A szentség tartópillére.

Érdemes megemlékezni arról az igazságról, hogy bárhol és bármerre is tartson a hívő életed útja, az Isten akaratának való engedelmességre mindig és minden időben szükséged van. A Szentírás nem ismeri engedelmesség nélküli megváltás fogalmát. Hiszen a zsidó levél szerint mi fiak vagyunk és nem fenyítés nélküli engedetlen családtagok, azaz nem fattyak. 

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva. 

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”

Engedelmesség nélkül a megváltás áldásai, csak alig-alig tudnak megvalósulni az ember életében, ráadás az egy kevés kis kovász, az egész tésztát megkeleszti szellemi igazság alapján akár az üdvössége is veszélybe kerülhet. Derek, kiváló bibliatanító azt mondta erről: „a nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség. A minden felett való engedelmességre, maga az Úr Jézus mutatott példát a Gecsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig, egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte! Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet. Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből, az Úr Jézusba vetett hitünk által. Igaznak bizonyul, hogy a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott, megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akar ez rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét, és nincs megvallatlan bűn az életemben, akkor is szüntelen hallanom kell a vándorlásom során, hogy "aki áll vigyázzon, nehogy elessen." Emlékeztetnem kell magamat, hogy szentség és békesség nélkül, senki nem látja meg az Urat. A Szentség tartópillérei pedig az engedelmesség. Mert egészen nyilvánvaló, hogy nem azért lettünk elválasztva Isten számára, hogy továbbra is a világ értékrendje szerint éljünk. 

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom, Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért, mert tart a kegyelem ideje még. Viszont az is igaz, hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”

Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. (Igen tudok a szentírás által említett "titkos" még az ember által maga előtt sem ismert bűn lehetőségéről, de azt, az Isten irgalma rendezi a világosságra jövetelig) Tehát azt olvassuk, hogy Pál azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége, a megigazult állapota nem ebben a tényben van,(nem tud magára semmit, a szíve nem vádolja)hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által, egységbe kerülnek az adott emberben. Ez pedig igen fontos, mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is, az embert.

Köszönöm a figyelmedet!

Élet élet, de melyik és milyen?

Mindaz, aki csak a nap alatt megismerhető világban gondolkodik, egyben és szükségszerűen isten nélkül létezik, azért írtam, hogy csak létezik, mert élni a szó igazi bibliai értelmében (dzoé) Isten nélkül, képtelenség. Szoktam mondani jelenleg a bukás óta, az van, hogy minden ember Isten teremtménye (bármennyire is hat rá a romlás) de nem minden ember Isten gyermeke is egyben, csak az, aki tudatosan visszatért a családba. Ezért volt szükség a megváltásunkra és ezért hangsúlyozta ki Jézus számtalanszor, hogy Ő maga az ÉLET és a feltámadás! Ő maga a földi létezésen túlmutató, örök élet! Ő ennek az Őrök életnek egyedüli és kizárólagos forrása! Ezért állítja a szentírás, hogy senki sem mehet az Atyához, és léphet be az Atya házába, hanem csak egyedül Jézus Krisztus által! Ez pedig azért lett így mert Ő maga (Jézus) az igazi ÚT (egyedül Ő járta be, és tudta csak bejárni, a megváltásunk Isten akarata szerinti útját, nem volt és soha nem is lehet más megváltó) az igazi, vagyis a valós ÉLET, a halált legyőző. Valamint Ő maga a való(ság)IGAZSÁG! Ezt a tényt egyértelműen igazolja, az Atya Isten, Jézus élete, a beszéde, a feltámadása, a tanítványok, a jelen hívők sokasága. De bárki számára igazolódik, aki kész a biblia útmutatása szerint megbékülni Istennel. Természetesen ebből nem következik, hogy az úgymond csak létezéssel bíró emberek között ne találnánk jóravaló és értékhordozó embereket, akik mindent megtesznek, hogy szeressék és gondozzák a családjukat és általában a társadalmi helyes értékrendet képviselve kapcsolódjanak az embertársaikhoz. Mégis ki kell mondanunk, pont azért mert mi is szeretjük az embertársainkat, csak mi már egy Isten igazságát is közvetíteni tudó emberekként, hogy bizony valós a megtérés lehetősége, valós az Istennel együtt munkálkodó és akaratában járó életvitel, valós az örök élet, és annak már a jelenben való birtokba vétele. Erre mondja a Szentírás, aki hisz a fiúban (elfogadta a megváltását, (ez a megtérés első lépése) és Jézus útmutatását figyelembe véve él) bizonyságtétele van önmagában! Ezt a bizonyságot/pecsétet a Szent Szellem Isten adja meg az ember legbelső valóságában, ami még arra is alkalmassá teszi a hívő embert, hogy még a halált is bátran vállalja, ha arra erőszakos módon sor kerülne. Tehát érdemes szem előtt tartani, hogy a szentírás az életre több szót is használ.

 Egy Hagin tanulmányban így olvasható ez: „Pszükhé, természetes élet, vagy emberi élet; biosz, élet- mód; és anasztrophé, viselkedés. Dzoé az örök élet, azaz Isten élete. Ez Isten természete. Ez az isteni fajta élet – az Atya élete – és a megtestesült Fiú élete is. Nevezi ezt az Ige “örök élet”-nek, “örökké való élet”-nek, olykor egyszerûen csak “élet”-nek.

Nem számít milyen az életstílusod, vagy a lelkialkatod, ezek csak akkor érnek valamit, ha benned van a dzoé! Jézus pedig azért jött, hogy ezt elhozza neked!”

"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."

Köszönöm a figyelmedet, áldott napot!