BIBLIAI ÉRTELMEZÉS

BOB UTLEY

A HERMENEUTIKA PROFESSZORA

(BIBLIAI ÉRTELMEZÉS)

Mindennek előtt szeretném kifejezni mély tiszteletemet, és hálámat Bob személyéért és munkásságáért. Nem igazán tudom kifejezni menyire nagy áldás, hogy pár évvel ezelőtt megismerhettem a magyarul is elérhető biblia kommentárjait. 

Lehetséges megközelítések a helyes bibliaolvasáshoz

Ezen a ponton nem azokat az egyedi technikákat tárgyalom, hogy hogyan kell a sajátos

műfajokat értelmezni, hanem általános hermeneutikai alapelveket, amik mindenféle bibliai

szövegre érvényesek. A műfaj specifikus megközelítéssel kapcsolatban egy nagyon jó könyv a How

To Read The Bible For All Its Worth (Hogyan olvasd a Bibliát, annak teljes értékéért), amit Gordon

Fee és Douglas Stuart írt és a Zondervan kiadó adott ki.

Az én módszerem elsősorban arra koncentrál, hogy az olvasó megengedi a Szentléleknek, hogy megvilágosítsa/megmagyarázza neki a Bibliát négy, személyes olvasási cikluson keresztül. Ez

a Szellemet, a szöveget és az olvasót elsődlegessé teszi, nem pedig másodlagossá. Továbbá

megvédi az olvasót attól, hogy a kommentátorok helytelenül/túlságosan befolyásolják. Már

hallottam, amint az mondták, hogy „A Biblia jól megvilágítja a kommentárokat.” Ez nem egy

lebecsmérelő megjegyzés akar lenni a tanulmányozó segédeszközökről, inkább esdeklés, hogy a

megfelelő időben használják azokat.

Magából a szövegből kell tudni alátámasztani az értelmezésünket. Öt terület van, amelyek

valamennyi megerősítést adhatnak:

1. az eredeti szerző

a. történelmi háttere

b. irodalmi szövegkörnyezete

2. az eredeti szerző választása

a. a nyelvtani szerkezetekre vonatkozóan (szintaktika)

b. a kortárs munkák felhasználására vonatkozóan

c. a műfajra vonatkozóan

3. a saját értelmezésünk a helyénvaló

a. tárgyhoz tartozó párhuzamos részekre vonatkozóan

Szükséges, hogy az értelmezésünk mögött álló érveket és logikát biztosítani tudjuk. A Biblia

az egyetlen forrásunk amiből hitet és gyakorlatot szerezhetünk. Elég szomorú, hogy a keresztények

olyan gyakran nem értenek egyet abban, hogy mit is tanít vagy hogy mit erősít meg.

Önmegsemmisítő azt vallani, hogy a Biblia ihletett, aztán a hívők meg nem képesek megegyezni

azon, hogy mit is tanít és mi az amit elvár!

A négy olvasási ciklus úgy lett megtervezve, hogy a következő értelmezési betekintéseket

szolgáltassa:

A. Az első olvasási ciklus

1. Egyszerre olvasd el az egész könyvet! Egy másik fordításban olvasd el újra,

remélhetőleg egy más fordítási megközelítésből

a. szó szerinti (NKJV, NASB, NRSV)

b. dinamikusan megegyező (TEV, JB)

c. magyarázó (Living Bible, Amplified Bible)

2. Keresd meg az egész írás központi célját! Azonosítsd a témáját!

3. Válaszd külön (amennyiben lehetséges) azt az irodalmi egységet, a fejezetet, a

bekezdést vagy akár azt a mondatot, ami tisztán kifejezi ezt a központi célt vagy

témát!

4. Azonosítsd a túlnyomórészt uralkodó irodalmi műfajt

a. Ószövetség

(1) Héber elbeszélés

(2) Héber költészet (bölcsesség irodalom, zsoltárok)

(3) Héber prófécia (próza, versek)

(4) Törvénykódexek

b. Újszövetség

(1) Elbeszélések (Evangéliumok, Apostolok Cselekedetei.)

(2) Példabeszédek (Evangéliumok)

(3) Levelek/apostoli levelek

(4) Apokaliptikus irodalom

B. A második olvasási ciklus

1. Olvasd el újra az egész könyvet, és próbálj meg főbb témákat keresni!

2. Vázold a főbb témákat és tömören, egy egyszerű mondatban foglald össze a

tartalmát!

3. Ellenőrizd a megállapításodat a könyv céljáról, és egészítsd ki a vázlatot

tanulmányozást segítő eszközök használatával!

C. A harmadik olvasási ciklus

1. Olvasd el újra az egész könyvet, és próbáld meg azonosítani a történelmi hátteret és

azt a bizonyos alkalmat, ami miatt az a könyv íródott, mindezt magából a Bibliából!

2. Sorold fel azokat a történelmi eseményeket, amik a bibliai könyvben meg vannak

említve.

a. a szerző

b. a dátum

c. a címzettek

d. az írás kifejezett oka

e. a kulturális háttér aspektusai, amik az írás céljához kapcsolódnak

f. történelmi személyekre és eseményekre való utalások

3. Terjeszd ki a vázlatodat bekezdési szintre, arra a bibliai könyvrészletre

vonatkozólag, amit éppen értelmezni szeretnél! Mindig azonosítsd és vázold az

irodalmi egységet. Ez lehet, hogy több fejezetet vagy bekezdést is magában foglal.

Ez képessé tesz arra, hogy követni tudd az eredeti szerző logikáját és

szövegszerkesztését.

4. Ellenőrizd a történelmi hátteret, tanulmányozást segítő eszközökkel.

D. A negyedik olvasási ciklus

1. Olvasd el újra az adott irodalmi egységet több különböző fordításban is

a. szó szerinti (NKJV, NASB, NRSV)

b. dinamikusan megegyező (TEV, JB)

c. magyarázó (Living Bible, Amplified Bible)

2. Keress irodalmi vagy nyelvtani szerkezeteket

a. ismételt kifejezések, Efézus 1:6, 12, 13

b. ismételt nyelvtani szerkezetek, Róma 8:31

c. összehasonlító fogalmak

3. Sorold fel a következő elemeket

a. jelentőségteljes tényezők

b. szokatlan tényezők

c. fontos nyelvtani szerkezetek

d. különösen nehéz szavak, mellékmondatok és mondatok

4. Keress lényeges/a tárgyhoz tartozó párhuzamos részeket

a. keresd meg a legérthetőbb részt, ami a témádról szól, használj

(1) „szisztematikus teológia” könyveket

(2) olyan Bibliát, amiben kereszthivatkozások vannak

(3) konkordanciákat

b. Keress paradox párokat a témádon belül. Nagyon sok bibliai igazság nyelvjárási

párokban van bemutatva; nagyon sok felekezeti konfliktus a bibliai feszültségek

felének szövegbizonyításából fakad. A Biblia egésze ihletett, és az üzenetének a

teljességét kell kikutatnunk ahhoz, hogy az értelmezésünknek Igei egyensúlyt

tudjunk biztosítani.

c. Keress párhuzamokat ugyanazon a könyvön belül, ugyanazon szerzőtől vagy

ugyanazon műfajon belül; a Biblia a legjobb magyarázója saját magának, mert

egyetlen egy szerzője van, a Lélek.

5. Használj tanulmányozást segítő eszközöket, hogy leellenőrizhesd a történelmi

hátteret és az írást kiváltó okot

a. tanulmányozó Bibliát

b. bibliai enciklopédiákat, kézikönyveket és szótárakat

c. bibliai bevezetőket

d. Biblia kommentárokat (a tanulmányozásod ezen pontján engedd meg a hívő

társadalomnak, múltbelieknek és kortársaknak, hogy segítsenek és javítsanak ki a

személyes tanulmányozásodban.)

IV. A bibliai értelmezés alkalmazása

Ezen a ponton fordulunk az alkalmazáshoz. Már szakítottál időt arra, hogy megérthesd a szöveget az eredeti hátterében; most a saját életedre és kultúrádra kell azt alkalmazni. A bibliai tekintélyt én úgy definiálom, hogy „annak a megértése, hogy az eredeti bibliai szerző mit mondott

az ő idejében élőknek, majd ennek az igazságnak az alkalmazása a mi időnkre.”

Mielőtt alkalmaznánk, mindig értelmeznünk kell az eredeti szerző szándékát annak idejében és logikájában. Nem alkalmazhatunk egy bibliai üzenetet a saját napjainkra, amíg nem tudjuk, hogy mi volt a jelentése a saját idejében! Egy bibliai üzenet nem jelenthet valami olyat, amit soha nem is jelentett! Az alkalmazásnak mindig az eredeti szerző szándékának értelmezését kell követnie, időben és logikában egyaránt. Nem alkalmazhatunk egy Bibliai igerészt a napjainkra, amíg nem tudjuk, hogy mit is jelentett az a saját idejében! Egy Bibliai igerész sem jelenthet olyasvalamit, amit soha nem is akart jelenteni!

A bekezdések szintjéig tartó vázlatod (harmadik olvasási ciklus) lesz az útmutató. Az

alkalmazásnak a bekezdések szintjén kell megtörténnie, nem a szavak szintjén. A szavaknak csak a szövegkörnyezetben van jelentésük; a mellékmondatoknak csak a szövegkörnyezetben van jelentésük; a mondatoknak is csak a szövegkörnyezetben van jelentésük. Az egyetlen ihletett személy, aki részt vesz az értelmezési folyamatban az az eredeti szerző. Mi csak őt követjük azáltal,

hogy a Szentlélek megvilágosít minket. De a megvilágosítás nem ihletettség. Ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy „Ezt mondja az Úr”, ragaszkodnunk kell az eredeti szerző szándékához. Az alkalmazásnak különösen a teljes írás általános szándékához, az adott irodalmi egységhez és a gondolat bekezdési szinten való kifejlődéséhez kell kapcsolódnia. Ne engedd, hogy az éppen aktuális dolgaid értelmezzék a Bibliát; hagyd a Bibliát beszélni! Ehhez majd lehet, hogy arra lesz szükségünk, hogy magából a szövegből vegyünk alapelveket. Ez akkor helytálló, ha a szöveg támogatja az alapelvet. Sajnálatos módon nagyon sokszor az alapelveink csak a „mi” alapelveink – nem pedig a szöveg nyújtotta alapelvek. A Biblia alkalmazásánál fontos, hogy emlékezzünk arra, hogy egy bizonyos bibliai szöveggel kapcsolatban csak egyetlen egy jelentés lehet helyénvaló (kivéve a próféciákat). Ez a jelentés kapcsolódik az eredeti szerző szándékához, mivel a saját idejének egy-egy krízisére vagy szükségére válaszolt. Sok lehetséges alkalmazás eredhet ebből az egy jelentésből. Az alkalmazás a címzettek szükségein fog alapulni, de kapcsolódnia kell az eredeti szerző céljához.

V. Az értelmezés szellemi aspektusa

Eddig azt a logikai és szövegi folyamatot tárgyaltuk, ami részt vesz az értelmezésben és az alkalmazásban. Most pedig hadd szóljak röviden az értelmezés szellemi aspektusáról. A következő lista számomra nagyon hasznosnak bizonyult:

I. Imádkozz a Lélek segítségéért (vö. I. Kor. 1:26 – 2:16).

II. Imádkozz személyes megbocsátásért és megtisztulásért az ismert bűnökből (vö. I. János1:9). III.Imádkozz nagyobb vágyért Isten megismerésére (vö. Zsolt. 19:7-14; 42:1; 119:1; [Károli: 19:8-15; 42:2; 119:1]).

IV.Bármilyen új betekintést találsz, alkalmazd azt azonnal a saját életedre.

V. Maradj alázatos és tanítható.

Nagyon nehéz megtartani az egyensúlyt a logikai folyamat és a Szentlélek szellemi vezetése között. A következő idézetek segítettek ezt a kettőt egyensúlyban tartanom:

A. James W. Sire: Scripture Twisting (Az Írások elferdítése) című könyvének 17–18.oldala: „A megvilágosodás Isten népe tagjainak elméjére száll rá – s nem csak a

szellemi elitre vonatkozik. Nincs semmilyen guru osztály a bibliai

kereszténységben, sem illuminátusok, sem olyan emberek, akik kizárólagosan

rendelkeznek azzal, hogy a helyes értelmezés csakis tőlük származik. És bár igaz,

hogy a Szentlélek ad különleges ajándékokat a bölcsességre, tudásra és szellemi

megítélésre, de nem rendeli el, hogy ezek az ajándékokkal ellátott keresztények

legyenek az Ő Igéjének egyedüli tekintéllyel rendelkező értelmezői. Ez az egyénen

múlik, hogy tanuljon, megítéljen és megkülönböztessen dolgokat a Bibliával

kapcsolatban, ami maga tekintéllyel bír még azok felett is, akiknek Isten különleges

képességeket adott. Összegzésképpen, az a feltételezés, amit az egész könyvön

keresztül felépítettem, az az, hogy a Biblia az Isten igaz kijelentése az egész

emberiség számára, ez az egyetlen végső tekintélyünk mindenre vonatkozólag

amiről csak beszél, és hogy ez nem egy hatalmas nagy misztikum, hanem megfelelő

módon megértheti azt a hétköznapi ember is minden kultúrában.”

B. Kierkegaarddal kapcsolatban: Bernard Ramm, Protestant Biblical Interpretation

(Protestáns bibliai értelmezés) című könyvének 75. oldala:

Kierkegaard szerint a nyelvtani, lexikális és történelmi tanulmányozása a

Bibliának szükséges, de nem előbbre való a Biblia valódi/igazi olvasásánál.

„Ahhoz, hogy valaki úgy tudja olvasni a Bibliát, hogy az az Isten Igeje, azt úgy kell

tennie, hogy a szíve a torkában dobog, lábujjhegyen toporog, buzgón várakozva,

Istennel beszélgetve. A Bibliát figyelmetlenül, nemtörődöm módon, iskolai

olvasmányként vagy szakszerűen olvasva nem lehet Isten Igéjeként olvasni. Ha

valaki úgy olvassa, mintha szerelmeslevelet olvasna, akkor ez a személy úgy

olvassa, hogy az az Isten Igéje.”

C. H.H. Rowley The Relevance of the Bible (A Biblia fontossága) című könyvének 19.oldala: „A Biblia csupán intellektuális módon való megértése, mindegy milyen mélységű és teljes is az, nem foglalhatja magában annak teljes kincsét. Nem veti meg az efféle megértést, merthogy ez szükséges eleme a teljes megértésnek. De ha azt akarjuk, hogy a megértésünk teljes legyen, akkor ennek a könyv szellemi kincseinek szellemi módon való megértéséhez kell elvezetnie. És ehhez a szellemi

megértéshez több kell, mint a puszta intellektuális éberség. A szellemi dolgokat szellemi módon kell megítélni, és ha a Biblia tanulmányozója túl akar lépni a tudományos tanulmányozás szintjéről a gazdagabb örökség szintjére, amit a könyvek leghatalmasabbika kínál, akkor szüksége van egy szellemileg befogadó képes hozzáállásra és arra a vágyakozásra, hogy megtalálja Istent és közelebb kerülhessen Hozzá.”

Forrás: http://www.freebiblecommentary.org/ 

 BOB UTLEY

A HERMENEUTIKA /nyugalmazott/ PROFESSZORA

Rendkívül alapos és részletes bibliatanulmányai több nyelven elérhetőék.
http://www.freebiblecommentary.org/hungarian_bible_study.htm 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Mindig igazat mond a Biblia?

Szerző: Szabados Ádám Evangéliumi Keresztény Gyülekezet lelkipásztora.

Tévedhetetlenség, csalhatatlanság, verbális inspiráció, szó szerinti ihletettség, tévedésmentes, hibátlan szöveg. Ezek azok a kifejezések, amelyek a Bibliával kapcsolatba hozva kiugrasztják a nyulat – pontosabban a fundamentalistát – a bozótból. Na meg a liberálist. „Hiszed, hogy a Biblia tévedhetetlen?” „Igen”, mondja az egyik, és azonnal fundamentalista lesz belőle. „Nem”, mondja a másik, és máris megkapja a „liberális” címkét. Lehet, hogy joggal. Nem tudom, melyik címke a rosszabb, de rám aggatták már mindkettőt. Voltam „bemerevedett ultrafundamentalista”, és voltam „kretén liberális”. Talán nem is lehet máshogy evangéliumi szolgálatot végezni. Persze a szíve mélyén mindenki örül annak, ha mások középre pozicionálják, és kiderül, hogy tőle jobbra és balra vannak a szélsőségek. Ezt a pozíciót pedig csak úgy foglalhatjuk el, ha bírálnak bennünket jobbról is, balról is, fundamentalista körökből is, és liberális oldalról is.

Csak az a baj, hogy az igazság szinte soha nem középen van. Az igazság ott van, ahol van. A teológiai fundamentalizmus és a teológiai liberalizmus között nincs egyenes ív, amelyen mindenki tetszés szerint bejelölhetné saját koordinátáit. A kettő közötti különbség az előfeltevésekben van, nem az arányokban. Az arany középút megkeresése kényelmes lenne az evangéliumi gondolkodás számára, de nem ez a tanítványság útja. Jézus azt mondta, hogy legyünk vagy „hév”, vagy „hideg”, de ne legyünk „langyosak”. Ha a Biblia tévedhetetlen, akkor mondjuk ki, hogy tévedhetetlen. Ha nem az, akkor ugyanúgy ne állítsuk ezt a Bibliáról, ahogy ne nevezzük a világ legjobb thrillerének se. A Biblia thrillernek nem jó könyv. Ha az lenne, nem küszködnének olyan sokan a napi bibliaolvasással. Lehet, hogy ezért most feddést kapok a fundamentalistáktól, bár a „legjobb thriller” kategória azért nem a legfontosabb versenyszámuk. A tévedhetetlenség viszont igen. És ebben nincsenek is egyedül. Már Augusztinusz is gyakran hangoztatta, hogy a Biblia minden állítása igaz, és ha csak egyszer tévedne, nem lenne többé megbízható vezetőnk. A Biblia tévedhetetlenségét nem a modern-kori fundamentalisták találták ki. A fundamentalisták azt találták ki, hogy a Biblia „minden szava” igaz, ami több annál, amit Augusztinusz és Kálvin (meg az egyház nagyobbik része az egész történelme során) vallott. De erről később.

A Biblia olyan, amilyennek Isten létrelehelte. Kálvin szerint ugyanaz a Lélek tesz bizonyságot a Bibliáról, amelyik a létrejöttét biztosította. A Bibliát alázattal fogadjuk el olyannak, amilyennek a Szentlélek megalkotta. Ha tévedhetetlen könyv, mert Isten ezt mondja róla, akkor valljuk meg ezt hittel. Nem baj, ha emiatt kellemetlen társaságba kerülünk. Ha a krimi-műfajban Dan Brown jobbat alkotott, azt se tagadjuk. Az igazság nem igazodik hozzánk. Csak akkor mond bókot, ha van rá oka. Az igazságot nem érdekli, hogy milyen ívet húztunk a fundamentalizmustól a liberalizmusig, a koordinátarendszert ő maga rajzolja meg, és azt várja el, hogy mi igazodjunk hozzá. A Biblia kapcsán ezért nem akarok sem fundamentalista lenni, sem liberális, sem valami, ami a kettőtől egyenlő távolságra van. Azt szeretném hinni, amire a Szenttől kapott kenet (1Jn 2,20) tanít. Azt szeretném hinni, amit Jézus mint Úr és Isten mond. A hit legnagyobb ugrását már úgyis megtettem, amikor elhittem, hogy ő a megtestesült Isten. Azt akarom hinni, amit Jézus apostolai hirdettek és tanítottak, függetlenül attól, hogy hányan hiszik még ugyanazt rajtam kívül. Jézus úrságának, az apostolok tekintélyének és a Szentlélek bizonyságtételének a fényében teszem fel tehát újra a címben szereplő kérdést: mindig igazat mond a Biblia?

Ha a kérdésre csak igennel vagy nemmel válaszolhatok, akkor egyértelműen az igen mellett döntök. Hiszem, hogy a Biblia igaz bizonyságtétel, és mindig az. Valószínűleg a Szentírás tévedhetetlensége mellett is kiállnék, bár az egy fokkal mocsarasabb terület, és nagyon nem mindegy, hogy mit értünk tévedhetetlenség alatt. Talán nem is szerencsés ez a kifejezés, de még mindig elfogadhatóbb a számomra, mint az a gyakran hallható, pökhendi mondat, hogy „a Biblia tele van tévedésekkel”. Nem gondolom, hogy a Biblia tele lenne tévedésekkel. Vannak benne egymásnak feszülő részletek, és olyanok is, amelyek más területekről szerzett tudásunkkal állnak hadilábon, de mivel a Szentírást Isten szavának tartom, abból a feltevésből indulok ki, hogy mindig igazat állít. Akkor is, amikor a világról és a történelemről beszél. Hiszem például, hogy az exodusz megtörtént, mégpedig úgy, ahogy a Pentateukhoszban le van írva. A Genezis is, de ott fokozottan ügyelnünk kell a műfaji sajátosságokra. Hiszem, hogy a történeti könyvek az igazat mondják a pátriárkákról és Izráelről. Igaznak fogadom el azokat a beszámolókat is, amelyeket eddig még semmilyen régészeti lelet nem támasztott alá a Biblia írásos emlékein kívül.

Hiszem, hogy az evangéliumok beszámolói nem mondanak ellent egymásnak. A problémás esetekben mindig a jóhiszemű megközelítést választom, és nem zavar az sem, ha egyelőre nyitva maradnak megoldatlan kérdések. Hiszem, hogy a bibliai könyvek szerzői azok, akiknek mondják magukat. Hiszem, hogy Pál leveleit Pál írta, Péterét pedig Péter. Nem azért, mert az egyház így fogadta el, hanem azért, mert maguk a kanonikus könyvek állítják ezt magukról. Levelek esetében az álneves szerzőséget a korai egyház véleményével egyetértésben (!) nem tartom összeegyeztethetőnek az igazmondás alapvető követelményeivel. János evangéliuma jánosi szerzőségét is vallom, de azt súlyos történeti érvek alapján (pl. amelyeket Carson és Moo Bevezetés az Újszövetségbe c. kiváló könyve is csokorba gyűjt), nem a priori meggyőződésből, hiszen a negyedik evangélium szerzője nem nevezi magát János apostolnak. Az evangélium megbízhatósága nem rendülne meg, ha minden kétséget kizáróan kiderülne, hogy nem János írta (erről egyelőre szó sincs!). Egészen más lenne a helyzet az Efézusi levél vagy Péter második levele kapcsán.

Közel áll hozzám a Chicago Statement on Biblical Inerrancy szövege, melyet eredetileg több mint háromszáz evangéliumi teológus írt alá, köztük Carl F. Henry, J. I. Packer, Francis Schaeffer, John Wenham és R. C. Sproul. Ebben a nyilatkozatban fontos kitételekkel és magyarázatokkal látták el a „tévedhetetlenség” (inerrancy) szót, tisztázva egyben azt is, hogy az aláírók mit nem értenek alatta. A tévedhetetlenséget szerintük nem cáfolja például a modern technikai pontosság hiánya, a nyelvtani vagy helyesírási hibák, a természet fenomenológiai leírása, a kerekített számok, az események téma szerinti elrendezése vagy a szabad idézés gyakorlata. Jogos a kérdés: lehet-e ennyi kitétel mellett még tévedhetetlenségről beszélni? Szerintem igen. Nem gondolom, hogy a kitételek és magyarázatok önmagukban feleslegessé és gyanússá tennének egy teológiai tantételt (a magyarázat és a pontosítás hiánya semelyik tudomány esetében nem kritériuma egy állítás hitelességének!). Ha így lenne, akkor gyanúsnak kellene tartanunk a gondviselés tanát, vagy a Krisztus kettős természetéről, a megigazulásról, az újjászületésről és a megdicsőülésről szóló tanokat is. Egy teológiai igazság igazságát nem az teszi megkérdőjelezhetetlenné, hogy magyarázat nélkül is megáll-e, hanem hogy Isten kinyilatkoztatása megalapozza-e. Ettől függetlenül teljesen igazat adok John Stottnak, aki Egy az Úr, egy a hit (Harmat, 2002) c. könyvében a „tévedhetetlenség” folyamatos magyarázkodásra és védekezésre kényszerítő kifejezése helyett ugyanennek a tannak valami pozitívabb megnevezését sürgette (74-76).

A Biblia tévedhetetlensége pozitívan megfogalmazva azt jelenti, hogy a Biblia mindig igazat állít, amikor állít valamit. Ez az inspiráció tanából egyenesen következik. Ha a Biblia Istentől ihletett (Istentől létrelehelt) könyv, akkor Isten az utolsó vesszőig és iótáig (Mt 5,17-19) szerzője a Könyvnek. Az emberi szerzők szándéka és szavai mögött isteni szándék áll, vagyis Isten akarta, hogy a Biblia olyan legyen, amilyen lett. Isten pedig nem hazudik. Jézus igaznak látta Istent, és ebből fakadóan az igéjét is: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” A 119. zsoltár szerzője ugyanezzel a bizalommal beszél Isten igéjéről: „Igaz vagy, URam, és helyesek döntéseid. Elrendelt intelmeid igazak, és igen megbízhatók. Belső indulat sorvaszt engem, mert ellenfeleim megfeledkeztek igédről. Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt. Bár kicsiny és megvetett vagyok, utasításaidat mégsem felejtem el. Igazságod örökké igaz, és törvényed maradandó. Ínség és nyomorúság ért engem, parancsolataid mégis gyönyörködtetnek. Intelmeid örökké igazak, tégy értelmessé, hogy éljek!” (137-144) Jézushoz és a zsoltáríróhoz (valamint a Chicago Statement aláíróihoz) hasonlóan én is bizalommal közelítek a szent szövegekhez. Hiszem, hogy a Biblia Isten igéjeként mindig igazat mond, és soha nem vezet félre.

***

Itt akár be is fejezhetném ezt a cikket, de nem tehetem, mert tisztáznom kell még valamit. A Biblia igazságával és tévedhetetlenségével kapcsolatban elterjedtek egészen torz elképzelések, melyek az imént elmondott állásfoglalásom miatt gyanúba keverhetnek engem is. Ezek a torz elképzelések ugyanúgy a Biblia verbális inspirációjára támaszkodnak, mint a Chicago Statement, de félreértik a Szentírás igazságigényét. Nem csak A Biblia kódja és a hozzá hasonló könyvek viszonylag nyilvánvaló butaságaira gondolok. A leggyakoribb félreértés az, amikor összekeverik a szavak szintjéig elható ihletést a szavak – sőt, betűk! – igazságával. „A Biblia minden szava az utolsó betűig igaz” – halljuk időnként jószándékú fundamentalisták szájából a bátor hitvallást. Ez a megállapítás azonban a legjobb szándék mellett is átgondolatlan és abszurd. Egy szó (pláne egy betű!) hogy lehetne igaz vagy hamis? Istentől ihletett: igen. De igaz?! Egy szó? Egy betű? Mégis hogy?

Én is hiszem, hogy a Biblia az utolsó vesszőig és iótáig Istentől kilehelt könyv, és ezért mint könyv teljesen megbízható. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden vessző és ióta igaz lenne. Egy nyelvi jel önmagában nem lehet igaz, csak egy állítás részeként. Egy állítás pedig mindig valamilyen szövegkörnyezetben és kommunikációs helyzetben jelenik meg, és ezért csak a szerző kommunikációs szándéka szerint igaz vagy hamis. Ennek megállapításában pedig rengeteg tényező szerepet játszik, nem utolsósorban a műfaj kérdése. Amikor például a bibliai szerző arról ír, hogy a Teremtő játszadozik a leviáthánnal, ne vegyük készpénznek, hogy az izráeli néplélek félelmetes tengeri szörnye valóságosabb a számára, mint mikor egy mai költő a turáni átok vagy a mumusaink legyőzéséről beszél. Vagy azt gondoljuk, hogy a bibliai szerzők szerint Isten tényleg zárakat és ajtókat tett a tengerre, hogy szerintük raktára van a hónak és jégesőnek, csatornája a felhőszakadásnak, apja az esőnek, a Nagymedvét vezetni lehet, az állatöv csillagait pedig felkelteni (vö. Jób 38)? Aki a tévedhetetlenséget ilyesmire is érti, vagy ilyen miatt cáfolja, az egyszerűen nem ismeri az emberi kommunikáció gazdagságát!

A Biblia betű szerinti igazsága már csak azért is abszurd, mert egy állítás lehet igaz akkor is, ha az egyik része téves. Önmagában hamis például az az állítás, hogy „Budapest Franciaország fővárosa”. De ha annak a mondatnak a részeként hangzik el, hogy „A szőke modell azt hitte, hogy Budapest Franciaország fővárosa”, akkor az állítás máris igaz (feltéve, ha a modell tényleg ezt hitte). Egy mondat tartalmazhat hamis állítást úgy is, hogy a mondat összességében igaz. Ekkor viszont már nem arról van szó, hogy a Biblia „minden szava az utolsó betűig igaz”, legfeljebb arról, hogy minden, amit a Biblia ténylegesen állít, igaz. Innentől pedig a fő kérdés az, hogy mit is állít a Biblia. Ugyanez a helyzet a diskurzus szintjén, a mondatok és a szöveg közötti kapcsolatban is. Egy teljes mondat is lehet téves (pl. „Ördög van benned!”), de ha a szerző a szövegben nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a vád hamis, a szöveg éppen egy igazságot erősít meg (Jézusban nem ördög volt, hanem az Atya akaratát cselekedte). Aki azt mondja, hogy a Biblia az utolsó betűig igaz, nincs tisztában a nyelv alapvető sajátosságaival.

És ha már az előbb Jób könyvére utaltam, talán éppen Jób könyve kapcsán válik legkönnyebben megragadhatóvá, hogy miért lényeges ez a kérdés. Ha a Biblia „minden szava az utolsó betűig” igaz, akkor értelemszerűen Jób könyvének is minden mondata és állítása igaz kell, hogy legyen. Akkor a könyvből kiragadott verseket és versrészleteket fel lehet írni igekártyákra és osztogatni lehet gyülekezeti alkalmakon. (Ugye, nem teljesen elrugaszkodott a példám?) Nem csak az olyan mondatokat, hogy „Dicsőségem velem együtt újul meg”, hanem az olyanokat is, hogy „Ki láthat itt reménysugárt?”, vagy hogy „Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak”! Elismerem, a kontextusuktól megfosztott igeversek osztogatása és „kapása” lehet rendkívül bátorító, sőt, akár prófétai jelentőségű. De többnyire inkább szomorú és veszélyes vadhajtása annak a félreértésnek, hogy a Biblia „minden szava az utolsó betűig igaz”.

Nem, a Biblia nem minden szava igaz. Jób könyvének például a legtöbb fejezete hiábavaló perlekedés Isten szolgájával. A könyv első és utolsó fejezeteiből derül ki, hogy Isten hogyan látja Jób helyzetét, a közte lévő részek viszont teljesen félreértik Jób nyomorúságának az okait. A barátok vádaskodása nem tükrözi a Teremtő akaratát, és a könyv igazsága éppen abban áll, hogy rámutasson a teológiájuk téves voltára. Jób könyvének nagyobbik részében ez a téves teológia kap teret, és ha azt gondoljuk, hogy a Biblia minden szava igaz, akkor ennek a téves teológiának a szavai kerülnek a szilveszteri igés kártyákra. Vagyis isteni tekintéllyel ruházunk fel egy hazugságot, hogy aztán valaki teljes hittel ráálljon. Ezt akarjuk? Nyilván nem. Mégis ezt tesszük, ha rosszul értelmezzük a Biblia igazságigényét.

Meg kell magyaráznunk tehát, hogy mit értünk az alatt, amikor azt mondjuk, hogy a Biblia mindig igazat mond. A Biblia igazsága nem a vesszőben és a iótában, nem is a szavakban, de még csak nem is a mondatokban, hanem a szöveg teljességében van. A történetben és a csattanóban. Az összképben. A tanulságban és a szerzői szándékban. Egy apostoli levél esetében nyilván könnyebb ezt a szándékot megérteni (akár a mondat szintjén), mint egy elbeszélésben vagy egy költői könyvben, de a kommunikációs kontextus megértése ott sem megkerülhető. És néha még a szöveg egésze is csak a bibliai kánon teljességének a fényében nyer értelmet. Ebből nem következik, hogy a betűnek és a mondatnak nincs jelentősége. Hallatlanul nagy jelentősége van mindkettőnek! A szöveg és a szerzői szándék betűkből és szavakból épül fel. A lexikológiát, szemantikát, morfológiát és szintaxist figyelembe vevő alapos exegetikai munka nélkül nincs sem diskurzus-elemzés, sem bibliai teológia. Szövegkritika nélkül meg egyik sem. A Biblia igazságigénye azonban minden esetben azon a szinten van, ahol a szerző és az olvasók közötti valódi kommunikáció zajlik. Ez a szöveg és a kánon szintje. És a Szentlélek általi megvilágosításé.  

Forrás: Divinity Szabados Ádám

"Újfalussy tanár úr ezt úgy fogalmazta meg esztétika órán, hogy a tudomány dehumanizál, a művészet pedig humanizál. Azaz ha a megfigyelésünk tárgya egy pohár víz, akkor a tudomány úgy vizsgálja a pohár vizet, hogy az mit jelent tőlünk, emberektől függetlenül, önmagában. Hány és milyen atom alkotja, milyen tulajdonságai vannak attól függetlenül, hogy mi mit gondolunk róla, hogyan viszonyulunk hozzá. A művészet viszont úgy néz a pohár vízre, hogy mit jelent az ember számára egy adott helyzetben, ezért sokféle érvényes következtetésre juthat: egy sivatagban haldokló számára maga az élet, egy étteremben talán bosszúság forrása, hiszen én kólát rendeltem, egy kisgyerek kezében pedig veszélyforrás, mert mi van, ha leejti az üvegpoharat, és elvágja a kis lábát.
A Biblia megértéséhez mindkettő szemléletre szükségünk van, mert ha csak a száraz tudományosság talaján vizsgáljuk, akkor ugyan helyes következtetésekre juthatunk, mégsem válik élménnyé mindaz, amit megértettünk. Ha meg csak “fílingeket” keresünk benne, amik megríkatnak, földobnak, megráznak, akkor felszínes marad a megértésünk."
(Bolyki László gondolata)



A biblia értelmezéshez még ezen az oldalon is találsz segítséget.