Nem szeretjük, ha belevilágítanak a szemünkbe, ez
kellemetlen és rendkívül kizökkentő tud lenni, bármikor is éri az embert. Talán
épp ezért nincs kizárva, hogy Isten bölcsessége az, hogy az igazság fényével
folyamatosan világosít meg minket, mintegy hozzászoktatva ahhoz.
De van, az igazság leleplezésének/felismertetésének egy mindent félretoló formája is, ez pedig az közvetlen és hirtelen kijelentés ami mégis mentes a fenti negatív hatástól. A kijelentés adása, a dolgok összefüggésének,
vagy egy-egy konkrét helyzetre vonatkozó megoldásnak a megértése, mélyebb és összetettebb
összekapcsolása és egy komplexebb felismerése, legtöbbször hirtelen és nem várt
módon érkezik. A kiváltó ok, a kijelentés érkezésének pillanata a legjobb
felkészültség mellett is, nem meghatározható. Ennek megtörténtét, Isten
koordinálja. Az ember befolyásolhatja, hogy életében, minél nagyobb teret
biztosítson a várt Isteni útmutatásnak, az igazság felismerésének és
megértésének. De ez mellett is elmondható, hogy a kijelentés átvételének módja,
eszköze, és történésének ideje, teljes mértékben Isten kegyelmétől és a Szent
Szellem munkájától függ.
Természetesen ez a tény nem szabad, hogy feljogosítson
minket a passzivitásra, mondván: „Isten majd kijelenti, ha jónak látja, ezért
várakozom”. A passzivitás igen távol van a hittől! Az igében elrejtett titkok kikutatása pedig a mi feladatunk. A hit cselekszik, mégpedig a jelenben. Ezért a kijelentés
számára való út, készítésével van elfoglalva. Itt most nem első sorban a
rendszeres imaéletre, az ige olvasására, és a jó cselekedetekre, irányuló
törekvésre gondolok. Ezek rendkívül fontosak, de ezeket is megelőzi a
kijelentésre váró ember életében a szentség! Az Isten által, a maga
számára való elkülönítettség/elválasztottság. Ez nem feltétlen jelent bűn
nélküli állapotot minden esetben, mint azt sokan helytelenül gondolják. A
kegyelmet nyert latornak nem volt ideje levetkőzni az ó emberét, sürgősen, még
aznap Jézussal kellett utazni a mennyei helyekre. Mégis egész biztosak lehetünk
abban, hogy amikor Jézust elfogadta, mint igaz és bűn nélküli Istenembert,
hiszen Úrnak szólította, és azt kérte emlékezzen meg, járjon közben érte. Jézus
minden kétséget kizáróan arról biztosította, hogy még aznap vele lesz, az Isten
országában.
Ez pedig azért volt lehetséges, mert a kereszten segítségül
hívta Jézust! Megigazult, bűnbocsánatot nyert és egyben félre is tétetett,
elkülönítettet a világtól, Isten számára.
De kanyarodjunk vissza és ismerjük fel, hogy nekünk
magunknak is Isten számára félretett állapotba kell kerülnünk, azaz Isten által
megszentelté! E hatalmas csoda után viszont, mindjárt szemben találjuk magunkat
egy hatalmas kötelességgel is. A megszentelődés emberi oldalának felelősségével!
Szóval az van, hogy a hívő ember feladata is lett az, hogy az életében az Isten
kijelentése számára leszállópályát/belépési kaput hozzon létre és tartson
üzemben a saját érdekében. Ennek az érkezési kapunak a szívünkben/szellemünkben
elkészítendő leszállópályának pedig az építő anyaga, nem más, mint az Isten
beszédének való engedelmesség! Azaz a gyakorlati szent életvitel. Az Isten
akaratának a Szent Szellem vezetésének való engedelmesség, ami felépíti az
életedben a szentséget, a szent életvitel pedig helyet biztosít a kijelentés
számára. Ha már itt tartunk, a szentség nem egy ködös megfoghatatlan vallásos fogalom,
hanem egy mindenkor mérhető Isten beszédének keretei és korlátai között megmutatkozó,
elkülönített, Isten irgalmára, kegyelmére valamint erejére támaszkodó hitbéli életvitel.
Isten elhívásával megszentel, és ezek után azt mondja nekünk
legyünk szentek! Éljünk szent életvitelt, bármi is az ára, bármi is akar ebben
megakadályozni. Legyen akármilyen nehézség, harc és sötétség, amivel szembe
kell néznünk, Isten mégis elvárja, hogy szentek legyünk. Mindegy hogy min mentél
keresztül, hogy hívő életed ez idáig eltelt idejében, hányszor voltál padlón,
hányszor estél el a legpiszkosabb bűnökben, hányszor aláztak meg
igazságtalanul, mindez nem számít már. Ezekből remélhetőleg megtértél már, illetve sikerült meggyógyulnod. Isten tisztában van mindezekkel, átérzi fájdalmainkat és harcainkat, de Ö nem
erre néz! Ö megmondta, hogy valóságosan szeret! A neveden hívott el, és
fogantatásod óta ismer! Veled van és el nem hagy téged! Arról is biztosított
minket, hogy mindent megadott számunkra, ami az élethez és a kegyességhez
szükségeltetik. Nem kell félnünk, mert megváltottak vagyunk, és a
mi Istenünknek van hatalma megtartani minket! Azt gondolom, hogy ezek a csodálatos igazságok, mindenképpen arra kell, hogy
ösztönözzenek bennünket, hogy ha kijelentést, vezetést, és az Istentől való erőt, szeretnénk
látni az életünkben, akkor nem spórolhatjuk meg az engedelmességet, a
gyakorlati szentséget. Annál is inkább, mert az engedelmességből fakadó szentség,
Isten barátjává tesz minket.
Ö pedig a barátjának, mint az látjuk Ábrahám esetében, bőségesen
ad kijelentést és vezetést, és megjelenti a bekövetkezendőket.
Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok!
