Hat óra. Nem az órát figyelem, csupán hallom, hogy a közeli
harang felébredt egy kondulásnyi időre. Nincs mellettem a megszokott kávém sem,
reggel valami más ízre vágytam, így a hűtő előtti félhomályban, jó nagyot húztam
egy hideg, vörös gyümölcsléből. Igazán jólesett! Bár ebbéli örömömet, kikezdte az a tény,
hogy jól leöntöttem magam. No, nem mintha a hálóruhámat sajnálnám, sokkal inkább
magam, amikor az én rendszerető feleségem, meglátja majd ezt a szörnyű
katasztrófát. 😊 Na de most még alszik, én meg úgy nézek ki ebben a pizsama felsőben, mint egy orosz veterán, aki épp kitüntetést kapott a mellkasára. Szóval miközben e plecsnit szemlélem, azon
tűnődöm, vajon hány keresztény ébred fel szerte a világon hogy egy újabb napot
eltöltsön itt, mint egy Szellemi Múzeum. Igen, mint egy Szellemi Múzeum,
melynek vitrinjeiben megannyi pompás dolgot látni. (Ami nem szép azt nem rakjuk
ki) Valósan megélt hitéletet, csodákat, győzelmeket, időben érkező
imaválaszokat, az érettséget bizonyító szellemi csatákban szerzett sebeket,
szóval mindent látni itt. De van ezzel egy nagy baj! Az hogy ez a vitrinedben
van. Isten pedig a legkevésbé sem akarja, csak ott látni! Nem akarja, hogy a
szellemi életed, a vele való kapcsolatod a múltból táplálkozzék csupán. (Ezt
most, ismét aláhúztam!) Abból az időszakból, mikor még az egész hívő életed, úgy an bloc,
jól szuperált! Nem akarja Isten, hogy a fölött merengj egész nap, hogy milyen
is volt az, amikor még Isten valóságosabb volt a számodra! Ő friss forrásod akar lenni, az
év minden napján!
Nem barátom, ne nosztalgiáz! Amit
tenned kell az – az, hogy fel kell emelned egy határozott mozdulattal a
hátsódat, és fel kell állnod. Tudod, ahogy a gyermekektől is elvárják. Feláll,
leporol, továbbmegy. Amit Szellemben kezdtél el, azt ne akard testben
befejezni! Neked saját magadnak kell, hit által elszakítanod a rezignáltság, a
csalódottság a frusztráltság és a lustaság, vagy akár a keserűség köteleit. Kelj fel, s felragyog
néked a Krisztus! Akár milyen állapotban vagy, akár milyen távol lökted magad
Istentől, akár milyen szennyesnek érzed is magad. Emlékezzél meg arról, hogy
Isten, nem vádol! Nem kárhoztat! Akár mi is van a „számládon” Isten nem bánta
meg a megváltásodat, és szeretettel kötelezte el magát feléd! De neked is
tenned kell a te részed! Más, ugyanis, nem tudja megtenni helyetted! A kereszténység személyes kapcsolat, a feltámadott Krisztussal. A Múzeum jó dolog a maga helyén, értéke van.
De Isten Élő Isten! A hit, élő valóság! A Krisztus követés, dinamikus, életteli,
nem a múlt, hanem a jelen kijelentéseiből és csodáiból táplálkozik. Isten
várja, hogy meg tedd te is a Te részed. Ne csak a pásztorodtól várd el, hogy aktív és élő
hittel szolgáljon feléd. Tegyél hitbeli lépéseket, még ma Isten felé, és
garantálom, hogy áldott lesz a karácsonyod, még akkor is, ha ez csak,
névlegesen keresztény ünnep.
Boldog, hittel-teli, ünnepi készülődést!
