Időnként előveszem a bűn témakörét, mert noha az ez elleni
harc egy sarkalatos pontja a kereszténységnek. (Mindenkit érintően) Mégis
számtalanszor félvállról vesszük, mint egy beletörődve az élet szinte minden területén
való jelenlétébe, és a magunkban való megmutatkozásába. A bűn fogalmát
számunkra a biblia egyértelművé teszi:” Valaki a bűnt cselekszi, az a
törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”
Az Isten akaratával való szembehelyezkedés, igazságainak és
törvényeinek figyelmen kívül hagyása eredményezi a bűn behatolását az ember
személyiségébe. Igen, mondhatjuk, ez bizony így van, és régen is így volt.
Ezért szorulunk megváltásra! Viszont arra már kevesebben látnak rá, vagy inkább
kevésbé tudatosul bennük, hogy noha Isten szent Fiában, Jézus Krisztusban
teljes és tökéletes módon megváltást kaptunk, és nyerhetjük ezt el, hit által.
Mégis a bűn kérdése továbbra is érinti a hívő embert, és hihetetlen rombolásra,
negatív sorsformálásra, és mindenféle akadály kiépítésére kap lehetőséget, ha
meg van tűrve.
Gondoljuk el, mekkora ellentmondás, (mégis ez valósul meg)
hogy egy hívő ember a sátánnal való kapcsolatot szorgalmazza, építi ki, és tűri
meg, amikor a bűnnek utat enged. Az írás így szól:” Aki a bűnt cselekszi, az
ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg
az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” Sátán létezési közege a bűn! (az
engedetlenség a lázadás, a törvénytelenség) Ahol a bűn bármilyen formája jelen
van, megtalálható, ott sátán is jelen van! Pontosabban fogalmazva nem feltétlen
közvetlen, hanem közvetve. A bűn, szellemi hidat képez az ember és a sátán
között. Ez akkor is így van, ha hívő emberről beszélünk. Szó szerint, aki
bűnben él, megtűri/megengedi magának a bűn jelenlétét,
kulcsot hagy a gonosz számára a lábtörlő alatt. „A tolvaj
nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem,
hogy életük legyen, és bővelkedjenek.” Mondja Jézus! A bűn soha, semmilyen szempontból
nem jó, és nem járható út, egy keresztény számára. Noha van a bűnnek
ideig-óráig való gyönyöre, ahogy az Írás megemlíti, mégis egyértelműen
kijelenthetjük, nem életet ad, hanem megfosztja az embert attól! Nem hoz megelégedést,
békességet, és bőséget, hanem pontosan ezektől foszt meg, és rabolja el a már
meglévőt is. Mi legyen tehát az igazságnak megfelelő záró következtetésünk? Az,
hogy ne adjunk helyt a bűnnek magunkban, és ne toleráljuk azt a környezetünkben
sem. Buzdításnak még egy gondolat. Fontos tudni, hogy igen szoros kapcsolat van
az Isten parancsolatainak a megtartása és a meghallgatott ima között. „És
akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat
tesszük meg, amik kedvesek előtte.” A meg nem hallgatott imák egy részének,
egész biztosan az engedetlenség az oka. Persze nem kell most nagyítót ragadnod,
hogy hibát/bűnt keress magadban. Ha van, azt úgyis nagyon jól tudod. De akkor, azt számold fel az Isten igéjének megfelelően, hogy eljöjjön a te életedben is
a felüdülés, az Istennel való helyreállás. „Pedig tudjuk, hogy az Isten nem
hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát
cselekszi, azt hallgatja meg.” Isten adjon kegyelmet számunkra, hogy mi az Ő
akaratának cselekvői legyünk, és imáinkra megkapjuk a mennyei választ, Isten
szeretetéből fakadóan. Egy rendkívül fontos igazsággal zárom a fenti
gondolataimat. A szentírásból tudjuk, ahol bűn van ott a halál is jelen van,
ahol nincs bűn ott nincs halál sem!
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme:
és én bennem nincsen semmije;” Nekünk Jézus Krisztushoz kell minél inkább
hasonlítanunk, akiben nem volt bűn, aki bűnt nem cselekedett, aki bűnt nem
ismert, és szájában hamisság nem találtatott.
Köszönöm a figyelmeteket.
