Imák és időszakaszok

Noha tudjuk a mi mennyei atyánkról, hogy könyörgést meghallgató Isten. Aki már akkor tudja mit szeretnénk kérni, miért keressük Őt, amikor még, meg sem fogalmaztuk azt a szánkkal. Mégis a hívő ember, ha nincs résen, el tud keseredni, és el tud bizonytalanodni, ami igen veszélyes állapot, mert ilyenkor a szívéből kilopható a hit. Szerintem mindenki tudja, miről beszélek.                        Az imában Istenhez forduló ember, egyik gyakori hibája, hogy elrebeg egy imát, és kész passz a dolog le is van tudva, hiszen Isten nem süket. Sokszor hallottam hívőket úgy beszélni, hogy ha másodszor imádkozol ugyanazért, akkor az hitetlenség, és más hasonló butaságokat. Az valóban igaz, hogyha életveszélyben, vagy azonnali beavatkozást igénylő történésbe kerül egy hívő, legtöbbször elégséges akár csak az Úr Jézus hatalmas nevét segítségül hívva, kiáltanunk. De az ilyen helyzeteket nem vehetem alapul, mert nem ez az általános. Az általános az sokkal inkább az, amikor zörgetünk, A zörgetés pedig nem egy vagy két koppintás, ezt hamar be lehet látni.  „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Testvéreim, a kérés, a keresés, a zörgetés nem egy másodperces dolog, a legtöbbször egy időt és folyamatosságot igénylő cselekedet. Az ó szövetségben ezt olvassuk: „Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Ő pedig monda az Izrael királyának: Lőj a földbe, és bele lőtt a földbe háromszor; azután abbahagyta. Akkor megharagudott reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.” Ha megnézed, igazolható hogy a kevés is működött, csak éppen jóval alul maradt Isten tökéletes akaratának és áldásának. Értsd meg a dolgoknak ideje, van! Gondolj csak erre az igeversre: „Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.”  Itt látható, hogy problémának, meghiúsító erőnek mondja Isten, a békességes tűrés hiányát, és még valamit, a restséget. Ugyanis amikor nem biztosítjuk a dolgoknak járó időt, akkor restek, lusták, közömbösek vagyunk. Igy pedig nehézkes lesz jó eredményt elérni. A hitednek legtöbbször kézen kell fogni a türelmet, és együtt kell haladniuk a kijelölt cél felé. A bibliában azt látjuk az áttörések, az imaválaszok, a szabadulások, gyógyulások, váltakozó időszakaszokat kívántak meg. Így olvashatjuk: „abban az órában, vagy azon órában, „és azon a napon” és „másnapra”, vagy „harmadnapra”, vagy „abban az esztendőben”, de igaz ritkán, de előfordul, hogy egy-egy imaválasz beteljesedése hét esztendőt vagy esetlegesen több évtizedet is igénybe vett. Tehát nem szabad elfelejtened, hogy Isten nem véletlen hívja fel a figyelmünket arra, hogy a valós bibliai, Isten igéjéből megnyert hitünk mellé, kitartást, állhatatosságot, jó reménységet (ami a jövővel kapcsolatos) kell ragasztanunk, mert csak így lesz száz százalékos az eredmény feletti örömünk.

 

Isten áldását kívánom az életetekre, és köszönöm a figyelmeteket.  

 

Maszk és oltás

 Számos ember tanácstalan a maszkkal és az oltással kapcsolatosan.Valahol ez érthető, mert tényleg rengeteg információ, és féligazság (jobb esetben) éri az embert, mind két oldalról. Valamint beszélgetéseimben számosan kérdezik, hogy beoltassák e magukat. A maszkkal kapcsolatban azt gondolom nem a szubjektív véleményünk a fontos, akár egyetértek vele, akár nem, a vírus létezik, így a maszkviselésnek megvan a létjogosultsága, és pont. Ez akkor is igaz, ha bizonyos intézkedéseket túldimenzionáltnak vélünk. Akár úgy van, akár nem, nem lehetek felelőtlen, és nem játszhatok mások egészségével, netalán ha tévedek a feltételezésemben. Tehát én magam is hordom a maszkot és másokat is, erre kérek. Az oltással kapcsolatosan viszont lényegesen nehezebb és összetettebb feladatunk van, hogy jó döntést hozzunk. A felelősség az adott emberé, sokan szeretnék, hogy más mondja meg nekik, hogy tegyék, vagy ne tegyék. De ez olyan horderejű, amiben a legfontosabb irányfény szerintem, az, ami így szól: „Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel.” Egy másik ilyen igazság, így szól: „Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az.” A kételkedés a félelem a dolgok/döntések, sietettet elhamarkodása, amúgy sem jó alap egy döntés meghozatalához.

Még egy ilyen irányfény: „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” Csak annyit fűznék hozzá, mind magunk felé és mind mások felé szükséges, hogy döntéseinkben áldások legyünk, cselekedeteinkben jót tegyünk. Persze még számos ige van, amit fáklyaként használhatunk, hogy minél korrektebb lépést tegyünk az ügyben, épp ezért imádkozva, az igére figyelve szükséges Isten akaratát keresnünk és cselekednünk. Itt szeretném még arra is felhívni a figyelmeteket, illetve inkább csak emlékeztetni, hogy amiképpen hívő életetek során soha nem csalódtatok Isten hűségében és szeretetéből fakadó tökéletes gondviselésében, úgy most se gondoljátok, hogy a sötétebb órák idején, a bizonytalanságban és a kialakult káoszban, magatokra hagyna. Testvérem, jól figyelj rám, ez még akkor is igaz, ha az Úrral való kapcsolatodban a részedről nem minden stimmel.  Isten jó! Isten JÓ! Még a gonoszokra is felhozza a napját és esőt ad, hogy legyen kenyér számukra is. Mennyivel inkább gondoskodik és segíti a te életedet, aki megbékültél vele, szent fia Jézus Krisztus által. Ne félj, és ne legyél kicsinyhitű. Ne csüggedj el lelkedben, sokkal inkább erősítsd meg magad az Úrban, ahogyan Dávid is tette a szorult időszakaiban. Tudom, hogy nem adtam én se konkrét választ a kérdésben, de nem is állt szándékomban, nem csak azért, mert nincs kompetenciám erre, hanem azért is, mert ilyen kérdésekben sokkal inkább, egy személyes hitből (meggyőződésből, és sok tanácsos által való konzekvencianyerésből) fakadó, felelősségteljes döntést kell hozni minden embernek. (A sok tanácsos közé értem a szakembereket, szellemi példaképeket a konkrét tapaszaltokkal rendelkezőket még akkor is ha köztük is lesz pro és kontra vélemény.)   

Meg kell értenünk, olyan időket élünk, amiben minél inkább meg kell tanulnunk Isten vezetésére figyelni, egyre kevésbé opció, az utánzás, a más hitének az oldalvizén való hajózás, Isten személyes Isten és a kapcsolatotok személyességéből fakadóan az Ő szavát akaratát és Szellemének vezetését kell megragadnunk. Ennek a felelősségét, azt gondolom, nem lehet kiadni a kezünkből, máséba áttéve. Isten adjon nekünk vezetést és bölcsességet, amikor eljön az ideje, hogy helyes döntést hozzunk, hiszen ebben a kérdésben sem lehet általánosítva, egy kaptafa szerint cselekedni. Egészen bizonyos vagyok benne, lesz, akinek mindenféleképpen szükséges az oltás Pl. olyan helyen dolgozik, hogy elvárás lesz tőle, ha maradni akar a munkakörében. A másik oldalon, ott lesznek azok, akik, még ha akarnának se kaphatnak oltást, mert egészségi állapotuk és annak speciális kezelése ezt nem engedi. De képtelenség kivesézni egyesével az előfordulható utakat, nekünk a sajátunkat kell felismerni, megérteni, hogy jó lelkiismerettel és szívből/hitben tudjunk áldásos döntést hozni. Jó egészséget és Isten vezetésének felismerését kérem magam és mindenki más számára is.  

Köszönöm a figyelmeteket  

Sem a hit, sem a kegyelem, mint bibliai igazság, nem tud megtartani Isten nélkül!

 

(Egy odafigyelős, picit nehezebb témát hoztam most a hétvégére.)

 Nem a hit és nem a kegyelem tartja meg a hívőt, hanem az Örökkévaló Isten. Lényegileg fogalmazva, csak egy megváltói ár van, amit Isten meghatározott és elfogad, az pedig nem más mint Jézus Krisztusnak az Isten bárányának a vére! A vért nem lehet, sem a hittel sem a kegyelemmel, sem semmi mással kicserélni, vagy háttérbe szorítani.   

Egyedül és kizárólag Isten az, aki meg tud tartani téged, az érted hozott engesztelő áldozat által. Az, hogy ehhez a te bevonásoddal a bibliai hitet, és a szeretetéből felkínált kegyelmet felhasználja/alkalmazza, nem ellentmondás. Ő az üdvösség, Ő maga az örök élet! Nem rakhatod Isten helyére sem a hit igazságát, sem a kegyelem igazságát. Nem a hitben hiszünk, és nem önmagában a kegyelemben hiszünk, hanem a megváltásunkat véghezvivő Jézus Krisztusban, mint értünk és miattunk megfeszített, testé lett Igében.Ugyan úgy, egy szellemi alapelven áll ez, mint az, hogy a hit cselekedetek nélkül halott! Azaz olyan mintha nem is lenne.  

„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Nem tehetjük Jézus tökéletes emberi és Isteni személye, és a tőle elválaszthatatlan megváltói munkájának helyére, sem a hitet, sem a kegyelmet, ahogy egy ideje divat sok helyen. (szuper kegyelem tana) Akik ezt cselekszik, szükségszerűen szembekerülnek az Isten beszédével, és eltávolodnak annak teljes igazságától. Fontos megérteni ezeket a szellemi igazságokat, és a helyükön kezelni. A törvényre azért van szükség, hogy világosan felismerjük, hogy mennyire rászorulunk a kegyelemre, ezért nem lehet szétválasztva képviselni ezeket. A megtérést meg kell előznie egy világos bűnfelismerésnek és bűnbánatnak. Azaz nem szétválasztható. Ha nincs az első nincs a második sem.    A bibliai hit nem a hitben hisz! A helyes bibliai hit, nem helyezi Istent, egy rosszul értelmezett kegyelem mögé, másodikként. Hanem Istent, mint aki a kegyelmet adja, megtartja az Őt megillető első és kizárólagos helyen.

Egy olyan ember, aki úgy tart igényt a kegyelem ajándékára, hogy közben nem törekszik az életében felszámolni, mindazt, amit Isten bűnnek mond. Félő, hogy csalódni fog. Mert a kegyelem ajándékának az átvétele, a megtéréshez van kötve. A szellemünkre nézve átvettük mert megkaptuk a megváltásunkat. A lelkünkre még munkáljuk, ezt lejjebb kifejtem. A testünk pedig vár a megváltásra mert tapasztalati szinten még nem birtokoljuk. Sajnos ma, sokan Isten népe között, úgy vélik, ha elmondták a megtérő imát, akkor ez után bármit is gondolnak, tesznek, az már nem érinti az üdvösségük kérdését, mert annak ajándékát átvették hit által. Nos van ebben igazság! De csak és kizárólag azoknak az embereknek, akiknek amúgy, már nincs lehetősége a földi életben levetkőzni a romlott természetüket, mert a halállal való találkozásuk elérkezett. Ilyen volt a lator, a Jézus melletti keresztfán. Ilyen az a haldokló ember a kórházi ágyon, aki segítségül hívja az Úr nevét, és megtérésre jut. Az ilyen embereknek már nincs lehetősége megteremni a megtérésének a gyümölcsit. Ezért nincs is elvárva tülök. De a teljes szentírás fényében meg kell érteni a hívőknek, hogy mindazoktól, akiknek van lehetőségük átöltözni (levetni, felszámolni a romlott természetük cselekedeteit és felöltözni, megvalósítani hitbeli cselekedettekkel az Isten akaratát) azoktól Isten el is várja ezt az engedelmességi folyamatot. Ezért is mondja a szentírási kijelentés, hogy: Szentség nélkül nem látjuk meg Istent. Ezért olvassuk, hogy a menyegzőn egy embertől meg van kérdezve, „hogy van, hogy meztelen van? Hogyan, hogy nincs ruhád? Ezért mondja János a jelenések könyvében, hogy lesznek, akik kint maradnak, akik nem léphetnek be az Isten országába. Át kell ezeket gondolnod testvérem, mert ezek az intések nem hitetlen embereknek, hanem a megtérési imát már elmondott hívő embereknek szólnak. A Bűneiben megmaradó, azzal nem harcoló ember, nem ragaszt a hitéhez cselekedeteket, ezért pedig nagy árat fizethet. Nem kárhoztató szavak ezek, nem akarom, hogy bárki félre értse, csupán át kell gondolnunk a dolgokat, mert kimondhatatlanul nagy a tét.                   

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Istent Szent, ez mindenki előtt nyilvánvaló igazság. És a négy szellemi lény, amelyek közül mindegyik hat-hat szárnnyal bír, köröskörül és belül teljes szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő. Tehát Istent, ha mi hívők egyre inkább megismerjük, annál inkább elkezdünk hozzá hasonlítani minden területen. Mintegy elváltozunk az Ő ábrázatára.

A szentség területén is. Ezért fogunk tudni itt a földön úgy járni, ahogy Jézus tette! „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne,” Meg kell értenünk, mindannyian sokféle bűnben éltünk különböző mélységekben a megtérésünk előtt és után is, sajnos. De miután „vettük a Krisztust” megtértünk elkezdtük megismerni Őt és akaratát, az ige felszólít, hogy ahogy vettük, ahogy folyamatában megismerjük Istent, az Urunkat és megváltónkat, úgy járjunk benne, azaz a vele lévő kapcsolatban. Márpedig Őt nem hazugnak, nem szeretetlennek, nem házasságtörőnek, nem homoszexuálisnak, nem a másikat leigázónak, nem önzőnek, és nem engedetlennek, stb. ismertük meg, hanem Szentnek. Isten minden gyermekétől azt várja, hogy amiképpen Ő maga mi is szentek legyünk, és ahogy Ő járt, úgy járunk, éljünk mi is ezen a földön.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok számotokra.     

 

Öt, plusz egy érzékszerv és a hangyák.

 

Meg kellett állapítanom, hogy bejegyzést még nem kezdtem videóval itt a bogon. Ez is elérkezett. 

Amennyiben az időd engedi, és megnézted, a felrakás miértjét is elolvashatod, lejjebb. 

A videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=Chm8mqu_Qj4  

Remélhetőleg sokáig elérhető marad. 

 

Ki szereti, ki nem. A magam részéről rendkívül kedvelem a természetfilmjeit. A maga nemében egy géniusz a területen. Az elhangzott mondatain (idézet) gondolkoztam el, és rendkívül korrektnek tartom az ő szájából. A hangyákat hozza példának, így tudva, tudatlanul teljesen bibliai példát említ. (láttam tőle, az Ant Mountain-t még régebben, hatalmas és lenyűgöző) Íme a videóból vett idézet:

”Vakok, mert meg sem fordul a fejükben, hogy én ott állok, és nézem, mit csinálnak. Nincsenek meg a megfelelő érzékszerveik, amelyek lehetővé tennék ezt. És néha én is úgy érzem, hogy talán nekem is hiányoznak érzékszerveim. Nem tudhatom, hogy bárki más beleszól–e ebbe az egészbe. És ezt igen magabiztosan jelenthetem ki. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs olyan dolog ebben a világban, aminek csodálatához ne lennének meg az érzékszerveim. Ez lenne az én álláspontom.”

A professzor megemlít valamit, aminek, mint egy érzékszervnek, a hiányában van.

Néha tudatos is nála ez a hiány. Anélkül, hogy bár mit is adnék a professzor úr szájába, amit nem mondott és gondolt. Úgy érzem, pont a hit valóságát fogalmazta meg, mint olyan érzékszervet, ami ugyan felsejlett már előtte, de hiányában van, hiszen minden más érzékszervével teljes körűen átfogja és értelmezi a látható világot, amire oda is szánta az életét. De ne általánosságban említsük most meg a hitet, mert az igen félreérthető, és félre is értik az emberek. Nézzük, meg mit mond a biblia a hitről: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” 

Szokták mondani, ha hiszel látni is fogsz, de a szentírás tovább viszi ezt a fonalat miután már láttál, nem lesz szükséged a hitre. Tehát a hit egész egyértelműen ad egy látást, egy biztos látást, ami tudásba torkollik.  

A reménylett (a jövőre nézően elvárt) dolgok, és a nem látott dolgok (valóságok)felől a biblia szerint lehet egy kijelentésünk, lehet egy biztos tudásunk, mert a meggyőződés, be kell látni tudás is egyben. Itt most lényegtelen, hogy helyes vagy helytelen tudás ez, szerintem helyes, ezért vagyok keresztény. De ez most tényleg másodlagos. A lényeg, hogy létezik a biblia szerint egy meggyőződés, amit bátran hívhatunk tudásnak is, még akkor is, ha sokan a tudást, a tudományt és a hitet két kizáró dolognak tartják. Nos a professzor úr arról számol be, hogy e világon az öt érzékszervével minden látható és csodálni való dolgot be tud fogni. Nem zárja ki, lásd hangyák példája, hogy létezhet egy nem látható, nem érzékelhető külső megfigyelő, mint a példájában, saját maga. De mivel ez a valaki nem az őt érzékszerven keresztül tapasztalható meg, Ezért nem veti el, de nem is tesz erőfeszítést, lépést, a megismerés (meggyőződés) hogyan tovább, irányába. Pedig egy ilyen, a teremtett világról, ilyen páratlan és mély tudással rendelkező embertől én azt várnám, hogy a szelleméből/ szívéből a szentírás igazságaihoz közelebb hajolva, annak igazságait átgondolva, félre rakva (a nem alaptalan) vallásos ítéleteit, és (egy párat megfogalmaz a videóban is) megragadja a hitet. Hiszen tudjuk mit is állít a szentírás:” Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”                  

Azt is feltétlen meg kell jegyeznem, hogy a dolgok további állása, soha nem Istenen múlik. Mint tudjuk, Ő adta és adja kinek-kinek a hit mértékét. Sok esetben fel is sejlik az, de aztán elvész a homályban. Éppen az történik, amit Winston Churchill megfogalmazott. „Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.”

 

Köszönöm a figyelmeteket. 

Az Isten szerinti lehetetlen.

Szokták mondani, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ám a szentírás felhívja a figyelmünket egy érdekes dologra, ezzel kapcsolatosan. Isten, aki maga a hit Istene (legyen Isten szerinti hitetek, mondja az írás) Tehát a hittel teljes és mindenható Isten, azt mondja a gyermekeinek, de mindenki másnak is, hogy van egy dolog, ami lehetetlen. Igen szó szerint: lehetetlen, képtelenség, nem lehetséges. Ez pedig nem más, mint hit nélkül, élő/valós kapcsolatba kerülni Istennel. Azt gondolom, ha Isten valamire azt mondja, hogy lehetetlen, akkor az igen fontos dolgot tanít meg nekünk. Egy tucat fordítást néztem meg, a legtöbb a lehetetlen szót használja a Zsidó levél 11:6-ban ami így hangzik:” Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Amin most reggel elgondolkoztam, az ennek a gyakorlati része, az ember feladata. Mi is ez? Isten elé járulni! Őt keresni! Ez igen gyakorlati tevékenység, ha számodra nem az, akkor vélhetőleg, most sok problémára, nehézségre és szárazságra az életedben, választ is találtál. Az ige kiemeli, hogy elé járulni, és Őt keresni csak hittel tegyük, mert ennek hiányában, elmarad a megjutalmazás. Ami érdekes, hogy akiben nem hiszünk az elé nem járulunk, azt nem keressük. Ha ezt mégis megteszi valaki, az bír egyfajta hittel. (csak lehet, hogy holt hittel) Ha még sincs eredmény, akkor vagy nem Ő elé járult, Mert Isten nem hazudik. Ha azt ígérte megjutalmaz, akkor megjutalmaz. Vagy elméletben ugyan, az Igaz Isten elé járult, csak éppen nem szívbéli cselekvő hittel, hanem egy passzív elfogadó hittel. Olyannal, mint amilyen annak a példázatbeli fiúnak volt. „A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szólt. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem ment el.”

Ez a fiú értelmével elfogadta a kérést és befogadta a helyzetet, csak éppen a gyakorlatban nem tette meg, amit megtehetett volna. Ezért a hite halott hit volt. Magamban is, és sokszor keresztény testvéreimben is megtalálom ugyanezt a problémát. Ennek fényében pedig igen erős megvilágítást kap az Úr ezen beszéde:” Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.

Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felelt Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

Amikor az ember a tükör előtt állva meglátja, hogy mennyire kócos és rendezetlen, nem elsírja magát, hanem előveszi a fésűt, valamint rendbe szedi magát. (persze ha ezt sírva teszi, az sem bűn) Ez a mi részünk, kimenni a példázat béli szőlőbe. 

Köszönöm a figyelmeteket.           

A félelemmel telt világ

Számos videót, írást kapok pro-kontra a járvánnyal az oltással és más aktualitásokkal kapcsolatban. Ma reggel egy Olasz Doktor bejelentését például. Természetesen van ezekben az anyagokban, figyelemreméltó megállapítás, előfeltételezés. Nem mondom, hogy egyáltalán nem kell foglalkozni és átgondolni ezeket, de elmondom, most nektek hangosan. Rengeteg dologtól, történéstől, és embertől lehetne félni, de nem szabad megengedni ennek a nyomását. Nem vagyok hajlandó beengedni a félelmet az életembe, bármilyen ruhába öltözve kopogtat az ajtómon. Abból indulok ki, hogy most vagy Isten gyermeke vagyok vagy nem. Vagy többet ér az életem két verebecskénél, vagy nem. Vagy felettem tartja az Úr az Ő csodálatos kezét, vagy nem. Magyarán, vagy gondot visel rám mindenre kiterjedően, vagy eddig akkor nem jó bibliát olvastam. Nem fogok senki kedvéért aggódni/rettegni. Nekem a szentírás azt mondja, a józanság, a megfontoltság mellett hitből-hit által éljek. Hiszem, hogy Isten meg tudja mutatni nekem/nekünk, hogy mikor mit tegyünk, vagy ne tegyünk, hiszen ezek az életünket kő keményen érintő kérdések. A személyes kapcsoltban ez benne van, ennek meg kell valósulnia. Isten jó és jókat készít el a gyermekeinek. Nem kígyó és kő van terítéken a nekünk terített asztalon. Az Úr Jézus, nem véletlenül figyelmeztet bennünket, hogy ne féljünk. Lehetne, és gondolom van is bőven mitől félni, mégis a mi megváltó Istenünk azt kéri ne a félelmet válaszuk!

Köszönöm a figyelmedet. 

 

Legyen az ölelésed dupla akkora mint az élet gondjai

 

Legyen az ölelésed dupla akkora mint az élet gondjai! Mára már mindenki számára egyértelmű, hogy a körülöttünk lévő világ sötétségén és szeretetlenségén semmi nem tud segíteni. Egyszerűen azért, mert aki segíteni tudna, arra nem kíváncsiak. Nos az, hogy ez így van a világban, az nem annyira meglepő. De az, hogy ez az egyházban is elfogadottá legyen, egyszerűen nem megengedhető. 

Talán ezzel az ige versel érdemes kezdenem:„Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”  Ezt nem is ragoznám tovább, és a következő igeversekkel folytatnám: „Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” „És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik”

 Nagyon fontos megtanulni a keresztényeknek ezt a szellemi igazságot, mert ennek figyelembevétele, megóvja az elhamarkodott és téves konzekvenciától. Nagyon ide kívánkozik ez az ige vers is: „Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.” Ez is elég konkrét. A szőlő az szőlő ha eddig azt etted, ne tegyél úgy mintha az nem a megfelelő fáról származna. Én még soha nem láttam olyan gyümölcsfát, aminek mindig minden termése száz százalékos volt, külalakra, ízre, méretre nézve. Olykor a legfinomabb és leggazdagabban termő gyümölcsfán is találhatunk, megcsípet, megfertőződött gyümölcsszemeket, de ez miatt bolondság lenne a termésének egészét kidobni és veszni hagyni. Bárminemű, negatív külső behatás, ami elér egy gyümölcsfát, nem teszi magát a fát, és termésének egészét teljes mértékben ehetetlenné. Igen tudom, van amikor ez megtörténik, tűzvész, sáskajárás, stb de ezekben az esetekben az egész fa vagy a teljes gyümölcsős felszámolódik. Ez történik amikor egy hívő megtagadva az Urat, megtagadva az Isten beszédét visszamegy a világba. Történhet ilyen, de hála az Úrnak, azért a hívők teljes létszámához képest, ez elenyésző. A gyümölcsfákat is érheti súlyos pusztító kár, egy-egy területen, de ettől még a világ gyümölcsfaállománya, ha meg is érezheti a kárt, nincs veszélyben, megfelelő védekezés mellett.

De gondolom érthető, hogy teljesen más a helyzet, amikor egy adott fán találunk a fához nem illő, ehetetlen gyümölcsöt. Az ilyen problémát a kertben a növényeken vagy a gyümölcsfákon, egy szeretettel teli kertész, összeszedve a szaktudását kezelni tudja, és azon van hogy a csípés, a fertőzés, a gombásodás, felszámolódjon a kertben, és nem magát a kertet számolja fel.

S ha már szóba hoztam a szeretettel élő és tevékenykedő kertészt, érdemes megnéznünk a Pál által megfogalmazott, elérni szánt célt. :"„Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy:” 

Mi emberek sem vagyunk a bukás óta méltók Isten szeretetére és irgalmára, mégis Isten ezt biztosítja számunkra az Ő fia, Jézus Krisztus által. 

Köszönöm a figyelmedet.       

 

A fehér ruhához vezető út.

 

A jelenések könyvében, a lezárások, a megérkezések, az összegzések, és a konklúziók idejének elérkezésekor, igen sokszor olvassuk, azt, „ aki győz..”

Amit fontos észre vennünk, hogy a csatákban, és általában véve, a legkisebbtől a legnagyobbig, mindenféle konfrontációban mindig van egy győztes és van egy vesztes. De akár hogy is, a lényeg mindig azon van, hogy mi melyik oldalon vagyunk, mi a személyes területünket érintve győztünk-e, vagy vesztettünk?  De mit jelent győzni? Kiről mondhatjuk el, hogy győzött? Mindenkiről, aki az előzőleg kitűzött eredmény/célt elérte, a rész vesztességek ellenére is. (Az, hogy valaki éppen csak, hogy győzött, vagy hatalmas diadalt aratott, precíz pontossággal a megfelelő és megszokott helyen szakította el a célszalagot, vagy kézzel - lábbal épp ahol érte, másodlagos dolog, ha már győzött.) Természetesen a későbbiekben ennek is lehetnek származékai, de a szentírás szerint a kulcs az, hogy szabályszerűen küzdjön, mert ellenkező esetben, nincs korona.   

A győzelem az minden esetben konkrét cselekedet eredménye, azért fontos ez, mert noha a hit az szerves része a győzelemnek, mégis ahogy a szentírás figyelmeztet minket, ha a hitünknek nincs cselekedete (Isten akaratában való szent életvitel, mint alap, és ezen az alapon a személyes Szent Szellemtől való vezetés megvalósítása ) akkor hitünk ugyan van, csak éppen a szentírás szerint ez halott hit. Halott! Nem ér semmit, nincs mérhető haszna. Ha elviszed a csatába a kardodat, de nem húzod ki a hüvelyéből, és nem használod a harcban, igen hamar véget ér a napod, és nem sokat használt neked, hogy nálad volt. A bukott angyalok és démonok is rendelkeznek hittel, Isten akaratának tényeivel, csak épp szembehelyezkedtek vele, nem engedelmeskednek. Nem is akarnak és nem is tehetik. Mint az embereknél, a régi természet, egyszerűen képtelen Istennek engedelmeskedni, hiszen mint az előzőeket is, a halál hatja át és nem az élet.

 Aki győz! Aki győz, mondja a szentírás: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”

„Aki győz, annak nem árt a második halál.”

 „aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet”

 „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.”

 „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.”  „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.”

 A fentiekből igen világosan kitűnik, a győzelem a személyesen kivívott saját győzelmed, kimondhatatlanul fontos. Az a helyes, ha az ember minden területen győzelmes életet akar élni, de a legfontosabb, hogy az üdvössége a szent életvitel megvalósítása a fehér ruhába való öltözés területén mindenképp győzelmet kell elérnie! Egyszerűen nem rakhatja lejjebb a mércét. Szentség nélkül, meztelenül, ruha hiányában komoly gondok lehetnek. Miként is olvassuk? : „elmenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak." (érdekes a szuper kegyelem tanítása, itt nem igazolódik)

Szeretném, ha megértenéd, a kegyelem árad, Isten velünk van és szeretetével, irgalmával körül vesz! Minden nap teljes kegyelemmel vár, ma még! De a mi részünket nekünk kell megtenni, mert más képtelen helyettünk megtenni. A menyegzőre pedig szép ruha kell, hogy ne legyen kellemetlen meglepetése senkinek!

Áldott napot és köszönöm a figyelmedet! 

 

Amikor homokra építkezünk

A legtöbb ma jelentkező, egyéni, családi és társadalmi szörnyűségnek, bajnak és problémának, az alap kiváltó oka a neveletlenség. De nézzük ezt meg egy kicsit közelebbről. A szentírás szerint a fiak egyik legfontosabb jellemzője, a nevelhetőség. A példaadás talaján ható dinamikus irányszabás, azaz az igazság átadása, benne a megfelelő intés, feddés, fegyelmezés, egy elmélyült és szeretetteljes légkörben. Azok az emberek, akik úgy cseperednek fel,(mert a nevelésnek és a fegyelmezésnek egész kicsi kortól el kell kezdődnie, egymásra épített módon.) hogy nem voltak nevelve, (azaz nem voltak szeretve sem) azok életüket és annak területeit korcsként/fattyúként fogják megélni. Ez nem Isten akarata, nem kéne ennek így lenni, de az Istentől elfordult szív és elme, ezt termeli ki, az olyan ideológiák, izmusok és filozófia rendszerek által, melyek szembemennek a teremtő Isten bölcsességével, szükségszerűen, lázadó fattyakkal, engedetlen, szófogadatlan emberekkel töltik meg a mindenkori társadalmat. Miért fontos itt az Isten beszédének és az abban meglévő bölcsességnek a megemlítése? Pontosan a fentiek problematikája miatt! Ugyanis, ha nincs igazság, ha nincs abszolút igazság. Ha nincs, egy általános mindenkire érvényes zsinórmérték, akkor csupán bármit építünk is, futóhomokra, ingoványra, mocsaras részre van alapozva. Ez pedig nem lesz tartós! Nem lesz áldás, se, az egyén se a család, se a társadalom számára.

Oldalszám ki tudnám ezt fejteni, de itt nincs erre lehetőség, és nem is szükséges, mert érthető mire gondolok. Elég még annyit itt megjegyeznem, hogy nem véletlen, hogy az Úr Jézus világosan tájékoztat bennünket, hogy a személyes gonosz, azaz a sátán milyen természetű:

„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”

 „a tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek.” Azért nagyon fontos ismernünk az igazság bölcsességét és stabil állandóságát, mert akkor felismerhetjük, hogy sátán miért is próbálja elszakítani az embereket a szentírás egészének kinyilatkoztatásától. Ha ugyanis ebben sikert ér el, akkor felnövekedhet egy olyan világrend, és benne olyan társadalmak, amelyben nincs abszolút igazság, nincs megbízható zsinórmérték, ahol az ember az isten, ahol végső soron a zsinórra fűzött igazságot nem ismerő és nem értő embert sátán a maga tervei, és céljai szerint rángathatja. Mint például úgy, ahogy azt jelenleg Amerikában látjuk. De áll a Biblia szava, ezekre a nagy szabadságot kiáltozó emberekre is: „Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái; mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett.”

De nem akarok lekanyarodni, szóval inkább nézzük meg a szentírás szavait a Zsidókhoz írt levélben:             

„És elfeledkeztetek-e az intésről, amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa?

Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-e a lelkek Atyjának, és élünk! Mert ám azok kevés ideig, tetszésük szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.”

 Meglátható a fentiekből, hogyha elfogadjuk a sátán igazságtagadó azt meghamisító, felszámoló politikáját, akkor értelmetlen a jó és a rossz kihangsúlyozása, és elveszti a nevelés szükségessége a talajt a lába alól. Így, ha nincs nevelés, nincs fegyelmezés, akkor fattyak cseperednek fel. Szárba szökik az élet minden területén az engedetlenség, mint azt körülnézve, mindenki láthatja is.

Köszönöm a figyelmeteket.  

 

 

A szívedet magadtól is védened kell.

Van egy nagyon fontos igazság, amit sokan csak akkor tanulnak meg, amikor már késő. Amikor már figyelmetlenségüknek, felületességüknek, már komoly ára van. A heti rendszeres beszélgetéseimből is látom, nem csak alapigazság, de aktuális is, hogy az ember szíve mennyire megcsalható, ha nem vigyáz rá. Mennyire megrabolható, ha nem őrzi, ahogyan azt a szentírásban Isten elrendelte. Egyrészt a szív, megbízhatatlan, ingadozásra, és öncsalásra képes. Csak gondoljatok a Jeremiás 17. fejezetére. „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.” és egy másik "Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól."

Vagy az Ézsaiás 44. fejezetben „Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét. Ezt most azért hoztam szóba, hogy ne legyünk tudatlanságban a szívünket illetőleg. A szív csak akkor van védelem alatt, ha korrekt módon éled a hívő életedet, ha egyenesen jársz az Úrral, és szabályszerűen harcolod a hit harcát. Ez a magatartás, felszabadult, erős, bátor, Isten Szent Szellemére érzékeny szívet eredményez. Ebből kiindulva megállapíthatjuk, hogy a különböző okok (bűn, engedetlenség, harag, sértettség, meg nem bocsátás, frusztráltság, stb.) miatt leterhelt szív, igen hajlamos az öncsalásra és a külső forrásból származó félrevezetésre. 

Egy régebbi gondolatplakátomon, lényegileg azt írtam, hogy ha engeded a szívedben kiépülni a bizalmatlanságot, ami ellenkezik a hittel. Akkor a gonosznak lehetőséget adtál arra, hogy onnantól kezdve, úgy rángasson, ahogy jónak látja. A „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Szentírási figyelmeztetése, nem véletlen olyan radikális. Minden féltett, számodra kedves, értékes dolognál jobban őrizd! Tudatosítanod kell magadban, hogy őrizned szükséges a szívedet. Legelsőnek magadtól! Hogy ne csapd be magad. Tiszta szívű legyél és ne tisztátalan. (itt nem csak szexuális bűnökre gondolok, hanem általánosságban minden bűnre) Ez alap, hogy kikerüld az öncsalást. Másodszor őrizned kell a szíved bizonyos emberektől, helytelen társaságoktól. „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” Mondja a Korinthusbeliekhez írt levél. Harmadszor pedig magától sátántól. Amit Mikál vesztére elfelejtett: „Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekint az ablakon, s látván, hogy Dávid király táncol és vígad, szívében megutálta őt."  Nem szabadott volna megengednie Mikálnak, hogy ez vele megtörténjen. Az ilyen szívromlás mögött, ami életeket tesz tönkre, visz félre Isten akaratától, mindig sátán, az ordító oroszlán van jelen. Zárszóként tehát, neked kötelességed, megvédeni az újjászületett szívedet, a sátán tervétől. Bármilyen irányból is érkezzék a támadás. Ne engedd se, magadnak se másnak, se bukott lényeknek a szívedet megrontani, becsapni, igézet alá vonni. 

Köszönöm a figyelmedet, legyen áldott az életed és tiszta a szíved.          

Drágakövek, disznók és az engedelmesség.

Ma reggel, az Ige feletti elmélkedésünk során a feleségemmel, egy nagyon érdekes dolgot figyeltünk meg. A szentírás a következőt mondja nekünk. :”Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” Megállapíthatjuk, hogy ez egy nagyon fontos, Isteni alapelv, és pontosan ezt az elvet követi maga az Úr is, a gyermekeivel kapcsolatban. Értsd jól, most egy alapelvet nézzünk meg, mert tudjuk jól, hogy Isten a gyermekeit nagyon szereti, és nem tartja őket disznóknak, hiszen hitben lát minket. Bár mint tudjuk, tudunk disznó módon viselkedni.

 De ne kanyarodjunk el, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy Isten véleménye a nekünk átadott Igéiről, világosságról, kijelentésről, áldásról, az hogy szent dolgok és igazgyöngyök. Szent és Igaz drága/értékes gyöngyök, drágakövek. Tehát elmondhatjuk, hogy igen felbecsüli ezeket, teljesen jogosan, mivel ezeknek nagyon nagy az értékük. Itt, ezen a ponton lehet megragadni azt a másik szellemi igazságot, hogy ebből az következik, hogy Isten beszédének, kijelentésének, vezetésének, a Szent Szellem jelenlétének, az Istentől kapott áldásoknak, ára van, igen magas ára van! Még akkor is igaz ez, ha most sokan azt gondolják, „de hát nem tudod, hogy kegyelemből vannak ezek, Isten ajándékaként.” De Tudom! Valamint azt is tudom, hiszen láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy Isten az Ő drága értékes kincseit, nem herdálja, nem szórja és tékozolja el, „nem dobálja a disznók elé” ahogy tüllünk is kéri, hanem becsben tartja. Ez pedig jól megvilágítja azt, amiről olyan könnyen el tudunk felejtkezni, amire az ó szövetség szava keményen és határozottan felhívja a figyelmünket, a Mózes ötödik könyvének 28. fejezetében.

”Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővülködvén,: Szolgálod majd a te ellenségeidet, akiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged.”

Mielőtt felhorkannál, emlékeztetlek, szellemi alapelvről beszélünk, Valamint azt is tudjuk, hogy az ó szövetség a mi tanulságunkra íratott meg, akik az Újszövetségben élünk. Jézus maga is idézte, és felhívta a figyelmet, hogy az Írás fel nem bontható. Szóval elhiheted, jól tesszük, ha megfontoljuk e keményebb szavakat is. Sok ember várja a vezetést a kijelentés, a látást az életére, én magam is sokáig ilyen voltam. De nincs világosság az engedetlenek számára. Isten beszédének a megértésének, ára van! A Szent Szellem jelenlétének ára van, az Ő csodálatos vezetésének ára van! Nem is kicsi! S ha mi nem akarjuk megfizetni az árat, nem akarunk engedelmeskedni annak, amit már megmutatott nekünk isten, akkor nincs több világosság, nincs vezetés, akkor bizony marad a sivatag. Ahogy olvassuk is:” Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.” Nos az Úr Jézus adjon nekünk kegyelmet és erőt arra, hogy mi ne legyünk engedetlenek, lázadok, makacsok, mert akkor nincs semmi jogunk hisztizni, hogy sivatagban, sötétségben, szomjúságban van részünk. Isten jó! Isten jót készített el számunkra! De ne sajnáljuk a szívből való engedelmességgel megfizetni ennek az árát.

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

Köszönöm a figyelmedet Isten áldása legyen az életeden.                

Kiégett hívő élet (könyvrészlet)

Mindenek előtt azzal kezdeném, hogy több évtizede került a kezembe ez az igazán hiányt betöltő és remek könyv, amit azóta is rendszeresen használok ha a téma felvetődik. Bátran ajánlom a beszerzését, úgy tudom lehet még kapni. Nem meglepő módon számos kérdésre kap választ az olvasó, melyek igencsak megnyomják az ember szívét a keresztény vándorlás során.

A zsoltár 50:23 : egy fordítási értelmezése így is olvasható. „Aki hálával áldozik az dicsőít engem- és így készíti elő azt az utat, amelyen keresztül megmutatom neki Isteni szabadításomat.   

"Ha dicséretet tudunk mondani a nehézségek és fejetlenség közepette is, van utunk, egy elkészített út, amelyen elérhetjük a szabadítást vagy az üdvösséget, amelyet Isten készített a számunkra.

 Gondoljuk végig az alábbi hasonlatot! Képzeljük el, hogy a keresztény élet egy hegyoldalon zajlik. A lejtőket mindenütt a hívők különböző táborai népesítik be, minden csoport azt a problémát tárgyalja, ami a legnagyobb gondot jelenti mindenki számára, aki a hegyen lakik. Rendszeres időközönként a legkülönfélébb alakú, és méretű kövek gördülnek alá a táborokra. Minden tábori megbeszélés legfőbb témája: Honnan jönnek a kövek, ki gördíti le ránk és mit tegyünk velük?

 Vannak hívők, akik a közeledő kő láttán félelmükben jajveszékelnek. Nagyon boldogtalanok.

Azt szeretnék ha a kövek irányt változtatnának, elpárolognának, vagy bármit tennének, csak tűnnének el. Ezek a rémült hívők az imaórán mindenkinek könyörögnek, hogy imádkozzon értük, mert a gonosz kődobálók újra támadnak. „imádkozz, hogy elmenjenek a kövek”- rimánkodnak. Ezek a hívők a kiégés biztos jelöltjei. Olyasmit várnak Istentől, amit nem kapnak meg, mert reményük hamis és nem fog soha beteljesülni. Az evangéliumról alkotott felfogásuk szerint, ugyanis Jézus el fogja venni minden hegyről az alá gördülő köveket, és úgy gondolják, hogy az a békesség, amikor nincsenek kövek a láthatáron.

 Az a hívő, aki viszont, inkább a görög gondolkodás, mint a szentírás hatása alatt áll, a kövek láttán felsóhajt: „Ez a keresztem, türelemmel elfogadom és hordozom!” – Bizonyságtételében a hegyen tartózkodó többi társának elmondja: Istene annyira szereti, hogy rendszeresen kővel dobálja. Ez az ember fatalista, aki szentnek álcázza magát. Egész filozófiája abból áll, hogy aminek meg kell lennie, az úgyis bekövetkezik.

Minden városban vannak olyan gyülekezetek, akiket összetörnek a hegyről legördülő kövek, és ilyen összetörten élnek tovább. Őszintén hiszik, hogy ez Isten akarata. Istenképük hasonlít az idősebb testvér, apjáról alkotott felfogásához, vagyis nincs meg bennük az evangélium, amelyet a hit fel tudna ébreszteni. Ezek a hívők nem ismerik az örömöt, és nagyon ritkán boldogok. Nehéz örülni olyan Istennek, aki kővel dobálja a gyermekeit! Ezek a hívők a lelki kimerültség állapotában élnek. A hulló kövek világában, életben maradásukért küzdenek, ugyanakkor hiszik, hogy Isten szereti őket.

 Egy másik fajta hívő, ugyan közelebb jutott az igazsághoz, de szintén a kiégés felé halad, mert nem jól viszonyul az élethez. „Örült vagy, hogy azt képzeled, hogy Isten kövekkel hajigálja azokat, akiket szeret! Nem hiszem hogy az Úr akarata, ha ez a kő rám esik!” – gúnyolja a fatalistát. A hit szerinte abból áll, hogy olyanná formálhatja a hegyet, amilyenné akarja, és olyan boldogságot akar ahol a kőnek nyoma, sincs. Ha szélsőségekre hajlamos ember, esetleg látja a közeledő követ, még is így szól a szomszédjához: „Itt nincs kő. Ne is emlegess nekem köveket, mert azzal lerombolód a hitemet.” Amikor a kő rágördül, egy hajszálnyit sem hajlandó változtatni a hitvallásán, és amikor megkérdezik tőle, hogy megsebesítette –e, tagadja, hogy a közelében egyáltalán feltűnt volna bármilyen kő.

Ugyanebben a táborban egy másik társa, aki nem vall ilyen szélsőséges nézeteket, egy kicsit máshogy közelíti meg a kérdést. Ő is azt vallja, hogy nem Isten dobta a követ, hanem a gonosz kődobálók. Abban a tudatban, hogy a hit személyes használatra kapott hatalom, arra igyekszik felhasználni, hogy feloldja a követ, ezért összeszidja és kijelenti, hogy nem kő! Amikor a szikla rágördül, megdöbben.

 Gyülekezete többi tagja azt fogja mondani, hogy nem volt elég hite, ezért ütötte le a kő. Ekkor úgy érzi Isten ugyanúgy megbotránkozott szégyenletes viselkedésén, mint a többi hívő, és arra gyanakszik, hogy az Úr talán azért bánt így vele, mert nem volt elég hite. Mivel pedig szeretné, ha a gyülekezetében a többi hívő befogadná és továbbra is hívőnek tartaná, esetleg elrejti a többiek elől, hogy kő találta el. Ekkor rálép az álarcviselés magányos útjára, ami a közelgő lelki kiégés egyik első tünete. Ha az eset újra és úja megismétlődik, a hívő biztosan ki fog égni. Kiégése nagyobb pusztítást végez, mint közömbös barátjáé az utcán. Abban a gyülekezetben nem várnak semmit, és tulajdonképpen hálát adnak Istennek, ha nem is kapnak semmit! Ez a hívő azt hiszi, hogy hite céltudatosan rendezi el körülötte az életet. Ha mégsem úgy alakul, végül megkeseredik és elhagyja azt, amit evangéliumnak tart. Panasza Asaféhoz hasonló lesz: „Volt hitem, de Isten nem tett semmit. Cserbenhagyott az Úr.”

 Bármennyire őszinte is az emberünk, ki fog égni, mert tulajdonképpen nem hisz Istenben. Egyenlőségjelet tesz a természetes hit és az Istenbe vetett hit között, és azt hiszi, hogy ez a menny fizetőeszköze, amelyen boldogságot vásárolhat. Tévesen azt hiszi, hogyha elég hit tölti be a szívét, akkor úgy irányíthatja Istent, hogy az ő elgondolásait valósítsa meg. Isten nem jutalmazza meg ezt a hamis hitet. Az evangélium mindenekelőtt a szövetségben megvalósuló kapcsolat bejelentése. Az Úr közvetlen megismerésére hív el.”  

Könyvrészlet Malcolm Smith : Kiégett hívő élet című munkájából.  

Köszönöm a figyelmeteket.          

   

A sótlan, a sós, és az agyonsózott!

Nekünk keresztényeknek, sónak és világosságnak kell lennünk a környezetünk számára. Ezzel szerintem előbb utóbb minden hívő testvérem, szembesül. Mivel, maga az Úr Jézus a Világ világossága, a tanítványai is különböző mértékekben, és formában, maguk is világítanak azon a helyen ahol élnek. Azt is tudjuk már, hogy az Úr Jézus, amikor itt járt a földön, azért jött, hogy az ördög minden munkáját lerontsa, és ezt meg is tette. Sőt nem csak a munkáját, hanem őt magát, a „régi kígyót” is teljes mértékben lefegyverezte és legyőzte, a golgotai kereszten. 

 Ezért noha a szentírás nem állítja Jézusról, hogy só is lenne, mégis helyesen gondoljuk, hogy ahogy Ő a világ világossága, ugyanúgy Ő az a „tökéletes só” akiből/akitől kiindult és kiindul mind a mai napig a romlás a lázadás és a bűn felszámolása. Ebből adódóan a tanítványai is, mint kisebb nagyobb „só halmok” vannak jelen a világban. A szentírás kitér egy érdekes dologra, amin ma (ma is) gondolkoztam, a Máté ötödik fejezete felett. Az ige figyelmeztet, hogy vigyázzunk, nehogy mint só, íztelenné váljunk, mert akkor se sózni nem tudunk többé, és itt van egy másik fontos tény is. A sót nem lehet megsózni, nem lesz jó azután már semmire, mondja a szétírás. 

 Itt gondolom, sokatoknak eszébe jut az ige: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a te szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Vagy:” Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, felnövekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőződjenek.” Nos teljesen jogos, ha valakinek ezek az versrészek beugrottak. Viszont, én az egész történetet most egy más szemszögből szeretném tovább folytatni. Mégpedig azért, mert a világítást, és a sózást is, túlzásba lehet vinni. Bizony! Gondolom más is gondolt már erre, de én mivel alig hallani erről, ezért szóba hozom. Tehát be kell látnunk, hogy mindenkivel előfordulhat, az, hogy túlbuzog! Például, annyira világít a még hitetlen embertársa szemébe, hogy az nem hogy látni nem fog jobban, hanem odakapva a szeméhez akár percekre is, önkéntelenül, a tenyere sötétjébe zárja magát. Azért mondom ezt, mert fontos hogy megtanuld, ki, hol, milyen körülmények között, milyen állapotban él, mert nem mindenkinek egyformán áldás a hirtelen nagy fény. (remélem követhető, amire rá akarom terelni a figyelmet) Más és más fokú világítás kell egy olvasó embernek, mint egy szerelőnek, vagy mint egy filmet néző ember számára. Ugyan így, az Igazság fényével is bölcsen, a Szent Szellem vezetésére figyelve kell az emberekre/környezetükre, világítanunk. Itt megemlítenék egy kapcsolódó fontos igeverset, miszerint:” Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” 

 A helytelen sózásra is hozok egy példát. Buzgó testvér, a munkahelyén az igazság feletti örömét, vagy a hitre jutása után, megértett, és megélt igazságokat, figyelmetlenül, ráadás munkaidőben, órákig ecseteli. Sajnos azt tapasztaltam, hogy ilyenkor nincs átgondolva, hogy mit és milyen mélységben illik/érdemes/kell a hallgató füleknek elmondani. Pál mint a nemzetek apostola felhívja a figyelmet, hogy az evangélium, a megváltásunk örömhíre legyen a középpontban, Az értünk keresztre feszített, halála után eltemettetett, majd harmadnapon feltámadt Názáreti Jézus Krisztust kell, központba állítani. Ne értsd félre a mondandómat, nem azt mondtam, hogy nem lehet megfelelő időben és megfelelő embernek, elmondani az épp aktuális bizonyságodat, vagy egy szentírásból vett igeverset megbeszélni. De meg kell érteni, ha a munkahelyeden, vagy bárhol is, az események láncolatából kiragadott szubjektív részigazságokat mondasz, (pl A tegnapi istentiszteleten hatalmas szabadulások voltak, a démonoknak menekülni kellett. Vagy, lázas voltam tegnap, de ma már be tudtam jönni, mert  Jézus meggyógyított, alleluja!) úgy nagy valószínűséggel érintetlenül marad a hallgatód szíve. Tudom, hogy miről beszélek, mert magam is ezt tettem. Éveken keresztül, mindig mindenhol, mindenkinek hallania kellett a környezetemben, hogy meg kell térni! Isten él! Így a démonok, úgy a bűn. Menny vagy pokol, most kell választanod, stb.  

Szóval szórtam én a sót mindenhová, csak a tányérba nem. (természetesen ez sem volt haszontalan időszak, voltak megtérők, Isten megkönyörült és áthajolt érintésével a túlbuzgó magatartásomon.) De meg kellett tanulnom, hogy magát a bizonyságtevést, az Ige szólását is bölcsen és minél inkább vezetés alatt kell végeznem. Nem mindenkinek való minden, főképp nem egyforma mennyiségben és mélységben, hiszen az emberek nem egyformák. Nem akarok senkit elbizonytalanítani, nincs csodálatosabb az első tűz, kicsapó lángjainál. Szóval a fenti soraim nem fék gyanánt íródtak, csupán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a szellemi közlekedés szabályait is érdemes megtanulni, mert léteznek. (természetesen, nem a Szent Szellemet megoltó szabályokra, törvénykezésre gondoltam, inkább egyfajta idevonatkozó bölcsességre.)    

Köszönöm a figyelmeteket.                           

A romlott szív és annak gyógyulása.

Mint tudjuk, nincs új a nap alatt, viszont ez nem jelenti azt, hogy a dolgokat ne lehetne leporolni, ne lehetne más megvilágításba helyezve, értelmezni. Az igazság szegeinek jól és erősen való rögzítése, pedig az ismétlés által van.

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?”

„Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké.”

„És most, atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.”

A fenti igeverseket azért fűztem össze, mert nagyon fontos igazságot világítanak meg, és tesznek központi helyre, a bibliai gondolkozásban. Az első kiemelésben, megtudjuk Isten határozott véleményét az emberi szívről, miszerint Csalárd, megbízhatatlan, könnyen befolyásolható, ide-oda hajló, méreggel, pusztítással, rosszakarattal teljes, egyszóval gonosz.

Az megint más kérdés, hogy számtalan embertársam, álmában sem gondolná, hogy ezt odafent így látják vele kapcsolatban, amit természetesen itt a földön, minden jó cselekedete, jóakarata ellenére, nap, mint nap vissza is igazol. Belsejében, ott az eredendő bűn, még annak tagadása, lefojtása mellett is, ha nem él öncsalásban, nagyon jól tudja ezt. Az eredendő méreg pedig dolgozik, noha nem minden embernél, mindig mindenben, azonos és egyforma mélységű bűnöket teremve, de mindenkinél egyformán dolgozik, fortyog, és hat, ez a bukás óta, ránk szakadt halál.

A következő igevers, a megoldás csodájáról beszél, melynek megvalósulását, kizárólag az Úr Jézus Krisztus, a mindenható Isten fiába vetett, szívbéli hit tud elérhetővé tenni a fentiekben vázolt, és minden szempontból megváltásra szoruló ember számára. A romlott és gonosz szívet, Isten nem akarja tisztogatni, nyilván, mert nem volna értelme, romlottsága, a halállal átitatott voltára, Isten az újjászületést, a felülről születés csodáját kínálja fel az embernek.

Akik igénylik, elkérik, azok ingyen kegyelemből, Istentől való ajándékként, a megtérésük pillanataiban, átélik, megtapasztalják ezt az Isten akaratában lévő „szívcserét”.

A harmadik igeverset pedig azért választottam, mert sok ember köztük számos hívő, azt gondolja, hogy a megtérésével, és a válaszul kapott felülről való születésével, egyszer és mindenkorra, minden rendben lett és a helyére került. De közel nincs ez így. Az igaz, hogy a szívünket egy hatalmas csoda által, Isten kicserélte! Elvette a kő szívet és egy olyan „hús” szívet adott helyette, amely már képes az életre, az Istennel való együtt munkálkodásra.

A bűnbocsánat és az elfogadottság tudatában, az örök élet ígéretével, pedig teljes mértékben hasznára válhatunk az Isten országának. De mégis, ahogy látjuk, az Isteni szó, egy rendkívül fontos igazságra irányítja a figyelmünket. Mégpedig arra, hogy az Isten országának Isten munkájának csak akkor tudunk igazán hasznára lenni, és áldásul szolgálni, ha ápoljuk és őrizzük az Istennel való kapcsolatunkat, aminek kézzelfogható gyakorlata, az Isten igéjének az elfogadása, befogadása, megélése, az azzal való, teljes és szívből való azonosulás. Ahogy olvassuk, ez, és csak ez, ami felépítheti az embert! Csak ez, ami felépítheti, hasznossá kiteljesedetté, áldottá tud tenni minket. Az igével való jó és gyakorlatban megvalósított kapcsolat pedig, jogi szempontból elérést tud biztosítani az Isten áldásaihoz, a szentek örökségéhez. 

 Köszönöm a figyelmeteket.