„Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha
fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.”
Semmi gond, ha az igaz megfedd, ha igaza van. De mi van
akkor ha nincs igaza..
Azt tapasztalom, hogy az online világban több olyan
keresztények által készített videó és írás kering, amelyekkel leginkább a
pünkösdi és karizmatikus egyházban jól ismert szolgálatokat igyekeznek
befeketíteni, sátáni emberekként ábrázolni, hogy személyüktől és szolgálatuktól
a hivőket elidegenítsék. Természetesen nem új keletű dolog ez, de mivel komoly
károkat is képes okozni, ezért érdemes pár szóban beszélni erről a
jelenségről.
Nem mintha Isten Igazságát emberi szóval védelembe kéne
venni, mert mint tudjuk ez nem szükséges, hiszen a Bibliai szava mindentől
függetlenül stabilan áll. Mégis az ige szavát a benne lévő világosság miatt
szükséges szólni, hiszen csak így lehet a sötétséget és a félrevezetést
leleplezni.
A leginkább közös jellemzőjük az ilyen filmeknek és „én majd
megmondom a tutit videóknak” az, hogy olyan, Isten által tömegek felé is
szolgálni tudó embereket támadnak, akik életét és gyümölcseit figyelve, az ige
mércéjét használva, bizony nagyon jó gyümölcsöket, eredményeket látunk.
Természetesen lehetnek szubjektív számunkra nem szimpatikus dolgok, formák,
gyakorlatok, de az sem nem alap, sem nem mérvadó, az igazság egészét nézve. Mert az ilyen videókat készítő kritikusoknak
is be kell látniuk, hogy az általuk kritizált és ledegradált szolgálatokhoz
képest, negyedannyi embert nem vezettek el Istenhez és nem pásztoroltak
évtizedeken keresztül, mint az általuk támadott szolgálok. De ehhez alázatra volna
szükség az ilyen megmondó keresztényeknek, amit viszont én hiányolok bennük,
pedig a biblia azt mondja az elbukás előtt, felfuvalkodottság található. Nem
kiragadott képkockákra kell felépíteni a vélt teóriánkat, mint ezekben, a
videókban nem egyszer látni, ez a gyakorlat nem tévesztendő össze a szellemek
megítélésének ajándékával. Az valami egészen más, kedves leleplező videókat
gyártó jóakaratú emberek.
Isten Szellemének munkáját összemosni, okkult hamis
isteneket tisztelő pogány dolgokkal,
megint csak a fent említett ajándék teljes hiányára utal. Igen
veszélyes terület is ez egyben. Legalább is annak az embernek, aki pálcát tör
olyan emberek és szolgálatok fölött melyek gyakorlati hasznosságban és az Isten
országa számára való gyűjtésben és gyümölcstermésben magasan, előrébb vannak
minden tekintetben. Akik szolgálata mellett ezrek és ezrek tesznek bizonyságot!
Nem bölcs azt, amit Isten jónak lát és megáld, lesajnálni, nehogy a végén még
keresztényként, Isten ellenségeinek találtassunk.
Nem jó ha valaki nem érti a Szent Szellem vezetését,
munkáját, és az Ö szélfújását, előfordul, mindenkivel. De az ige kér minket,
hogy ne bölcselkedjünk felettébb, mint a hitünk az engedi. A tapasztalatom,
ugyanis az hogy az ilyen pálcatörő emberek, hadilábon állnak a Szent Szellem
vételével,, soha egy megkötözött felé nem szolgáltak, kiűzvén belőle, amit ki
kell. Nem imádkoznak nyelveken, nem imádkoznak a betegekért, mert a kézrátétel
is a sátántól van szerintük. Szeretettel mondom, járatlanok az isten országának
természetfeletti dolgaiban, de azt minden módon kritizálni és másokat úgymond
”megóvni” az ilyen szolgálatoktól, arra nem restek.
A következő, ami jellemző rájuk, hogy az Isten hangos,
hosszan tartó dicsőítésében is problémát látnak. Azt állítják ez a hipnózis
eszköze. Akkor ezek szerint a zsoltárosok és a minden korok dicsőítése,
hangszeres dicséretvezetése az nem mást szolgálna, mint hogy hipnózist
előidézve egy leuralt tudat módosult állapotba hozza az embereket. Számomra sem
kétséges hogy lehet a zenével transz, és tudat módosult állapotokat előidézni,
de az ilyen okult és pszichikai zenéket és gyakorlatokat egy kalap alá venni az
Isten dicséretével, igen nagy tévedés, még ha kívülről szemlélve,
hasonlóságokat is fellelhetünk.
„És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az
ő atyjokfiai közül éneklőket, éneklőszerszámokkal, lantokkal, citerákkal és
cimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel. Dávid pedig s az
Izráel vénei és az ezredek vezérei, akik elmenének, hogy felvigyék az Úr
szövetségének ládáját az Obed-Edom házából, nagy örömben valának.
És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy
örömmel, kürtökkel, trombitákkal, cimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és
citerákkal.”
„És beállítá a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal,
lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán
prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái
által.”
„Jeruzsálem kőfalának felszentelésekor pedig fölkeresék a
Lévitákat minden ő helyeiken, hogy behozzák őket Jeruzsálembe, hogy
véghezvigyék a felszentelést örömmel és hálaadással és énekléssel,
cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal.”
„Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és
citerán;
Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel
és fuvolával;
Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó
cimbalommal.”
Semmi képen nem gondolom, hogy Isten negatív szellemiségű
dologra szólítaná fel a népét!
A dobokkal és más, különféle hangszerekkel való dicséret, a
tapssal, tánccal, és akár mint Dávid is, a kívülről ugyan magából kivetkőzöttnek
tűnő transz szerű Isten előtt való táncos dicséretnek abszolút helye van az
Isten népe között! Nem gondolom, hogy a hamis isteneknek példának okáért kijár
egy teljes személyiséget átadó, rituális sámán tánc a maga minden állomásával.
De az Örökkévalót az Ö gyermekei nem dicsérhetnék teljes szívvel és teljesen
átadott személyiséggel. Nem, épp ellenkezőleg! A mély szívből jövő, akár hangos
és hangszeres, akár csendesebb lágyabb, tánccal vagy a nélkül megvalósított
dicséret kedves Isten előtt.
„Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal
Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít
Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet! Az Úr szabadított meg
engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!”
Az-az igazság, hogy mindaz, ami nem visz közelebb Istenhez, mindaz,
ami el akar bizonytalanítani, kétséget, és hitetlenséget akar kiépíteni, annak
figyelembevételénél, nagyon óvatosnak kell lennünk, mert az Ördög ravasz. A
leghatékonyabb csapásokat nem a nyíltan szembehelyezkedő, sokak által könnyen
leleplezhető hazugságokkal éri el. Hanem azokkal a ferdítésekkel és
csúsztatásokkal, összemosásokkal, és olyan manipulált részigazságokkal, amelyek
csak alig észrevehetően térnek el az igazság zsinórmértékétől, és ezért csak
nagyon kevesen ismerik fel, hogy álnok módon ható, méreggel kerültek szembe.
Ilyenkor felmerülhet az is, hogy ilyen veszélytől nekünk nem
kell tartani, keresztényektől nem érhet minket ilyen méreg, de a tapasztalat
azt mutatja, hogy bizony a jó szándékú ember is tud a félrevezetés eszköze
lenni, sátán kezében. Gondoljunk csak Péter esetére: „És Péter előfogván őt, kezdé feddeni,
mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. Ő pedig
megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert
nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.”
Egy nagyon fontos dolog a mellett az igazság mellett, hogy a
gyümölcsöket kell figyelnem és nem a fát magát. Az-az, hogy az adott
esemény/történés és annak hatásai/céljai, az ember rövidtávú érdekét vagy az
Isten örökkévaló akaratát célozza e meg. Az emberi érdek alá akarja e Istent
helyezni vagy engedi hogy Isten akarata/érdeke valósuljon meg az emberek
között.
Mielőtt félre értene valaki, nem gondolom, hogy
felelőtlennek kell lenünk és mindent elfogadnunk, akárki és akárhogyan tálalja.
Az alapelv itt is, a fentieken kívül, az aranyalma ezüst tálcán próba. „Mint az
arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!”
De az ilyen szellemben készült videóknál, könyveknél, mint
volt régen a karizmatikus káosz majd én megmondom a tutit, iromány, vagy akár a
fesz van és hasonló könyveknél, a több más, mérőkritérium mellett, pontosan az
ezüst tálca hiánya leplezi le azt a szellemet, ami a hátérben megbújik, és ami nem Istent és az Ö igazságát dicsőíti.
Vajon az ilyen művek szerzői,ha igazuk is volna, zárt keretek között
személyesen átbeszélték e ezeket a dolgokat amiket a nagy nyilvánosság előtt úgymond
„lelepleznek és feltárnak”. Holott ha valamit nem értünk, vagy félre értünk, és
úgy érezzük ezt rendeznünk, kell, nem az é a helyes módszer az ige fényében,
hogy személyesen egyeztetünk, hogy mi, miért és hogyan. A fentiekben foglaltak
helyett, mégis sokan /még ha, jó szándékból is/ nem Isten akarata szerint
cselekszenek akkor, amikor általuk nem teljesen értett dolgokat kritizálnak és
Isten előtt kedves és gyümölcsöző szolgálatokat, ledegradálnak és kárhoztatnak.
A témához kapcsolod egy régebbi írásom itt olvasható. Istentöl vagy nem istentől? címmel.
Köszönöm a figyelmedet, áldott hétvégét kívánok!
