A mostani gondolatomat, elsősorban azoknak a
fiatalabb hívő testvéreimnek szánom, akiknek szíve még nem fertőződött meg
azzal a méreggel, amit én úgy neveznék, hogy tekintély ellenesség. Ez kezdetben
csak egy magatartás, egy rossz viszonyulási alap, az egyházban / a szellemi
életben.
De ha meg van tűrve és nincs leleplezve/megítélve, nagyon hamar ajtót nyit, olyan lázadó szellemi erőknek /
démonoknak, melyek az adott személyben kiépítenek egy negatív
szellemi erő által inspirált hozzáállást.
Ez által sátán rendszeresen meglopja Isten áldásától, életére
vonatkozó tervétől az ilyen embert.
Az ilyen lelkületű/ szellemi befolyás alatt lévő ember
ismérvei, leginkább a kritizálás, a cinizmus, a hibakeresés, egyfajta pitiáner rosszindulatú
zúgolódás, mely igen gyakran pletyka, rágalmazás és mélyebb szinten, konkrét
hazugságok, és vádak terjesztésében nyilvánul meg. Az ilyen ember magát nagyobbnak
/ többnek, de legalább is, egyenértékűnek tartja olyan emberekkel szemben is,
akik egyértelműen, Isten munkájában nagyobb terhet hordozva, nagyobb és kézzelfoghatóbb
eredményeket tudnak felmutatni Isten dicsőségére, mint a szóban forgó emberek.
Igen fontos megértenünk, hogy a szellemvilágban, mindkét oldalon egyértelmű
hierarchia mutatható ki a biblia alapján. Így van ez, az egyházban és általában
minden emberi kapcsolatrendszerben is. Lehet ez ellen rúgkapálni, csak nem
érdemes, mivel igen hamar csúnyán vissza tud ütni.
Gondoljatok csak bele mi volt az első bűn? Miben nyilvánult
meg? Bizony azt olvassuk, hogy a bűnnek az atyja sátán felfuvalkodott, ez indította
el a bukását. Felfuvalkodott, kevély lett, a magasságos fölé akarta emelni magát,
akinek dicsőséges és csodálatos személyére még szent állapotban is alig lehet
ránézni, nemhogy lázadó lelkülettel. Nos az önfelmagasztalás, a
felfuvalkodottság, a kevélység, a büszkeség, az arrogancia megtűrése, igen erős
ego-hoz fog vezetni. Az ilyen ember pedig csípőből, megszól, kritizál,
becsmérel szinte mindenkit a környezetében. Leginkább persze olyanokat, aki
mérföldekkel előttük járnak, jó gyümölcsök felmutatásában. Ezek a gonosz cselekedetek
képzik az alapját az Isten felkentjei ellen elkövetett bűnöknek.
Tehát kedves fiatalabb testvéreim szeretnélek benneteket
arra buzdítani, hogy egymás különbnek lássátok, kiváltképp pedig azokat, akiket
Isten kenete/ elhívása kiemel az egyházban!
Ezt olvassuk az írásokban: „És pedig némelyeket rendelt az
Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul,
harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait,
gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.”
Egy másik helyen megismétli: „És Ő adott némelyeket
apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig
pásztorokul és tanítókul:”
„A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre
méltattassanak, főképpen, akik a beszédben és tanításban fáradoznak.” Látjátok
a szolgálati ajándékok körébe még bele nem tartozó véneknek is kijár a kettős
tisztelet! Mennyivel inkább a már működő, a Szent Szellem által szolgálatba
állított és felkent, Jézus Krisztus által elhívott/adott szolgálati ajándékoknak!
„Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy
három tanúbizonyságra.”
A fenti elvet követve, ugyan így, a szolgálati ajándékokra
ez még inkább igaz!
Szeretném ha tudnád hogy Isten számára rendkívül értékes ember vagy! Őszintén és csodálatosan szeret téged. Az életed egy gyöngyszem az Ö kezében, melyet folyamatosan alakít és csiszol. Ha engedelmességben jársz azt fogod tapasztalni hogy egyre nagyobb kenet és előmenetel fog érni, meglehet szenvedésekkel és üldözésekkel együtt. S ha Isten az Ö bölcsességében jónak látja még az sincs kizárva hogy beemel a fenti szolgálatok/ kenet valamelyikébe. Addig pedig cselekedj úgy ahogy Elizeus tette fiatal korában, egy közeledben lévő ajándékot támogass Isten útmutatása szerint.
Becsüljük és támogassuk, Isten felkentjeit! Imáinkkal, és
minden más módon is, ez kedves dolog lesz Isten szemében.
Köszönöm a figyelmeteket.
