A tagok Isten által meghatározott ez a fajta különbözősége egyértelművé teszi azok egymás területén való inkompetenciájukat is. Minden tagnak más - más a feladata működése de még a kinézete is. Ez annak ellenére igaz, hogy a tagok mind egy azon testnek a részei.

Akkor most azt mondom, hogy a Krisztusban hívő testvérek által alkotott felekezetek és gyülekezetek legyenek egymás felé közömbösek és érdektelenek. Semmi képen!
Hanem csupán ara szeretnék rávilágítani, hogy nem az ökumenizmus az a kolossébeliekhez írt levélben meghatározott „kapcsok és kötelek” amit Isten használ a test tagjainak összetartására. Hanem a másik ember értékének elfogadása méltánylása ha szükséges, akkor a megbocsátás és a szeretetben való őszinte elhordozása. Egyszóval az igazi atyafiúi szeretet az igazi kötődési pont. Mindez pedig benne, Krisztusban, a Főben és az Ö vérében, ami megváltotta, élteti és fenntartja a Testet az eklézsiát. 

Ha viszont az ökumenizmus az összefogást a valós érték elérésére való törekvést jelenti az igazság általam megismert kereteinek tiszteletben tartása mellett, Szellemi célkitűzés nélkül. Akkor Isten vezetésében kész vagyok megvizsgálni mi az én részem és abban aktívan részt venni.
A biblia keretein kívül eső szellemi szempontok alapján történő ökumenizmust már csak azért is elutasítom, mert egyértelműen melegágya lenne az egységes világvallásnak.A vallásokat nem lehet összegyúrni még akkor sem ha felszínes vizsgálódásban találhatunk közös pontokat bennük. Az egy világvallás felé való törekvés pedig mint tudjuk nem Isteni, hanem antikrisztusi akarat. Mi viszont Isten országát építjük.

Gondolatom a nyitottságról.

Kedvelt időtöltésem lett a könyveim olvasgatása mellett hogy számomra hiteles blogokat látogatok, melyek tartalmukkal igen sokat segítenek, hogy bizonyos dolgokat, területeket még tisztábban és még inkább reálisan lássak. Sok esetben a más vonalon más látással rendelkező testvéreim írásai igazi ösztönzést adnak egy-egy téma további kutatására, boncolgatására. Valamint rendkívül értékes segítséget adnak, hogy látásom sokkal inkább széles spektrumú, mondhatni a más fejével gondolkozó is legyen.

Úgy vélem ugyanis, hogy Isten igéjének fényénél egy-egy téma tanulmányozásánál érdemes a saját szemüvegünket kicsit félre tolni és megvizsgálni, más hitelre méltó emberek gondolatait is, mert ezzel tapasztalatom szerint igen látványos előrelépést élhetünk meg valamint rengeteg úgymond "vakfolt" is eltűnik, amelyek bizony jelen vannak gondolkozásunkban bármely felekezethez is tartozzunk. Megfigyeltem, hogy szinte mindenki, tartozzon Krisztus testében bármely felekezethez/gyülekezethez az évek során akaratlanul is kialakít egy úgynevezett felekezeti szemüveget magának. Nos, ez még nem tragédia nincs is ezzel semmi baj, legalábbis a keresztény élet első éveiben. Hiszen a növekedés részeként szükséges, hogy tápláljanak bennünket. S mint tudjuk, minden családban másként főznek még akkor is, ha az alapanyagok azonosak is. Később, viszont amikor egy hívő ember felnövekedik és már a keményebb eledel megemésztése sem okoz neki problémát. Elkezdi megérteni, felfedezni a helyét Isten munkájában. Általában ebben az időszakban, felismeri ezt a bizonyos "szemüveget" magán. Ez mindenképp az érettségére mutató jel lesz. Amennyiben pedig a Szent Szellem vezetésében felismeri, hogy mikor szükséges e szemüveg megléte mellett is meglátni, felismerni azokat a látásokat, amelyeket Isten még megmutatni szeretne számára. Akkor mind az Úrral való kapcsolatában mind a hitéletében egy újabb mérföldkövet hagy el és egy még izgalmasabb időszakba lép be.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagyunk malacok, akik mindenevők. S az igének engedve szükséges megmaradni abban, amiben megtaníttatunk. Ahogy az ige int is minket:"Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el." a botránkozást okozó és szakadást kiváltó tanításokat pedig valóban lelepleznünk, és elutasítanunk kell. Az ilyenek közül, több kifejezetten gonosz szellemek tanítása. "Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi."  Tehát a mi feladatunk előbb-utóbb, Isten vezetésében az lesz, hogy Isten beszédéből se el ne vegyünk, se hozzá ne tegyünk a „szemüvegünk" miatt.  Viszont nyitottságunkban ne essünk át a ló túloldalára sem. Ne fogadjunk el az Isten igazságával szemben álló emberi parancsolatokat, vélelmeket, se ördögi bölcsességgel átitatott eretnekségeket.  

A mi feladatunk a hívő élet növekedésében a személyes és rendszeres táplálkozás. A tejnek itala után a rendszeres kemény eledel emésztése. Melyet nem feltétlen mindig otthon és nem biztos, hogy előre puhítva fogunk megkapni. Isten ugyanis ahhoz, hogy tanítson, elvezessen az életedre vonatkozó aktuális igazságokra, megtartotta magánál annak szabadságát, hogy bármit és bárkit, bármikor felhasználhat a velünk kapcsolatos tervei elérésében.  

 Köszönöm a figyelmed.

Évekkel a feszültség után.

Feszültségoldó.

Reagálásom  a Fesz van c könyvre mellyel nem egyszer már így a napokban is megkerestek.
/Írásom magán vélemény/
A napokban kialakult volna a munkahelyemen pedig ősz elején volt egy komolyabb beszélgetésem a Bartus László által, jó pár éve írt: „Fesz van” című, könyvel kapcsolatban mely köztudottan igen lehúzó hangvitelű írás azzal a gyülekezettel kapcsolatosan ahol megtértem és megismertem az ott folyó munka által Isten Dicsőséges személyét. Az a pár gondolat, amit most leírok ide csupán egyetlen ok miatt történik. Mégpedig azért mert a személyes beszélgetéseimkor többször előfordult már hogy kifogásként említik Laci esetét.

S ez által, mint egy azonnal el is akarják tolni maguktól ezen emberek a megtérés és az Isten személyével való megbékélés lehetőségét. Magyarán erre hivatkozva némelyek úgy érzik jogos, ha bezárják a fülüket az  evangélium előtt.

Mivel kifejezetten, tudom, hogy azon ember is be fog nézni ide, aki pár napja "idő hiányában" nem tudott végighallgatni. Így mivel nem tudom, hogy mikor jár legközelebb Pesten, telefonszáma hiányában ezt a lehetőséget választom, hogy elmondjam, amit akkor szerettem volna. De remélem másnak is hasznos gondolat lesz, az alábbi pár sor.

Kérdés az  volt hogy olvastam e a könyvet. A válaszom igen olvastam. Igaz nem kíváncsiságból és nem magamért. Egyszerűen tudtam, hogy igen sokan megkeresnek, majd a könyvel kapcsolatosan mind a munkahelyemen mind a testvéreim között. Amúgy sem szoktam általam nem evett „puding” izéről véleményt alkotni. Sőt a megemlített emberek igen nagy részét személyesen is ismertem kit jobban kit kevésbé. A másik kérdés pedig igaz kimondatlanul de az volt akkor nekem te ne beszéljél...
Tehát a könyvel kapcsolatosan csak annyit, tudok mondani, mint annak idején a karizmatikus káosz című könyv kapcsán is megjegyeztem. Elég egyértelműen negatív töltésű földbe döngölni szándékozó írás. Már ez a tény igen beszédes azok számára, akik szellemben is nézik a dolgokat. Az hogy rávilágít hibákra, esetleges túl-hangsúlyokra egy-egy ténnyel kapcsolatosan. Semmi kép nem jogosíthat fel senkit, arra hogy szeretetlen ítélkező és nem egyszer keserű méregből, szó szerint drasztikus előítéleteket, féligazságokat megfogalmazva nekitámadjon olyan Isten munkáját végző embereknek, akiket gyümölcseikről egyértelműen be lehet azonosítani. Akik életét munkáját mérlegre téve még a vak is látja Isten bizonyságát rajtuk és munkájukon. Akik ismernek, tudják rólam, hogy még azzal az emberrel is tisztelettel és emberbaráti szeretettel beszélek még a háta mögött is, akikkel homlokegyénest másként gondolkozom. Ezért is elfogadhatatlan számomra, ha magukat keresztényeknek tartó emberek szó szerint egy eltaposó, lenyomó, szeretetlen és irgalmatlan hangnemben tálalnak valamit. (Ha Isten így bánna velünk már üres, volna a Földgolyó.) Még ha igazat mondanának, akkor sem szabad e vélemények előtt megnyitni magunkat. Mivel a mondatok mögötti erő egy sötét szellemi erőt körvonalaz. A bibliában nem egy esetben látható hogy az úgymond igazságot megmondó személy mögött sokszor milyen szív milyen szellem van. (Még ha csak egy ideig, is mint Péter esetében)
Gondoljatok azon emberekre, akik Jézushoz vitték a tetten kapott asszonyt. Milyen szívvel tették? Jézus egyértelműen leleplezte őket. Ott volt a jövendő mondó lányka, aki az „igazat” mondta Pál apostolról,
ennek ellenére mégis egy  tisztátalan szellem volt a mondandója mögött. Pál ki is űzte.
Nem volt kíváncsi, arra hogy démoni szellemben lévő ember reklámozza, még ha épp állítása helyes is volt. Az ige alapján látjuk, hogy sátán is tud „igazat”mondani. Jézusnak is a megkísértésekor igazat mondott valóban meg volt írva, amire utalt ti: hogy „angyalainak parancsol felőled” ugyanis ezt idézte arcátlanul a sátán az Úr Jézusnak. De mit látunk Jézus nem engedelmeskedett nem ugrott le! Pedig úgy mond igazságot hallott.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire nem mindegy, hogy ki milyen szellemben van milyen szellemből, szól. Itt is kulcsfontosságú, amit az ige tanít nekünk.


„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” Hozzáteszem a szellemeket nem csak próféták esetében, kell megpróbálni.

 „Aki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, utálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.”

„Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki - ki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.”

Azon túl, hogy nagyon-nagyon nem értek egyet Bartus könyvével és annak legtöbb megállapításával. Van egy lényeges dolog a mi szempontunkból nézve. Mégpedig az, amit maga Bartus is megfogalmazott könyve 24. oldalán. :
„A legtöbb kívülállót (főleg azokat, akik nem kedvelték a gyülekezetet) mindig az érdekelte: mit keres ott annyi értelmes ember?
Szakmájában is kiválóság. „Mit kerestél ott te?” Hát ezt: Istent.” Mondja Bartus.
Majd pár sorral odébb ezt írja: „Megtaláltuk Istent. Ez a magyarázata annak, hogy képesek voltunk mindenre. Megismertünk valamit, amit nem akartunk elveszíteni. Számunkra Isten nem fogalom, teológia, mítosz volt, hanem valóság.”
Nos ezek Bartus szavai, Természetesen ezt minden a gyülekezetben megtért ember is vallja. Azt gondolom egy Istent kereső embernek, ez elég kell, hogy legyen. Az Isten megtalálása a vele való kapcsolatfelvétel a gyülekezetben abszolúte lehetséges, mint ahogy ez fentebb egyértelműen ki van mondva. A személyes nézeteltérés akár milyen is más lapra tartozik ezt mindenki  előbb -utóbb be kell látnia.
 
A könyv többi tartalma, állítása mivel elégé ellenőrizhetetlen és igen szubjektív. De hangsúlyozom, ha színtiszta igazság is lenne, akkor sem tartozna gyülekezeten kívül lévő emberekre, de véleményem szerint még a gyülekezet 98 százalékára sem. A félreértéseket és a felmerülő problémákat az érintett feleknek kell lereagálni.
S ott is figyelembe véve, hogy ki kicsoda. Mert például, azt látjuk a bibliából, hogy amikor Péter apostollal szemben felmerült valami nem helyénvaló. Akkor nem akárki ment oda Péterhez tisztázni a dolgokat, hanem vele egyenrangú és elhívású ember történetesen Pál apostol.
Nem pedig olyan embereknek kell a dolgokat, úgymond „rend berakni”, akik az adott területet, dolgokat nem látják át vagy csak részinformációkkal rendelkezve találgatásokra, és feltételezésekre építkezhetnek. Az ilyen ember szinte biztos, hogy helytelen konzekvenciákat fog levonni és még helytelenebb cselekedeteket fog véghezvinni, ahogy ez számomra az egész Bartus ügyből is kitűnt azokban a hónapokban.
Salamonon keresztül az ige azt kéri, ne avatkozzunk más dolgába, ami minket nem érint. Mert kárunk származhat belőle. Mint ahogy ez sok éretlen és fiatal kereszténnyel meg is esett azokban a napokban. Az Úrhoz való szaladás helyett, mert egy Isten gyermeke így tesz, ha nem ért valamit. Olyan ringbe szálltak be melyben számukra Isten egyáltalán nem adott feladatot és küzdőteret. Valamint azt gondolom több Istent személyét kereső embert is leblokkolt és elbizonytalanított Bartus írása. Számomra már csak ez az egy nyilvánvaló negatív gyümölcse is a könyvnek egyértelművé teszi, hogy milyen szellem is volt mögötte.(Legalább is a könyv megírásakor)

Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy azokban a napokban is vezetést adott, hogy helyes döntést hozva
nem szakadtam el a gyülekezettől és a  környezetemben elbizonytalanodó embereket is a maradásra  bátorítottam.


Köszönöm a figyelmedet.