“Gyönyörködj az úrban, és megadja szíved kéréseit!”
Mit jelent az első rész? Ámulattal szemlélni, rácsodálkozni
Isten jóságára és szeretetére, dicsérni őt nagy tetteiért, megemlékezni
csodatételeiről, megbecsülni és felmagasztalni beszédét, és természetesen megcselekedni! Őszinte gyermeki
bizalommal, azaz hittel és hitből élni. De mit jelent a második rész? Mit
jelent a szívünk kérése, amit ráadás meg is ad Isten, ha az első részben is
odaszántak vagyunk. Nem rizikós és könnyelmű ígéret ez Isten részéről? Nos, a
dolog kulcsát abban találhatjuk meg, amit az Írás mond: Mi pedig fedetlen
arccal szemlélhetjük az Úr dicsőségét és elváltozhatunk ábrázatára. „Mi pedig
az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra
elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” Ahogy ez a
szent csoda folyamatosan történik velünk, a bálványimádó embereknél pontosan az
ellenkezője valósul meg. Így olvassuk a 115. zsoltárban.
„Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
Szájuk van, de nem szólnak; szemeik vannak, de nem látnak;
Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem
járnak, nem szólnak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és
mindazok, akik bíznak bennük!
Izrael! Te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa
ő.”
„Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, amint
vitettetek, a néma bálványokhoz.”
A néma bálványok imádása, a fa és kő faragványok
tiszteletben részesítése, felháborító, sértő a teremtő Isten számára. Itt meg kell jegyeznem, a bálvány az bálvány, nem csak az idegen Istenekről készültek. De a keresztény vallásos világ faragványai még ha mestermunkák is, nem mások mint néma bálványok. "És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná:
Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és
megettem; és maradékából utálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fagally előtt?" (Természetesen bármilyen anyagra érvényes ez, nem csak a fára)
„Bort
ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket.” Egy más helyen amikor a bálványok
felszámolásáról olvasunk: „És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak,
hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat. És most
Uram, mi Istenünk! Szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld
minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.” A néma tehetetlen bálványok, azokat, akik azokat készítik, és azokat is, akik imádják, tisztelik ezeket a faragványokat. Holt,
néma, erőtlen és Isten országa számára gyümölcstelen emberekké formálják. Amíg
a bálványimádás beteggé teszi a szívet és Isten számára halottá. Addig az Ő dicsőségének
a bibliai keretek között maradó és őszinte, szeretetteljes szívből származó
szemlélése, bennünket meggyógyít, felemel és Isten szellemének munkája által
egyre inkább Krisztusivá formál. Így viszont, nagy valószínűséggel a szívünk
kérése is, egyre inkább követni fogja Isten akaratát, tervét, és így annak
teljesítése, Isten számára sem ütközik akadályba, (nem mintha bármi akadályt
képezne számára, értsd jól) Zárásként még meg
kell említenem, a magunkra és a más emberekre való nézést. Azaz a magunkban
bízás és a nem megfelelő emberek felé való nyitottság, a velük való szövetség,
szintén tőrré/csapdává válhat, ami megint csak gátolhatja azt, hogy Isten
szívünk szerint avatkozzon bele a történésekbe. A legbiztosabb út, ha a már megértett Isten igazságát/ és akaratát folyamatosan cselekedve, ("viharokban és amikor napfényed ragyog ránk!") járunk az Úr útján, és ezzel megteremtjük/elősegítjük a szívünk szerinti áldások megvalósulását.
Köszönöm a figyelmeteket.
