Csodálatos dolog, ha egy gyermek ideális körülmények között tud felnevelkedni. Valóban az! Nekem ez nem adatott meg. Nem frusztrál már ez, Isten ezen a területen is meggyógyított, csak tény. De mégis van az ilyen minden szempontból idilli dolognak egy hátulütője. A szellemi, és igen gyakran a fizikai immunitás is megszenvedi ennek az időszaknak a kényelmét. Ezt, egyfajta, burába zárt életnek, a realitást több szempontból nélkülöző, mesterséges szigetnek látom. Márpedig ez a világ nem ilyen. S az idő múlásával az a tapasztalat, hogy az ilyen gyermekévek, később kemény sarcot követelhetnek. A „sziget„ az sziget marad akkor is, ha minden részét és falevelét ismered. Szükséges hogy tudj, hogy valamennyire ismerd a szigeten kívüli valóságot is, hiszen Jézus nem vesz ki minket, hanem megtart a világban. Tapasztalatom szerint ez a probléma sok esetben a hívő életre is igaz. Az ilyen létezési közegben, több minden nem fejlődik ki, vagy torzul, hívő egyénben. Az írás azt mondja, teher alatt nő a pálma. Azaz igazán szép, életképes és egészséges, csak terhelt, próbáknak kitett körülmények között lesz, az a “pálma”. Természetes szinten is, az agyon óvott gyermekek immunrendszere, jóval gyengébben teljesít, mit a kevésbé kedvező életkörülményeket megélt, kortársaiké. Ezért találkozni sokszor olyan hívőkkel, (nem csak a fiatal generációra gondolok) akik negatív környezetben, nyomások alatt, túl hamar leszerepelnek, és bedobják a törülközőt, és így nem annyira jó bizonyságok, mint amilyenek lehetnének. Valószínűleg mindannyian ismerünk olyan keresztényeket, aki ha nem otthon és nem a közösségeikben vannak, akkor igen feszültek, gátlásosak és félénkek. Néha úgy tűnik mintha a világ fiai, akikről az igében, azt olvassuk, valamiképp eszesebbek
(a ravaszságban megfontoltabbak, dörzsöltebbek, gonoszság által csiszoltabbak, a farkastörvények miatt rákényszerültebbek, leleményesebbek) a maguk nemében (
a világ területén, egymás közegében, kapcsolattartásukban üzletelésükben stb ) a világosság fiainál. (a dőlt betűs szöveg, nem az igevers része, saját gondolatom) A írásban így szerepel:
„mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak
fiainál a maguk nemében.” Mintha nem csak eszesebbek, de életrevalóbbak is lennének. Pedig ki lehetne életre valóbb úgymond, mint Isten gyermeke. Természetesen tudom, hogy Isten megtartja, megsegíti, aki hozzá kiállt, és szorultságából kimenti. Áldott legyen az Ő neve! Szóval nem akarom, hogy félre értse valaki a szavaimat. Nem irigylem a világ fiait, csupán érzékeltettem, hogy egy létező problémáról van szó. A szülőknek, a lelki vezetőknek számolni kell ezzel a ténnyel, és tudatosan tenni ez ellen. Ne féltsd agyon a gyermeked, ne adj rá 30 fokos melegben, dupla pulóvert. Ne kapd fel és essél pánikba, ha látod térdre esni, nyilván valamikor azt is meg kell tanulnia, hogy ha ez történik, nem állt meg a világ, feltápászkodunk és leporoljuk magunkat, és megyünk tovább. Szóval ne óvd a széltől is, mert amikor nem vagy ott, és találkozik azzal, megtörténhet, hogy meg fog ijedni, és helytelenül fog reagálni. Ezek a dolgok fizikai, de szellemi aspektusból is megfontolandóak.
Köszönöm a figyelmeteket.
