Gondolataim az Istentiszteletről.
A napokban történt egy szoboravatás, amit többen Istentiszteletnek Istentisztelettel egybekötött Isten előtt kedves dolognak véltek. De valóban ez az esemény az volt? Istentisztelet? Vagy valami egészen más? A gondolataim nem politikai jelegűek csupán az adott nap eseményei váltották ki.
A mindenható Istennek minden időben volt népe itt a földön.
Élő/cselekvő hittel rendelkező felűről/ azaz újjászületett szellemi szempontból nézve is élő gyermekei.
Ebből fakadóan mindig volt igaz Istentisztelet is a földön, aminek gyakorlatát mibenlétét Isten mindig is meghatározta és a személyéhez ilyen módon közeledőket, befogadta és megáldotta. Az Isten által meghatározott Istenféle való közeledést nevezem én Istentiszteletnek. Ennek gyakorlati megvalósításában, felépítésében, időtartamában, és helyeiben lehetnek eltérések akár a másik gondolkozása szerinti határokat feszegető eltérések is. De egy tényt bizonnyal leszögezhetünk.
Az Istentisztelet igazi mibenlétét maga a mindenható Isten határozza meg és nem emberek! Ott ugyanis ahol emberek a gyakorlati Istentiszteletre nézve a Szentírás világos kijelentéseit figyelmen kívül hagyják, nem beszélhetünk Istentiszteletről és arról teljes joggal, megállapíthatjuk, hogy Isten előtt nem áll meg. Ahogy Isten bűnt és ünneplést el nem szenvedhet, ahogy nem hallgatja meg a bűnben leledző ember imáját /kivéve a bűnbánati közeledését/ ahogy az ige megjegyzi, hogy van, aki szolgálja és van, aki nem szolgálja Istent. Úgyannyira biztosak lehetünk abban is, hogy sajnos sok olyan emberi gyakorlat van, még ha tele van aggatva keresztényi vallásos külsőségekkel is. Melyek a legjobb szándékkal sem nevezhetőek istentiszteletnek.
Az igaz Istentiszteletnek vannak a biblia által kétséget kizáróan lefektetett alapjai.
Az ige egyértelműen kijelenti, hogy ISTEN SZELLEM és Öt imádni, tisztelni, követni, vele azonosulni. Csak Szellemben és Igazságban lehet. Ez azt jelenti, hogy legelsőnek megteszem azt az utasítását Jézusnak, amit Nikodémusnak mondott azon az estén.
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”
Meg kell látnunk, hogy egy bölcs és Istenfélő embernek, mint Nikodémus aki a nép tanítója is volt és a farizeusi felekezet egyik főembere. Azt mondta Jézus. Nikodémus újjá kell, hogy szülessél Víztől és Szellemtől. Mert ha ezt megteszed rád is igaz lesz az, amit az Írás mond.
„Ami Szellemtől született, Szellem az.” Más szóval, ha már újjászülettél Isten beszédéből és beszéde által, hitből. Akkor már alkalmas, vagy hogy Istent, aki SZELLEM. te magad is szellemben és igazságban keresd. Amíg viszont ez nem igen és ámen az életedben, addig hiába vagy Istenfélő hiába vagy Izrael népének vezetője és tanítója. Ez másoknak lehet, használ de, számodra kevésnek fog bizonyulni, Te nem léphetsz be Isten országába, és nem lehetsz vele olyan akarata szerinti kapcsolatban, amelyet eltervezett számodra.
„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.”
Bátran kijelenthetjük, hogy Isten és az ember kapcsolatának alappillére az, amikor az ember megtér az élő Istenhez és az ige alapján víztől, és Szellemtől újjászületik.
Sajnos nagyon sok olyan ember van, aki magát istenkeresőnek istentisztelőnek tartja, de ezen alapfeltételnek még nem tett soha eleget.
Folytassuk a kolossébeliekhez irt levél második fejezeténél.
„Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.”
A fenti igeszakaszból látható hogy erős párhuzam van a hamis istentisztelet és a az angyalok/gonosz angyalok/ tisztelete közözött.
Egy Isten országához tartozó angyal /jó angyal/ azonnal Isten szent Fiára irányítja a figyelmet és nem fogad el tiszteletet és imádást.
Az ige megjegyzi, hogy az ilyen hamis istentiszteletben felfuvalkodottság vallásos arrogancia és nem felürül való, hanem testi okoskodás és bölcsesség van. Ez egy nagyon veszélyes állapot, főleg annak fényében, hogy Pál megjegyzi, hogy amit a pogányok áldoznak azt nem Istennek, hanem az ördögnek /démonoknak áldozzák.
A probléma fő és első számú oka: hogy nem ragaszkodnak a FŐHÖZ azaz JÉZUS KRISZTUSHOZ. Hanem mennek az emberi okoskodás testi útján.
Aztán az Úr útmutatása tovább halad és azt mondja, hogy ez és az ezekhez hasonló Isten felé való közeledés bölcsességnek látszik a testi ember előtt de, mivel nem Isten akarata szerint történik, így hiába tartalmaz vallásos és kegyesnek tűnő elemeket /alázatoskodás, test gyötrése és más külsőségek/ Isten előtt mindez értéktelen és elfogadhatatlan, mivel nem más, mint az ember maga választotta kénye kedve szerinti istentisztelet.
Köszönöm a figyelmeteket!
Legyetek áldottak és ragaszkodjatok mindig Jézus Krisztushoz, és az Ö beszédéhez. Aki/Ami a FŐ! Aki a Kezdet és a Vég! Az Élet és a Feltámadás!
