Gondolom senki nem lepődik meg, ha az elején leszögezzük hogy
a karácsonyhoz hasonlóan a húsvét szó sem szerepel a bibliában, e szó fordításánál minden esetben a pészach
/pászka/ szerepel. A pászka kovásztalan
kenyeret/tésztát jelent. Pl : pászkabárány pászkaünnep Kovásztalan kenyerek ünnepe,
ahogy olvashatjuk a bibliában. Ezt a kulcsfontosságú napot/napokat a
kereszténység hajnala óta megünnepelték és ünneplik nagy örömmel mind a mai
napig. Amiképpen a zsidó nép megmenekült a halál angyalától Egyiptomban amikor
is az a pászkabárány vérével megjelölt
otthonokat nem tudta illetni. Hasonlóképp, Mi az Úr Jézus értünk hozott engesztelő
áldozatát és feltámadását elfogadva. Jézus szent és az Ádámi bűntől mentes vére
által megváltva szintén megmenekültünk a halál angyalától. Ahogy azt a zsidókhoz írt levélben is olvashatjuk. "Mivel tehát a
gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak,
hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik
az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt
teljes életükben rabok valának." De a János evangéliumában is pont erről van szó: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én
beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem
megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre."
Minden megváltatlan, Istent nem ismerő ember rab! Egész
életét megrabolja és megnyomorítja a haláltól való félelem! Még akkor is igaz ez,
ha tudva /tudatlanul mindenféle pótszerrel eme legbensőjében lévő tényt elnyomja,
vagy figyelmen kívül hagyja. Legbelül ez a benne lévő félelem előbb-utóbb,
ahogy napjait fogyasztja felszínre, tör. De nem akarok elkanyarodni. A húsvét/pészach pont azért örömünnep,
mert a Mi megváltásunkról és az Úr Jézus feltámadásáról szól! Kérlek, olvasd
ezt el ismét: Jézus Krisztus halála, eltemettetése és feltámadása által MEG VAGY VÁLTVA! Ha
ezt hitben elfogadod, és szívedben nem kételkedsz ebben, megtapasztalod, amiről
beszélek.
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő
egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy
kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassák a világ általa. Aki hiszen ő
benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem
hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." Kérlek most ne rohanj, ne légy felületes! Gondolkodj el
ezeken a szavakon. A hátralévő Földi és az azutáni sorsod dől el ezen
kijelentésre adott válaszodon. A húsvét a
kereszténység egyik legfontosabb és legcsodálatosabb üzenetét hordozza.
De ahhoz hogy ezt világosan meglássuk szükséges megtisztítani a rárakodott népi
szokásoktól és hagyományoktól amiknek semmi, de semmi köze nincs a biblia
igazságaihoz, sőt azoknak sokszor pont ellentmond.
Talán jogosan megállapítható, hogy mára már, nem annyira az
a probléma, hogy az emberek ne hinnének Istenben/vagy a természetfelettiben.
Sokkal inkább, mint eddig bármikor, elmondhatjuk azt látni, hogy az emberek ezer
és ezerféleképp hisznek Istenben/istenekben és más általuk, e szintre emelt,
dolgokban. A materializmus az „Isten halott”, vagy épp a felvilágosodás
jelmondata: az "értelem mindenek felett" és a hasonló intellektuális
ágyúlövedékek, akár hogy is, de mindenképp elhalkulóban vannak. Az emberek kezdik megérteni hogy az izmusok nem kielégítőek. Azok, akiket
hitetleneknek, materialistáknak, ateistáknak gondolunk, ők igazából, nem
Istenben nem hisznek. (a szó valós értelmében) Hiszen tapasztalat nélkül, inkább az általuk istenről alkotott, illetve magukban logikailag felépített gondolatsorban, csalódva, nem hisznek. Tehát az Istenről való, helytelen gondolkozásból fakadó istenképből kiábrándulva, állítják magukról, hogy számukra olyan,
hogy Isten, nem létezik.
Isten mindig, mint tudjuk, jóval több, mint amit mi gondolunk róla,
amit megérthetünk felőle. Még a benne, helyes hittel rendelkező, felőle pontosságra törekvően
gondolkozó gyermekeinek is, meg kell érteniük, Isten felfoghatatlanul több és
mélységében megragadhatatlanabb, mint aminek mi gondoljuk és tapasztaljuk. De
paradox módon, mennyivel inkább figyelembe kéne venni ezt azoknak, akik Isten létezését,
bármi okból, elvetik. Én magam úgy látom tehát, hogy az Istentagadás mögött
sokkal inkább egy szándékosság, egy készakarva -ság, áll. Amire a Szentírás fel is hívja a figyelmünket.
„Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva
voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára”
„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az
embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal
feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az
Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő
örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból
megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent
megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem
adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük
megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló
Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú
állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”
„A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz;
nincs Isten, ez minden gondolata.” Nem
keres, nem kutat, nem jár utána a dolgoknak, nyilván könnyebb a tv előtti
karosszékből ex katedra kijelenteni, nincs isten. Azoknak az embereknek, akik valóban az igazságot keresik,
amely véleményem szerint nem szubjektív (Legfeljebb bizonyos időre és
időközönként. Megtérési élmények és más személyes jellegű csodák/Isteni
beavatkozásokra gondolok.) hanem sokkal inkább objektív, mindenki
számára adottak és végső soron ellenőrizhetőek. Krisztus megismerhető! Az Isteni bölcsesség és végül
is a dolog problematikája itt, ezen a ponton tör a felszínre. Ugyanis az
igazsághoz való eljutáshoz, illetve annak, nem csupán felületes
felismeréséhez az ahhoz való, kapcsolódáshoz túlnyomórészt nem
rációra / logikára (noha ez is rendkívül fontos a maga helyén) van szükség. Sokkal inkább az ember szellemére,
az ember legbelső, mindent átfogó, és önszántából nyitottá, alázatossá tett belsőlényegi-valóságára van szükség. Illetve a későbbiekben az ezen a szívbéli hozzáálláson
megszületett és növekvő, bizalomra és hitre.
Azért tértem ki erre a fontos igazságra, mert a fent vázolt alázatos és
korrekt, előítéletet és prekoncepciókat nélkülöző nyitott hozzáállás, pont a „nincs
Isten’ hangoztatóknál hiányzik leginkább. Ez pedig hatalmas gátat képez köztük
és a való igazság között, ami, ahogy Jézus utalt is rá, az Isten beszéde, a
teljes szentírás.
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.”
„A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete
mind örökkévaló.”
Továbblépve tudjuk: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek
tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és
megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”
„Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a
világ, a bölcsesség által az Istent, tetszik az Istennek, hogy az igehirdetés
bolondsága által tartsa meg a hívőket.” Ez a „bolondság” az újjászületés/felülről
születés, szükségességének igazsága! Ez
a hihetetlen történet nem más, mint a feltámadás igazsága a megváltásunk
örömhíre! Amivel szemben, egy a mindenkire érvényes kötelezettség, a megtérés!
„És mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek
országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” A megtérés nyitja meg az
ajtót az igazi Isten akarata szerinti hitre.
„E tudatlanságnak
idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek
mindenütt, hogy megtérjenek:” Isten szeretettel és kegyelemmel vár, gondolj
csak a tékozló fiú esetére.
„Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek
meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek
a Szent Lélek ajándékát.”
A keresztény élet így / innen indul, a vallásosodás
képmutatásával, a farizeusi magatartással fel kell végre hagyni. Őszinte
megtérés, hitből történő megkeresztelkedés, és a Szentlélek pecsétjének
átélése szükségeltetik. E nélkül, sajnos gondban lesznek némelyek az Úr előtt.
„Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a
ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.”
Bűnbánatra és megtérésre van szüksége mindenkinek, és ami elválasztott Istentől,
a teremtődtől, bármilyen bűn és akadály volt is az, megsemmisül, és az életedre végre
rááradhat Isten áldása, amit oly régóta elkészített már számodra!
Kérlek hallgass rám, mindez, mindent megér!
„Ekkor monda Jézus az
ő tanítványainak: "Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye
fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő
életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja
azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő
lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert
az embernek Fia eljön az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor
megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.”
Áldott ünnepet és köszönöm a figyelmeteket.
