Nem minden esetben jön el Isten országa. Ördögűzés! /3. rész befejezés/

Általában lényegre törő vagyok, nem megyek bele mély teológiai fejtegetésekbe. Természetesen ha igény jelenezik rá, örömmel evezhetünk egy egy témában, mélyebb vizekre. Igyekszem most a leglényegesebb dologra koncentrálni. Ez pedig nem más, mint az a tény, hogy a nem biblikus szertartásokkal összekapcsolt vallásos ördögűzés. Eredményességében és utóhatásaiban alig-alig ér tér el a pogány gyakorlattól, csak az előbbinél az egész kap egy biblikusnak ható köntöst, míg a nyíltan pogány gyakorlatnál ez nyilván elmarad. Mindenképpen szeretném kijelenteni, teljes meggyőződésem, hogy a szűzanya nevével, szenteknek titulált emberek nevével, vagy a sejtelmes és titokzatos légkört teremtett miliőben való szabadító szolgálat, az nem az, aminek látszik! Sokkal inkább az okkult és pogány gyakorlatok elemeit idézi. Más, mint amit Jézusnál és a tanítványoknál megfigyelhetünk és a biblia igazságait követve a biblikus gyakorlatban, tapasztalunk. A nem biblikus démonűzések során, a gonosz szellemek csak megnyilvánulnak vagy egy ördögibb terv részeként időlegesen ugyan meghátrálást, színlelnek, de valójában egy későbbi időpontban egy vagy több területen, egy sötét terv részeként még jobban leigázzák, bábként használják az áldozatukat. Akiknek az állapota a helytelen gyakorlat miatt akár halállal is végződhet. De azt is megjegyzem Isten szuverenitásából fakadó kegyelmét senki nem korlátozhatja, és Ő, még egy helytelen gyakorlat során is, irgalomból vagy hitre válaszolva, adhat szabadulást. De ez egészen biztos hogy nem általános, de a lehetőségét nem zárom ki.

Valahogy olyan ez mint mikor Isten a maga malmára hajtva a vizet, még a démonokat is felhasználja céljának elérése érdekében. A helyes és igei szabadító szolgálatot követően is előfordulhat visszaesés az adott illetőnél. De ez teljesen más eset, ott leginkább a személy felelőtlen bűnt megtűrő magatartása, a régi természet életvitele az, ami miatt a „háza”, a kisöprés után üresen marad, és ismét elfoglalásra kerül. Megjegyezendő, hogy sok betegséget és nyomorúságot szintén gonosz szellemek okoznak az emberek életében, de erre nem térek ki részletesen most, a bibliában számtalan példát találni erre.    

A csak megnyilvánulást és a valós szabadulást követő démoni megnyilvánulást, kétségtelen nem a legkönnyebb megkülönböztetni minden esetben. Ebben is a Szent Szellem ajándékaira kell feltétlen hagyatkozni, mert akár teljesen hasonlóak is lehetnek. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a démonok, hazug és hitető lények. Ennek fényében érdekes az a gyakorlat amit még Jézus is alkalmazott a Gadarai megszállt esetében, mikor is parancsszóval utasította a neve és más információk megadására a gonosz szellemet. Úgy tudom Jézus korában a rabbik és farizeusok is gyakorolták a démonűzés valamilyen formáját, hiszen Jézus utal is rá jogos felháborodásában: „Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa? És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők magok lesznek a ti bíráitok. Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.”

A ti fiaitok, ki által, hangzik a kérdés. A valós démonűzésnél, amikor Isten ereje és a Szent Szellem ajándékai, Jézus hatalmas nevével összekapcsolódva, azt felemelve és megdicsőítve, mintegy a hitre válaszul, beavatkozik, és szabadulást hoz. Valahogy minden a szabadulást kísérő esemény/történés, járjon az bármilyen meglepő vagy meghökkentő, várt  vagy váratlan, esetleg a látvány számára nem ép esztétikus eseménnyel. Tapasztalhatóan Isten uralma és hatalmának irányítása alatt lévő mederben folyik. A szolgálat tevő végig tapasztalaja, hogy Isten rányitja a dolgokat még ha az látszatra kaotikusnak is tűnik néha. Úgy is fogalmazhatok, hogy érvényesül az Igazság! A történéseket bármilyenek is azok, hatalma alá veszi az Igazság Szelleme és azt megerősítve kiárad az öröm és a békesség, azaz eljött Isten országa.

Na a nem biblikus vallásos gyakorlatnál ez a szent csoda, hiányzik. Nem érkezik el Isten országa! Valami hamis, valami kevert érzésű bizonytalanság, esetleg félelem, kiábrándultság helyettesíti és tölti be a szíveket. Befejezésül még két dolgot említenék meg. Az első, hogy történhet veled szabadulás ilyen szolgálat során, Istentiszteleten vagy egy erre kijelölt helyen, ahol imádkoznak érted. De nem ritka amikor valaki otthon él át szabadulást amikor egymásért imádkoznak illetve Isten spontán beavatkozására még egyedül is szabadulhat. Szabadulásért imádkozhatsz saját magadért is, Van amikor ez a Szent Szellem vezetése. De ez Isten kezében van, ezt nem lehet erőltetni, elvárni. Isten ismer téged és tudja mit, mikor és hogyan végezzen az életedben. Egyben biztos lehetsz! Ha szereted az igazságot, ha közelébe mész/jutsz a kenetnek, az megtöri az igát, ezt Isten megígérte. Ha otthoni átélésed van, feltétlen javaslom hogy kérd meg az Urat, hogy töltsön be Szent Szellemmel és a felszabadult életterületeket vegye kegyelmes uralma alá. Ezek után pedig mindent tegyél meg, hogy a lehető legkorrektebb módon éld a hívő életedet. A másik dolog hogy ez a harc szellemi, szellemi fegyverekkel vívandó. Itt a külsőségek különböző tárgyak nagyon másodlagosak és leginkább szimbolikus jelentősségűek. Csak Jézus nevére a Szent Szellem jelenlétére, kenetére hajtanak térdet ezek a lények, felesleges tintatartót hozzájuk vágni, illetve bibliát vagy keresztet alkalmazva űzni őket. Igaz nem tiltja a biblia de én ebben csak pszichikai megerősítést látok, az eredményesség mindig az ige igazságában és az Úr nevében van!

Ez a téma, ahogy kezdtem is, nem tabu a biblia részéről. Nem kell túlhangsúlyozni de, nem lehet megengedni, hogy a sátán elhitesse/tudatlanságban tartsa, Isten gyermekeit ezen a területen. A téma mélyebb megértéséhez szükséges az evangéliumokat az apostolok életét, Dániel könyvét, de végül is általánosan a szentírást tanulmányoznod más kisegítő könyvek segítségével. Ha kérdésed van, bátran fogalmazd meg, ha én nem tudnék érdemben válaszolni, akkor viszont abban tudok segíteni, hogy hol kaphatsz segítséget.

Érdemes gondolkozni/számolni ezzel az eshetőséggel is, mert a témához kapcsolódik

„János pedig felelt néki, mondván: Mester, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz, aki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.

Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben, és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.”

Valamint:

„Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.

Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt mívelik vala.

Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? És reájok ugorván az az ember, akiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.

Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.

És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.

Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek. Ekképpen az Úrnak ígéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala.”

„Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van;

De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja. Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél.”

„Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.”

„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.”

Isten áldjon meg köszönöm a figyelmedet.


UI: Mindenképp szeretném kihangsúlyozni, Isten irgalmát és kegyelmét, ami abban is megnyilvánul, hogy a vallási rendszerek helytelen gyakorlata ellenére Isten mégis használhat embereket /és bizonyos hírek és videó felvételek ezt látszanak alátámasztani/ akik noha a vallási rendszert nem hagyták el és felekezetükben maradtak. De élő hittel rendelkezve és az Urat a nekik adott világosság szerint szeretik és követik. Így amikor e területen hittel és irgalmas szívvel kilépnek, történhetnek valós szabadulások általuk. Legalább is ennek lehetőségét nem zárhatom ki. Vagy mint Bob Larson például aki, ha jól tudom felekezeten kívüliként, tevékenykedik.
Valamint semmiképpen nem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni az ördögűzéssel foglalkozó, Istennek szolgálni akaró és az emberek nyomorúságán megindulva, irgalmasságból tevékenykedő vallásos emberek évtizedes és még régebbi tapasztalatait. Hiszen maga Jézus is megmondta hogy: „János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz, aki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van."
Ezt az alapelvet sem szabad elfelejtenünk, és ezt sem:  

„Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

Nyilván ezek az emberek nem jártak Isten akaratában és a Szent Szellem vezetésében. Mentek a maguk feje után és a bibliai igazságokat nem vették komolyan. 

Ördögűzés! /2. rész/ Hova tegyem a dolgot?

Ott hagytam abba reggel, hogy a tizenkettő majd a hetven, hatalommal való felruházása és kiküldése után, a további bibliai kijelentések is azt erősítik meg, hogy a tanítványoknak/az örömhír terjesztőinek, szintén kulcs fontosságú hatalommal és erővel is rendelkezniük az igéből nyert kijelentés és bölcsesség mellett. Mert ez igen nagymértékben dicsőíti Istent. Pál által tudjuk, hogy „Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.” Ez az igevers nem azt mondja, hogy nem kell beszélnünk/szólnunk az Isten országára tartozó örvendeztető igazságokat. Hanem rávilágít, hogy találkozhatunk /előre szólók fogsz is ha az igazságot szólod/  olyan helyzettel, amikor az igazság beszédének szólása kevésnek bizonyulhat, mert nem csak pszichikai, hanem szellemi ellenállással is találkozunk. Ahogy olvastuk, Pál nyugodt volt mert tudta, hogy Istent képviseli egy felfuvalkodott gőgős okoskodó emberrel szemben, és ha konfrontációra kerülne a sor Isten ereje kicsapna belőle az igazságot megerősítve. Például úgy ahogy ez történt Barjézus esetében is. „Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kívánta hallani az Isten beszédét. Elimás, az ördöngös azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezett vele, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől. De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve, Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket. Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.” Fontos megértenünk az evangelizáláshoz, legalább is az eredményes evangelizáláshoz szükségünk van a Szent Szellem ajándékaira és a tőle nyert erőre és hatalomra, amit Jézus Krisztus neve illetve az Isten akaratában kiszólt ige hoz mozgásba. Nézzük meg a Lukács evangélium egy nagyon fontos idevágó kijelentését! „Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” Itt Jézus arra utal, hogy A szent Szellem által űzi ki a démonokat és ez minden kétséget kizáróan annak a jele, azt bizonyítja, hogy Isten országa elérkezett/megnyilvánult azon a helyen és annál az embernél. Lépjünk egyet tovább. Mit mond a biblia, mi Isten országa? „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” Tehát nem testi, hanem szellemi és annak is a veleje, a lényege, az Igazság! A békesség és a Szent öröm ennek az igazságnak a talaján növekszik és virágzik ki. Miről szól ez az igazság? Arról, amit a János evangéliumában olvasunk: „És az, mikor eljön, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett." Tehát Isten országának igazság részét olvassuk itt! Ami arról tájékoztat bennünket, hogy létezik a bűn, és kiáradt megfertőzte az embereket. Hogy Jézus a szeretetből elvégzett megváltásunk után visszatér az Atyához, tehát nem lesz láthatóan itt földön. S végül hogy e világ fejedelme (sátán) megítéltetett. A hatalom és az erő szempontjából, most haladjunk ezen a szálon tovább. Mivel Jézus Krisztus totális vereséget mért a sátánra és az egész bukott szellemvilágra, így erre az igazságra bátran ráállhatunk. De mint tudjuk ezt a győzelmet mind a magánéletünkben mind azon kívül másokat is érintve, hit által, gyakorlatba kell ültetnünk, és fel kell tudnunk mutatni. A tartósan gyenge, erőtlen, gyümölcstelen, csak beszédben álló keresztény élet, egyszerűen nem Isten akarata, sokkal inkább, a gonosz elnyomásáról árulkodik.

Az elnyomás, leuralás, beszennyezés, és hasonlók pedig démoni tevékenységet takarnak, amit Isten akarata szerint Jézus nevében fel kell számolni mind a magunk mind az arra rászorultak életében. Ezen a ponton szoktam megütközést tapasztalni, mert számos hívő gondolja azt, hogy démonoktól való szabadulásra csak egész ritkán és akkor is csak hitetlen, Isten nem ismerő ember életében lehet szükség. Ezt a gondolkozást az írás nem erősíti meg, és világszerte sok millió hívő ember beszámolója is megkérdőjelezi. Én magam sem tudom elfogadni ezt a látást, mert azt látom, hogy akár a múltban, akár Jézus földi szolgálatának idején, szükséges volt a szabadító szolgálat mind a zsidóság mind a pogány emberek között. a személyes tapasztalatot, most nem számolom.  

A világ és az emberek romlása nem állt meg, ezt az írás egyértelműen közli, a bűn és a démonok tevékenysége, a „konkoly” növekedése még tart. Nem csak a világosság, hanem a sötétség is növekszik az ige szerint. Ezek pedig alátámasztják, hogy a szabadulásra szüksége van az embereknek. Még a hívő embereknek is, akik ugyan megszállva megtérésük után nem lehetnek, mint például a Gadarai ember. De ha a szellemük nem is, sajnos a lelkük és a fizikai testük lehet démoni befolyás, sőt leuralás alatt. Jézus egyszer azt monda : „Mert hallván felőle egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula. Ez az asszony pedig pogány vala síro-feniciai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt. Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból. És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.” Ha pontosan odafigyelünk, az ige azt mondja hogy nem jó a „fiak kenyerét” jelen esetben ez a „kenyér” a démonoktól való szabadulás, a fiaktól elvenni és a pogányoknak adni. Nyilván azért volt a fiak kenyere a szabadulás tehát a zsidóké, mert szükség volt erre a szolgálatra az Istenfélő zsidó emberek körében is. De mint látjuk a pogányok körében is. Szóval számomra ez elégséges bizonyíték, hogy nem csak az Istent nem ismerő embereknek van szükségük szabadulásra, ha úgy alakul, hanem a hívő embereknek is. Semmi nem utal arra, hogy Isten ezt a szolgálatot megszüntette volna. Maga Jézus mondja hogy Ö tegnap ma és mindörökké ugyan az, amiket tett a földi tartózkodása idején, azt cselekszi most is a tanítványain keresztül, akik ezt a feladatot is felvállalják, hittel, Jézus nevében. Mivel még mindig van amit szeretnék elmondani e témában, ezért most befejezem, és ha Isten is jónak látja még egy két gondolat erejéig visszatérek egy harmadik bejegyzésben.

Köszönöm a figyelmeteket!  

Ördögűzés! Hova tegyem a dolgot? /1/

Teljes mértékben hiszek az Szentírás azon kijelentéseiben is, melyek a démonológia tárgykörébe tartoznak. Több személyes tapasztalatom is van mind a személyes szabadulás, mind a mások felé végzet szolgálatban. A biblia nem kezeli tabuként ezt az emberiséget, kezdetektől végigkísérő, hol jobban, hol kevésbé leleplezhető módon felmerülő problémát. De úgy sem mint ahogy Hollywood tette az ördögűző c filmben, aminek nem túl sok köze van a valósághoz, még akkor sem ha állítólagosan megtörtént eseteket dolgoz fel, ugyanis nem mindegy, hogy démoni megnyilvánulásról beszélünk, vagy szabadulásról. A kettő között nagyon nagy a különbség, de erre majd később szeretnék kitérni.  

A Napokban elhunyt Gabriele Amorth vatikáni ördögűző, az erről beszámoló cikk ébresztett bennem egy pár gondolatot, amit fontosnak tartok leírni. Nem áll szándékomban Armoth túlvilági sorsa felett véleményt alkotni. Az Ilyen kérdésnél én mindig azt tartom szem előtt, amit az Írás mond: „Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” Az hogy kinek van üdvössége, kinek nincs, ki hol tölti az örökkévalóságot, azt Isten kezében kell hagynia egy hívőnek. Isten ismeri az övéit és ez nekem elég. Isten igazságos és kegyelmes! Mindenkit a neki adatott világosság/megértés szerint, számoltat el.  Aki hitt benne, vele járva neki engedelmeskedett és gyűjtött, annak belső bizonysága van az ige szerint. Ehhez hozzátenni, belőle elvenni az ember nem tud. Isten tudja, hogy ki az aki Őt ismeri és ki az akit Ő viszont ismer. 

Ami miatt mégis azt gondolom, hogy írok pár szót e témában, az azok a kijelentések, melyeket semmiképp nem tudok az ige világosságánál értékelni és elfogadni, mint több dolgot sem, Arnoth könyvében. (Egy ördögűző tapasztalatai) De tanulmányozva a pogány gyakorlatot e területen, azt látom, hogy nem csak Arnoth könyvében, hanem a nem keresztény gyakorlatoknál ("pogány démonűzések") is, több olyan dolog és gyakorlat tűnik fel, amely nyíltan szembehelyezkedik a szentírás által adott igazságkeretekkel és gyakorlattal. Ide tartoznak természetesen azok az  elfogadhatóbbá finomított dolgok is, mint a rúnakövek és botok, és a legkülönfélébb amulettek és medálok, (akár ékszer formájában is) amelyeknek, gonoszt elűző, gonoszt távol tartó, ördögűző erőt tulajdonítanak. Ezek pontosan belépési csatornák a legtöbb esetben, a világosság ruháját felöltő csaló/hitető szellemeknek, akik ezek által a tárgyak által bejutva, illetve hozzáférve az emberhez, akár egy nagyobb pusztítást is elő tudnak készíteni.     

De visszakanyarodom. Egy Ismert katolikus hírportálon olvastam, azt hogy Armoth, noha leginkább Jézus nevében űzte az ördögöt, de előszeretettel hívta segítségül a szenteket, és igen hatékonynak mutatkozott II. János Pál pápa, no és a Szűzanya, aki olyan hatalmas közbenjáró, hogy a gonosz csak úgy remeg tőle. Én igazán kíváncsi lennék, hogy ezeknek a teológiai alapját, hogyan tudnák a Szentírás szavaival alátámasztani, de hogy ez ennél cifrábban le is van írva az tény, le is fényképeztem hogy ha szükséges emlékeztessem magam, mennyire el lehet hajolni a kijelentett igétől. Számomra rendkívül elszomorító, hogy ha a hívek, ennyire nem járnak utána a dolgoknak és nem ellenőrzik le az egyedüli zsinórmértéken a Biblián az állításokat. Viszont ezt most mi közösen  és örömmel megtesszük. Szóval kezdjük ott a dolgokat, hogy mivel csak egyetlen egy közbenjáró van Isten és ember között, ráadás Ő az, akit az írás Melkisédek szerinti örök főpapunknak is nevez, Ő pedig a Názáreti Jézus Krisztus, aki nem vette számba, hogy Istennel egyenlő, kiüresítette magát, megalázta magát, és véghezvitte az Atya akaratát tökéletes engedelmességben, és elvégezte a megváltásunkat. Ezért az Atya, oly nevet ajándékozott neki, amely mindennél nagyobb és hatalmasabb! Melyre minden térd meghajol, mindenhol!

„Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresítve, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

„És nincsen senkiben, másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”

Szeretném őszintén megkérdezni, hogy jön ide a bárki is? Még ha az a mi urunk test szerinti anyja is. De bárki is? Hogyan lehetne az örökkévaló főpap mellett még egy közbenjáró? Abszolúte lehetetlen hogy ez megtörténjék, a teljes szentírásnak ellent mondana. Hogyan lehetne más név, ami minden hatalommal bír? Mint az Úr Jézusé! Képtelenség! De lépjünk tovább. Az aki így szólt, hogy nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön, nyilván megemlítette volna a tanítványainak, (hiszen tudjuk, hogy gondja volt Máriára,) azt hogy a neve mellett az anyja neve is hatalommal bír. De nem tett ilyet soha, semmikor, Máriára utalva!

Ellenben amikor a tanítványokat kiküldte elsőnek a tizenkettőt, majd később a hetvenet, legvégül hatalmából átruházott az evangéliumot hirdető minden tanítványoknak, így szolt:  

„Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, adott nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. És elküldte őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.”

Az írás egyértelműen szól, hogy Jézus és csakis Jézus nevében kell tevékenykedni a tanítványoknak, amikor hatalmat gyakorolnak Isten akarata szerint. „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” Kevés dolgot tudok elképzelni, mint ami jobban dicsőítené az Atyát, mint a gyermekei és az emberek feltámadása, megtisztulása, szabadulása, gyógyulása, helyreállása! Gondoljunk csak Lázár esetére a Lukács 11. fejezetében. De általánosan is, le van fektetve mi az ami megdicsőíti az Istent! „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.”

„Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”

Amikor egy hívő az ellenség minden erején tapos, mindenhol és minden területen, na az dicsőíti az Isten, ebben biztosak lehettek!

Innen szeretném folytatni legközelebb.

Köszönöm a figyelmeteket.