Bizonyára nem csak számomra ismert, hogy létezik a bennünk
jelenlévő bűn, és ha felelőtlenek vagyunk, nem hitben járunk, akkor hamar megnyilvánul
a romlott természet. Egyszer egy ilyen napon, saját csalárd szívemben erőt vett bűn miatt, nem akartam sehova menni, nem akartam kimozdulni se,
nemhogy közösségbe menni. Végül is, tekeregni, lementem az utcára,
valamiféle kizökkenést keresve, hogy a szégyenről, és az erős vádlásról levegyem a szemem. Ha valaki már Istennel megbékülve jár, élvezi annak minden áldását és tisztaságát, igen megdöbbentő tapasztalat és szennyes, megalázó érzés az, amikor azt tapasztalja hogy a bűn, bármi okból is, de felütötte a fejét, és mint a sötétség hányadéka megmutatkozik, ott ahol keresnivalója sincs. Bármilyen
meglepő, fél óra sem telt el találkoztam egy keresztény testvéremmel, aki
miután kezet fogtunk, a következő mondatokat mondta: De jó hogy találkoztunk,
mesélj, mi van veled, jól nézel ki, csak úgy ragyogsz! Na, mondom magamban, ha
te tudnád, amit én és az Úr tud, velem kapcsolatosan, szóba sem állnál velem. De a testvér csak folytatta, és láttam tényleg komolyan beszél, nem csak az
ilyenkor szokásos kedves szavakat, csépeli. Nem sokat, kB. őt percet
beszéltünk, aztán megáldva elköszönt. Már messze járt, amikor én még egy helyben
álltam és azt fogalmaztam meg hangosan, hogy (magamnak-e, vagy Istennek, nem
tudom) nem igaz, hogy tud egy ilyen erős keresztény (mármint aki elment)
ennyire mellé nyúlni, velem/a jelenlegi állapotommal kapcsolatban. Hát
szellemileg, ennyire vak lenne?
De még be sem fejeztem a gondolatot, amikor belém hasított a felismerés, nem ö a vaksi, hanem én, ö Isten látásával látott engem, pontosan
úgy, ahogy Isten lát minket akkor is, amikor nem vagyunk a helyünkön, amikor
lázadunk, amikor a bűnnek teret engedünk. Isten, Jézus Krisztusban az
Ő gyakorlati és minden értelmet felülhaladó szeretetében lát minket, és azt
üzeni, hogy ne koszold be, ne mocskold be, semmilyen bűnnel magad. Legyél
szent, legyél számomra elkülönítve ebben a világban, élj úgy, ahogy kérem,
ahogy az kedves a szemeim előtt. Valósítsd meg hit által azt a képet, amit
őrzők magamban veled kapcsolatban is. Élj a bűn felett! Uralkodj rajta és ne
kiszolgáld azt! Mert velem meglátod sikerül! Én életet adok, örök forrást! Ahogy elárasztott Isten vigasztalása, ahogy megvilágosította az
én sötétségemet, sokkal jobban elszégyelltem magam, mint az elkövetett bűn
miatt. Talán még el is sírtam magam, ha jól emlékszem. De ez más volt ez olyan
megszomorodás volt, ami Isten előtt kedves, ez össze tőrt, megsebzett, és
felemelt. Hát ilyen Isten szeretetének irgalma, amikor mi hűtlenek vagyunk is,
(De ne legyünk!) Ő hű marad! Ő a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. A
repedezett nádat nem töri el. Ő azt üzeni, hogyha valaki vétkezik is, tudja
meg, hogy van szószólónk! Van közbenjárónk, van, aki ismer és megért, van, aki
egészen ismeri a mi szívünket. Nincs sem késő, és nincs az a mélység sem,
ahonnan ne lehetne felkiáltani az irgalmasság Atyjához, aki kész minket az Ő
fiának vérén keresztül látni minket. Kész megbocsájtani, ha bűnbánatot tartunk. Végső soron az Írás is azt tanítja
számunkra, hogy elsősorban ne magunkra nézzünk, ne is másokra, hogy ki gyengébb
vagy ki erősebb az Isten útján haladva.
A mi biztos kiindulópontunk, a szentírás szava. A helyreállási
koordinátánk, egyetlen egy személyben van meghatározva. Jézus Krisztusban! Nem
adatott más név a nap alatt, melyben bűnbocsánat irgalom, és üdvösség van. Az
írás felszólít minket, hogy minden időben és helyzetben, nézzünk Jézus
Krisztusra a mi hitünk elkezdőjére és bevégzőjére!
Mint én, már nem egyszer, te is, kelj fel testvérem,
menj az Úr elé, járulj a kegyelem királyi székéhez, és bánd meg a bűnt, ami el
akar téged szakítani az Isten dicsőségétől! Bánd meg és tanulj meg rajta
uralkodni, az által, aki téged annyira szeretett, hogy az életét adta érted! Fel kell készülnünk arra, hogy a földi vándorlásunk során, nem mindig tudjuk a bűnt távol tartani, mert az bizony vágyódik ránk, be akar borítani, fel akar emészteni. Bizony van, hogy birkóznunk kell vele, néha könnyű leteríteni, amikor megkörnyékez, máskor olyan szívósnak bizonyul, hogy már már a feladáson töprengünk. De ne tegyünk így soha!
Gustave Courbet: Birkózók
Ha elestél kelj fel, rendezd a dolgokat, és menj tovább, ne siránkozz, ne sajnáltasd magad, ne magyarázd meg, ne tégy úgy, hogy most már úgyis mindegy. Ne a láthatókra néz! Hitben járj! Isten amikor a neveden szólítva elhívott, nem tévedett veled kapcsolatban sem. Te csak menj és harcold meg a hit szép és nemes harcát. Dicsőség legyen az Úr Jézus Krisztusnak, fent a mennyben és a mi szívünkben is,
mindörökké!
Köszönöm a figyelmedet.
