Isten, elsődlegesen azért teremtette az embert, hogy
közösségben lehessen vele!
Teremtményei közül a saját képmására teremtett ember, akivel
e közösséget a legmélyebben és mindent érintően meg tudja élni. Ezért érthető,
hogy minden olyan cselekedet az ember részéről, ami ennek a közösségnek a létrejöttét,
fennmaradását akadályozza, az Isten célkitűzését támadja. Ez egyben,
törvénytelenség is. Hiszen az írás így szól: „Valaki a bűnt cselekszi, az a
törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” Pont az
Istennel való közösség elérése és fenntartása érdekében szükséges minden
embernek a bűn ellen fellépni. A közösség eléréséhez való feltételt az Atya, az
Ö fiában, Jézus Krisztusban világosan megadta! Bevégeztetett! Meg vagyunk
váltva Jézus Krisztus golgotai kereszten elszenvedett kereszthalála által. Ha
elfogadjuk ezt a hatalmas csodát, létrejön a közösségünk Istennel! Ha nem vesszük
figyelembe, nincs közösség, és ebből fakad, hogy nincs is mit megtartani,
ápolni. Ezért is kell leginkább nekünk, akik már közösségbe kerültünk Istennel,
felszámolni a bűnt, minden módon, ahol csak találkozunk vele. A bűn nem játék!
Sátán szeretné, hogy agyon legyen hallgatva, hogy még a szószékekről is
hallgassanak e mindent romlásba döntő valóságról, hiszen ö pontosan tudja, a
bűn garancia az Istennel való közösség felszámolására. De hála Istennek érte, van egy csodálatos lehetősége az embernek. Magam is arról tudok
bizonyságot tenni, hogy nincs felemelőbb és kiteljesítőbb, egy ember számára,
mint a teremtőjével való megbékélés és a vele való harmonikus közösség! Az Élő
Istennel való közösségben mindent meglelhetünk, ami az élethez és a szentséghez,
a jó lelkiismerethez szükséges. Isteni természet részeseivé válunk ebben a
kapcsolatban. Ennek pont az ellenkezője az, amikor az ember elfelejtkezve
Istenről, vele nem számolva éli az életét, kergeti a saját terveinek megvalósítását.
Ebben az öncsalásban és fájdalommal teli életvitelben nem tudja, (ha fel nem
világosítják még időben)
hogy épp azt éli át, amit Jézus a következőképpen fejezett
ki: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő
lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért??”
Köszönöm a figyelmed!
