Az előző bejegyzésem, ami a hölgyek szolgálatával volt kapcsolatos, több különféle visszajelzést is generált. Ezért mivel nagy érdeklődés mutatkozik e témával kapcsolatosan, felrakom ide Hagin pásztor tanulmányát, mely az aktuális igeverseken végigmenve, leleplezi a félreértéseket és feltárja a helyes megközelítését a női szolgálatoknak. A tollrajzot Alvin Chong készítette.
Kenneth E. Hagin: Nőkérdés az
Ige fényében
A férfi a feje a nőnek?
A férfi a feje a nőnek? Felszínesen megvizsgálva úgy tűnhet, hogy a
következő igevers egyértelműen kijelenti ezt.
Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus,
az asszonynak feje pedig a férfiú, a
Krisztusnak feje pedig az Isten.
1 Korinthus
11.3
Ha azonban megnézzük ezt az igeverset más - nem a King James -
fordításban, láthatjuk, hogy összhangban van az
Efézus 5.23-mal, amely azt mondja: „Mert a férj feje a feleségének….”
1.Korinthus 11:3 ( Weymouth
fordítás )
Akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinek feje a Krisztus, az
asszonynak feje pedig a férje, a Krisztusnak feje pedig az Isten.
1 Korinthus 11:3 ( Worrel
fordítás )
De azt szeretném, hogy tudjátok, hogy minden férfinek feje a Krisztus,
a feleségnek pedig a férje a feje, a Krisztusnak feje pedig az Isten.
Nos, minden férfi feje minden
nőnek? Egész biztosan nem! A férfi csak egy nőnek lehet a feje - saját feleségének. De nem feje minden
nőnek.
Emlékszem néhány dologra, amit
egy férfi prédikált egy ébredési összejövetelen, abban a gyülekezetben, amelyet
legutoljára pásztoroltam. Ez az ember nemigen szerethetett tanulni, mert
különben nagyobb tudása lett volna. Csak felületesen futotta át az igeverseket,
mint amikor valaki a felszínen keresi az aranyat. Én nem javítottam ki azt az
embert, amint a dolgait prédikálta a pulpitusról. Tudtam, hogy a hívek úgysem
fogadják el azt, amit mond. De miután visszajöttünk a szolgálati lakásunkba,
még ott sem akarta abbahagyni ezt a témát. Végül azt mondtam neki:
- Testvérem, az az igevers nem ezt mondja.
- Dehogynem - mondta ő -, itt írja, hogy a férfi feje a nőnek. A férfi a feje a nőnek mindenben.
- Nem, ez nem így van- válaszoltam.
- A férfiak nincsenek a nők felett az Úrban. Ha ez így lenne, a nők sohasem juthatnának
üdvösségre, csak ha a férjük engedné.
Ez az ember nagyon kemény
álláspontot képviselt a nőkkel szemben. Mindig csak a nőkről prédikált. Valóban
nehéz ember volt. A feleségét nem
tartotta partnerének, lábtörlőként kezelte, akin taposhat. Többnyire,
képletesen szólva, a felesége és a gyermekei nyakán taposott.
- Először is - mondtam neki -, te nem vagy a feje az én feleségemnek.
Én vagyok az ő feje.
Megpróbálta előírni a nőknek,
így a feleségemnek is, hogyan kell öltözködniük, és egyebeket is. Ezért azt
mondtam neki:
Az én feleségem úgy öltözködik és fésülködik, ahogy az Urat dicsőíti,
és ezáltal nekem is tetszik. Ő maga tudja, mert az Úrban van, hogy milyen
legyen a viselete. Ha mégsem így lenne, akkor ez rám tartozna először.
Az Újszövetségben az „aner” görög szó szerepel mind
a férfi mind a férj szavakra.
Az újszövetségi görög nyelvben nincs külön szó a férjre. Ugyanúgy nincs
külön szó a feleségre. Vagyis a „gyne” görög szó fordítható nőnek
és feleségnek is.
Ebből az következik, hogy a szövegkörnyezet határozza meg, miről van
szó. Neked kell megállapítanod a szövegkörnyezetből, hogy általában a nőkről,
vagy kizárólag a feleségekről van-e szó. Néha Pál általánosságban beszél a
nőkről, máskor viszont kizárólag a feleségekről szól. Az ilyen igerészeket a
feleség szerepével kapcsolatosan kell értelmeznünk.
Szövegünk ( 1Korinthus 11:3 )
nem jelentheti azt, hogy minden férfi ugyanabban a kapcsolatban áll minden
nővel, amelyben Krisztus áll minden férfivel.
Ez így nem lehet igaz.
Krisztus a feje a nőnek épp annyira, amennyire Ő a feje a
férfinek. Ha nem Ő a feje a nőnek, akkor a nő nincs a Gyülekezetben, mert
Krisztus a feje a Gyülekezetnek.
Lehetséges a Bibliával azt
mondatni, amit csak hinni akarsz. Amiben csak hinni akarsz, arra találhatsz
igeverseket, félreértelmezheted őket, kiveheted a szövegkörnyezetükből, és azt
mondathatod velük, amit csak akarsz.
A közelmúltban odajött hozzám
valaki, miután azt a kijelentést tettem, hogy a férfi nem a szellemi feje a nőnek.
- Márpedig a férfi a feje a nőnek - mondta ő. - A Biblia így mondja: Ahogy Krisztus feje a
Gyülekezetnek, úgy a férfi feje a nőnek.
Majd megkérdezte tőlem:
- Krisztus a szellemi feje a Gyülekezetnek?
- Igen - válaszoltam.
- Akkor a férfi a szellemi feje a feleségnek.
- És Krisztus nem a feleség szellemi feje? - kérdeztem én.
- Nem, Ő nem.
- Ha Krisztus nem szellemi feje a feleségnek, akkor ő nincs a
Gyülekezetben, igaz?
- Na, igen-igen, - mondta ő - persze, hogy a Gyülekezetben van.
- Nos- mondtam -, ha a nő a Gyülekezetben van, és tagja Krisztus
Testének, akkor Krisztus a nő feje, nem a férfi.
Pál egyszerűen
szemléltette ezt. Családi szempontból - az otthon vezetése szempontjából - a
férfi feje a feleségnek, éppúgy, ahogy szellemi szempontból Krisztus feje a
Gyülekezetnek.
Pál nem mondja,
hogy a férj a feleség feje szellemi értelemben. Ha ez igaz lenne, akkor az újjászületett
feleségnek, ha a férje még nem nyert üdvösséget, nem lenne szellemi feje. Érted
már? De dicsőség Istennek, a nőnek van szellemi feje - az Úr Jézus Krisztus!
Ugyanez az ember még azt is
állította, hogy mivel a férfi a feje a nőnek, a feleségnek engedelmeskednie
kell, és mindenben alá kell vetnie magát a férjének. Azt mondta nekem:
- Ha egy férj azt mondja a feleségének, hogy feküdjön le egy másik
férfivel, azt is köteles megtenni.
Ez nem így működik! A férj nem
ura felesége lelkiismeretének - felesége szellemének. Jézus a feleség Ura szellemileg, pontosan annyira, amennyire Ő
az Ura a férfinek szellemileg.
A Biblia azt mondja: „Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek(szellem)
Ővele.” ( 1Kor.6:17) És ugyanabban a fejezetben ez áll „…aki paráznával
egyesül, egy test vele. Mert ketten lesznek, úgymond egy testté.” ( 16.vers )
Az Írás ugyanezzel a szóhasználattal él:„…és lesznek ketten egy
testté”, amikor a férjről és a feleségről beszél. ( Ef. 5.31 )
Érted már, hogy ez csak a férj
és a feleség közötti kapcsolatban van - az otthoni dolgokban -, hogy a
férj a feje a feleségnek? Szellemi szempontból,
ha a férfi vagy nő egyesül az Úrral, egy szellem lesz Ővele, és Jézus lesz a
szellemi feje. A nő pont annyira tagja Krisztus
Testének, mint a férfi. És Krisztus a szellemi feje a nőnek, éppúgy, ahogy Ő a
szellemi feje a férfinek.
Minden nő közvetlenül Krisztushoz jöhet, nincs szüksége a férfi
közbenjárására, vagy jóváhagyására.
Hallottam olyan férfiakat,
akik azt mondták, hogy hozzájárulásuk nélkül feleségük még csak nem is
imádkozhat. Ez nem így van! Minden nő Istenhez járulhat, a férje vagy
bármely más férfi közbenjárása és beleegyezése nélkül.
A nő ugyanolyan
szoros személyes kapcsolatot alakíthat ki az Úr Jézus Krisztussal, mint bármely
férfi. Valójában sok asszony bensőségesebb kapcsolatban van Krisztussal, mint
sok férfi.
Feleségként viszont, a
természetes emberi kapcsolat tekintetében, a nőnek alárendelt helye van a
családban.
( A nőnek nincs alárendelt helye Krisztus Testében. És ez nem jelenti
azt, hogy a férj és a feleség ne lenne egyenlő Isten előtt!)
A családi jó rend kedvéért a
férjnek kell a ház fejének lennie. Intelligens nő nem gondol arra, hogy
hozzámenjen olyan férfihoz, aki szerinte nem méltó arra, hogy elfoglalja ezt a
helyet. Sok szerencsétlenséget el lehetett volna kerülni, ha elfogadták és
betartották volna Istennek a családi kormányzásra vonatkozó rendjét. A férj ne
legyen akaratos, és ne zsarnokoskodjon a felesége felett! Inkább legyenek
egymásnak kölcsönösen segítőtársak minden dologban, ami jelen és örök sorsukat
illeti! A férjnek kell viselni a nagyobb felelősséget, így neki kell, hogy
nagyobb hatalma legyen.(A bűnbeesés után Isten mondja: „Epekedel a te férjed
után, az pedig uralkodik rajtad!” I. Mózes 3:16. Az asszony teremtetett a
férfiért, és a bűnbeesés következtében a férj vezető szerepe a családban
megerősödött. De Pál apostol írja: „Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő
feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Eféz. 5.28 Tehát nem uralkodik, hanem
szeretettel vezet! A feleség szívesen engedelmeskedik férjének, ha az szereti
őt!) Ha mind a férj, mind a feleség az, aminek lenniük kell, a férj át fogja
venni helyét a természetes szinten, mint a család feje, a feleség pedig örülni
fog, hogy a helyén látja a férjét. Egy valódi nő sem akarhatja, hogy férje
„Bólogató János”, vagy „pincsikutya” legyen. Abban leli örömét, hogy aláveti saját
akaratát férjének, ha ez szükséges, nem pedig abban, hogy nevetségessé teszi őt
a szomszédok előtt.
Nem téveszthetjük szem elől az Ige világos és egyszerű tanítását ezzel
kapcsolatban.
:
.Efézus 5. 21-25
21. Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.
22. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak;
23. mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az
egyháznak, és ő a test üdvözítője is.
24. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy
engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben.
25. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is
szerette az egyházat, és önmagát adta érte!
Pál az egész Gyülekezethez
szól, amikor azt mondja: „Engedelmesek legyetek egymásnak…” Azt érti ez alatt,
hogy uralkodnunk kell egymás felett a Gyülekezetben? Nem! Ez azt jelenti, hogy legyünk
előzékenyek, kedvesek, és alkalmazkodjunk egymáshoz.
Majd a következő versben ez áll: „Az asszonyok engedelmeskedjenek
férjüknek, mint az Úrnak!”
Ez azt jelenti, hogy a férjnek uralkodnia kell a felesége felett úgy,
hogy a feleségnek soha semmiben nem lehet szava? Nem! Ez azt jelenti, hogy
legyenek egymáshoz kedvesek és törekedjenek arra, hogy jól kijöjjenek
egymással.
Jézus így imádkozott: „Hogy
mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk…” (Ján.17.21) Ebbe a hívő feleségek éppúgy beletartoznak, mint a hívő férjek.
A legtöbb elméletet, amit az
alávetettség témakörében hallunk, nem lehet igeversekkel alátámasztani; az
emberek kiveszik az igeverseket szövegkörnyezetükből, és olyat mondatnak velük,
amit azok nem mondanak. Az ilyen tanítások miatt érzik azt a nők, hogy ők
alacsonyabb rendűek a férfiaknál. Ezek miatt érzik úgy, hogy rabszolgának, vagy
cselédnek kellene lenniük. Ezek a tanítások megkötöznek, ahelyett hogy
felszabadítanának.
Isten Igéje azonban világosan kijelenti: „Megismeritek az
igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Ján.8.32) Az igazság sohasem tesz megkötözötté.
A feleség mindig engedelmes legyen a férjének?
Ebben a fejezetben a választott igeversünk utolsó részével
foglalkozunk csupán, és ezzel a kérdéssel: Mindenben engedelmes legyen a
feleség a férjnek?
A ti asszonyaitok
hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak;
hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja. 1 Kor. 14:34
Hogy megvilágosítsa ezt a verset,
Pál elküld minket a törvényhez: „….amint
a törvény is mondja.”
A törvény szó, ahogy az Újszövetség használja, vonatkozhat:
-
A Tízparancsolatra,
-
Mózes öt könyvére, melynek neve „Pentateukhosz”,
-
Az egész Ószövetségre.
Mivel a Tízparancsolatban nincs semmi a nők jogairól, Pál itt vagy a
„Pentateukhosz”-ra, vagy az egész Ószövetségre utalt. Nézzük meg akkor, mit
mond a törvény. ( Néha feltételezzük, hogy tudjuk, mit mond a törvény, és azt a
saját elgondolásunk szerint magyarázzuk, és nem annak fényében, amit az valóban
mond. )
Láthatjuk, hogy kezdetben, a
Teremtés Könyvében, Isten megteremtette a férfit és a nőt. Mind a férfinak,
mind a nőnek feladata volt, hogy hatalma alá hajtsa az egész Földet és
uralkodjon felette. (1Móz.1. 26-28 ) A
vadállatok ösztönösen ugyanúgy félnek a nőktől, mint a férfiaktól. A nő nem
Ádám lábából, hanem oldalából vétetett. A nő nem azért van, hogy elnyomják, ahogy az szokás a pogányoknál, hanem hogy a férfi
oldalán álljon keresztény módon. (1Móz.2:21,22)
„ És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni…” (
1Móz.2:18 ) Isten tudta, hogy nem jó a férfinek, ha nincs segítőtársa, ha nincs
a nő, aki ösztönözheti. Így Isten a nőt a férfi segítőtársának teremtette;
olyan segítőtársnak, aki méltó hozzá. Pál felismeri ezt a kölcsönös egymástól
való függést a következő igerészben, amit a jobb megértés kedvéért szeretnék a
Weymouth-féle fordítás szerint idézni.
Nem a férfi származik a nőből, hanem a nő a férfiból.
Mert nem a férfi lett teremtve a nő miatt, hanem a nő a férfi miatt.
Mégis, az Úrban a nő nem független a férfitól, sem a férfi a nőtől.
Mert, ahogy a nő a férfiból származik, a férfi is születésekor a nőtől
származik; de minden végül is Istentől származik.
1
Kor. 11:8,9,11,12 ( Weymouth )
A Teremtés Könyvében nem találunk arra utalást, hogy
egyenlőtlenség lenne a férfi és a nő között. A nők nincsenek alávetve a
férfiaknak. Van viszont egy férj-feleség kapcsolat. A feleségeknek valóban
alárendelt helyük van a családban. Nincs viszont alárendelt helyük az Úrban.
A Biblia szerint: „…nincs
férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.”(Gal.3.28)
A nők „Isten fiai”-nak hivatnak, csakúgy, mint a
férfiak. János az egész Gyülekezetnek
írt - nem csak a férfiaknak.
Amikor azt mondta: „Szeretteim, most Isten gyermekei ( „ Isten fiai” -angol ford. ) vagyunk….” (
1Ján.3.2) ( Az 1 János 3.1-ben a Károli fordításban is így áll: „Isten
fiainak neveztetünk. „ - a ford. megj.)
Ez a vers így folytatódik: „…és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy
mivé leszünk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg
fogjuk Őt látni, amint van.” A nők is éppen annyira hasonlóvá lesznek
Őhozzá, mint a férfiak.
Ószövetségi példák
Vizsgáljunk meg néhány férjet
és feleséget, ahogy feljegyeztettek a törvényben. Péter Sárát említi olyan
mintafeleségként, akinek példáját érdemes követni a keresztény feleségeknek.
„Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek
gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek.” (1
Pét.3.6 )
Ki lehet emelni ezt az egy verset és azt
mondani: „ Na látod, hogy a feleségnek engedelmeskednie kell férjének, ahogy
Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak. „Viszont ez azt jelenti, hogy a feleségnek
nincs joga kifejteni saját véleményét? Néhány ember szavaiból az derül ki, hogy
a feleségnek soha nem lehetett arra joga, hogy kifejtse saját nézetét, a
feleség irányítás alatt van - engedelmességben, alávetettségben - és nem sokkal
különb egy rabszolgánál. Péter azonban nem ezt mondja. Nézzük most meg, mit
mond a törvény.
„Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe
szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem.
Tegyen ítéletet az Úr énközöttem és teközötted.
És monda Ábrahám Szárainak: Ímé, a te szolgálód kezedben van, azt tedd
vele, amit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta őtőle.” 1
Mózes 16: 5,6
Itt azt látjuk, hogy Ábrám
megengedte Szárainak, hogy saját belátása szerint cselekedjen. Ábrám nem
uralkodott a felesége felett, mint valami kényúr.
Mózes első könyvében, a
16.fejezettől fogva egészen a 21.fejezetig, a Biblia egy nézeteltérésről számol
be. A vita csúcspontján láthatjuk, hogy Ábrahám engedett Sára
erőszakoskodásának, és hagyta, hogy felesége azt tegye, amit jónak lát. Ahogy
majd látjuk, Isten a feleségnek adott igazat, és nem a férjnek.
(Sára) monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával
egyben, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.
Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.
De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek
és a szolgálónak dolga;
Valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról
neveztetik a te magod. 1 Mózes 21: 10-12
Isten azt
mondta Ábrahámnak, hogy hallgasson a feleségére. Ezek szerint ebben az esetben
Sára irányította a férjét. Isten pedig jóváhagyta ezt. Isten mindig ezt teszi,
amikor a feleségnek van igaza. Isten mindig azt hagyja jóvá, ami helyes. Néhány teljes evangéliumi szolgáló, még
szégyellem kimondani is, azt mondta nekem, hogy a nőnek mindent meg kell
tennie, amit csak a férje mond. Szemembe mondták, hogy ha a férj azt mondja
feleségének, feküdjön le egy másik férfivel, a feleségnek azt is meg kell tennie,
mert a Biblia szerint engedelmességgel tartozik férjének. Isten sohasem fogja
támogatni azt, ami helytelen. Ez még a
Tízparancsolat egyikét is áthágná.
Egyszer azt mondta nekem
valaki: „Ha a férj azt mondja a feleségének, menjen el vele inni, akkor az
asszony köteles elmenni vele. Ha a férj
azt akarja, hogy a felesége menjen el a kocsmába, akkor a feleségnek el kell
mennie.” Egy másik illető meg azt mondta: „Ha az üdvösséggel még nem rendelkező
férj megtiltja a feleségének, hogy gyülekezetbe járjon, a feleségnek nem szabad
elmennie oda. Ha a férj megtiltja a feleségének a Biblia olvasását, akkor a
feleségnek nem szabad olvasnia. A
feleség szó szerinti engedelmességgel tartozik a férjének.”
Péter Sárát adta
nekünk követendő példaként. Kövessük
tehát ezt a példát. Amikor Sárának volt igaza, Isten az ő pártjára állt. Isten nem fogja támogatni a férjet, amikor a
férjnek nincs igaza, hasonlóképpen Isten nem fogja támogatni a feleséget,
amikor neki nincs igaza.
Abigail bölcs asszony volt, a férje viszont bolond
volt. A Biblia „Béliál fiá”-nak nevezi a
férjét. Azzal, hogy nem engedelmeskedett férjének, megoldott egy súlyos
helyzetet, és elnyerte Dávid kegyét. Ha a férjére hallgatott volna, sok vér
kiontatott volna.
„ És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene,
Aki téged ma előmbe küldött! És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te
magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem,
és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt! 1 Sámuel 25. 32,33
Olvasd el az egész történetet a Bibliádból és majd észreveszed, hogy
Isten Abigail oldalán áll - bár engedetlen volt a férjének.
Mindenben engedelmeskedni?
Az nem lehet józan vélekedés, hogy minden feleségnek mindig mindenben
engedelmeskednie kell a férjének. A
második fejezetben már beszéltem arról
az esetről, amikor egy férfi, aki bibliaoktató volt odajött hozzám, miután azt
mondtam, hogy a férj nem hatalmaskodhat felesége felett, és hogy Jézus a
feleség szellemi feje. Ez a férfi a továbbiakban így szólt: „Lapozz az Efézus
5.24-hez.” Majd pedig felolvasta nekem :
„De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is
engedelmesek legyenek férjüknek mindenben.”- Ahogy olvasta, igen nagy
nyomatékkal kihangsúlyozta: „mindenben”.
„A feleségnek - mondta - engedelmeskednie kell a férjének mindenben.”
Akkor mondta azt is, hogy ha a
férj azt mondja a feleségnek, feküdjön le egy másik férfivel, a feleségnek még
azt is meg kell tennie. Ez az ember nagyon hangsúlyozta azt a tényt, hogy az
Ige nem köti ki, hogy a férjnek kereszténynek kell lennie; csak azt mondja,
hogy a feleség engedelmes legyen. „Még
ha a férjnek nincs is üdvössége, a feleségnek akkor is meg kell tennie, akármit
is mond neki a férje.” Ő ehhez az egy vershez ragaszkodott, hogy alátámassza
nézeteit. Viszont Isten Igéje világosan mondja, hogy két vagy három tanú
vallomása alapján áll meg minden dolog. ( V. Mózes 17.6, 19.15, 2Kor. 13.1) Az
egész Biblia tanításait figyelembe kell vennünk. Nem szabad kiemelnünk egy elszigetelt
részt és arra építeni valamiféle tantételt.
Szeretném megismételni: Az nem
lehet józan vélekedés, hogy minden feleségnek mindig mindenben engedelmeskedni
kell a férjének. Ha egy őrjöngő férj azt parancsolná a feleségének, hogy ölje
meg a gyermekeit, épeszű ember nem mondja azt, hogy a feleségnek ilyenkor is
engedelmeskednie kell. Ha pedig ilyen esetben a feleségnek nem kell
engedelmeskedni, akkor van még egy sor más dolog, amiben nem köteles
engedelmeskedni - mert ezek helytelen dolgok!
A FÉRJ NEM TEHETI MEG, HOGY VISSZAVONJA AZ ÚR BÁRMELY PARANCSOLATÁT!
Smith Wigglesworth,
Istennek ez a hatalmas szolgája egyszer azt mondta: „Isten után, minden, amit
egész szolgálatomban elértem, drága feleségemnek köszönhetek. Majd elmesélte,
hogy amikor még vízvezetékszerelő volt Angliában, és kezdett neki jól menni
anyagilag, mivel ő végezte a régi bérházakban és épületekben a vízvezeték
beszerelését, néha hét napot is dolgozott egy héten. Elmondta, hogy elhidegült
Istentől és visszaesett szellemében. Nos, amikor az ember visszaesik és kikerül
az Istennel való közösségből, akkor már nem érdeklik annyira Isten dolgai.
Aztán amikor látod, hogy a másik ember Istennel jár, ez ítélkezővé tesz téged.
- Túl sokat jársz a gyülekezetbe - mondta a feleségének. - Többet nem
mehetsz oda. Ismerem én annyira a Bibliát, hogy tudjam, a férj a feje a
feleségének. Neked pedig engedelmeskedned kell. Én tehát azt mondom, ne járj a
gyülekezetbe, és így te nem fogsz többet odamenni.
A felesége édesen mosolygott, és azt mondta:
- No, Smith, te vagy ennek a háznak a
feje, és te vagy az én férjem. Amit ebben a házban mondasz, az úgy van. És te
épp olyan jól tudod, mint én, hogy én nem hanyagollak el téged, se a
gyerekeket, se a háztartást. De nem te vagy az én Uram. Jézus az én Uram. A
Bibliában az áll, hogy ne hagyjuk el a gyülekezeteinket. A Biblia azt mondja,
hogy járjak a gyülekezetbe, és én járni is fogok.
Nos - mesélte ő-,
dúltam-fúltam a haragtól, és még átkozódtam is. Egy nap végül is azt mondtam
neki:
- Ha ma este elmész a gyülekezetbe, ki foglak zárni.
Ennek ellenére elment, én
pedig kizártam őt. Feleségemnek nem volt kulcsa, így nem tudott bejönni. Másnap
reggel lejöttem a lépcsőn, kinyitottam a hátsó ajtót, és ott találtam a
feleségemet, kabátjába burkolózva, az ajtónak támaszkodva. Ott töltötte az
egész éjszakát. Amikor kinyitottam az ajtót, majdnem beesett a konyhába. Majd
felugrott, kedvesen mosolygott és azt mondta:
- No, drágám, hogy vagy ma reggel?
Rendkívül kedves és aranyos
volt, azonban én jobban örültem volna, ha egy kicsit megszid. De ő nem ezt
tette. Egyszerűen visszaszeretett Istenhez. Ugyanakkor
feleségem nem engedett az igazságból. Ha ő kimaradt volna a gyülekezetből és
engem követ, mindketten bajba jutottunk volna.”
Sokszor láttam ezt megtörténni
pásztori szolgálatom során. Hallottam nőket így beszélni: „A férjem nem akarja,
hogy a gyülekezetbe járjak. Ő azt akarja, hogy ide meg oda járjak, és ezt meg
azt tegyem. Arra gondoltam, hallgatok rá, és így talán megnyerem őt.” Láttam,
hogyan csúsztak vissza az ilyen nők, férjeikkel együtt. Néhányuknak végül sikerült visszakerülni az
Istennel való közösségbe, de arra nem emlékszem, hogy akár egynek a férje is
üdvösségre jutott volna.
Másrészről, emlékszem, hogy sok
olyan hithű asszony volt azokban a gyülekezetekben, akiknek erőszakos férjeik
megtiltották a gyülekezetbe való járást.
Különösen jól emlékszem egy
kis asszonykára. Micsoda nehézségei voltak! Ha az embernek ösztönzésre volt
szüksége - ha prédikálni próbált az ember és az egész összejövetel halottnak
tűnt -, csak rá kellett pillantani erre az asszonyra, és máris ihletet kapott a
prédikálásra. Az arca mindig úgy ragyogott, mint a Nap.
Egyik este azt mondta nekem a feleségem:
- Drágám, észrevetted Mary lábát?
- Nem, nem vettem észre. Valami baj volt vele?
- Nos - mondta a feleségem -, csak az, hogy sárcipő volt rajta.
- Sárcipő! Már egy hónapja nem esett! Miért volt rajta sárcipő?
- Joe nem akarta, hogy eljöjjön a gyülekezetbe. Mérges volt és eldugta
a cipőjét.
A férje azt gondolta, ha eldugja a cipőjét, akkor nem megy el a
gyülekezetbe. Ő viszont felvette a bakancsát és mégiscsak eljött. Biztos vagyok
abban, ha a férje kidobta volna a bakancsát, akkor is eljött volna mezítláb.
Szelíd kis asszony volt, viszont emlékszem, mikor azt mondta nekem:
- Semmiképpen nem akarok a férjem
felett uralkodni. Ő a férjem, és én tisztelem őt. Ő az apja a gyermekeimnek és
én arra tanítom a gyerekeket, hogy tiszteljék őt. De ő nem tölti be azt a
helyet, amit be kellene töltenie. Őt nem érdeklik Isten dolgai, és nem hajlandó
gyülekezetbe járni. Úgy tűnik, ezekben a dolgokban nekem kell átvenni az
irányítást. Vagy tévednék?
- Nem - mondtam -, nem tévedsz. Igazad van.
Nem engedett az igazságból. Később elmondta nekem, hogy mit mondott a
férjének:
- Joe, én nem akarom elvenni tőled a hatalmadat. De a
gyerekeket továbbra is viszem a vasárnapi iskolába és a gyülekezetbe. Ha a
gyerekek téged követnének, akkor rászoknának a kártyára és az italra. És van
még valami; nekünk imádkoznunk kell az asztalnál. Úgy ülünk asztalhoz és
kezdünk enni, mint egy disznócsorda. Mielőtt eszünk, én imádkozni fogok.”
Nem kérdezte meg
férjétől, hogy megteheti-e. Azt mondta: „Én meg fogom tenni.” És már a
következő étkezésnél így is tett. Egyik gyermeke megleste apját, és azt mondta:
„Mami, a papa csak ült ott mereven, mintha nagyon dühös lett volna” Egy idő
után azonban már ő is velük együtt lehajtotta a fejét és becsukta a szemét.
Azt is elmesélte, hogy mit mondott a férjének egy kis idő
múlva: „Joe, nekünk olvasnunk kell a
Bibliát ebben a házban, ez pedig a te feladatod kellene hogy legyen. De mivel
te nem teszed, ezentúl minden lefekvés előtt én fogok felolvasni egy fejezetet,
és én imádkozom a gyerekekkel. Mivelhogy te is itt élsz, biztos van annyi tisztelet
benned irántam és a gyerekek iránt, hogy leülsz és hallgatsz.”
Elmesélte, hogy a férje néha meg is hallgatta őket. Igaz,
eleinte amikor ő és a gyerekek letérdeltek imádkozni, a férj még ülve maradt.
Egy idő után azonban kiszállt székéből és ő is letérdelt velük.
Hála Istennek, ez az asszony nem engedett az igazságból!
Ahogy tudom, minden gyermeke keresztény lett. Később valaki azt is elmondta,
hogy közel a hatvanhoz az öreg Joe is megtért Istenhez.
Sohasem viszed semmire, ha bármi módon is kompromisszumot kötsz az
Ördöggel! Egyensúlyra van szükségünk ezekben a dolgokban.
A férj nem teheti meg, hogy visszavonja az Úr bármely parancsolatát! A férj nem ura felesége lelkiismeretének. Jézus Krisztus az Ura.
A feleség
maradjon hű meggyőződéséhez, még azon az áron is, ha ezzel elveszti férjét, ha
a férj nem hajlandó eltűrni a feleség Krisztushoz való hű odaadását!
„Ha pedig a hitetlen
elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztény férfiú, vagy
asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.” 1 Kor. 7.15
Engedelmesség
1 Péter 3: 1-7 ( WEYMOUTH fordítás )
1.Házas nők, hasonlóképpen vessétek alá magatokat férjeiteknek, hogy
így, még ha közülük néhányan nem is hiszen az Igének, ők az Ige nélkül is
megnyeressenek, látván feleségeik napi életvitelét.
2.Mivelhogy látják, hogy a ti napi életviteletek milyen tiszta és
tiszteletre méltó.
4.Hanem a természetes belső szépség, a békés és szelíd szellem
romolhatatlan díszítése, mely valóban értékes Isten szemében.
5. Mert a régi szent asszonyok is így díszítették magukat, Istenbe
vetették reményüket, alávetették magukat férjeiknek.
6. Így engedelmeskedett Sára Ábrahámnak, urának nevezete őt. És ti
Sára gyermekei lettetek, ha a helyeset cselekszitek, és ha nem engeditek meg,
hogy bármi is megrémisszen titeket.
7. Férjek, hasonlóképpen éljetek úgy feleségeitekkel, hogy tisztában
vagytok azzal a ténnyel, hogy ők gyengébbek nálatok. Mégis, mivelhogy velük
együtt örökösei vagytok az Istentől való élet ajándékának, tisztelettel
bánjatok velük; azért, hogy imáitoknak ne legyen akadálya.
Az újszövetségi fordítások, a „hupotasso” görög szót fordítják úgy,
hogy alávetni, engedelmeskedni, engedelmesnek lenni. Ez a szó szerepel. az 1
Péter 3:1-ben és máshol is, amikor arról van szó, hogy a keresztények vessék
alá magukat egymásnak.
Pál is ezt a szót használja az 1.Kor.16.16-ban: „Hogy ti is
engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük szolgál és fárad.”
Az efézusi levélben is ezt a szót használja:
„Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében. Ti asszonyok a ti
saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.” ( Ef.5. 21,22)
Milyen engedelmességről van itt szó? Pál biztosan nem arra gondolt,
hogy a testvérek egymás rabszolgái legyenek, inkább arra, hogy próbáljanak meg
egymás kedvében járni, amennyire csak lehet, így kerüljék el a vitákat,
veszekedéseket és szakadásokat.
Csupán erre gondolt, amikor azt mondta: „Engedelmeskedjetek”
Látnunk kell, hogy ez a fajta engedelmesség, a szeretet
engedelmessége, hogy a szeretet uralkodjék.
Hallgassanak a nők a gyülekezetben?
„A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen
megengedve, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is
mondja. Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék
meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a
gyülekezetben. Avagy titőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak
hozzátok jutott el?” 1
Kor. 14. 34-36
Ahogy már előzőleg említettük, az eredeti görögben egyazon szó van
a férfi és a férj szavakra - vagyis nincs külön szó a férjre; ugyanígy csak egy
szó van a nő és a feleség szavakra - vagyis nincs külön szó a feleségre. Nekünk
kell eldönteni a szövegösszefüggésből, hogy a nőkről van-e szó általánosságban,
vagy kizárólag a feleségekről.
A 34. vers például nem vonatkozik minden nőre. Nem vonatkozhat, hiszen
a következő versben ez áll: „Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék
meg otthon az ő FÉRJÜKET...” Nem minden
nőnek van férje. Ez a szövegrész biztosan nem vonatkozik a hajadon nőkre. A „gyne” görög szót itt feleségnek kellett
volna fordítani. „A ti feleségeitek hallgassanak a gyülekezetekben..."
A.S. Worrel így fordítja ezeket a verseket: „A feleségek maradjanak
csendben a gyülekezetekben; mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem
legyenek alávetettségben, ahogy a törvény is mondja. És, ha akarnak tanulni
valamit, kérdezzék meg saját férjeiket otthon; mert szégyen az, amikor a
feleség szól a gyülekezetben. "
( 1 Kor. 14. 34,35 )
A másik híres szövegrész ebben a tárgykörben, nagyon hasonlatos az
iméntihez.
1. Timótheus 2: 11-15
11. Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.
13. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva.
14. És Ádám nem csalatott meg, hanem az asszony megcsalatván, bűnbe
esett.
15.Mindazonáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a
hitben és szeretetben és a szent életben
mértékletességgel.
Segít a megértésben ezeknél a szövegrészeknél, ha nem felejtjük el,
hogy
- Pál nem beszél minden nőről, csak a
feleségekről,
- Pál arról szól, hogy tanulni valamit és
kérdéseket feltenni.
( 1 Kor.14.35, 1 Tim.2.11)
Ha a görög „gyne” szót feleségnek fordítjuk, nem pedig asszonynak,
ezek a szövegrészek érthetővé válnak. Pál Ádámra és Évára hivatkozik a
Timótheusnak írt levelében, vagyis egy férjre és egy feleségre. Itt a férj-feleség kapcsolattal foglalkozik.
Az akkori nők kevésbé, vagy
egyáltalán nem voltak iskolázottak. Pál azt tanácsolta a feleségeknek, ha
akarnak tanulni valamit, kérdezzék meg otthon a férjeiket - utalva arra, hogy
az akkori férfiak nagyobb tájékozottsággal bírtak, mint a nők. (Abban az időben
másképpen zajlott le az istentisztelet, lehetett kérdezni attól, aki hirdette
az Igét, hiszen akkor még nem értettek sok mindent az evangéliumból az emberek.
A nők is kérdeztek, de ismerethiány miatt olyasmit is, ami a férfiak előtt
világos volt. Ezért utasít az apostol, hogy otthon kérdezősködjenek a
férjüktől, és úgy tanuljanak.)
Manapság ez nem mindig van így. Sok nő reménytelen tudatlanságban
halna meg, mit sem tudva szent hitünk alapelveiről, ha információik egyedüli
forrása férjeik zavaros, sokszor téves, éppen ezért veszedelmes elképzelései
lennének.
Az igei értelmezés törvénye
Minden igeverset annak fényében kell értelmezni, amit a többi igevers
mond ugyanarról a témáról. Összhangban kell lennie az összes többi igeverssel.
Sok hiba keletkezett abból,
hogy nem vették figyelembe az értelmezés ezen törvényét. Ezért vannak az
embereknek nehézségeik a mi itt tárgyalt témánkkal és más egyebekkel is. Amikor
egy szövegrész igeverseit értelmezzük, értelmezésünknek összhangban kell lennie
az összes többi igeverssel.
Ki lehet emelni verseket a
szövegkörnyezetükből, figyelmen kívül hagyva az értelmezés törvényét, és
azt mondatni velük, amit csak akarsz.
Voltak nagyszerű emberek,
csodálatos szerető szívvel, Szent Lélekkel betelve, akik hatalmas
bizonyságtevők voltak, és áldásként működtek mások számára - egy ideig. Hibákba estek azonban, mert az általuk
hirdetett igeverseket nem értelmezték más Igék világosságában.
Egyszer egy ember egy
igevershez ragaszkodva próbálta bizonygatni igazát, én viszont rámutattam neki
egy másik Igére.
- Hát - mondta ő erre -, lehet, hogy voltak kivételek. De Isten így
akarja.
Nem, nem így van!
Ha egy értelmezés nincs összhangban az összes többi
Igével, akkor az az értelmezés helytelen!
1 Korinthus 11:5
Minden asszony pedig, aki befedett fővel imádkozik avagy prófétál,
megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyíratott volna.
Pál itt azokról a nőkről beszél, akik imádkoznak és prófétálnak a
gyülekezetben. Néhány ember azt hiszi, hogy a prófétálás prédikálást jelent. És
valóban a prédikálásnak része a prófétálás. Ha mialatt prédikálsz, mondasz
valamit Isten Lelkének ihletésével, akkor prófétálsz.
Lehetséges volna az, hogy Pál
annyira következetlen lett volna - különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy a
Szent Lélek ihletésére írta leveleit - hogy egyszer engedélyezi a nőknek a
gyülekezeti imát és prófétálást ( sőt még a prédikálást is) a 11. fejezetben, azonban mire a
14.fejezethez ér, már azt mondja a nőknek, hogy hallgassanak a gyülekezetben?
Ap.csel. 2: 16-18
16. Hanem ez az, ami megmondatott Jóel prófétától:
17.És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én
Lelkemből minden testre: és prófétálnak
a ti fiaitok és LEÁNYAITOK; és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek
álmokat álmodnak.
18. És éppen az én szolgáimra ÉS AZ ÉN SZOLGÁLÓLEÁNYAIMRA is kitöltk
azokban a napokban az én Lelkemből , és prófétálnak.
Több száz évvel Pünkösd napja
előtt Jóel próféta így prófétált erről: „És lészen azután, hogy kiöntöm
Lelkemet minden testre...”
( Jóel.2.28 ) Péter azt mondta Pünkösd napján: „Ezzel beteljesedett
Jóel próféciája.” Mi még mindig ebben az időkorszakban élünk - a Szent Lélek
kitöltésének időszakában. Isten kitöltött a Lelkéből minden testre - mely magában foglalja a
nőket éppúgy, mint a férfiakat. „.... a
ti fiaitok és leányaitok prófétálnak...”
A leányok éppúgy prófétálnak majd, mint a fiak.
Amikor fiatal baptista lelkipásztor voltam, néhány kollégám a
baptisták közül óva intett engem ezektől a pünkösdi emberektől.
- Azok a pünkösdi emberek egészen biztosan tévelyegnek- mondta egyik
alkalommal a testvér.
- Miből gondolod ezt? - kérdeztem.
- Még női prédikátoraik is vannak.
- Valóban?
- Igen. Megengedik a nőknek, hogy tanítsanak, bizonyságot tegyenek,
még az összejöveteleiken is fontos szerepet kapnak. Ez pedig helytelen.
- Úgy gondolod?
- Igen. Nem helyes, hogy a nők prédikálnak, vagy bármilyen vezető
szerepet vállalnak. A Biblia azt mondja: „A ti asszonyaitok hallgassanak a
gyülekezetekben..."
- A mi asszonyaink nem ezt teszik.
- Na igen- mondta ő-, mi megengedjük nekik, hogy tanítsanak a
vasárnapi iskola épületében, de a gyülekezeti épületben nem.
- De hiszen ez nevetséges! - mondtam,
- És Jézus szerint, épp ezt csinálták a zsidók is. Az volt a
szavajárásuk:
„Ó, a templom itt az oltár körül szent, de a többi része már nem az.
Ott kint már azt csinálhatsz, amit akarsz. Juhokat árusíthatsz, és ott kint már
az embereket is becsaphatod.” Jézus viszont ostorral űzte ki onnan a
pénzváltókat.
- A vasárnapi iskola épületszárnya - folytattam - épp annyira szent,
mint az istentiszteleti hely. És mellesleg, ami a gyülekezetet illeti, ahol
ketten, vagy hárman összejönnek, ott egy gyülekezetet alkotnak. Nem az épület
számít. Az épület csupán egy hely, ahol összejönnek.
Az újszövetségi gyülekezet
nincs egy épülethez kötve. Pál és mások is többször írtak gyülekezetekről ennek
és annak a házát említve. A gyülekezet összejöhet a szabad ég alatt, egy
fészerben, egy sátorban, de akár egy nagy katedrálisban is.
- Péter Jóel próféciáját idézte Pünkösd napján, miszerint ezen
időszakban a leányok és a fiak is prófétálni fognak. Prófétálni azt jelenti,
hogy prédikálni, igaz? Akkor lehet a nőknek prédikálni?
- Háát, háát.... ezen egy kicsit még gondolkodnom kell - felelte.
- Ha már ennél a témánál vagyunk – mondtam -, hadd mondjak még
valamit. Női misszionáriusokat küldünk külföldre, és ezek a misszionáriusnők
tanítanak és prédikálnak. Tanítanak más nőket és férfiakat, meg gyerekeket is.
Nemrég olvastam az egyik missziós magazinban, hogy van olyan missziós központ,
ahol egyáltalán nincsenek férfiak. Egy nő vezetése alatt áll ez a létesítmény.
Valójában helyi gyülekezetnek lehetne nevezni és mi az engedélyünket adtuk
hozzá.
Hiszem, hogy következetlenség lenne azt mondani nekik: „Testvérnők, ti
itt nem szólhattok! Nem beszélhettek a nagy gyülekezetben! Nektek hallgatnotok
kell! Persze, elismerjük, hogy ott van rajtatok Isten elhívása, így elküldünk
titeket a missziós területekre. Itt a gyülekezetben nem taníthattok és nem is
prédikálhattok a férfiaknak, ott viszont megtehetitek. Majd aztán elküldjük
ezeket a nőket a frontvonalakra, ahol a legnehezebb. Mi a különbség - kérdeztem
ettől a férfitól - aközött, hogy itt prédikálnak a pogányoknak, vagy hogy ott
prédikálnak a pogányoknak?”
„És mikor bementek, felmenének a felsőházba, ahol
szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és
Máté, Jakab az Alfeus fia, és Simon a zélóta, és Júdás, a Jakab fia. Ezek
mindnyájan egy szívvel - lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a
könyörgésben, az ASSZONYOKKAL és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő
atyjafiaival együtt. Ap.csel. 1. 13-14
Százhúsz
ember - mind férfiak és nők - jött egybe a felső szobában Jeruzsálemben. Amikor
a Pünkösd napja eljött, a Szent Lélek leszállt rájuk, ők mindnyájan
betöltekeztek és mindannyian nyelveken szóltak - hangosan.
Ez a pünkösdi reggel egy igen dicsőséges reggel
volt, mikor is a nők nem hallgattak!
„Igen - mondhatja erre valaki -, de az a felső
szobában volt.”
Ők ott
gyülekezetet alkottak éppen úgy, mint ahogy bármely más épület is alkalmas a
gyülekezet befogadására. Nem az épület teszi a gyülekezetet gyülekezetté! A
gyülekezet attól lesz gyülekezet, hogy összejönnek az emberek imádkozni és
Istent imádni - ez az összejövetel lehet akár a te otthonodban is.
Biztos,
hogy Kornéliusz házában is voltak jelen nők. Péternek a történtekről való
beszámolójából tudjuk, hogy miként jelent meg Kornéliusznak Isten egyik angyala
és mondta neki: „Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki
Péternek neveztetik; ő szólni fog hozzád, olyan Igéket, melyek által
megtartatol te és a te egész házad népe.” ( Ap.csel. 11. 13-14)
Biztos,
hogy Kornéliusz egész házanépe nem csupán férfiakból állt. Háza népéhez
tartozott a felesége, a fiai, a lányai, stb. Amikor Péter megérkezett hozzájuk,
ők egy gyülekezetet alkottak. Lehet, hogy belül voltak a házban, de nem ez a
fontos, ők mindenképpen egy gyülekezetet alkottak. Isten Igéjét prédikálták.
„Mikor még szólá Péter az Igéket, leszálla a
Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet. És elálmélkodának a
zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a
pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka. Mert hallják vala, hogy ők
nyelveken szólnak és magasztalják az Istent." Ap.csel. 10: 44-46
Figyeld
meg, itt nem az áll, hogy ők hallották a férfiakat szólni, a nők viszont csendességben
voltak. Péter azért küldetett, hogy prédikáljon az egész háznépnek, és ebből
arra következtethetünk, hogy mivel a Szent Lélek mindazokra leszállt,
akik hallgatták az Igét, a nők éppúgy, mint a férfiak, hangosan más nyelveken
szóltak és magasztalták Istent.
A nők, akik prófétáltak
Amikor
Isten Lelke leszállott Máriára, Jézus anyjára, Erzsébetre, János anyjára és
Annára, a prófétanők nem hallgattak, hanem szóltak.
„Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy
sietségben méne a hegységbe, Júdának városába, és beméne Zakariásnak házába, és
köszönté Erzsébetet. És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a
magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel. És fennszóval
kiálta, mondván...” Lukács 1: 39-42
Amikor
Isten Lelke leszállt Erzsébetre, ő fennszóval kiáltott, és elkezdett
prófétálni. Az Úr adott neki egy üzenetet. Amikor Isten Lelke leszállott
Máriára, ő hangosan elmondta azt a csodálatos próféciát, amit a Lukács 1.
46-55-ben olvashatunk.
- Na igen - mondja majd valaki -, de ez otthon
történt. Otthon lehet.
Amikor
Isten Lelke mozdul, amint az emberek imádják Őt, otthonukban, a nappali
szobában vagy a gyülekezeti épületben, gyülekezeti összejövetelről beszélünk.
Amikor pedig Isten Lelke mozdul, ami Istent illeti, nincs számára különbség
férfi vagy nő között. Ha Isten Lelke egy nőre száll le, én nem fogom azt
mondani neki, hogy hallgasson. Egyetérthetünk ebben? Ha egy nő éppen prédikál,
én nem fogom azt mondani neki, hogy maradjon csendben, ugye ezzel is egyet
érthetünk? Mert ha ezt megtennénk, ellenszegülnénk Isten akaratának.
„És vala egy próféta asszony, Anna, a
Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő
szüzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, és ő mintegy nyolczvannégy
esztendős özvegy vala), aki nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és
imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal. Ő is ugyanazon órában oda állván,
hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben
a váltságot várták.” Lukács 2. 36-38
A Biblia
prófétaasszonynak hívja Annát, ami egyszerűen a próféta női formáját jelenti.
Anna hangosan szólt Isten házában.
Pál
biztosan nem akadályozta a nőket abban, hogy a Lélektől kapott üzeneteiket
elmondják. Mert az Úr azt mondta: „A ti leányaitok prófétálni fognak.” Pál nem vonta vissza az Úr rendelését,
mondván: „A leányaitok nem fognak prófétálni.” Ő ezt nem tette. És más férfi
sem teheti ezt meg!
Meg
vagyok győződve arról, hogy Pál azt mondta: „Nem engedem meg, hogy a feleség a
férjet tanítsa, sem azt, hogy uralkodjon felette!” Viszont, ha a férj nem
keresztény, akkor semmit sem tud a feleségének tanítani és ez esetben a
feleségnek kellene tanítani őt. A feleségnek még a hatalmat is át kellene
vennie, ami pedig nem igazán az övé, mert a gyerekeket tanítani kell otthon. Ha
a férj nem foglalja el a helyét a családban, nem olvas fel a Bibliából és nem
imádkozik a gyerekekkel, akkor ezt a feleségnek kell megtennie. Az a feleség,
aki megteszi ezt, nem szegül ellen Isten akaratának.
De ha még
meg is maradunk a King James fordításnál: „Nem engedem, hogy a nő tanítson”,
lehet, hogy nem lett volna tanácsos abban az időben és a Római Birodalom ama
részében a nőknek tanítani. Mára viszont megváltozott a helyzet, most már azok
is, akik nagyon ellene voltak annak, hogy a nők szolgáljanak a gyülekezetben,
ők is engedtek annyit, hogy megengedik a nőknek a vasárnapi iskolákban és más
nyilvános iskolákban való tanítást.
„Pál ezzel azt akarta mondani - jegyzi meg
valaki-, hogy a nőknek nem szabad a férfiakat tanítani.”
Priscilla
és Akvila Pál társai voltak, akikben ő nagy örömét lelte. És Priscilla, aki nő
volt, tanította Apollóst.
„Nagy bátorsággal kezdett szólni (Apollós) a
zsinagógában. Priszcilla és Akvila, miután meghallgatták, magukhoz vették őt, s
pontosabban kifejtették előtte az Isten útját.” Apcsel. 18.26 ( Csia ford.)
„Na, egy férfit még lehet tanítani” - érvelhet
valaki. De ha egy férfit lehet tanítani, akkor akár egy tucat férfit is. Ez
olyan, mintha azt mondanánk, egy dollárt még lehet lopni, de ötöt már nem.
- Rendben van. A nők mindenhol taníthatnak,
kivéve a gyülekezetben.
Ezt meg
ki mondta? Ők összejöttek gyülekezetként. Hárman összejöttek az Ő nevében.
Jézus nem adott arra vonatkozóan utasítást, hogy hol kell összejönniük.
„Az Úr ad vala szólniuk az örömhírt vivő
asszonyok nagy csapatának.” Zsoltárok 68.12
Ez egy
prófétikus zsoltár. Az Örömhírről - az Evangéliumról - beszél, és arról a
napról, amelyben élünk.
Néhányan,
akik a nők szolgálatát ellenzik, nem szívesen veszik tudomásul, hogy a csapat
szó az eredeti héber nyelvben nőnemben szerepel - és nem csupán egy nőnemben
szereplő szóról van szó, hanem még ráadásul azt jelenti: asszonyok.
Így szól
Isaac Leeser fordítása, az eredeti héberből:
„Az Úr közölte az örömhírt, melyet női hírnökök
hirdetnek, egy hatalmas sereg” Zsoltárok 68:12
Végül is,
az első ember - aki elment és hirdette Jézus feltámadásának örömhírét - egy nő
volt. Elmenni és hirdetni annyit jelent, mint prédikálni. Jézus azt mondta
neki: „Menj, és mondd meg nekik...” Ők azóta is mondják - és továbbra is
mondaniuk kell.
Válaszoljanak a nők az elhívásra?
„Te jóváhagynád az Evangélium szolgálatára
elhívott nők legális elismerését és bejegyzését?” - kérdezhetné valaki.
„Betölthetik a nők az apostoli, a prófétai, az evangélista, a pásztori és a
tanítói hivatalokat is?”
Olvastunk
Annáról, akit a Biblia prófétaasszonynak hív. Az Ige nem csak azt mondja, hogy
prófétált - hanem prófétaasszonynak nevezi. Különbség van a kettő között!
Ismertem
egy szolgálónőt, aki ma már visszavonult, Isten hatalmasan használt
evangélistája volt. A férje nem volt szolgáló, építkezési vállalkozó volt. Az
asszony már azelőtt is prédikált, mielőtt a férfi elvette volna. A férfi
házakat épített és meglehetősen meggazdagodott. Az asszony gyülekezeteket
épített. Eljárt olyan kis városokba, ahol még nem volt evangéliumi gyülekezet,
felállított egy sátrat, vagy szabadtéri összejövetelt tartott. Meg tudta nyerni
az elveszetteket. Isten érintése volt rajta. Szolgálata során emberek százai
jutottak üdvösségre és legalább hét olyan - még ma is működő - gyülekezetet
ismerek, amely az ő szolgálata által jött létre.
„Ez egyáltalán nem helyes!” - tiltakozhat most
valaki. Ha helytelen volt, biztos vagyok abban, hogy Isten megbocsátja ennek a
nőnek, hogy emberek százait vezette üdvösségre, és beindított hét gyülekezetet.
De nem, nem volt helytelen. Isten elhívása volt felette, és ott is tudott
prédikálni, ahol másoknak nem ment. Ő elment, az emberek üdvözültek, majd
létrejött egy gyülekezet. A férje felügyelte a gyülekezeti ház építésével
kapcsolatos dolgokat. Az asszony mindig ott maradt addig, amíg a gyülekezet be
nem indult, néha egy évet, néha két évet. ( Pál apostol néha még három évig is
maradt az új gyülekezetnél.) Majd átadta a gyülekezetet egy férfi pásztornak és
elment máshová.
Azt
mondta: „Valójában csak prédikáltam. Volt egy férfiakból álló vezetőség,
akikkel a férjem tartotta a kapcsolatot. Az összejövetelekkel kapcsolatos
összes dolgot a férjem intézte.”
Ez a nő
senki felett sem hatalmaskodott. P.C. Nelson, akinek jegyzetei
felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak számomra ezen témakörben, azt mondta:
„Hiszem, hogy általában az a legjobb, amikor
gyülekezeteink és intézményeink élén isteni ajándékkal megáldott férfiak
állnak. Ha viszont nem találunk ilyeneket megfelelő számban, akkor a
nőtestvéreken a sor. Gondolj csak bele, hogy milyen sok csodálatos dolog jött
létre istenfélő nők önfeláldozó, szent erőfeszítései által, anélkül, hogy a
férfiak segítették vagy akár bátorították volna őket. Szigorú kézzel tartsuk
vissza ezeket az asszonyokat, akiket Isten elhívott és természetes ajándékokkal
és a Lélek ajándékaival felruházott? Ha Isten elhívta őket - kik vagyunk mi,
hogy visszatartsuk őket? Engedjük meg Istennek, hogy kiküldje őket - hiszen Ő
Az, Aki elhívta őket. És amikor Isten kész arra, hogy visszahívja őket,
hagyjuk, hogy megtehesse.
Szerintem
nagyszerű tanácsot adott Dad Nelson a következőkben:
„Ezt tanácsolnánk nőtestvéreinknek, akik
prédikálnak, tanítanak, sőt még pásztorként, evangélistaként és
misszionáriusként is szolgálnak. Amikor csak lehetséges, hagyják a keresztelést
a férfitestvérekre, és legyenek elégedettek azon a helyen, ahova őket az Úr
helyezi. Szolgálják Őt alázatosan, és szerényen és hűségesen maradjanak a
helyükön, míg az Úr más területre nem hívja őket."
Befedjék a nők a fejüket a Gyülekezetben?
„Akarom
pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje
pedig a férfiú a Krisztusnak feje pedig az Isten. Minden férfiú, aki befedett
fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét. Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel
imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha
megnyiretett volna. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg,
hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni,
fedezze be az ő fejét. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő
az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a
férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.
Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a
férfiúért. Ezért kell az asszonynak
hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.
Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül
az Úrban. Mert amiképpen az asszony a férfiúból van, azonképpen a férfiú is az
asszony által, az egész pedig az Istentől.
Magatokban ítéljétek meg: illendő dolog-é asszonynak fedetlen fővel
imádni az Istent? Avagy maga a természet
is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az
néki? Az asszonynak pedig, ha nagy haja
van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki. Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk
olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.” 1 Korinthus
11: 3-16
Ha az
ember csak átfut ezen a nagyszerű igeszakaszon, még azt hihetné, hogy Pál
parancsba adta minden nőnek mindenütt és minden időben, hogy fátyolt
viseljenek, vagy fedjék be a fejüket az istentiszteleti alkalmakon. Sok
lelkiismeretes nő még manapság is fél levenni kalapját a gyülekezetben, nehogy
megsértse ezt a bekezdést.
A dolog
lényege ettől a kérdéstől függ: Kötelező érvényű-e ez mindenütt és minden
időben? Vizsgáljuk meg alaposan ezt az igeverset, mert ha manapság is kötelező
érvényű, akkor be kell tartanunk azt.
Mivel
indokolja Pál, hogy a nőknek be kell fedni fejüket az istentiszteleti alkalmak
során? Először is, nem mondja azt, hogy ez tiszteletlenség. Azt sem mondja, hogy
ez nem tetsző Istennek. Ha ezt mondta volna, akkor ezt a parancsot nem lehetett
volna kikerülni.
Tiszteletadás a Fejnek
A második
fejezetben már megbeszéltük, hogy mit mondott arról Pál, hogy a férj a feje a
feleségnek. Pál érvelésének ez az alapja. A világosság kedvéért ismét a
Weymouth fordításnak megfelelően olvassuk el azt az igerészt.
„Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden
férfinek feje a Krisztus, hogy a nőnek feje az ő férje, a Krisztusnak feje
pedig az Isten. Ha a férfi fátyolt visel, mialatt imádkozik vagy prófétál
megszégyeníti az ő fejét. Ha a nő befedetlen fejjel imádkozik vagy prófétál
megszégyeníti az ő fejét, mert ez ugyanaz, mintha megnyiratkozott volna. Ha a
nő nem visel fátyolt, vágassa is le a haját. Mivel szégyen, ha a nő levágatja
haját, vagy megborotváltatik, viseljen inkább fátylat. Mert a férfinek nem kell
fátylat viselnie fején, mivel ő Isten képe és dicsősége, a nő viszont a férfi
dicsősége.” 1 Korinthus 11: 3-7 ( WEYMOUTH )
Pál itt
miért tiltakozik az ellen, hogy a férfiak befedett fővel imádkozzanak vagy
prófétáljanak? Később ez majd világosan kiderül, itt legyen elég annyi, hogy a
fátyol illetve a befedés, annak az elismerésére szolgált, hogy valakinek
látható módon jelen van a "feje".
Pál azt
mondta, ha a nő fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál megcsúfolja az ő
„fejét”. Nem azt mondta, hogy megcsúfolja Istent, hanem az ő fejét, azaz az ő
férjét, aki jelen van.
A fátyol
annak a szimbóluma volt, hogy a nő alá van vetve a férjének. Ez olyannyira
elismert jelképe volt a feleség alárendelt helyét tekintve, hogy fontos
házassági szertartás volt a fátyol felvétele. Marcus Dodd azt mondta: „A fátyol
levetésével a keresztény asszonyok azt akarták kifejezni, hogy mivel tagjai
lettek Krisztus Testének, így megszabadultak alávetett helyzetükből.”
Ezt fejezi ki a még manapság
is viselt menyasszonyi fátyol a házassági szertartás során. A „fátyol
felvételének” szokása még mindig él, amikor valakit apácává avatnak.
Az exousia görög szót
az angol nyelvű fordítás „erő”-nek fordítja a 10.versben (A Károli fordítás ezt
a szót helyesen „hatalom’’-nak, „ szabadság’’-nak, „tekintély”-nek ,ill.
„fennhatóság’’-nak fordítja).
Ennek a furcsán hangzó versnek
adjuk vissza most más szavakkal a jelentését: „Ezért kell a feleségnek (a 8.és
a 9.versben leírt tények miatt) befednie a fejét, hogy jele legyen annak; hogy
a férje hatalma alatt áll, az angyalok miatt.”
Újra látjuk itt, hogy ez nem
egy általános nőkérdés, hanem a férj-feleség viszonyt érintő kérdés. Krisztus
iránti tiszteletből a férfinek nem szabad befedni a fejét. A férje iránti
tiszteletből azonban a feleségnek be kell fednie fejét – és meg kell ezt tennie
még az angyalokra való tekintettel, mivel tudatában voltak, hogy a nyilvános
istentiszteleten az angyalok is jelen vannak, és valamely rendetlenség
megszomorítaná őket.
A bibliai időkben több
figyelmet fordítottak az angyalok jelenlétének és szolgálatának, mint manapság.
Nagyon jó hatással lenne az összejöveteleinkre és imacsoportjainkra, ha
tisztában lennénk azzal, hogy ezen mennyei hírvivők jelen vannak. Ők valóban
jelen vannak. Isten Igéje jelenti ki ezt.
A baptisták körében ismert
Gyülekezeti Szerződésben találjuk ezt a kifejezést: „Mi ezennel Isten, az
angyalok és ezen gyülekezet jelenlétében ünnepélyesen és örömmel belépünk ebbe
a szövetségbe…”, elismerve, hogy az
angyalok jelen vannak.
A társadalmi szokások tisztelete
A következő ok, ami miatt Pál
elrendelte, hogy a nők fedjék be fejüket a gyülekezetben, a bevett társadalmi
szokások tisztelete volt. Figyeljük meg, mit mond a 16.versben: „ ….nekünk
olyan szokásunk nincsen….”
„…hogyha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiratkozni, vagy
megborotváltatni, fedezze be az ő fejét.” (6.vers.) Pál itt azt mondja, hogyha a nő a nyilvános
gyülekezeti istentiszteleten fedetlen fővel jelenik meg, az ugyanaz, mintha
levágott hajjal vagy borotvált fejjel jelenne meg. Ez ellentétes volt az akkori
keleti szokásokkal.
Manapság, a mi országunkban ez
nem szokás. A nő attól nem tűnik szerényebbnek, ha a nyilvánosság előtt fátyolt
vagy csuklyát visel. Manapság a női szerénységet az őszinte, természetes
viselkedés, a nyílt arckifejezés, az őszinte tekintet jelzi, ahogy azt Pál
idejében Korinthusban a fátyol viselete jelezte.
Az erényes férjezett asszonyok
fejükön hordták a férjüknek való alávetettség jelképét. Ha egy asszony Pál idejében Korinthusban
fedetlen fővel jelent volna meg a gyülekezetben, az megbotránkoztatta volna a
gyülekezetet. A kívülállók erkölcstelen,
városi nőnek tartották volna az ilyen nőt.
Ezzel szégyent hozott volna az ő fejére, vagyis férjére.
Amerikai szokások
Nekünk is megvannak a
társadalmi szabályaink és szokásaink. A századforduló idején Észak-Amerikában a
legtöbb gyülekezetben az volt a szokás, hogy egyik oldalon ültek a férfiak, a
másik oldalon a nők. Én már majdnem ötven éve vagyok a szolgálatban, és jó pár
évvel ezelőtt még prédikáltam olyan gyülekezetekben, ahol ez a szokás élt. A
férfiak nem mertek a női oldalra ülni, és a nők sem mertek a férfiak oldalára
ülni. Náluk ez volt a szokás. Jobb, ha
az ember alkalmazkodik az ilyen szokásokhoz, mert különben úgy gondolják, hogy
veled van a baj.
Ha hatékony bizonyságtevője
akarsz lenni az Úr Jézusnak, nagyon is alkalmazkodnod kell az emberek
szokásaihoz. Biztos vagyok abban, ha nálunk meglenne az a szokás, hogy a
feleségek fátyolt viselnek, nem lenne bölcs dolog megsérteni ezt a
szokást. Sok prédikátor szolgálata lett
gyümölcstelen, mert nem tartották be a társadalom íratlan szabályait.
A második világháború végén,
az amerikai pünkösdi gyülekezet egyik vezetője elment Németországba, hogy
találkozzon az ottani pünkösdi mozgalom vezetőivel. Volt egy bankett jellegű
összejövetelük, ahol megvitatták terveiket az ébredési központok felállításával
kapcsolatban.
Ez az amerikai ezt mesélte:
„Náluk szokás volt, hogy megigyanak egy kis pohár bort étkezések előtt. Nem
voltak borivók, csupán ez volt náluk a szokás. Engem viszont eléggé
nyugtalanított a lelkiismeretem.
- Mit kell most tennem? Ezen töprengtem. Végül is, Isten Lelke így
szólt hozzám: „Az Ige szerint mindent megehettek és megihattok, amit elétek
tesznek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.”
Így én is szürcsölgettem a borból.
- Ekkor történt – mondta ő – hogy a német pünkösdi közösség vezetője
odahajolt hozzá és ezt súgta a fülébe: „Úgy hallom, vannak olyan szentek Amerikában, akik
kávét isznak.” Tovább mesélte.
Természetesen én magam is kávézom, mégis odafordulva ehhez a nőhöz, azt
találtam mondani neki: Testvérnő, sajnálatos dolog, de tényleg így van.
Mialatt ez az ember náluk tartózkodott,
nem ihatott kávét, mert ez sértette volna az ő szokásaikat. Tetszik nekem,
ahogy a Weymouth-féle fordítás visszaadja ezt: „De ha valaki hajlamos arra,
hogy okoskodjon ebben a kérdésben, nekünk nincs ilyen szokásunk, sem az Isten
Gyülekezeteinek.” (16.v.) Más szavakkal, azt mondja itt Pál, hogy a Gyülekezet
alkalmazkodjon az illető ország szokásaihoz.
Pál
felhívása a természetességre
Pál még egy felhívást tesz –
természetes érzékeinkre hivatkozva. „ Avagy maga a természet is nem arra
tanít-é titeket hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? Az
asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékessége az néki…’’ 1 Kor.11. 14,15
A természet felruházta a nőt a
szerénység és a visszafogottság jelképével. A fátyol, mely jelképezi a nő
otthoni kötelességeinek való odaszánását, csupán mesterséges megfelelője haja
természetes ajándékának. Figyeld meg
újra, Pál nem azt állítja, hogy ezt Isten mondta. Azt mondja Pál: „Avagy maga a
természet is…” A természettel bizonyítja állítását. Kisebb fajta háborúkat
folytattak, és gyülekezetek szakadtak szét e kérdés kapcsán: Tanítja-e a
Biblia, hogy a nőknek hosszú hajat kell viselniük? Milyen hosszú a hosszú haj?
És milyen rövid a rövid haj? Én évtizedekig végeztem pásztori munkát. Egyes
helyeken valahogy csak boldogultam ezzel, bár feleségemnek nem volt hosszú
haja, mint a többi nőnek. A nők hosszú hajukat szorosan befonták és
összekötötték a fejükön. De az én feleségem feje mégis jobban be volt fedve,
mint az övéké. Bármennyire is hosszú volt a hajuk, nem fedte be a
fejüket. Az én feleségemnek a feje be volt fedve.
Most
összegezzük Pál érvelését:
1) Nem
mondja, hogy tiszteletlenség, ha a nő fedetlen fővel jelenik meg. Még csak burkoltan sem céloz erre.
2) Nem
mondja, hogy ez Istennek nem tetsző dolog.
3) Azt
viszont mondja: ez a szokás. És bölcs dolog megfelelni a szokásnak.
4) A
természetességre hívja fel a figyelmet.
Pál az egyetemes alkalmazás
alapelveivel foglalkozott. Mivel viszont az idők és a szokások megváltoztak a
nőkre vonatkozó illemszabályok tekintetében, semmi olyasmit sem fedezek fel
ebben az igerészben, ami megakadályozhatná azt, hogy a nők fedetlen fejjel
jelenjenek meg a nyilvánosság előtt a mi országunkban. Ha viszont olyan
országban élnél, ahol ez a szokás, arra bíztatnálak, hogy felelj meg ennek a
szokásnak.
A keresztény nők megfelelő öltözete és
ékesítése
„Hasonlatosképpen az
asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel
ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága
öltözékkel, Hanem, a mint illik az
istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.” 1 Tim. 2: 9,10
„Hasonlóképen az asszonyok
engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is
az Igének, feleségük magaviselete által Ige nélkül is megnyeressenek;
Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. Akinek ékessége ne legyen külső, hajuknak
fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való , hanem
a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami
igen becses az Isten előtt. Mert így
ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek,
engedelmeskedvén az ő férjüknek.” 1
Péter 3: 1-5
A mi Urunk Jézus Krisztusnak
van hatalma felettünk. Mivel Ő a mi Urunk, joga van arra, hogy szabályozza
öltözetünket és minden mást is, ami érint bennünket. Látjuk napjainkban, hogy a
divatnak nagyobb hatása van sok nőre, mint a mértékletesség parancsának. Még a
világi emberek is megbotránkoznak azon, hogy sok, magát kereszténynek valló
nőnek milyen hiányos az öltözete. Sajnálatos, hogy sok nő olyan
divatvonulatokat követ, amelyeket kétes jellemű emberek terveztek a hozzájuk
hasonlóknak, és nem azokat követik, akiknek törekvésük, hogy Isten dicsőségére
éljenek.
Valójában Péter azt mondja
itt: Ne foglalkozz állandóan a külső emberrel. Viszont, mindenek előtt, legyen
gondod arra, hogy a belső ember felékesítve legyen szelíd és csendes
szellemmel. Ha első helyre helyezed a belső emberrel való foglalkozást, akkor
majd nem lesz sok gondod a külső emberrel.
Az egyik szolgálónő, akit megtámadtak, mert rövid frizurát hordott,
ezt mondta el:
A Bibliában az áll, hogy a nőnek hosszú hajat
kell viselni – vágtak vissza neki az emberek. De – mondta a testvérnő-, vannak
más Igék is. És az Igét mindig más Igék világosságában kell értelmezni. Láttam,
hogy Péter azt mondja: „Ne foglalkozzatok állandóan a külső emberrel – a
hajatokkal – hanem legyen arra gondotok, hogy mindenek előtt a belső ember legyen
feldíszítve egy csendes és szelíd szellemmel.” Ekkor rájöttem, hogy túl sok
időt töltök a hajammal, állandóan azzal kellett foglalkoznom, hogy rendben
legyen a hosszú hajam, de mióta levágtam, gyorsan megfésülködöm és kész. Az
időmet a Biblia olvasásával és imádkozással tölthetem, sokkal szellemibb
vagyok, és sokkal közelebb kerültem Istenhez, mint valaha is voltam. Azelőtt
túl sok időt töltöttem a külső emberrel.
Péter a belső ember feldíszítését javasolja. Időbe telik a belső ember
feldíszítése, mivel mindnyájunkban harc dúl a hústest és a szellem között. Nem
hiszem, hogy szigorú szabályok lefektetésére lenne szükségünk vagy egy olyan
listára, hogy mit szabad és mit nem.
Meg kell találnunk az
egyensúlyt ez esetben is. Én azt mondanám, hogy azoknak a nőknek, akik az
Evangéliumot hirdetik, különösen nagy figyelmet kellene fordítaniuk arra, hogy
a rossznak vagy az erkölcstelenségnek még a látszatát is elkerüljék. (Bölcs
dolognak tűnik, ha a vezető szerepet ellátó emberek egy kicsit konzervatív
módon öltözködnek.) Arra sincs jogunk, hogy véleményeinket vagy
elképzeléseinket másokra erőltessük.
Maria Woodworth-Etter testvérnő a korai
pünkösdi mozgalom szolgálója volt ebben a században. 1844-ben született,
szolgálatát 1885-ben kezdte el. Hetven éves korában 22 000 embert befogadó
sátorban prédikált erősítő berendezések nélkül.
Ő csak idősebb korában kezdte el szolgálatát, annak ellenére, hogy Isten
már fiatal korában elhívta őt prédikálni, de a gyülekezete azt mondta, hogy a
nőknek nem szabad szólniuk – ő pedig nem engedelmeskedett Istennek, és így
kikerült az Ő akaratából. Nagyon sok szenvedésen ment keresztül. Első férje is
meghalt. És végül, amikor már majdnem ötven éves volt és maga is közel került a
halálhoz, azt mondta: „Rendben van, Istenem. Meg fogom tenni. Nem érdekel, mit
mondanak a férfiak, mit mond a gyülekezet vagy bárki más. Prédikálni fogok, és
a szolgálatodban fogok állni. Ezután kezdtek a dolgai jól menni. Elolvastam egyik beszédét és elgondolkodtam felette,
hogy mennyire igaz ma is és mennyire nem változott semmi. Ezeknek a vezető evangéliumi prédikátoroknak
a ’vesszőparipák’ meglovagolásáról beszélt. „Olyan sok prédikátor – mondta ő –
kiválaszt magának egy dolgot, s az lesz a vesszőparipája, amin lovagolhat.
„Néhányan csak a nők ruházatával foglalkoznak. Másról sohasem prédikálnak – de
attól, hogy így vagy úgy öltözködsz, nem fogsz még a Mennybe jutni, vagy a
Pokolba küldetni. Nekünk Jézust kell prédikálnunk, az embereket üdvösségre és
Szent Lélekkel való beteljesedésre vezetnünk és hagynunk kell, hogy az Úr
mondja meg nekik, mit tegyenek és mit ne. Ne harcoljunk más gyülekezetekkel. Ne
harcoljunk keresztény társainkkal – tanácsolta ő – csak Jézust prédikáljuk, a
Keresztet, a Vért és a Feltámadást. Megértettem, hogy Isten eljut olyan emberekhez
is, akikről nem is gondoltam volna, hogy Isten őket is meg tudja érinteni; mert
éhség van a szívükben. Ne prédikáljunk semmi ellen. Prédikáljunk valamiért.”
Bob Buess testvérünk könyvének
5.fejezetéből idéznék most, melynek címe: „ Az inga visszaleng, hogy
helyrekerüljön a nők öltözködéséhez való viszonyunk”, és olvashatjuk Bob
megjegyzéseit az 1 Péter 3:3,4-el kapcsolatosan:
„ Meg kell értenünk, hogy a
nők arra kaptak utasítást, hogy a hangsúlyt a szív elrejtett emberére
helyezzék, ne pedig a kirívó öltözködésre.
Igaz, hogy a nők nem viselhetnek nadrágkosztümöt?
Nem, ha alaposan
tanulmányozzuk az Igét rájövünk, hogy ez nem igaz. Imádkozz ezzel kapcsolatban.
Engedd, hogy az Úr vezessen ebben. Itt van az, amit az Ige valóban mond erről:
„ Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék
asszonyruhába; mert mind utálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, aki ezt
műveli.’’ V.Mózes 22:5
Az Ige arról beszél, hogy a
nők ne viseljenek férfiruhát, és hasonlóképpen a férfiak tartózkodjanak a női
ruhák viseletétől. Vannak olyan homoszexuális férfiak, akik szeretnek női ruhát
felvenni, szeretnek a nők szerepében tetszelegni. Meglátásom szerint itt erről
szól az Ige, nem pedig arról hogy valaki felveszi a másik nem ruháját. Egy
dolog biztos, a nő legyen csak nő, attól függetlenül, hogy nadrágot hord vagy
pedig női ruhát. A hagyomány szerint a nőknek nem lenne szabad nadrágot
viselniük. A Biblia semmit sem szól erről. Ha olyan emberekkel dolgozol együtt,
akiknek eltérő nézetük van a nőkről és a nadrágviseletről, neked kell
alkalmazkodnod hozzájuk, nehogy megbotránkoztasd őket. Ha úgy érzed, nem tudsz
alkalmazkodni hozzájuk, akkor imádkozz, hogy olyan emberekkel kerülj össze,
akik osztják nézeteidet. Mellesleg a női nadrágkosztüm nem férfi viselet. Nagyon fontos, hogy
kövessük a belső békénket. Néhányan nagyon megmakacsolták magukat, azt tanítják, hogy a nők ne
viseljenek nadrágot. Viseld azt, amit a társadalmi szokások megengednek abban
az országban, ahol élsz, de ne próbáld nézeteidet diktatórikus szellemben
másokra erőltetni. Elmondhatod véleményedet, de ne légy követelődző.
„ Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak
felrakásából, vagy öltözékeknek felvevéséből való. Hanem a szívnek elrejtett
embere, a szelíd és csendes szellem.” 1Péter 3:3,4
Az Ige figyelmezteti itt a nőket, hogy a hangsúlyt a szív elrejtett
emberére helyezzék. A nők legyenek gyengédek és nőiesek. Legyen szelíd és
csendes a szellemük. Legyen a szerény szellemen a hangsúly, ne pedig az
öltözködésen
Bob Buess
hazai dél-baptista misszionárius volt, és a spanyolul beszélő emberek felé
szolgált az USA déli részén, amikor megírta az Ingalengések című könyvét.
Könyve megírásának célja az volt, az ő szavaival élve: „….hogy az emberek
lecsillapodjanak és megvizsgálják a különböző vitás kérdések más vetületét.
Engedjük, hogy az inga visszalengjen Isten tökéletes akaratába, ahelyett, hogy
megkötözzük magunkat dogmákkal és törvénykezésekkel.
A misszionáriusoktól tudjuk, hogy a keleti országokban –
különösen a második világháború előtt – a szegény, írástudatlan nők nehezen
értették meg teljesen az Evangélium üzenetét.
Gyakran félbeszakították az összejöveteleket kérdéseikkel. Hangosan
közbeszóltak és olyan dolgok felől érdeklődtek, mint hogy mennyibe került a
misszionárius ruhája, vagy hogy mi célt szolgál valamely ruházati cikk. Lehet,
hogy Pálnak is azért kellett bizonyos megszorításokkal élnie, mivel a helyzet
hasonló volt Korinthusban, ahol mint tudjuk a történelemből , a nők
iskolázatlanok voltak.
Amikor először
összetalálkoztam Charles E. Robinson írásaival, nagy érdeklődéssel olvastam
őket. Ő a következőket mondta: „Azt hiszem, ki
lehet jelenteni, és be lehet bizonyítani, hogy semmi igei megkülönböztetés
nincs, ami a hitélet gyakorlását, vagy bármilyen ezzel kapcsolatos dolgot
illet, és a nemeken alapulna. Isten szemében nincsenek férfiak vagy nők, csupán
emberek. Az a megkülönböztetés, amit
Isten tesz Igéjében, nem a nemükben, hanem a családban elfoglalt helyükben
van.” Ami a Gyülekezetet illeti, ami a szellemi dolgokat illeti, ami
Krisztus Testét illeti, nincs különbség férfiak és nők között. Istennél semmi
ilyen megkülönböztetés nincs. Ezt
tévesztették el sokan. Férfi-nő kérdést
csináltak belőle – holott nem az. Ez a férjre és a feleségre tartozó
dolog. A férfi nem feje a nőnek a
gyülekezetben. A férj feje a feleségnek
otthon.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit
által.
Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek
fel.
Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő,
mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.
Galata 3: 26-28 Károli ford.
A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül ugyanis mindnyájan Isten
fiai vagytok.
Ahányan csak a Krisztusba bemerítkeztetek, a Krisztust öltöttétek
fel.
Nincs hát többé zsidó, sem hellén, nincs rabszolga, sem szabad, nincs
férfi és nő, mert mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Csia
ford.)
Szöveg forrás: zimanyi.hu
