Gondolatom a Cölibátusról.

Cölibátus   /videó/ 

Most mindenképp eltekintek attól, a hogy az ige eleve kéri, hogy ne hívjunk senkit atyának.

„Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.”

Eltekintek, mert lehet ez is a hagyomány része, ami az RK egyházban szinte az Isten igéjének a tekintélyével egyenlő. A lényeg amúgy is a cölibátuson van. Illetve ami miatt gondoltam, hogy megosztom és elmondom a véleményem az a videóban a 10: 47- 12: 15 ig terjedő szakasz. A videót több mint tizenötezer ember látta. És sajnos valószínűsíthető, hogy azzal a tudattal vannak azóta, hogy a cölibátus a teljes papságra érvényes. Pedig ez csak a RK egyháznak a tanításában szerepel, és feltétlen meg kell említenem, hogy a bibliából nem megalapozott tanításként hivatkoznak rá. Ezen a fenti videóban való igekiemelés sem változtat. (nagyköveti példa) Nem csak, azért mert a két vagy három szabályának sem felel meg, hanem mert teljesen szemben áll az Írás egészével és tanításával.

Nézünk meg egy-két igeverset, ami ide kapcsolódik.   

„Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;

Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;”

„Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.”

„Amik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.

De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképpen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, az után ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolat szerint.

Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek - kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.”

„nincsen-e arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?”  

Bizony még Péter apostolnak is volt és az Úr testvéreinek is tulajdon feleségük. Szerintem elég ennyi igevers és szövegkörnyezetük elolvasása, hogy átgondoljuk a cölibátus általános mindenkit érintő, kötelezőszerű tarthatatlanságát. Csak egyféle cölibátust tudok elfogadni a biblia alapján. Azt, amelyet kegyelmi ajándékként ad Isten némelyeknek. Némelyeknek! Ugyan úgy, ahogy a többi kegyelmi ajándéknál írja Pál, hogy egynek ez másiknak amaz. Nem mindenki kapja a cölibátus ajándékát.  „Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek - kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.” Ha mindenkire érvényes lenne a papi cölibátus akkor Pál e szavai és a fenti igeversek érthetetlenek lenének. De ez távol legyen! A cölibátus helytelen és az írásokkal összeegyeztethetetlen kikényszerítéséből eredő Személyiségi/lelki problémákra, szexuális eltorzulásokra, nem szándékozom kitérni, ezek többnyire mindenki előtt ismeretesek. Zárásul annyit szeretnék megjegyezni nem a RK atyámfiaival, van gondom. Mindenki csak a neki megadatott módon és világosságban tud járni, ez pedig a szívtől és az igazság szeretetétől függ. Mindannyiunkban rész szerint van az ismeret, mindannyiunkban vannak vakfoltok, és kevésbé átlátott dolgok. Amit én problémának látok, az a tradíciónak és a hagyományoknak az a része, amelyek az Írást, Isten beszédét félre tolják, felülírják, és szembe helyezkednek vele.   

 „Mert most embereknek engedek-e, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-e tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”

Arról nem is beszélve, hogy: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja.”

Hodász András Római Katolikus pap cölibátust védő igeértelmezése.

Videó itt: https://www.youtube.com/watch?v=X84BC3QXcuY

„Mi a helyzet a cölibátussal? Hadd hozzak ide egy idézetet Jézus Krisztustól:

‘A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai.’ (Mt 22, 30)

A mennyországban tehát az emberek nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek mint Isten angyalai.

Szeretnék idehozni nektek egy nagyon egyszerű, ismerős példát, ez pedig a nagykövetség képe. A nagykövetségről mindannyian tudjuk, hogy egy olyan terület, ahol az anyaország szabályai és törvényei érvényesek. Ha én bemegyek az amerikai nagykövetségre, akkor én amerikai területen állok. Rám ebben az esetben az Amerikai Egyesült Államok törvényei érvényesek.

A cölibátus olyan, mintha én a mennyország nagykövete lennék itt a Földön: én már a mennyország szabályai szerint élek, ahol nem házasodnak és férjhez sem mennek. Ha rám nézel azt kell, hogy lásd – és én igyekszem úgy élni, hogy ez így legyen – hogy van mennyország.  “

Idáig az idézet. Forrás: http://777blog.hu/hirek/zsenialis-peldaval-allt-ki-egy-pap-colibatus-mellett/

Megjegyzem az ige azt mondja hogy a menyben megdicsőült testben van a létezés, valamint: "És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." 

Ha követem a fenti gondolatmenetet akkor a "nagyköveteknek" már itt megdicsőült testben a halálnak nem kiszolgáltatva, fájdalom gyász és könny nélkül kellene élniük. 

Kívánom, hogy Isten gazdag áldása legyen Hodász Andráson, de úgy vélem ez akkor tudna jobban megvalósulni, ha a teljes íráshoz jobban ragaszkodna, és nem engedné, hogy azt bármi is kiszorítsa, vagy avval szembe helyezkedjen.   

Köszönöm a figyelmeteket.  

Isten erős, hatalmas és hadakozó!

Jó ideje olvasgatom Sytka írásai, a megmondoka blogon.

Legutóbbi, érdekes sorozatában, az Isten háborúival  kapcsolatosan volt egy elgondolkoztató megjegyzése, egy hozzászólásban, amin, nem egyszer filozofáltam már én is.  Idézem: "És mielőtt valaki felvetné, hogy akkor miért nem háborodok fel Isten kegyelmén is, hiszen az is legalább ilyen érthetetlen. Nos, ez igaz, ám a kegyelem szinkronban áll Krisztus személyével, tanításaival, karakterével - itt azért elég nagy az összhang az Atya és a Fiú között. Bár Jézus is tudott dühös, sőt agresszív lenni, de soha nem ölt és nem is akart megölni senkit, és mást sem buzdított erre. Az ószövetségi istenképben viszont egyszerre fér meg egymás mellett a kegyelmes, igazságos és szerető Atya a vérengző, népeket elpusztító, ártatlanokat vízbe fullasztó Atya képével. Engem ez a disszonancia zavar és gondolkodtat el."

  Az én meglátásom nem annyira közkedvelt, lehet abszurdnak is tartják talán. De én az évtizedek alatt nem találtam, sok emberrel együtt gondolkozva sem, annál egyszerűbb és logikusabb választ erre a problémára. Miszerint az ó szövetségben nem volt lehetőség az emberekből kivetni, kiűzni a démonokat, és a gonosz bukott angyalokkal való kapcsolattartásukat, más módon fékezni, mint ilyen első látásra kegyetlen és könyörtelen beavatkozásokkal. (tudom ezekben, sokan nem hisznek) Én igen!

Valamint nem volt  KEGYELEM dicsőségének az a hatalmat adó ereje, ami ma a jó angyalok emberekért végzett tevékenységét és mellettük való beavatkozást ilyen nagymértékben engedélyezi. „Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez” Ezek az „angyalok ezrei” ma részt vesznek a szellemi harc területein az emberek oldalán, és így a démonizálódás, főleg a közös nagy tömegeket egyszerre érintő, erősen korlátozva van Isten jóságából kifolyólag. A gonosz angyalok megkötözött/leláncolt részével is itt kell számolnunk. Ez is jelenleg a kegyelem korszakának kedvez. 

Valószínűsíthető, hogy az ó szövetségi időben, az emberek, közösségek egy szint után, nemcsak maguk álltak totálisan szembe Isten akaratával, hanem másokat is erre vezettek. Ebbe mint tudjuk, bekapcsolódtak a bukott angyalok és többek között gonosz tanácsokkal látták el a lázadókat. Valamint megrontották őket lelki és testi területen egyaránt. Ez pedig amikor elért egy olyan szintet ami már veszélyeztette Isten örök rendjét és további, jövőbeni terveit. Akkor kénytelen volt ezen embereket, gonosz közösségeket (ha egy bizonyos szintű démonizálodás mellett még beszélhetünk egyáltalán emberről és nem csak egy bábúról, melynek legtökéletesebb példánya maga az Antikrisztus.) „félre tolni”, mint hadakozó, harcos Isten /hiszen így is aposztrofálja magát/ mivel ezen emberek harcba, ellenszegülésbe merészkedtek teremtőjükkel és annak örök-érvényű akaratával. A gyermekeket is elérő ítéletért, ki kell mondani a tisztátalan szellemvilággal lepaktáló szülök a felelősek. Ha életben maradnak, csak idő kérdése hogy a befolyásukra jogalapot szerzett démonok ugyan úgy, ahogy a szülőket, Isten akarata és törvénye ellen fogják fordítani. Ez egy ördögi kör volt.   Az újszövetségben ez a helyzet, alapvetően megváltozott! „És mindnyájan elálmélkodnak, annyira, hogy egymás között kérdezgették, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?” (új tudomány, nem volt azelőtt erre lehetőség, csupán enyhíteni lehetett a démonikus gyötrést ideig, óráig.)

Lehet követ ragadni de elmondom egy másik gondolatomat is. Az írás azt mondja nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem sátán királyságát képviselő lények ellen.

Tehát nem emberek ellen. De mivel mindenki, aki létezik, a minden szellemek Atyjától való. Senki nincs, aki független lenne Istentől. Még a bukott szellemvilágban sem. Mégis vannak akik fellázadtak Isten ellen és vele szemben helyezkedtek/álltak fel. Ezen teremtmények hierarchikus rendjének legvégén, véleményem szerint megjelennek a bukott emberiség azon egyedei, akik noha még testben vannak, de oly mértékben azonosultak már a szívükben sátán terveivel és céljával, (aminek például egyik, egyértelmű jele a kéjjel való tudatos tömeggyilkolás, vagy egy másik ismertetőjük ezeknek az erős embereknek hogy antikrisztusi hamis vallások szószólói, és az emberek szívét így zárják el az élet urától Jézustól) hogy minden zokszó nélkül besorolhatóak az ellenség a sátán királyságát tudatosan építő/szolgáló szellemi lények sorába.  Ilyenkor szokták mondani, hogy de nekik is van megtérési lehetőség miért zárom ki őket. Nos nem kizárom őket de azt látni hogy valahogy nem élnek eme lehetőséggel. Nem igazán látok megtért Hitlereket, Sztálinokat nem igazán látok megtérni hamis vallási vezetőket stb stb. Legyünk reálisak a jelen kor "erős emberei" közül nem igazán látunk egy két kivételtől eltekintve konkrét megtérőket. Persze ez nem véletlen van így. A gonoszságban el lehet érni olyan pontot ahonnan már nincs vissza út, nem a kegyelem hiánya miatt, hanem a gonoszsággal való betöltekezés miatt.    

„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”

Nem kell ezt a gondolatot elfogadni tőlem, csupán hangosan gondolkoztam, de jelenleg így látom. 

A konkrét szellemi harcok fajtáinak gyakorlati alkalmazásával, az Istendicsőítésekkel valamint a gonosz szellemek által befolyásolt megkötözött emberek felé való szolgálattal, az angyalok segítségével, igen nagy mélységben, ha nem is teljesen, de megoldódott a „félreállítás”  szükségességének kérdése. Így van lehetőség a megtérésre a megszabadulásra. Ez is, Isten irántunk való felfoghatatlan nagy irgalma. Megjegyzem a tudatosan gonosz/vérszopó embereknél továbbra sincs más megoldás, nem marad más lehetőség, mint a köznép érdekében, likvidálni őket. PL isis, boko haram, stb harcosainál.  Be kell látnunk nem nagyon van mit tennünk az ilyen embereknél, még akkor sem ha még ilyen mélységekből is emel ki Isten kegyelme embereket.

Bár ebben is rendkívül távol kerültünk Isten akaratától, ma a torzult humanista államhatalom  végrehajtó szervei, elég érdekesen cselekszenek, elég, ha csak a több mint 70 embert legyilkoló Breivik esetére gondolunk. Tehát azt gondolom. Isten öl és elevenít, de soha nem gyilkol, és nem vérszopó, mint a kánaáni és más hamis istenek a világtörténelemben. 

Egy régebbi írásomat e témában : itt Isten Öl és elevenít. De nem gyilkol. olvashatod el. 

E témához kapcsolódik Ananiás és Safiara esete akik az Istennek való hazugság után, holtan estek össze. Az ok az volt, hogy nem akárki hanem Sátán foglalta el Ananiás szívét. A felesége pedig szövetségben, közösségben volt vele ebben a gonoszságban. (a gonoszságnak ezen a szintjén nincs kegyelem és nyilván szabadító szolgálat se jöhet szóba, pont ezért.) 

Megjegyzem keresztény körökben is nagyon kevés szó esik arról a tényről, hogy Isten szentségéből fakadó tűz/kenet bizony ölni is tud. A kenet mind a javunkra és ha Istennel szembe megyünk akár ellenünk is megnyilvánulhat. (nem a bűnök szintjét értem ez alatt, azokért tudunk bocsánatot kérni és meg tudunk Isten kegyelméből térni belőle. Hanem az Isten örökkévaló rendje elleni lázadás, az azzal való szembehelyezkedést, amit Isten nem tűr el mert üdvtervét veszélyezteti. ) Jób könyvéből tudjuk, hogy van Istennek egy örök rendje, ha valaki ezt el akarja homályosítani, vagy szembe helyezkedik vele, Isten haragjával és erejével fog találkozni, legyen az gonosz angyal, egy "erős" ember vagy akár ki. Ez nem a legegyszerűbb téma elismerem, de attól még így van.  Isten kijelenti magát mint erős és hadakozó (a gonoszsággal és a gonoszságot kiszolgálókkal) harcoló Isten.  

"Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr."

"Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz."

Megköszönve a figyelmeteket áldott jövőhetet kívánok!