Igen fontos kérdést kaptam megosztom veletek.
Lenne egy kérdésem hozzád, sokat olvasgatok
mostanában az Isten törvényével kapcsolatosan, és egy helyen azt írták, hogy ha
hívő vagyok, akkor a törvényhez nincs közöm. Neked mi a véleményed?
Köszönöm a kérdésedet, úgy látom, elérkeztél a kereszténység
egyik igen fontos témaköréhez. A törvény és a kegyelem kérdésköréhez, ezen
belül pedig a gyakorlati mindennapos hitből megélt cselekedetekhez. Valóban sokan ezen igazságokat is túl tudják
hangsúlyozni egyiket a másik rovására. Pedig ez, meglátásom szerint nem Isten
akarata.
A legfontosabb talán azt megérteni, hogy az ember nem tud
megigazulni, Istennel megbékült elfogadott állapotba kerülni a törvény által.
Hiszen a törvény nem ezért adatott! Megértettük az igéből, hogy a törvény
cselekedeteiből senki, egy ember sem tud megigazulni, mert az csak hit által
lehetséges. Ezen a ponton sokan hajlamosak a törvényt teljesen félre tolni és
azt gondolni, hogy kész, nekünk többé semmi közünk hozzá, a hitéletünk hátralevő
részében. Pedig ez nagyon nem így van! A törvény elsősorban az istent kereső
ember számára, Jézus Krisztusra /személyére/megváltói munkájára/ mutató vezérlőmester/mutatópálca.
Amikor ezt a feladatát betöltötte, és az ember megtér Jézus Krisztushoz! Az Igazság
és az élet egyedüli forrásához, és benne megigazul hit által. A törvény e
feladatát betöltve, hitem szerint beintegrálódik a királyi törvénybe, a
szabadság törvényébe, de ott továbbra is érvényben marad, és keretet biztosít,
és utat mutat a gyakorlati hívő élethez, mint láttuk nem a megigazulás
szempontjából nézve, hanem erkölcsi, etikai és más szellemi szempontból, amit
szintén csak hitből hit által tudunk megvalósítani az életünkben, a Szent
Szellem gyakorlati segítségére támaszkodva.
Ezért mondja az isten beszéde a hívőknek feltéve a kérdést:
A törvényt tehát hiábavalóvá / számunkra feleslegessé tesszük/ hit által? Távol
legyen! Hangzik a válasz! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
A törvény vége Krisztus minden hívő igazságára! De csak a
megigazulás kérdésében vége! Azaz elvégezte a munkáját, odavezetett Krisztushoz
azáltal hogy felismertette velem, hogy mennyire bűnös, elveszett, és
menthetetlen vagyok Jézus nélkül!
Kegyelemre szoruló vagyok, mint mindenki más is ezen a bolygón. De a
törvény munkája nem merül ki ebben az egy kérdésben. Noha egyértelműen ez a fő
feladata. Hanem a Szeretet törvényében a
szabadság királyi törvényében ismét viszont látjuk a hívő életünkben mintegy a
hit általi cselekedeteinknek egy formát, egy keretet biztosítva. Voltaképp, a
már megigazult hívőt visszairányítja a törvényhez, de nem a törvény alá! NEM a TÖRVÉNY ALÁ, hanem a törvényhez ami szent igaz és jó! Tudom
nem egyszerű ezt elsőre átlátni, de az igéből ezt a folyamatot lehet látni.
Ismét fontosak lesznek az isten akarata szerinti
cselekedetek a törvény keretein kívül és belül, például, ne kívánd felebarátod
… de bármelyik parancsolatra igaz ez, ami nem kifejezetten Izrael népét érinti. /mert az ige különbséget tesz jelenleg Izrael és a gyülekezet között/ Gondoljunk csak a hegyi beszéd
felfoghatatlanul magas mércéjére, már az első mondatában leszögezi hogy a lelki
szegények azok akik, semmit nem tudnak felmutatni istennek, tehát nincsenek
ön-igazult cselekedeteik, azok boldogok mert övék a mennyek országa. /hit által
/hitből élnek, de nincsenek törvény nélkül! Ahogy Jézus sem volt soha és a
korai egyház sem./ Azaz Jézus elfogadva hit által megigazulva beléphetnek a
mennybe, isten kegyelméből. De tovább menve, ha jól megfigyeljük a további
igeverseket is, azt tapasztaljuk, hogy olyan elvárásokat /cselekedetek meglétét
várja el a hívő embertől Jézus, mint irgalmasság, háborúságtűrő, békességre
törekvő, az igazság szomjúhozása, és mindenféle csodálatos kijelentés között,
mint ti vagytok a világ világossága, sók vagytok, stb egyszer csak azt mondja
Jézus : „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak
eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Paff!
Aztán megemlít, mint az öt követőktől elvárásként pár dolgot:
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az
ítéletre.
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő
atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának:
Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna
tüzére.”
Aztán azt kéri legyünk az ellenségünk jóakarója, ne
tekintsünk gonosz kívánsággal az embertársunkra, ne váljunk el csak ha a
paráznaság bűne megvalósult, teljességgel ne esküdözzünk, ne álljunk ellent a
gonosznak, szeressük az ellenségünket. Azt gondolom ezek a dolgok igen magasra,
teszik a lécet. Azt látom, hogy az Úr által betöltött törvény meg lett
erősítve, és egy másik munkájaként most folyamatosan arra figyelmeztet
bennünket, hogy ne vegyük le a szemünket Jézusról, mert a fenti elvárásoknak és
minden más a bibliában felénk támasztott elvárásnak csak és kizárólag hit által
a törvény és a parancsolatok szent igaz és jó medrében és Isten Szellemének erejére támaszkodva
tudunk valamiképp megfelelni. Természetesen mi hívők hit által/ hitből élünk. Jézus,
aki betöltötte a törvényt, mégpedig tökéletesen, bennünk él és végső soron bennünk
és belőlünk kiáradva tölti be a törvényt ma is, az Isten dicsőségére. Azt
gondolom a törvény/ a parancsolatok ismerete rendkívül fontos, noha igaz, az
hogy nem a törvény cselekedetei juttatnak be az istennel való közösségbe, mégis
ha már bejutottunk Jézus azt mondja, hogyha öt szeretjük, akkor az egyik
ismertető jelünk az, hogy az ö parancsolatait/ beszédeit megtartjuk,
megcselekedjük.
Sok hívő van, aki a hitből való megigazulást túlhangsúlyozva
az mellett is kereszténynek mondja és tartja magát, hogy az életében megtűr, és
tolerál olyan dolgokat, amiket az írás bűnnek mond, és kifejezetten tilt a
keresztények számára. Nos ezek az emberek félre rakták a törvényt, a
parancsolatokat és maguknak élnek, annak korlátai nem védik és őrzik őket, így
sajnos cselekedetek hiányában, ami által teljessé lesz a hit, félő hogy célt
tévesztve, a földi életükre nézve nem fogják tudni betölteni Isten akaratát, és életük nyitva lesz a sátán számára, hogy ott hazudni, lopni, rabolni és ölni tudjon benne. Az hogy az ilyen ember az üdvösségét is elveszti-e, arra azt gondolom ember nem tudja megadni a választ. A másik ember üdvösségével kapcsolatosan Isten nem engedte ki a kezéből a döntési jogot. Ő igazságos, és mindenkitől azt fogja elvárni, ami az adott embernek megadott világosságban elvárható. hiszen mit mond az írás:
„Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az
emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.”
Mivel van tele az életük? Törvénytelenséggel, ebből fakadóan pedig képmutatóak. Kirívó példa a meleg egyház,
„Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is
cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”
E versből az következik, hogy aki életében a törvény, mint
korlát jelen van, és hit által annak keretei között marad az nem fog bűnt
cselekedni! Ilyen volt Jézus Krisztus!
A megtérés egy ma még nyitott út mindenki számára, lehet
segítséget kérni, meg lehet békülni Istennel, de a törvénytelenség útját választó emberek, nincs kizárva, hogy nagyot fognak
csalódni!
A harcot nem lehet kikerülni, arra hivatkozva, hogy
megigazultam már és a menybe kerülök. A
birkózást nem végzi el senki helyettünk a test cselekedeteivel, a hit pályáját
nekünk kell megfutni és a hit harcát nekünk, kell megvívni.
Amikor harcolsz a bűnnel, birkózol vele, amikor hetedszerre
sem adod fel, hanem felkelsz és folytatod a hit pályáján való futásodat, akkor
pontosan arról teszel bizonyságot a szellemvilág előtt, hogy te nem e világból
való vagy már, te isten gyermeke vagy, és igen is, őszinték a törekvéseid egy
szent Isten előtt kedves életvitel megvalósítására! Ez törvényes és hittel teli
cselekedet! Isten áldjon meg benne!
Pál szavaival fejezném be a fenti gondolataimat: „A törvény
nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem
Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.”
Pál sem volt törvény nélkül való, ö Krisztus törvényében a
szeretett törvényében a királyi törvényben élt, ami egyértelműen magába
foglalja a tízparancsolatot, és a biblia más parancsolatait is noha azok
egyértelműen Izraelnek adattak, mégis a mi intésünkre is megírattak, hogy
lássuk azokat a kereteket, mozgásterületeket, esetleges falakat, melyeket Isten
kinyilvánított, és a mai napig nem törölt el.
Ha megértük hogy a törvény és a parancsolatok mennyire
fontosak, és hogy Jézus a mi Mesterünk, hogy viszonyult, és töltötte be azt. S
hogyan hívta fel a figyelmet, arra hogy senki ne rontsa meg azt. Akkor megérthetjük
azt is, hogy miért mondta : „Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem
több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a
mennyeknek országába.” Ezen emberek
tanították, de nem cselekedték, nem töltötték be, tanították de nem élték mert
Jézus elmarasztalásából ez világosan kitűnik!
„Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt
megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne
cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”
Sajnos a mai időben is így van ez, sok keresztény beszél
Istenről, Isten dolgairól, beszédéről
de sajnos nem engedelmeskednek az igének, nem cselekszik
azt, ha kell még az írások jelentéstartalmát is megváltoztatják,
elcsűrik-csavarják csak hogy magukat igazolják.
Nos ez az egyik legveszélyesebb állapot, mert ez farizeusi állapot! Ha ezt megtűri valaki az
életében, akkor bizony félő, hogy nem léphet be a menny birodalmába. A mi Istentől
kapott igazságunknak nem csak a nyelvünkben kell élni, hanem az életvitelünkben,
a cselekedeteinkben is! Így mi nem megrontói, hanem megtartói leszünk /még ha
tökéletlen megtartói is/ az Isten törvényének. De az a mi vigaszunk, hogy
tudjuk: „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk
Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:
Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban
dicsekedjék.”
Mint látjuk, Jézus adatott nekünk Igazságul, szentségül,
váltságul, /dicsőség Istennek ezért!/ de ezekben nekünk gyakorlati módon a
törvényt nem megrontva, hit által élnünk is kell! Úgy kell járnunk ahogy Ö is járt az Istennek engedelmeskedve, és Öt dicsőítve!
Azaz: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak
hallgatói, megcsalván magatokat.”
Ezen mindannyiinknak szóló figyelmeztetéssel zárom most be a
fenti gondolataimat.
Szívesen veszek minden véleményt, együtt gondolkozást,
hiszen fontos hogy egymás hite által épüljünk, és gyarapodjunk.
Köszönöm a megtisztelő figyelmedet
2 megjegyzés:
Csak annyival szeretném kiegészíteni a törvény és kegyelem viszonyáról írottakat, amivel maximálisan egyetértek, hogy az idézett Ige, miszerint a „törvény vége Krisztus“ egy kicsit félteérthetö, itt ugyanis a szó szerinti - és véleményem szerint is a helyesebb - fordítás ez lenne: a törvény végcélja (telosza) Krisztus. Igy már egy kicsit árnyaltabb - jobban lejön a lényeg - az Igében. Mert nem a Törvény végéröl hanem a Törvény végcéljáról beszél Pál apostól, és ez nem is olyan elhanyagolható különbség a két szó jelentése között.
Köszöntelek, Igen teljesen jogos az észrevételed. Köszönöm.
Megjegyzés küldése