Emberi bölcsesség hitető beszéde vagy Isten erejének megtapasztalása?

Hiteles az a hit, amelyik nélkülözi isten erejének megtapasztalását?

De úgyis feltehetjük a kérdést, hogy mindig kíséri az Isten országából származó természetfeletti az Isten igéjének a prédikálását?

Az isten beszéde nem e világból való! Aki ihlette, az sem! Tehát megáll az, ha megfogalmazzuk hogy az Ige természetfeletti kijelentés, a mi javunkra, mégpedig magától az örökkévaló Istentől.

Nem szabad elfelejtenünk ha valóban Isten beszédét hallgatjuk és az valóban Isten szájából származik /Isten szája ma mindig az a személy aki Isten megbízásából Isten Szellemének vezetésében a megírt Igét szólja/ akkor az mindig eredményes és áldásos lesz.

 „Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.”

„Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet. A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.

És minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.”

„Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.”

E fenti igék mind érinthetik az embert szubjektív és objektív módon is. A címben feltett kérdésre ezért azt válaszolhatjuk, hogy igen, minden esetben. De egyben megállapíthatjuk hogy különböző mértékben igen, amely függ elsősorban Isten akaratától, a kijelentés átvételétől, annak megértésétől, valamint az aktív gyakorlatban munkálkodó, szellemben/szívben lévő hittől is.

Példa: Pál látta, amit látott és a hangot is egyértelműen hallotta. A vele lévők már csak valami nagy fényt láttak és a hang is elzárva maradt tőlük.

 Az Írás azt közli velünk minden tévelygés, forrása visszavezethető két Istentől kapott és kapható, mindenki által elérhető és megtapasztalható valóságra. Az egyik az Isten beszéde a szentírás, a másik pedig a mindenható Isten ereje/hatalma!

Ezeket, a valóságokat minden egészséges kereszténynek meg kell ismernie. Ha ez a megismerés bármi okból kifolyólag elmarad, félő, hogy tévelygés, Isten akaratával való szembe haladás jön létre az adott hívőnél, egy vagy több területen.

Természetesen a hívők sokasága nem egyforma mélységben tapasztalja meg és veszi át az Isten igéjének ismeretét és erejének megtapasztalását, de ez érthető is. A függvény itt a hit az Isten őszinte szeretete, a neki való engedelmesség, elhívás, talentum, és még más dolgok is szerepet játszhatnak.  Természetesen mondanom sem kell, a hívő Isten gyermeke, nincsenek másod és harmadrendű keresztények, tartson bármilyen szinten is a hívő élete. A fent vázolt különbségek megléte valós a hívők között, de ez teljesen természetes, ebbe nem szabad semmi negatívat belelátni.   

Minden magát kereszténynek tartó embernek bizonyos mértékben ismernie kell Isten beszédét és Isten erejét, ez feltétele a keresztény hitnek. A szeretet által munkálkodó hit által vagyunk képesek megpillantani, és valamennyit megérteni Istenből, azaz kijelentést, ismeretet nyerni róla/belőle. Ez a fajta megnyert ismeret lehet, hogy homályos bizonyos területeken, de mivel természetfeletti így sokkal világosabb és eredményesebb és célra vezetőbb Istenismeretet és vele való kapcsolatot hoz létre, mint bármilyen érzékelhető észérvekre, logikára épülő hitalap.

Amit ki akarok hangsúlyozni az annak a felismerésnek a szükségessége, hogy az értelmi logikára épült, a Szent Szellem kijelentését, vezetését nélkülöző emberi írástanulmányozás, az olyan emberi erőfeszítés, mint például megtanulni egy tantárgyat. Egy jó kiindulási alap lehet, de nem több. Hasznos, fontos, de nem elégséges, ha nincs összekötve az igének való engedelmességgel és az abból fakadó természetfeletti megtapasztalással.  Ezért Jézus így szolt az írástudóknak:” Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!”

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéketlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.”

Amikor nem tud felszabadulni Isten ereje hatalma, a Szent Szellem vezetésében/akaratában, ami konkrét változást ér el/hoz létre, valamint a gyakorlati engedelmességet munkálja, akkor lehet, hogy van ugyan valamilyen igeismeret, de ez nem elégséges, mert csak többnyire lexikális tudás, nem szellemben/szívben lévő hit.

Az ilyen hit mellet még jogosan fogalmazódik meg Jézus nemtetszése!  „de ti nem akartátok!” vagy „hogy van, hogy nincs hitetek?” vagy a fenti igeversben is „hozzám pedig nem akartok jönni”     

De van egy ehhez a témához kapcsolódó nagyon fontos, fejezet is a bibliában.

 „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”

 Tudom, és tisztában vagyok vele, hogy sok keresztény jogosan hiányolja az Isten országának ilyen megtapasztalását. Mondhatni az Isten erejével való találkozás vágya, az egészséges hívő ismérve. Hiszen ezt a vágyat az újjászületésekor istentől hitem szerint mindenki megkapta.

De ahogyan a halak is, csak a megfelelő vízben érzik jól magukat. A hívők is csak olyan közösségben tudják átélni/megtapasztalni Isten erejét ahol a Szent Szellem nincs megszomorítva és megoltva. Ahol Isten Szellemének ajándékai aktívak tudnak lenni, mert a hitetlenség kőfala nem akadályozza Isten munkáját. Jézus azt mondta, legyen hitünk szerint!

Az egyéni hívő életben ugyan így!

Ha valaki nem helyesen kapta az Ige tanítását nem mint arany alma az ezüst tálcán. Akkor annak a hite is helytelen fejlődött és formálódott. Nem csoda, hogy az élet több területén nem Isten tökéletes akaratát, hanem valami mást tapasztal meg.   

      

"Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.

Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.

Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”

Nos a fenti igeversek fényében azt gondolom, hogy adott az, hogy az igével való igazi és tartós kapcsolatban megjelenjen a Szent Szellem ereje/Isten hatalma, ami a mindennapokban is összeköt bennünket a természetfeletti Isten országával, megteremtve, hogy a hitünk ne csak lexikális tudás és az értelmet pallérozó áldás legyen, hanem Isten erejéből táplálkozó Isten előtt kedves és elfogadott bibliai hit.

Köszönöm a figyelmeteket.