(Egy odafigyelős, picit nehezebb témát hoztam most a hétvégére.)
Egyedül és kizárólag Isten az, aki meg tud tartani téged, az érted hozott engesztelő áldozat által. Az, hogy ehhez a te bevonásoddal a bibliai hitet, és a szeretetéből felkínált kegyelmet felhasználja/alkalmazza, nem ellentmondás. Ő az üdvösség, Ő maga az örök élet! Nem rakhatod Isten helyére sem a hit igazságát, sem a kegyelem igazságát. Nem a hitben hiszünk, és nem önmagában a kegyelemben hiszünk, hanem a megváltásunkat véghezvivő Jézus Krisztusban, mint értünk és miattunk megfeszített, testé lett Igében.Ugyan úgy, egy szellemi alapelven áll ez, mint az, hogy a hit cselekedetek nélkül halott! Azaz olyan mintha nem is lenne.
„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Nem tehetjük Jézus tökéletes emberi és Isteni személye, és a tőle elválaszthatatlan megváltói munkájának helyére, sem a hitet, sem a kegyelmet, ahogy egy ideje divat sok helyen. (szuper kegyelem tana) Akik ezt cselekszik, szükségszerűen szembekerülnek az Isten beszédével, és eltávolodnak annak teljes igazságától. Fontos megérteni ezeket a szellemi igazságokat, és a helyükön kezelni. A törvényre azért van szükség, hogy világosan felismerjük, hogy mennyire rászorulunk a kegyelemre, ezért nem lehet szétválasztva képviselni ezeket. A megtérést meg kell előznie egy világos bűnfelismerésnek és bűnbánatnak. Azaz nem szétválasztható. Ha nincs az első nincs a második sem. A bibliai hit nem a hitben hisz! A helyes bibliai hit, nem helyezi Istent, egy rosszul értelmezett kegyelem mögé, másodikként. Hanem Istent, mint aki a kegyelmet adja, megtartja az Őt megillető első és kizárólagos helyen.
Egy olyan ember, aki úgy tart igényt a kegyelem ajándékára, hogy közben nem törekszik az életében felszámolni, mindazt, amit Isten bűnnek mond. Félő, hogy csalódni fog. Mert a kegyelem ajándékának az átvétele, a megtéréshez van kötve. A szellemünkre nézve átvettük mert megkaptuk a megváltásunkat. A lelkünkre még munkáljuk, ezt lejjebb kifejtem. A testünk pedig vár a megváltásra mert tapasztalati szinten még nem birtokoljuk. Sajnos ma, sokan Isten népe között, úgy vélik, ha elmondták a megtérő imát, akkor ez után bármit is gondolnak, tesznek, az már nem érinti az üdvösségük kérdését, mert annak ajándékát átvették hit által. Nos van ebben igazság! De csak és kizárólag azoknak az embereknek, akiknek amúgy, már nincs lehetősége a földi életben levetkőzni a romlott természetüket, mert a halállal való találkozásuk elérkezett. Ilyen volt a lator, a Jézus melletti keresztfán. Ilyen az a haldokló ember a kórházi ágyon, aki segítségül hívja az Úr nevét, és megtérésre jut. Az ilyen embereknek már nincs lehetősége megteremni a megtérésének a gyümölcsit. Ezért nincs is elvárva tülök. De a teljes szentírás fényében meg kell érteni a hívőknek, hogy mindazoktól, akiknek van lehetőségük átöltözni (levetni, felszámolni a romlott természetük cselekedeteit és felöltözni, megvalósítani hitbeli cselekedettekkel az Isten akaratát) azoktól Isten el is várja ezt az engedelmességi folyamatot. Ezért is mondja a szentírási kijelentés, hogy: Szentség nélkül nem látjuk meg Istent. Ezért olvassuk, hogy a menyegzőn egy embertől meg van kérdezve, „hogy van, hogy meztelen van? Hogyan, hogy nincs ruhád? Ezért mondja János a jelenések könyvében, hogy lesznek, akik kint maradnak, akik nem léphetnek be az Isten országába. Át kell ezeket gondolnod testvérem, mert ezek az intések nem hitetlen embereknek, hanem a megtérési imát már elmondott hívő embereknek szólnak. A Bűneiben megmaradó, azzal nem harcoló ember, nem ragaszt a hitéhez cselekedeteket, ezért pedig nagy árat fizethet. Nem kárhoztató szavak ezek, nem akarom, hogy bárki félre értse, csupán át kell gondolnunk a dolgokat, mert kimondhatatlanul nagy a tét.
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Istent Szent, ez mindenki előtt nyilvánvaló igazság. És a négy szellemi lény, amelyek közül mindegyik hat-hat szárnnyal bír, köröskörül és belül teljes szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő. Tehát Istent, ha mi hívők egyre inkább megismerjük, annál inkább elkezdünk hozzá hasonlítani minden területen. Mintegy elváltozunk az Ő ábrázatára.
A szentség területén is. Ezért fogunk tudni itt a földön úgy járni, ahogy Jézus tette! „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne,” Meg kell értenünk, mindannyian sokféle bűnben éltünk különböző mélységekben a megtérésünk előtt és után is, sajnos. De miután „vettük a Krisztust” megtértünk elkezdtük megismerni Őt és akaratát, az ige felszólít, hogy ahogy vettük, ahogy folyamatában megismerjük Istent, az Urunkat és megváltónkat, úgy járjunk benne, azaz a vele lévő kapcsolatban. Márpedig Őt nem hazugnak, nem szeretetlennek, nem házasságtörőnek, nem homoszexuálisnak, nem a másikat leigázónak, nem önzőnek, és nem engedetlennek, stb. ismertük meg, hanem Szentnek. Isten minden gyermekétől azt várja, hogy amiképpen Ő maga mi is szentek legyünk, és ahogy Ő járt, úgy járunk, éljünk mi is ezen a földön.
Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok számotokra.
