péntek, február 05, 2016

Gondolatom a kijelentés és a szentség kapcsolatáról.




Nem szeretjük, ha belevilágítanak a szemünkbe, ez kellemetlen és rendkívül kizökkentő tud lenni, bármikor is éri az embert. Talán épp ezért nincs kizárva, hogy Isten bölcsessége az, hogy az igazság fényével folyamatosan világosít meg minket, mintegy hozzászoktatva ahhoz. 
De van, az igazság leleplezésének/felismertetésének egy mindent félretoló formája is, ez pedig az közvetlen és hirtelen kijelentés ami mégis mentes a fenti negatív hatástól. A kijelentés adása, a dolgok összefüggésének, vagy egy-egy konkrét helyzetre vonatkozó megoldásnak a megértése, mélyebb és összetettebb összekapcsolása és egy komplexebb felismerése, legtöbbször hirtelen és nem várt módon érkezik. A kiváltó ok, a kijelentés érkezésének pillanata a legjobb felkészültség mellett is, nem meghatározható. Ennek megtörténtét, Isten koordinálja. Az ember befolyásolhatja, hogy életében, minél nagyobb teret biztosítson a várt Isteni útmutatásnak, az igazság felismerésének és megértésének. De ez mellett is elmondható, hogy a kijelentés átvételének módja, eszköze, és történésének ideje, teljes mértékben Isten kegyelmétől és a Szent Szellem munkájától függ.
Természetesen ez a tény nem szabad, hogy feljogosítson minket a passzivitásra, mondván: „Isten majd kijelenti, ha jónak látja, ezért várakozom”. A passzivitás igen távol van a hittől! Az igében elrejtett titkok kikutatása pedig a mi feladatunk. A hit cselekszik, mégpedig a jelenben. Ezért a kijelentés számára való út, készítésével van elfoglalva. Itt most nem első sorban a rendszeres imaéletre, az ige olvasására, és a jó cselekedetekre, irányuló törekvésre gondolok. Ezek rendkívül fontosak, de ezeket is megelőzi a kijelentésre váró ember életében a szentség! Az Isten által, a maga számára való elkülönítettség/elválasztottság. Ez nem feltétlen jelent bűn nélküli állapotot minden esetben, mint azt sokan helytelenül gondolják. A kegyelmet nyert latornak nem volt ideje levetkőzni az ó emberét, sürgősen, még aznap Jézussal kellett utazni a mennyei helyekre. Mégis egész biztosak lehetünk abban, hogy amikor Jézust elfogadta, mint igaz és bűn nélküli Istenembert, hiszen Úrnak szólította, és azt kérte emlékezzen meg, járjon közben érte. Jézus minden kétséget kizáróan arról biztosította, hogy még aznap vele lesz, az Isten országában.
Ez pedig azért volt lehetséges, mert a kereszten segítségül hívta Jézust! Megigazult, bűnbocsánatot nyert és egyben félre is tétetett, elkülönítettet a világtól, Isten számára.
De kanyarodjunk vissza és ismerjük fel, hogy nekünk magunknak is Isten számára félretett állapotba kell kerülnünk, azaz Isten által megszentelté! E hatalmas csoda után viszont, mindjárt szemben találjuk magunkat egy hatalmas kötelességgel is. A megszentelődés emberi oldalának felelősségével! Szóval az van, hogy a hívő ember feladata is lett az, hogy az életében az Isten kijelentése számára leszállópályát/belépési kaput hozzon létre és tartson üzemben a saját érdekében. Ennek az érkezési kapunak a szívünkben/szellemünkben elkészítendő leszállópályának pedig az építő anyaga, nem más, mint az Isten beszédének való engedelmesség! Azaz a gyakorlati szent életvitel. Az Isten akaratának a Szent Szellem vezetésének való engedelmesség, ami felépíti az életedben a szentséget, a szent életvitel pedig helyet biztosít a kijelentés számára. Ha már itt tartunk, a szentség nem egy ködös megfoghatatlan vallásos fogalom, hanem egy mindenkor mérhető Isten beszédének keretei és korlátai között megmutatkozó, elkülönített, Isten irgalmára, kegyelmére valamint erejére támaszkodó hitbéli életvitel. 
Isten elhívásával megszentel, és ezek után azt mondja nekünk legyünk szentek! Éljünk szent életvitelt, bármi is az ára, bármi is akar ebben megakadályozni. Legyen akármilyen nehézség, harc és sötétség, amivel szembe kell néznünk, Isten mégis elvárja, hogy szentek legyünk. Mindegy hogy min mentél keresztül, hogy hívő életed ez idáig eltelt idejében, hányszor voltál padlón, hányszor estél el a legpiszkosabb bűnökben, hányszor aláztak meg igazságtalanul, mindez nem számít már. Ezekből remélhetőleg megtértél már, illetve sikerült meggyógyulnod. Isten tisztában van mindezekkel, átérzi fájdalmainkat és harcainkat, de Ö nem erre néz! Ö megmondta, hogy valóságosan szeret! A neveden hívott el, és fogantatásod óta ismer! Veled van és el nem hagy téged! Arról is biztosított minket, hogy mindent megadott számunkra, ami az élethez és a kegyességhez szükségeltetik. Nem kell félnünk, mert megváltottak vagyunk, és a mi Istenünknek van hatalma megtartani minket! Azt gondolom, hogy ezek a csodálatos igazságok, mindenképpen arra kell, hogy ösztönözzenek bennünket, hogy ha kijelentést, vezetést, és az Istentől való erőt, szeretnénk látni az életünkben, akkor nem spórolhatjuk meg az engedelmességet, a gyakorlati szentséget. Annál is inkább, mert az engedelmességből fakadó szentség, Isten barátjává tesz minket.
Ö pedig a barátjának, mint az látjuk Ábrahám esetében, bőségesen ad kijelentést és vezetést, és megjelenti a bekövetkezendőket.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok!



hétfő, február 01, 2016

A régiek bölcs szavai! /sorozat/

Bizonyára nem újdonság számotokra, hogy menyi remek, írás, cikk, könyv, elérhető ma már online módon is. Magam is nagy áldást veszek, ezen kiemelkedő evangéliumi írok kincseiből szemezgetve.Ezért a ma megkezdett sorozatomban időnként egy egy ilyen áldásos könyvet, írást vagy írót szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Dr. Martin Lloyd-Jones

Martyn Lloyd-Jones, walesi protestáns lelkész, teológus, a brit evangéliumi mozgalom kimagasló alakja 1899. december 20-án született Cardiffban, iskoláit pedig Londonban végezte. Orvosnak készült, de végül a lelkészi szolgálatra kapott elhívást. 1927-ben visszatért szülõföldjére, és Port Talbot lelkipásztora lett. Megnõsült, házassá- gából két gyermek született. 1939-ben a westminsteri kápolna lelkipásztoraként visszament Londonba. Ezt a tisztét csaknem három évtizeden keresztül töltötte be, prédikációit ezrek hallgatták. Egy ideig õ volt az egyik legnagyobb keresztyén diákszövetség, majd az evangéliumi szövetség elnöke is. Céljául tûzte ki a különbözõ evangéliumi mozgalmak egyesítését, ami azonban nagy ellenállásba ütközött. 1968-ban nyugdíjba vonult, ettõl kezdve kommentárok, teológiai könyvek írásá- val foglalkozott. 1981. március 1-jén halt meg Eilingben. Óriási hagyatéka még ma is feldolgozás alatt áll. Magyar nyelven mindössze két kötete jelent meg.
Forrás: Margit István / Pécel

Olvasásra ajánlott: Dr. Martin Lloyd-Jones : Hit a próbák közepette