A mennyei karrier megkezdése, egészen új és ma még többnyire
ismeretlen kihívásokat tartalmaz! A földön élt keresztény életünk, ebbe fog
beleintegrálódni, az ehhez való kapcsolódást alapozza meg. Jó, rendben. Bekerülök a menybe, és mit fogok ott tenni?
Állandóan dicsérem majd Isten? Kórista leszek az örökkévalóságban?
Nos a fenti mondat a fülem hallatára hangzott el, egy
keresztény szájából, és egészen ledöbbentettek. Nem annyira a mondatok mögött
lévő földhözragadtság, a pökhendi minden alázatot nélkülöző kevélység miatt.
Sokkal inkább, mert ezek a mondatok, egy igen mély sötétségre vallanak és egy félelmetesen
sivár kapcsolatról árulkodnak e hívő részéről.
Ez már komoly betegség jele és egy nem megbecsült
kapcsolatról árulkodik. Ha a benned lévő világosság sötétség, mekkora akkor a
sötétség?
Az Isteni dicsőség otthonába való bekerülésünk Isten
végtelen kegyelméből, nem végcél, hanem alap! Tudom most sokan arra az igeversre, gondolhatnak, hogy
elérvén a hit célját, a lélek üdvösségét. Természetesen ez jogos, de itt a hit céljáról beszélünk, ha
figyelmesen megnézed. Mondhatnám úgy is, elérvén a mennyei hely küszöbét. A
menny célja kimondhatatlanul nagyobb, szerteágazóbb és most még alig - alig
felfogható, mint a mi, egyáltalán nem lebecsült, mennybe kerülésünk lehetősége.
(„Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és
embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk
azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket
vizsgál, még az Istennek mélységeit is.”) A mennybe jutás nem a teljes cél, az
a kezdete az örökkévalóság egy olyan korszakának, amiben már nem kell
számolnunk a földön megismert korlátokkal/ hátrányokkal és fékekkel. Hiszen mit
mond az Írás! Mi is a kiteljesedett mennyei cél? A test feltámadása! A teljes
személyiségünk Isten előtt való megjelenése. A teljes megváltásunk gyakorlati
átvétele, annak (nem csak a szellemünk és lelkünk) a megvalósult kiteljesedése,
amikor feltámadott testben fogunk Urunk előtt leborulni, és átvenni a
megjutalmazásunkat.
„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot
öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” Szükséges,
mert csak így tudjuk majd elkezdeni a mennyei karrierünket. Csak így tudunk
megfelelni azoknak a mennyei feladatoknak és életvitelnek, amelyet Isten
személy szerint nekünk rendel. Ott már nem leszünk romlandóak, nem leszünk
erőtlenek, ami gyalázatban vetettet el, az dicsőségben támad majd fel! Ami
halandó elnyeri a halhatatlanságot. Így fogunk felkészülni a mennyei
életvitelre! Kiteljesedve és teljes örömmel bírva! Noha nyilvánvalóan nem
leszünk mindentudóak önmagunkban, mégis a rész szerinti ismeret, már nem lesz
jellemzőnk, mert mindig és mindenkor meríthetünk majd. az örökké áldandó
Istenünk, mindentudásából. A színről-színre látás feladataink ezerfélesége, az
Isten oldalán való munkavégzés sokszínűsége most még elképzelhetetlen. Felül fogja haladni a legmerészebb álmainkat is! (angyalok és úgy vélem más teremtmények feletti igazságos,
Isten dicsőségére való hatalomgyakorlás, a teremtés meglévő és további
gazdagításának munkálatai, a mennyei könyvtárhoz tartozó munkálatok, de bátran használható a képzelet, természetesen az írások fényénél.) Nem úgy lesz
az, ahogyan a fentebb említett ember gondolja. A hazaérkezés nem abból áll,
hogy a küszöbnél megállva, befelé köszöngetek és ennyi a boldogság. Azt azért,
azonnal megjegyzem, az mellett, hogy már a hazaérkezésünk és köszönési
lehetőségünk is teljes hálára kötelez, mert ez az igazság! Nyugodtan
fellélegezhetünk, mert az „itt” gyakran megélt sivárságát, nem kell és nem is
szabad az „ott” valóságára kivetítenünk.
Az Úr nem csak jó helyet készített nekünk, hanem csodálatosat
és minden álmunkat, messze meghaladót is. De érthető módon, erről most még, hogy a
bibliai kereteit ne lépjük át, igen keveset szólhatunk. Áldott legyen az Ö neve!
Köszönöm a figyelmeteket, és kérlek, nézzétek el, hogy ebben
a csodálatos témában, csak igen érintőlegesen tudtam fogalmazni.
