Egy gondolat a tekintélyről.

Amikor az igazság oldalán állva azonos célkitűzés mellett, találkozunk feszültséggel, ellentmondó helyzetekkel, akkor kell leginkább figyelembe venni az Isten beszédében világosan lefektetett tekintélyre vonatkozó igazságokat.

Magam úgy látom, igazság és igazság között is, néha prioritás szükségeltetik, pontosan ugyan úgy, mint amikor két nem túl jó lehetőségnél igyekszik az ember a kevésbé rosszat választani. Az igazság esetében is az erősebb, az igazolhatóan nagyobb, erősebb igazságra, vagy akár életet mentő igazságot szükséges/célszerűbb választani, szem előtt tartani, kivéve, ha Isten nem ad konkrét vezetést, ami ezt felülírja. Ha valakinek igazság korsója van, jogosan nevezi korsónyi igazságnak, viszont annak, akinek igazság hordója van, az prioritást élvez. A megvalósított gyümölcsöket, elért eredményeket nem lehet, nem figyelembe venni, hiszen azok magukért beszélnek. Az hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet, szintén szellemi rangsort feltételez, tehát a tekintélyrendszer nem rossz, hanem jó, ez akkor is igaz, ha sajnos az ember olyan, hogy amivel élni tud, azzal visszaélni is tud. A tekintélynél is igaz az, ami a házasság intézményénél, Isten hozta létre, Ő a forrása, és igen áldásos dolog. Az hogy a benne lévő felek, önzésükben vagy más okból kifolyólag, működésképtelennek kiáltják ki, attól még nincs igazuk. Mint egy másik írásomban utaltam rá, az emberi/testvéri kapcsolatokban is a bizalom a hit és a szeretet tartópillérein állva, lehet előre haladni a jó irányba. Ezek nélkül, kiépül a bizalmatlanság, a hibakeresés, (mindenhol van, ami nincs ott, és úgy, ahogy Isten akarata szerint, lennie kellene) felnövekszik a keserűség, és sátán máris elrabolta az ember szívéből a hitet, ami mint tudjuk, bizalmat is jelent. Hit nélkül pedig nem tudunk Istennek tetszeni, és kész, le is állt a munka.(Ez a „luxus” pedig nem megengedhető, egy elkötelezett hívőnek.) Jön a bizonytalanság, és a szélfútta állapot. Aminek sajnos gyakran tragédia a vége. Ahogy igaz az, hogy szabadságra lettünk elhívva, ugyan úgy igaz, hogy hatalom alá vetett emberek is vagyunk (nincs kivétel), csak nézd meg, hogy kinek minek a hatalmát fogadod el. Mert ezek rendkívül nagy súllyal bírnak az ember életében. Abban is nagy igazság van, hogy sátán ravasz, és azon van, hogy ha lehet a hívő embereket, kivonja az Istent szolgáló, Isten akaratát közvetítő emberek befolyása alól. Nem szabad erről sem elfelejtkezni, mert igen nagy árat lehet fizetni érte. 

Köszönöm a figyelmeteket.               

Ne legyél szeretetlen, mert a mestered sem az.

Nem elég, ha van hited! Annak cselekedetekben kell megnyilvánulnia. Mégpedig szeretet által munkálkodó hitbéli cselekedetekben. Kétségtelen, hogy sok hívő rendelkezik hittel, mégsem járnak Isten akaratában/vezetésében, mert a szívük, különböző okok miatt kemény. Esetleg csalódás, felnövekedett keserűség, a megbocsájtásnak az elhanyagolása, irgalmatlanság, hálátlanság, arrogancia, a magunk különbnek tartása a másiknál. Tényleg sok oka lehet ennek. De ettől még semmi sem jogosítja fel a hívő embert arra, hogy a viselkedése a hit által/hitből való cselekedetei szeretet nélkül munkálkodjanak. Tudatosítanunk kell, hogy még ha az igazság alapján, és hitből cselekszünk is, nem tehetjük ezt, szeretet nélkül, nem tehetjük irgalom nélkül, mert akkor félő, kikerülünk Isten akaratából/Szellemének vezetéséből! Harminc éves tapasztalatom, hogy rengetegen csúsznak el, és tévesztenek célt ezen a ponton. Most nem citálok ide rengeteg igeverset, de a szentírás világossá teszi, az Úr Jézus kifejezetten elmondta, őszinte szeretetet, és egyértelmű irgalmasságot vár el, a tanítványaitól! A szeretet által munkálkodó hit, pedig pontosan ezt valósítja meg, az emberi/testvéri kapcsolatokban. De maga Jézus Krisztus is ezt mutatta be, földi ittléte során. Tevékenységét tanulmányozva, végi azt látjuk, azt az igazság, az irgalom és szeretet fémjelezte, bármerre járt. Én pedig, bizony ezt hiányolom számos keresztény testvérből. Isten gyermekei, hitük is van, de az nem szeretet által és nem irgalmas szívvel munkálkodik, hanem valami egészen más lelkületből. De a helyzet az, ahogy Pál mondaná: „ nem kellene ennek így lennie, atyámfiai.

A magam részéről, én számos könyvet, tanítást, és véleményt raktam már félre, Isten igéjének /Szellemének útmutatása szerint (ezek később mind igazolódtak) mert még ha meg is fogalmaztak igazságokat, az a szellem amiből ezt tették, nem az Isten Szelleme volt. Hiányzott belőlük mindaz, amit fentebb megemlítettem. Érdemes odafigyelni, hogy az ilyen csapdákat is időben kikerüljük. 

Köszönöm a figyelmet.