Kedves keresztény testvérem. Te, aki segítségül hívod az
Atya Isten által felmagasztalt leghatalmasabb és legcsodálatosabb nevet! Az Úr
Jézus Krisztus nevét! Most egy pillanatra vedd le a szemed a felekezeti
pecséted címkéjéről. Gondolj bele, hogy Isten azt mondja: Kedves ő előtte mindenki,
aki bármely helyen segítségül hívja őt! Aki hitben hozzá kiállt, aki az Ő
akaratát keresi. Ne lepődj meg, hogy a hívők között hatalmas különbségekkel
találkozol, a hit területén, az engedelmesség területén, kijelentés és
világosság területén, a Szent Szellem Istennel való együtt munkálkodás
területén. Emberség, jellem, szorgalom és egyáltalán, az élet bármely területét
nézzük is. Ha Úgy látod, te előrébb vagy bármiben is. Akkor bizony neked van! Adni
pedig csak az tud, akinek van mit adnia! Az adás, a másik felemelése vagy
bármilyen területen való megáldása, jó dolog! Kedves dolog az Isten előtt! Szemben
a lesajnálással, a lenézéssel, a kevély arroganciával, a testvérietlen
szeretetlenséggel. A döntés ebben is a te kezedben van! De ne felétkezzél el az
Úr szavairól: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én
szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”
A szeretet, pedig még akkor is felemel, amikor megfedd. A
szeretet betakar, elfedez, felemel, elvisel, szilárd és stabil. Kitartó és
minden módon a javadat szolgálja. Ez bizony komoly ismertető jegy.
„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy
egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.”
„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög
gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az
sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”
„Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben
képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által,
egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;”
„Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy
nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt
féli és igazságot cselekszik.”
„Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus
Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi
Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a
miénken:”
„Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtártatik.”
„Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is
miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus
ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg
minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Azért hát mindenikünk maga ad
számot magáról az Istennek. Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem
inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok fiának ne szerezzetek megütközést vagy
megbotránkozást. Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem
tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.”
Mielőtt valaki félre értené, megjegyzem nem vagyok sem az igazságot (Bibliai) félretevő, a szeretetet félreértő, elvtelen ökumenikus, sem az Isten akaratával szembe helyezkedő humanista. Csupán én azt tanulom Istentől, hogy :"Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig
épít"
Köszönöm a figyelmeteket.
