Az írás azt mondja, hogy akinek sok bűne bocsájttatott meg,
az jobban is szeret. Valószínűsíthető, hogy ez mindkét irányba, azaz
vertikálisan és horizontálisan is hatni tud. Mivel nekem sok bűnöm nyert bocsánatot, azt találtam
magamban, hogy a szeretetre és az irgalomra való képességem és érzékem, az
átlagnál valóban erősebb. Ebből aztán az következik, hogy ha bármilyen
területen, irgalmatlansággal és hideg szeretetlenséggel találkozom, akkor az hamar
kiakaszt, és egyben megpróbál. Egy másik dolog, ami rendkívüli módon irritál és felbosszant, az a
kevélység, a felfuvalkodottság. A játszom eszem, mentalitás. Ennél már csak az elszomorítóbb,
hogy ez a másokat lesajnáló, lenéző, viszonyulás az egyházban, Isten népe
között sem ismeretlen. Pedig ez nem más, mint nettó szeretetlenség és igen
feltűnő pökhendiség. Az én, vagyok valaki gondolkozás (amivel semmi bajom, mert
helyes) csak addig tud, értékében csillogni, ameddig nincs kárára a
környezetének, és nem válik szeretetlen felfuvalkodottsággá. A fent hordom az
orrom keresztény, senkinek nincs épülésére, a világban is visszataszító és így
az általános evangelizálásnál is komoly akadályt jelent. Mind a természetes
kapcsolatokban, de épp úgy, az online térben a lekezelő, felsőbbrendűséget
árasztó kommunikáció igen nagy akadály tud lenni és igen visszataszító is. Az
egyik ember a másiktól, bizony nagyon sok területen különbözik. De ez így van
jól, és ennek tudatosítása után a másik tiszteletére is hangsúlyt kell
fektetnünk. Ez alól, senkinek nincs felmentése. A keresztény élet, egyik formája sem alacsonyabb vagy
magasabb rendű a másiknál. Mindnek megvan a maga szerepe funkciója és
hatásköre. Az egyházban is rendkívül sok különbözőség fellelhető, amelyhez meg
kell tanulnunk alkalmazkodni, az úr vezetésében. Az egység nem egyformaságot
jelent, még csak nem is, mindenben egy gondolkozást. Bármilyen magasztos cél,
és a hozzá kiválasztott út, akkor sem gyúrhatja az embereket egy nagy halmazzá,
hiszen Isten nem véletlenül teremtet bennünket egyedi külsővel és belsővel. Megismételhetetlen
és igen komplex létezést adva.
„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg
kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.”
„Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is
befogadott minket az Isten dicsőségére.”
„Megkövéredett szívüket elzárták, szájukkal kevélyen szólnak.”
„Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló
dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”
„Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. Aki megszólja
atyjafiát, és aki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt
kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy
a törvénynek.”
Köszönöm a figyelmeteket.
