"Amikor azt mondom, hogy teológia kísérleti
tudomány „bizonyos értelemben”, akkor azt gondolom, hogy olyan, mint a többi
kísérleti tudomány, bizonyos mértékig, de nem teljesen.
Ha valaki önök közül történetesen geológus, aki a kőzeteket
tanulmányozza, akkor annak el kell mennie és meg kell találni a kőzeteket. Azok
ugyan nem jönnek hozzá, de ha ő elment értük nem futnak el tőle. A
kezdeményezés teljes mértékben az ő oldalán van. A kőzetek sem nem segítik, sem
nem akadályozzák a munkáját. De tételezzük fel, hogy valaki zoológus és vadállatokról akar
fényképfelvételeket készíteni eredeti környezetükben. Ez egy kissé más már,
mint a kőzetek tanulmányozása. A vadállatok, nem jönnek oda hozzá, sőt el is
tudnak futni előle.
S ha az illető nem marad teljesen nyugton és csendben, meg
is teszik. A kezdeményezés egy kis parányi nyoma kezd az ő oldalukon lenni. Menjünk,
most egy szinttel följebb és tételezzük fel, hogy meg akarunk ismerni egy embert.
Ha elhatározta, hogy ezt nem engedi meg nekünk, akkor nem fogjuk tudni megmerni.
Meg kell nyernünk a bizalmát. Ebben az esetben a kezdeményezés egyenlően van
megosztva, kettőn áll a barátság. Amikor Isten megismeréséhez jutunk el, a
kezdeményezés az Ő oldalán lesz. Ha nem mutatja meg Magát, semmi sem képesít
bennünket arra, hogy megtaláljuk. S valóban egyeseknek sokkal többet mutat meg
Magából, mint másoknak. Nem azért mert kedvencei volnának, hanem mert nem tudja
megmutatni Magát olyan embernek, akinek egész lelke egész jelleme nem megfelelő
helyzetben van. Mint ahogy a napsugár sem tükröződik - bár nincsenek kedvencei -
poros tükörben oly ragyogóan, mint a tiszta tükörben. Másképp is kifejezhetjük.
Ezt, ha azt mondjuk, hogy míg a többi tudomány által használt műszerek rajtunk
kívül lévő dolgok (mint a mikroszkóp vagy a távcső) addig az a műszer, amelyen
át Istent vizsgáljuk, mi magunk vagyunk. S ha az ember nem tartja magát tisztán
és fényesen, akkor az Istenről alkotott képe elmosódott lesz, mint a hold,
amikor piszkos távcsövön át nézzük. Ezért van a borzalmas népeknek borzalmas
vallása: piszkos lencsén át tekintenek Istenre. Isten csak igaz embereknek
tudja Magát olyannak mutatni, amilyen a valóságban.”
Részlet C.S.Lewis Keresztény vagyok c. könyvéből.
Idáig az idézet, és itt, hogy az utolsó mondattal
kapcsolatosan se legyen senkinek félreértése,
Az Igaz ember alatt, az Isten beszédének Igazsága által és a
Szent Szellem által újjászületett embert értjük, aki megigazult hit által. Ők
valóban úgy tudják megismerni Istent, persze ők sem teljes mélységébe, amilyen
valójában. De az említett kontextusban minden más ember is, aki érték
centrikus, aki igazság szerető, aki alázatos, és általában jóravalónak
ismerjük, az is felfoghat, megragadhat valami igazság részeket az Igaz
Istenből, de kétségtelen hogy a valós és átfogó Istenismerethez, a vele való
személyes kapcsolthoz, a legelső a Biblia lapjairól felismerhető kérés az ember
felé, a megtérés. Emlékszem, Derek fontosnak tartotta kiemelni, hogy a megtérés
még a hitet is megelőzi/megelőzheti. "Betelt az idő, és elközelített már
az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Köszönöm a figyelmet, mindenki számára kívánom az Igaz Isten egyre mélyebb megismerését, a feltámadott Jézus Krisztus által és a róla való bizonyságtételt, amihez a kijelentés mellett szentség, tisztaság, egyenesség, engedelmesség is szükségeltetik, a mi részünkről.
