Szeretet nélkül nem fog menni.

A bibliai szeretetben a hangsúly nem annyira az érzelmi oldalon van, mint ahogyan azt sokan félreértik. A szeretet az egy Istenből áradó szellemi valóság, és aki annak vonzásában illetve befolyásának hatása alatt van, annak ezt a tényt, leginkább a cselekedetei mutatják meg. A mai kor keresztényei számára több intő és helyzetfelismerést elősegítő igevers található a bibliában. Én most, az egyik ilyen igen erőteljes részre szeretném felhívni a figyelmet.

Az Úr Jézus Krisztus, amikor ara utalt, hogy hamarosan el fog távozni a tanítványoktól és egyáltalán a földi dimenzióból. Így szólt: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” 

János, aki az Úrhoz az egyik legközelebb álló tanítvány volt, szintén nagyon kifejezően és világosan szólt, erről az igazságról. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”  Mivel a szeretetlenség és annak különböző mélységű megnyilvánulásai a mai kapcsolatrendszereket teljes mértékben átitatja, mérgezi, és megbetegíti, érdemes tovább olvasni a János apostol által kapott kijelentést:

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot (a te Igéd Igazság mondja Jézus) nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.

Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;

Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreéi pedig igazak.

Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Ezek az igeversek egyértelműek, világosan fogalmaznak, tehát nem nagyon szorulnak, külön magyarázatra, de egy két gondolatot engedjetek meg nekem. Hogy teljesen világos legyen, ez a téma bizony üdvösségi kérdés! Csak úgy, mint a meg nem bocsájtás, amire most nem térek ki, de tudjuk, hogy mit mond az írás: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Ezért is mondom, hogy mind ez, mind amaz, mivel üdvösségi kérdés, kihat az örök sorsunkra, ezért nem vehető félvállról és főkként nem lehet figyelmen kívül hagynia egy magát hívő, és az Úr tanítványának mondó embernek sem. 

Tényleg csak nagyon röviden, arra szeretném most felhívni a figyelmet, hogy ezek a fenti igazságok, Isten szavai, amelyek Isten igazságait és mindenkori akaratát jelentik ki, az adott kor minden hívő embere számára, mégpedig felekezettől függetlenül. Nagyon fontos megértened, hogy amikor a saját életed mérlegre kerül, és megállsz az Isten, keresztényként a Krisztus ítélőszéke előtt, akkor semmilyen felekezeti címkére, semmilyen emberi okoskodásra és véleményre nem hivatkozhatsz, mert nem fogják figyelembe venni. Ami ott egyedül mérvadó, az – az hogy Krisztus mit tett meg érted! (Megbékéltetett az Atyával, rendbe hozta engesztelő áldozatán keresztül a kapcsolatodat Istennel, megbocsájtván a bűneidet, és felszabadított egy hiteles keresztény élet megélésére) Valamint te erre válaszként, hogyan reagáltál. Számba fogják venni a te gyakorlatban itt az embertársaid között megélt hited, és az abból fakadó cselekedeteidet. (Hiszen tudjuk, hogy holt a hit, cselekedetek nélkül! A tékozló fiú is, nem csak eldöntötte, hogy felkel és bűnbánó szívvel, visszamegy az Atya házához, hanem fel is kelt és ténylegesen visszament.) Nem hivatkozhatunk az egyházunkra, a felekezeti hovatartozásunkra, a pásztorunkra / püspökünkre, ahogy a körülményeinkre és a nehézségekre sem. Ott egy lesz a kérdés! Mit kezdtél azzal a ténnyel, hogy Jézus Krisztus megváltott, és a hitre jutásod pillanatától Istennek volt szava hozzád! Mit kezdtél ezzel a szóval? Megtartva beépítetted e az életedbe, vagy engedted a földre hullani.

„Az Isten szavának pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Köszönöm a figyelmeteket. 

Élet, ami csak egy hitvány utánzat.

Tudjuk, hogy a világot elárasztják az eredeti termékek utánzatai, legyen szó ruházatról, szerszámokról vagy karórákról. Éppen így van ez a szellemi élettel, a hívő élettel kapcsolatosan is. A képmutatás a világgal való barátság és az isten vezetése nélküli kereszténység, a politikai és divat kereszténység lassan mindenhol jelen van, és kifejti átkos tevékenységét, aminek lényege, hogy az embereket elzárja és a keresőket távol löki Isten valós és személyes megismerésétől. 

Úgy gondolom, hogy az Istennel való személyes és valósan megélt kapcsolat, egy hitvány utánzata az, amikor egy vallási tradícióktól és ezekből kialakított szabályrendszerekre épülő vallásos életet gyakorol valaki, miközben saját képmutatásával és törvénytelenségével teljes mértékben, tisztában van. Ez nem Élet! Ez sokkal inkább, egy saját bejáratú és maga-választotta istentiszteletnek látszó, képmutató vegetálás. (tudom, mert megéltem) Dicsőség Istennek, hogy ezt az igazságot szerető embereknek, felismerni engedi. Valamint a mai idők történései és bizonyos végidőkre jellemző folyamatok beindulásának gyakorlati megtapasztalása is sokakban felismerteti ezt a tényt, (nem elégséges csak a vallásos máz) amin sürgősen változtatni kell azoknak a magukat hívő embereknek tartó személyeknek, akik valóban Isten gondviselésére és megtartó kegyelmére apellálnak. Mielőtt valaki félre akarná érteni, nem a rend, a hasznos és működőképesnek bizonyuló elődeinktől kapott tapasztalatok ellen, szólok. Valamint, semmiképpen nem az Isten törvénye ellen. Hiszen a törvény szent igaz és jó. 

A törvény  egy korlátokkal rendelkező keretet biztosít, és noha tilt, de egyben ugyanakkor véd is. Engem eltilt a táskád ellopásától, és egyben, téged, véd a táskáddal kapcsolatosan, és így tovább. Tehát az Isten törvénye szent, igaz és jó! De fel kell ismernünk nem ad életet, mert nem is feladata és nem is tud, életet adni. Az élet Krisztus és nem a törvény.  Az ó szövetségben és most sincs senki, aki a törvényt pontosan és maradéktalanul betartotta vagy jelenleg betartaná.  (ha pedig egyet megront ...  ezért is kellett még a főpapnak is áldozatot vinnie saját magáért) Erre ( a törvény maradéktalan betöltésére) csak Jézus Krisztus volt képes, mivel nem rendelkezett az Ádámi romlott maggal, hiszen nem földi édesapja volt, hanem a Magasságos Istennek az ereje helyezte el az örökkévaló logosz/ ige azaz Krisztus magját, a kegyelembe fogadott szűz Máriában. Így lett az ige testé, így inkarnálodott Krisztus az emberi testben, és kellett az Atyaisten akarata szerint, Jézusnak, Jézus Krisztusnak nevezni. De hogy visszakanyarodjak, meg kell értenünk és el kell fogadnunk Isten beszédét itt is. A törvény Krisztusra vezérlő mester, azaz olyan, mint egy rámutató Isteni pálca. Mert az történik ugyanis, amikor az ember találkozik az Isten jó és igaz törvényével, hogy az megítéli és leleplezi, hogy bizony a bűn megtalálható benne örökség szerint eredendően, és cselekedetekben megmutatkozva is, amikor is tette ki-ki, azt, amit nem kellett volna, hogy megtegyen, mert ártott magának, másnak, és Isten akaratával is szembe helyezkedett, ami egyértelmű lázadás. De ezen a ponton a Törvény rámutat Jézus Krisztusra, aki az életét adta értünk a golgotai keresztfán, hogy mi megbékélhessünk Istennel az örökkévaló teremtő Istennel, a mennyei Atyával, kegyelem által! Isten beszéde világosan felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a holt, hit nélküli, vallásos élet értelmetlen és semmi haszna nincs. De tovább megyek, a teológiának és az általa megismert tőrvényeknek/szabályoknak is igen csekély hasznuk van (az is csak ide a földi életre van hatással). Az örök élet szempontjából, ha nem vezetnek el, a megtérésre, az Úr Jézus Krisztusba vetet hithez és az Isten személyes megismeréséhez akkor pedig nem volt értelme, hiszen a hit célja a szellem üdvössége! Azaz Isten megismerése, Krisztusba kerülés, és az 

Ő személyének belénk ültetődése. 

„Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.”

„Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?

Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? aki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?

Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva.

Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”




Kérlek hallgasd meg Derek Prince kiváló videótanítását ami szorosan kapcsolódik a fenti bejegyzésemhez. Rendkívül nagy áldás Isten ihletett beszédének hallgatása.

Köszönöm a figyelmeteket.