Az elidegenedés mindig is veszélyt jelentett a hívő emberre, és az a tapasztalat, hogy nem érdemes félvállról venni ezt a problémát. Az
Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunkban a legnagyobb elidegenítő erő a bűn. Viszont ha ezt fel is fogjuk valamennyire általában csak belenyugvás,
egyfajta szégyenkező de a változtatásra passzív közömbösség a reakciónk továbbra is. Az elidegenedés leginkább egy lassú folyamat, ami igen hasonlít
egy élő lávafolyamhoz, ami szép lassan araszol előre mindent és minden védőkorlátot is felemésztve, ami
az útjába kerül. Sokszor megbújva a már előzőleg megkeményedett megszenesedett
vékony felszíni réteg alatt halad. Az ilyen folyamatok megelőzésére több útmutatást
is kapunk a Biblia szavaiból. Nézzünk, meg egy ilyen részt.
„Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És
felöltőzzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és
valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki
az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.
Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti
haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne
orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy
legyen mit adnia a szűkölködőnek.
Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem,
csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És
meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által
megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és
fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden
gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok,
megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”
Amit most egy picit az elidegenedés kapcsán kiemelnék az
a következő. A napot ne zárjuk le, ne engedjük lenyugodni úgy, hogy a
szívünkben harag, neheztelés, meg nem bocsátás, és más negatív indulatok vannak
jelen. Az ilyen érzelmek kövezik ki az elidegenedés útját, az emberi kapcsolatokban.
De nem csak ez miatt nem célszerű ilyen indulatokkal nyugovóra térni, hanem
mert ezek felelősek, számos úgynevezett pszichoszomatikus betegségekért, amelyek
az embereket kínozzák. A negatív érzelmek megélése/kiélése sokkal több
betegségért felelős az emberi testben, mint sem azt elsőre gondolnánk. A bűn,
mint általános elidegenítő erőn belül, az Isten személyétől való elhidegülést,
az úgynevezett „első szeretet” elhagyását, leginkább az e világ szelleme, a
bukott világ értékrendjéhez való ragaszkodás, az azzal való barátkozás, és e kerülő
úton való közlekedést kiszolgáló önakarat és egoizmus a felelős. Igen fontos
hogy ezeken, a dolgokon elgondolkozzunk, hogy az létrehozza bennünk a megfelelő
szívbéli össze-törtséget, megbánást, ami elvezet a megtérésig, a korrigálásig. Még tart a ma, még elérhető a kegyelem trónszéke.
Köszönöm a figyelmeteket.
