Fény a nehéz napokra.

A problémák annál inkább kínzóak és földbedöngölőek, minél inkább leuralják a gondolkozásunkat. Amikor Isten azt kérte a kígyómarást elszenvedő emberektől, hogy ne nézzenek a marásra, a sebre, a fajdalomra, hanem ez helyett, nézzenek fel az érckígyóra. Akkor ebben az is egyértelművé válik, hogy a problémától, hit által, el kellett szakítani az értelmet és a szívet, és az Isten által megszabott megoldásra kellett összpontosítani. Nem szabad a probléma körül forogni, arra figyelve élni, mert az felemészti az ember erőtartalékait, energiáját. Ráadás, amikor így cselekszünk, szinte soha nem sikerül megragadnunk, felismernünk a megoldást, és csak egyre nagyobb teret engedünk a stressznek. Hogy olvassuk a szentírásban: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Sokan sokféleképpen megfogalmazták már, de van abban igazság, hogy a labirintus sem bonyolult annak, aki fentről átlátja. 

Valamint azt se szabad szem elől tévesztenünk, hogy számos nehézség és jelenleg akár fájdalmas történés, nagyon sokszor Isten velünk kapcsolatos terveinek előmozdítója is lehet. Persze ezt az ember csak később érti meg, amikor is, felkiált a szentírással egyezően: „íme, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!”  De Isten kegyelméből, szavai bőségesen ellátnak minket a nehéz napok helyes kezelésére. Itt egy kis csokor: "Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!"

"Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig."

"Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;"

"Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek."

"Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik."

Köszönöm a figyelmeteket. 

Dietrich Bonhoeffer

Az igazság és a kegyelem harmoniája

Az alábbi írásomat kifejezetten továbbgondolásra szánom. Ha bármilyen irányú észrevételed van, kérlek oszd meg velem/velünk. Mivel az Istennel való kapcsolat személyes, annak minden egyedi aspektusával együtt. Így az egyéni hívő felé végzett szolgálatok során, törekedni kell a személyes aspektusoknak a feltárására, mert csak egész ritkán lehet általánosítható igazságokra támaszkodni. Másként mondva pontosan a fent nevezett ok, követeli meg, hogy felé ne általánosságban, hanem személyre szabottan fogalmazzuk meg azokat az igazságokat, amelyeket a Szent Szellem vezetésében felismerünk az adott hívővel kapcsolatosan. Az általános igazságmegfogalmazások nem működőképesek, mert leggyakrabban nem helytállóak, nem orvosolnak, nem vigasztalnak, mert nagy valószínűséggel csupán a jéghegy csúcsait érintő igazságoknak féligazságoknak, bizonyulnak, és nem érik el az emberi szívet, legfeljebb csak felszínesen. A személyes szolgálatokban, erre érdemes ügyelni.  Elég, ha Jób barátainak beszédeire, tanácsaira gondolunk. Vagy amikor vallásos közhelybombák hullnak az emberre. A Szent Szellem vezetésében, igen gyakran előfordulhat, hogy látszatra teljesen azonos problémával küszködő két embernek teljesen más, igei igazságokat kell megvilágítanunk a szolgálat során, ahhoz hogy hitben felszabadulva bizalommal és erőt véve tudjon tovább haladni az Isten által szabott útján. Az Isten beszéde kétélű kard, vág életre, vág halálra. Itt is mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy érdemleges változást, eredményt, egy bűnös ember életében a kegyelem és az igazság együttes alkalmazása tud, tartósan elérni.  Hasonlóan, mint ahogyan az ige akkor a leghatékonyabb felénk, ha mint aranyalma ezüst tálcán, érkezik hozzánk. Azzal az almával, (igazsággal) amit jó erővel az arcodba dobnak, valószínűleg nem a táplálásodat érik el.  

Az írás kijelenti: Kegyelem és Igazság által töröltetik el a bűn. Ha csak az igazságot kaptuk volna Istentől, már egy ember sem élne/létezne a földkerekségen. Ha pedig csak a kegyelemre van a hangsúly téve, mint ma némely helyen az úgynevezett, szuper kegyelmet hirdetik. Megint csak falnak menés lesz a vége, mert zsákutcába vezet. Hiszen az írások fényében látható, hogy a kegyelem igazság nélkül, nem választja el az embert a bűntől, csupán helyzetbe hozza, (amire magától képtelen lenne) hogy így a kegyelem által felemelve elérje, megragadja az igazságot, ami megértve és elfogadva (betöltve, azaz megélve) már képes a bűn erejét megtörni, sőt teljesen felszámolás alá vonni, a hívő életében.

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”

„Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”

Láthatjuk, hogy a kegyelem és az igazság harmóniában egymást segítve hozzák létre az Isten által elvárt eredményt. Kegyelemből megigazulunk, hit által, ez máshogy nem tud megvalósulni, mert a kegyelmet sem kiérdemelni, sem cselekedetekkel megvásárolni nem lehet. Isten, a Testé lett Igébe az Ő Szent fiába vetett hitünk miatt, Krisztus igazságát tulajdonítja nekünk. De ezek után teljesen nyilvánvaló és jogos elvárása Istennek a hit által megigazult hívő ember felé, hogy úgyis éljen mint megigazult ember. S nyilvánvaló, hogy Isten által megszabott igazságban járó ember minden módon és egyre inkább elválasztja magát a felismert bűneitől. Arra törekszik, ahogy az írás, erre kéri is, hogy úgy járjon itt a földi életidejében, ahogyan Jézus. „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne.”

      Ha nem úgy él, akkor a kegyelem számára csak lehetőség marad, amivel az életvitelét nézve nem él, hanem visszaél. 

„Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszú tűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.”  

„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az ÚR méltóságát.” Egyértelműen ki van fejezve, ha csak a kegyelem van, és nem tanulnak mellette igazságot, nem élik meg az igazságot, (ahogy az ige mondja aki várja Jézust önmagát megtisztítja) akkor a bűn a hamisság még a mennyei helyre is vízumot kapna az ilyen embertől.  

 "Csak beszédből nem tanul a szolga, ha érti is azt, nem törődik vele.”

Nincs érdemleges változás, megy a saját feje után, és ha megnógatják, akkor a kegyelemre hivatkozik. (értsük jól, azzal nincs baj, ha a kegyelemre hivatkozik, jól teszi! De ha ez mellet nincs ott az igazság, a saját életében megélt, gyakorlatba ültettet igazság, nem engedi kiépülni az életében az Istenfélelmet,  akkor lehet, az út végén csak egy zsákutcát talál. Az cselekszik biblikusan, aki tudatában van, hogy lehet, hogy nem tudja felszámolni arra a bizonyos napra az életében lévő minden bűnt/hamisságot. De ennek ellenére nem erre néz, hanem folyamatosan tisztítja magát, folyamatosan harcol (megbirkózik) a felismert bűnével, azt elismeri, bűnnek nevezi, és minden módon, mindent megtesz, fáradhatatlanul, hogy kitakarodjon az (bármi is) az életéből. Ez kedves magatartás Isten előtt, a folyamatos bűnnel szembeni harc, egyben visszaigazolás is, arról hogy a hit jelen van, és aktívan cselekszik. (Persze a hit nem csak a bűnnel szembeni ellenállásban/birkózásban tud megmutatkozni.)

Hogy szól az ige: „Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!”  Tehát ha az Úr által számunkra elkészíttet, és vezetésében lévő munkát végezzük, az mind a hit cselekedete és kedves Isten előtt.  

  

„Azért, ó, király, fogadd el tanácsomat, és szabadulj meg vétkeidtől igazság által és hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.”  Vétkeidtől igazság által, elég egyértelműen szól.

„Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.”  A kegyelem karjaiban kell átölelve lennünk és élnünk. Az igazságot gyakorlati módon fel kell mutatnunk, meg kell valósítani azt az életünkben. Így vagyunk erősek, és merünk majd mindennel szembemenve, egy Istenfélő életmódot élni, ez pedig azt eredményezi, hogy Isten, minél inkább átitat szentségével, és a bűn lépésről lépésre felszámolódik az életünkben. Egyértelműen felismerhetővé válik a megszentelődésünk, aminek súlypontja természetesen Isten bennünk és értünk végzett munkájában van, hiszen Jézus Krisztus nélkül semmit sem tehetünk. „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:”  Tehát azzal szeretném befejezni, hogy mindig tartsuk szem előtt, amit János apostol levelében olvasunk: „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”  Tehát ha a mi mesterünk, megváltónk teljes volt kegyelemmel és igazsággal is! Nekünk, tanítványainak is, mindkét valóságtól egyre inkább át kell itatódnunk, mindkettőre támaszkodva, ragaszkodva kell élnünk a hívő életünket.

Köszönöm a figyelmeteket.