"Úgy tudom te, elváltál. Ha nem probléma megkérdezném ezt a dolgot hova helyezed az életedben. Egyáltalán mi a véleményed mi a „bibliai látásmód” a válásról?"
/V. Renáta/
Hálás vagyok Istennek azért a kegyelemért vigasztalásért, amit azokban a napokban is és az óta is minden nap megélek. De még inkább eltölti a szívemet az azért való hála, hogy mind a volt feleségemmel, mind a gyermekeimmel rendezett korrekt és szeretetteljes a kapcsolatom a válás óta is. A magam részéről Isten kegyelméből újra házasodtam és egy Istenfélő remek ember oldalán járom a hit útját tovább.
Azt kérdezed hová helyezem ezt az életemben. Hát egy válást, a gyümölcseit nézve szerintem, nem lehet a jó dolgok közé sorolni. A romlás a bomlás mögött mindig sötét erők működnek. Tehát ezt én sem tudom máshová tenni. A válás nem Isten akarata! Isten gyűlöli a válást. Ez mellet azonban azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy az, aki elvált akár saját hibája bűne miatt, akár nem. Nem követett el halálos bűnt. Ezért ne is bánjunk úgy vele, mert az semmiképpen nem keresztényi magatartás. Lehet, hogy élete legrosszabb döntését hozta de ha megbánja, és ez által rendezi Istennel, azt gondolom, hogy bocsánatot kap Még akkor is, ha már a volt házasságát nem is tudja nem is lehet helyreállítani. Isten megengedő akaratába helyezhető a válás akkor, ha valakit elárulnak, és szövetségtörést követnek el vele szemben. Valamint szerintem akkor is megengedhető, amikor önvédelem, azaz az élet védelme ezt megköveteli.* Ugyanis az élet Istene nem engedélyezi egyetlen egy embernek sem a család tagjai közül, hogy a másik emberre vagy gyermekre vagy, szülőre támadjon, és életveszélybe hozza. Ilyen esetekben is a különköltözést, vagy ha kell a válást is számba vehetőnek, tartom. Más esetekben a megbékélést, a rendezést kell és ajánlatos keresni. Mert minden erőfeszítést megér. A házasság szokták mondani olyan, mint egy szép kert. Ha nem gondozzák, elhanyagolják, nem tőrödnek vele bizony felveri a gaz, ami elszívja az életet, adó nedvességet és életteret. Az egymás megbecsülése, méltánylása, elfogadása a megbocsátás és a másikért letett élet, elengedhetetlen a jó házasság működéséhez. Az önzés az én központú gondolkozás, az önmegvalósítás és a másik leuralása, megfojtása, a házasságot megmérgezi, és hosszú távon felszámolja. Egy felnőtt embernek valamiképpen a szabad akarata miatt, joga van a saját életét tönkretenni. De semmi, semmi joga nincs a gyerekeinek az életét determinálni és tönkretenni. Véleményem szerint nem a házasság intézményével van a gond, mint ahogy azt ma sokan gondolják. Hanem a házas felek önérdek-érvényesítésével, önközpontúságával, önzésével, egoista magatartásával van a probléma. Sokszor hallani, mint egy igazolásként hogy a boldogságomért tettem stb. stb. De milyen boldogság az, amiben mindenki más csak szenved és elvérzik. Ezt én önzésnek hívom és nem boldogságnak. A jó hír, az hogy Isten segítségünkre van, ha fel akarjuk számolni az egoista önző életvitelünket, és hajlandóak vagyunk e területen is megtérni. Ö kegyelmet és tiszta lapot ad. Áldott legyen az Ö neve!
* : az élet védelme/önvédelem alatt minden olyan esetet értek, amikor valakinek tudatosan, még ha felindulásból is konkrétan az életére törnek. Valamint ide sorolom azokat az eseteket is, amikor egy embert főkként nőket szexuális tárgyként kihasználva, a férj aberrált a feleség által semmiképpen nem elfogadható, kifacsart szexuális aktusra kényszerít. Ilyen esetekben, ha a nyílt és őszinte megbeszélés nem vezet eredményre, sem a segítségkérés/pásztorlás. Megint csak az a véleményem hogy a válás, mint olyan, egy esetleges lelki vagy fizikális tragédia elkerülése végett átgondolandó.
