Apcsel 15.fejezet: Gyújtás ráadva.

Elindulunk:
Örömmel tölt el, az a tapasztalom, hogy egyre több hívő ismeri fel, hogy mennyire szükségessé válik olykor túllátni a saját felekezeti szemüvegén, és ugyanígy szükségeltetik, hogy szeretett kapcsolata a hívő emberekkel mérhető legyen a világi,az Isten még nem Ismerő embertársaink előtt. Mos nem az ökumenizmusról, beszélek, arról korábban elmondtam a véleményem. Itt olvasható.. Hanem arra akarok emlékeztetni mindenkit, amit Jézus mondott. A tanítványok első ismérve, az hogy őszintén szeretik egymást.
Azt gondolom, hogy mindenkinek sikerült elolvasni és elgondolkozni az apostolok cselekedeteinek 15. fejezetén, amit kiindulási pontnak választottunk azon az úton, amin szeretnénk rendet tenni és újragondolni, hogy mi az, amit Isten elvár tüllünk, mint NEM zsidó háttérből megtért hívőktől. Ha ezen a ponton helyes látással bírsz, az olyan valóságos és mély szabadságot és ebből fakadó örömöt biztosít. Amely mindenképp megéri az erőfeszítést. Nem beszélve arról a rengeteg időről és energiáról, ami felszabadul a hitéletedben, ha elhagyod azokat a vallásos holt cselekedeteket melyek rendkívül Istenesnek, hangzanak csak épp a bibliából, nem lehet gyakorlatukat alátámasztani.

Tehát az első, amit alá kell húznunk ebben a fejezetben az - az hogy azok a kijelentések, amiket a Szent Lélek/Szent Szellem és az Apostolok teljes egységben elvárásként itt megfogalmaztak.
„Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlva holt állattól és a vértől.”
„Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”
Azok a pogány háttérből, a nemzetekből megtért hívőkre vonatkoznak. De azokra kötelezően és mindenkire. Hangsúlyozni szeretném hogy nem akárki, hanem a Szent Szellem az, akinek tetszett, hogy a pogányok közül megtértekre  SEMMI TÖBB TEHER ezen SZÜKSÉGES dolgokon kívül ne terhelődjön. Ennek fényében kell elgondolkoznunk azokon a számtalan részünkre elvárt, sőt kötelezővé tett 
vallási és hit gyakorlatról, amelyeket a fentiek után jó esetben is csupán emberi parancsolatoknak titulálhatunk. Ezeket Jézus úgy hívta, hogy embereknek rendelései parancsolatai. Tradíciók hagyományok vallási és felekezeti elvárások stb.. stb..
„És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által.Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván:
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.”

De most kanyarodjunk vissza ahhoz a négy Isteni elváráshoz, amelyeket viszont nem lehet kellően hangsúlyozni pontosan, azért mert ezeket MAGA ISTEN várja el azon gyermekeitől, akik a nemzetek közül megtérnek Ö hozzá, hogy földi életüket Istennel megbékülve éljék tovább.
Ez a négy elvárás egyforma súllyal bír nincs rangsor közöttük pl a vérevés nem kisebb bűn, mint a bálványimádás, még ha nem is, annyira szerteágazó és sokrétű.

Az első a bálványimádás /bálványáldozat és minden, ami ehhez kapcsolódik.
A második a Paráznaság a testi és a szellemi paráznaság egyaránt. 
A harmadik a fúlva holt állat.
A negyedik pedig a vérevés és a vérrel kapcsolatos bűnök tilalma.

Ismét szeretnélek megkérni benneteket, hogy olvassátok el a 15. fejezetet és
tudatosítsátok magatokban, hogy milyen nagy Isten kegyelme velünk szemben
hogy csupán négy dolgot/elvárást határozott meg ezen a nagyon fontos apostoli gyűlésen.
Valamint gondolkozzatok e négy alapbűn valóságán és gyakorlatán, hogy miként van jelen az emberi társadalmakban.

A folytatásban szeretnék erre is kitérni.

UI: Kérlek a lassú tempó az ismételgetések melyek már biztos, feltűntek számodra akár előző bejegyzéseimből is, ne zavarjanak, azt tapasztaltam sokkal eredményesebb így haladni előre.

Köszönöm a figyelmet.

Kezdjük utunkat az apostolok cselekedeteinek 15.fejezetével.

Azt terveztem, hogy jelen posztban pár mondat erejéig kitérek azokra a kereszténységen belül fellelhető tanításokra, látásokra és elvárásokra melyek kisebb nagyobb erővel de valamiképp beékelődtek a hívő emberek hitéletébe, de Isten beszédéből nem igazolhatóak. Ma szerte a különböző felekezetek és gyülekezetek között számtalan olyan hitgyakorlat létezik melyek tradíciókra, felekezeti hagyományokra Isten beszédének kiforgatására vagy egy egy igazság túlhangsúlyozására épülve Isten akarataként van tálalva és a hívőktől számon kérve. Noha ezek nagyon sokszor pontosan hogy ellentétben állnak Isten tervével és akaratával. 

Előző bejegyzésemben említettem hogy nekünk nem lehetőségünk, hanem egyenesen kötelességünk, az, hogy amiként a Béreai keresztények tették annak idején mi is hasonló kép, ellenőrizzük le, járjunk utána az Isten beszédében, hogy az, amit nekünk a szószékről vagy a pulpitus mögül Isten akarataként tanítanak, az csakugyan annak is bizonyul vagy csupán emberi vallásos akarat, még ha jó szándékból sarjadt is ki. Mert bizony, ha csak emberi okoskodás tradíció, vallásos vakbuzgóság. Akkor bizony rettenetes csalódásba fog torkollni az a nap, amikor megmérettetünk. Isten előtt nem tudnak megtartani a vallásos holt cselekedeteink a tradíciókra és hagyományokra épülő hitélet bizony homokra épített ház, amely még az itteni a földi élet próbáiban se bizonyul elégségesnek nemhogy mennyei szemszögből tekintve.

Mielőtt nekiálltam írni e jelen sorokat volt bennem egy vágy, hogy ezen rendkívül fontos
témát hogyan tudnám a legegyszerűbben és a leghatásosabb módon átadni a posztot olvasó felebarátaim számára. Végül is arra jutottam, hogy első körben nem magukat a témákat fogom ecsetelni, mint például, miket nevezünk holt cselekedeteknek, kell egy újszövetségi hívőnek szombat napot tartani,egyenértékű e a tradíció és az Isten beszéde,Isten akarata e a csecsemő keresztség,vagy nekünk Jézus Krisztus példáját kell követnünk ebben is, stb.. – stb..
Szóval nagyon - nagyon sok terület van, amit szó szerint minden hívő embernek újraértelmezni és újragondolni kellene szigorúan Isten igéjének a fényében, már ha mélyebb Istennel való közösséget és eredményesebb hívő életet szeretne megélni.

Ennek fényében arra jutottam, hogy vizsgálódásainkat kezdjük magának Istennek a beszédével a mely ÉLET és SZELLEM! Amely eleven és az Igazság erejétől duzzadva elhat az emberi lélek és szellem legbelsőbb részeiig, és ott valóságos változást tud elérni Isten akarata szerinti hitet létrehozva.

Legyen kiindulási pontunk az apostolok cselekedeteinek 15 fejezete. Kérlek, tudatosítsd magadban, hogy most Isten beszédét olvasod, rakj félre minden előítéletet és okoskodást, hogy az Ige meg tudjon világosítani. A legjobb, ha pár szóban megkéred Isten, hogy segítsen befogadni és megemészteni az Ö szavát.   

Apostolok Cselekedetei 15. rész 

1.
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2.
Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3.
Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4.
Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
5.
Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6.
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7.
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8.
És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9.
És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10.
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11.
Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12.
Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
13.
Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14.
Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
15.
És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16.
Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17.
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18.
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
19.
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20.
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
22.
Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
23.
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
24.
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
25.
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26.
Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28.
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
29.
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
30.
Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
31.
És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
32.
Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.
33.
Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
34.
De Silásnak tetszék ott maradni.
35.
Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
36.
Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
37.
És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
38.
Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
39.
Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
40.
Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
41.
És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.

Ha megkérhetlek, pár perc múlva olvasd el ismételten a fenti fejezetet és koncentrálj a 19. 20. 24. 28. és 29. versekre. Forgasd a szívedben és gondolkozz felette.

itt olvashatsz egy egyszerűbb fordítást is:Apostolok15

Innen szeretném folytatni, ha Isten is megengedi.
Köszönöm a figyelmed.