Még egy ilyen irányfény: „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” Csak annyit fűznék hozzá, mind magunk felé és mind mások felé szükséges, hogy döntéseinkben áldások legyünk, cselekedeteinkben jót tegyünk. Persze még számos ige van, amit fáklyaként használhatunk, hogy minél korrektebb lépést tegyünk az ügyben, épp ezért imádkozva, az igére figyelve szükséges Isten akaratát keresnünk és cselekednünk. Itt szeretném még arra is felhívni a figyelmeteket, illetve inkább csak emlékeztetni, hogy amiképpen hívő életetek során soha nem csalódtatok Isten hűségében és szeretetéből fakadó tökéletes gondviselésében, úgy most se gondoljátok, hogy a sötétebb órák idején, a bizonytalanságban és a kialakult káoszban, magatokra hagyna. Testvérem, jól figyelj rám, ez még akkor is igaz, ha az Úrral való kapcsolatodban a részedről nem minden stimmel. Isten jó! Isten JÓ! Még a gonoszokra is felhozza a napját és esőt ad, hogy legyen kenyér számukra is. Mennyivel inkább gondoskodik és segíti a te életedet, aki megbékültél vele, szent fia Jézus Krisztus által. Ne félj, és ne legyél kicsinyhitű. Ne csüggedj el lelkedben, sokkal inkább erősítsd meg magad az Úrban, ahogyan Dávid is tette a szorult időszakaiban. Tudom, hogy nem adtam én se konkrét választ a kérdésben, de nem is állt szándékomban, nem csak azért, mert nincs kompetenciám erre, hanem azért is, mert ilyen kérdésekben sokkal inkább, egy személyes hitből (meggyőződésből, és sok tanácsos által való konzekvencianyerésből) fakadó, felelősségteljes döntést kell hozni minden embernek. (A sok tanácsos közé értem a szakembereket, szellemi példaképeket a konkrét tapaszaltokkal rendelkezőket még akkor is ha köztük is lesz pro és kontra vélemény.)
Meg kell értenünk, olyan időket élünk, amiben minél inkább meg kell tanulnunk Isten vezetésére figyelni, egyre kevésbé opció, az utánzás, a más hitének az oldalvizén való hajózás, Isten személyes Isten és a kapcsolatotok személyességéből fakadóan az Ő szavát akaratát és Szellemének vezetését kell megragadnunk. Ennek a felelősségét, azt gondolom, nem lehet kiadni a kezünkből, máséba áttéve. Isten adjon nekünk vezetést és bölcsességet, amikor eljön az ideje, hogy helyes döntést hozzunk, hiszen ebben a kérdésben sem lehet általánosítva, egy kaptafa szerint cselekedni. Egészen bizonyos vagyok benne, lesz, akinek mindenféleképpen szükséges az oltás Pl. olyan helyen dolgozik, hogy elvárás lesz tőle, ha maradni akar a munkakörében. A másik oldalon, ott lesznek azok, akik, még ha akarnának se kaphatnak oltást, mert egészségi állapotuk és annak speciális kezelése ezt nem engedi. De képtelenség kivesézni egyesével az előfordulható utakat, nekünk a sajátunkat kell felismerni, megérteni, hogy jó lelkiismerettel és szívből/hitben tudjunk áldásos döntést hozni. Jó egészséget és Isten vezetésének felismerését kérem magam és mindenki más számára is.
Köszönöm a figyelmeteket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése