Megbocsájtás a kapcsolatokban.

A házasság tervével Istennek az volt a célja, hogy két különböző nemű embert, teljes valójukban összekovácsoljon és egységbe hozzon. Mind szellemi szempontból mind testi vonatkozásban. Egy igei kapcsolatban egy nő és egy férfi közösen alkotnak Isten szemében, EGY TELJES EMBERT, ami a leghitelesebben tudja visszaadni és képviselni itt a földön Isten képmását. A szexualitásban való örömszerzési egyesülés, és az utódlás is, csak egy nő és egy férfi aktusában tud megvalósulni úgy, hogy az betöltse Isten akaratát. Minden más út, és próbálkozás, ami Isten eme tervét figyelmen kívül szándékozik hagyni, saját magát korlátozza és ítéli fájdalomra. Isten tervének figyelmen kívül hagyása, még a helyes felállású kapcsolatban is problémákat és fájdalmat generál, nem még egy olyanban, ami alapjaiban mond ellent Isten szándékának. Az ilyen kapcsolat csupán emberi okoskodásra és abból fakadó lázadásra épül, a Szentírás egészének és egységének felbontása és az igeversek szándékos félremagyarázásával párhuzamban, amennyiben a felek magukat hívőknek mondják. Számos beszélgetés és gyakorlati példa figyelemmel kísérése után, bátran mondom Isten akaratát két azonos nemű és egymással kapcsolatban élő személy, a kiteljesedés és az Isteni rend szempontjából nézve, nem tudja megvalósítani és betölteni, még akkor sem, ha elmondásuk szerint és láthatóan is, őszintén és valóságosan szeretik is egymást.  

Ahhoz, hogy be tudjuk tölteni Isten akaratát a házasságunkban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, aki adta a házasság intézményét. Az Ö útmutatása és teremtői bölcsessége nélkülözhetetlen egymás megismerésének gyakorlatában. Jézusnak az a tanácsa, hogy úgy cselekedjünk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy hasonló esetben velünk is bánjak, nem csak a házasságon kívül áll meg. Sőt, mivel ebben a kapcsolatban tapasztaljuk meg leginkább a másik fél hibáit, gyengeségeit, és jellemproblémáit, ezért pont a házasságon belül van a legnagyobb szükség, a türelemre, a toleranciára, és a szeretetteljes megbocsájtás készségére.

A másik gyengeségeinek megismerése, lelepleződése, és azok nem bibliai, szeretetlen megközelítése, kimondhatatlan sok házasság tönkremeneteléért felelős. Ez megmagyarázza egyben azt is, hogy miért történhet az meg, hogy mindig a hozzánk legközelebb álló személytől/személyektől kaphatjuk a legnagyobb és legfájdalmasabb pofont. A megbocsájtani tudás és annak elfogadása, adott esetben, a biblia szerint, felfoghatatlanul hatalmas erő, mely temérdek csodában nyilvánult már meg, az emberi kapcsolatokban. Rendkívül fontos tehát a sikeres kapcsolatok érdekében, ha megtanulunk megbocsájtani, és ha úgy alakulna, mi magunk is bocsánatot kérni és elfogadni.

(A bejegyzésem általánosságban beszél és érti a megbocsájtást, és tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy van amikor a megbocsájtás, nem ilyen területen jön szóba. Abban az esetben például a házastársi hűtlenség esetében, a megbocsájtás mellett, tudom a helyreállás nem mindig tud megvalósulni, még ha tettek is ez felé őszinte lépéseket.) 

„Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

Köszönöm a figyelmeteket!  

Ha hívő vagy, és az is akarsz maradni!

Gondolatom, a hívő és a gyülekezet kapcsolatáról. Be kell látnunk, valószínűleg, ameddig, Krisztus teste az eklézsia épül. Mindaddig az emberek számos és különféle gyülekezetekbe fognak járni. Ez összeegyeztethető azzal, hogy noha egy test vagyunk, mégis a testnek sok (és igen különböző) tagja van. Például van, ahol a karitatív tevékenységre kerül a nagyobb hangsúly, éppen így egy másik gyülekezetben a dicséret és az igeszolgálat van a középpontban. Megint másik családiasabb, és az egy másfelé való szeretetbeli szolgálatra fókuszál. De minden Isten akarata szerinti gyülekezetben, kisebb nagyobb mértékben, a különböző területeken belül, de megtalálható az Isten akaratának való engedelmesség, és annak hirdetése, mindenki irányába. Valamint számolnunk kell az egyéni hívőkhöz köthető elvárásokkal, ragaszkodásokkal, személyes lehetőségekkel, és más feltételekkel, melyek mind befolyásolhatják, hogy ki milyen közösséget választ, ahol a hívő életének gyülekezeti részét, megélni szeretné. (bár sok esetben ez már eleve Isten vezetése is.) Azt gondolom, hogy amelyik kertben, el lett ültetve a virág, az Isten akaratából, (tehát ahol a megtérés történt) az legtöbbször meg is egyezik Isten akaratával, a földi vándorlás, teljes idejére. Nem mondom, hogy ez egy fixen, mereven, bepecsételt keret. Van, hogy Isten vezetése, vagy az életkörülmények változása, a gyülekezettel való kapcsolatban is változást hoz. De szeretném kiemelni! Kulcsfontossága miatt, igen alaposan és imádkozó szívvel kell átgondolni és gyakorlatba ültetni, ha ilyenre sor kerül. Ez is egy olyan terület ahol nem nagyon engedheted meg a mellélövést. Itt kitérnék egy mondat erejéig, arra, amikor, akár egyénileg, de leginkább (az egymásra hatás miatt) csoportosan állnak fel, bármilyen vélt vagy valós ügyre hivatkozva, és akarják elhagyni a gyülekezetet, azaz szakadást generálnak. Nem tartom Istentől valónak az ilyen lépéseket. Átéltem és ma is az a véleményem, mint annak idején. Minden gyülekezetnek vannak jó és kevésbé jó oldalai, van, amit jól és van, amit kevésbé jól végez. Valamint olyan is van, hogy akár egyszer, akár többször elront dolgokat, nem a legjobb lépést/döntést hozza egy-egy dologban. Mindig mindenben a 100% elvárása, akár a vezetőktől, akár egy gyülekezet egészétől, véleményem szerint kegyetlenség. Erre egyszerűen a megváltásunk jelen idejében, képtelenek vagyunk. A másik gyakorlati észrevételem, attól hogy Istent nem keresve, valaki bölcsesség nélkül, érzelmi vagy más okból, elhagyja a gyülekezetét, attól még semmi sem fog változni azon a területen ahol változást szeretne elérni, sőt, amennyiben helyes volt a meglátása, távozásával, leginkább pont hozzájárul a probléma fennmaradásához. Hiszen ha bezáródik a „fiók” azután, mind a behelyezés mind a kivétel, lehetetlené válik. De hogy visszakanyarodjak. Szeretném kiemelve megfogalmazni a lényeget! A névleges vagy passzív gyülekezeti tagság nem sokat ér. Egy igazi hívő ember, aki az is akar maradni, nem elégedhet meg egy passzív gyülekezeti tagsággal. (ezt most magamnak is megfogalmazom, mert Isten rám pirított, hogy igen elhanyagoltam a gyülekezetbe járást, különféle okokra hivatkozva. Pedig próbáltam felmenteni magam, elhihetitek. :) ) Az a helyes, amikor egy hívő ember az életét, a gyülekezet közösségével való kapcsolata, folyamatosan és egyre mélyebben meghatározza. Ha a gyülekezete egyben életterévé is válik, amennyire ez lehetséges. Hiszen leginkább a családja után, ez az a hely, ahol a Szent Szellem működni akar benne és általa. Ez az elsődleges hely, ahol fejlődni és kiteljesedni tud. Ez az a hely ahol leginkább dolgoznak rajta a saját épülésére, és ez az a hely, ahova ö is befektethet a szolgálatával és minden más módon, Isten akarata szerint, hogy a gyülekezete egyre erősebb, egyre szebb, egyre virágzóbb és jó illatú legyen.

„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, az Áron szakállán; amely lefolyt köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!”

Még egy két mondat.

Ha bármi okból jelenleg nincs gyülekezeti otthonod, ne tűrd el ezt a helyzetet, mert ez nem Isten akarata, és szellemi szempontból is veszélyes.

Mit tegyél: Elsőként vidd Isten elé imában, és fejezd ki, hogy ezen a területen is benne bízol és be akarod tölteni az Ö akaratát. Ha ezt szívedből megtetted, állj fel és átgondolva és figyelembe véve a lehetőségeket és az orientációdat, addig ne nyugodj, míg ezt, egy hónap alatt el nem intézed. Ne halogasd.

Ha már van közösséged: Adj hálát érte! Ez mellett tegyél meg minden telhetőt, hogy felismerd, hogyan és miként tudod a gyülekezet áldásait Isten akaratában átvenni a magad számára, és hogyan és miként tudsz te áldás lenni a közösséged tagjai és egésze számára.

Ha van közösséged, de a szellemedben folyamatosan azt érzed, hogy nem vagy a helyeden:

(Nem sértődésről és érzelmi felindultságról beszélek)

Az első, mivel a tudomány és a bölcs döntés, az írás szerint a tanácsosok véleménye által elősegíthető, ezért ne habozz átbeszélni akár két-három tapasztalt testvéreddel is ezt a problémát. Természetesen nem ők azok, akiknek engedned kell hogy helyetted döntsenek, és valószínű nem is akarják átvenni az életedben a Szent Szellem vezetését, de érdemes megfontolni a véleményüket. Azt hogy imában keresd, Isten vezetését, gondolom, meg sem kell említenem. Az a tapasztalat, hogy a felállási szándék késztetése, legtöbbször, nem bizonyul Istentől valónak, de ezzel nem mondom azt hogy nem lehet ilyen vezetése egy Istenfélő az Úrra figyelő hívőnek. Ha pedig élethelyzet változás miatt kell a gyülekezetváltáson gondolkoznod, meggyőződésem, ebben is kapsz útmutatást, ha kérsz. Ezt a terhet sem kell egyedül hordoznod.

   

Köszönöm a figyelmeteket

A pornó, a romlott kívánság és a fizikai test bálványozása!

A legnagyobb és igen jól elrejtőző bálvány, amivel találkozhatunk, az mi magunk vagyunk! A mindenáron trónt követelő énünk. Annyiban, amennyiben elfordul Isten akaratától, illetve arra nem kiváncsi! A romlott kívánság kiszolgálásában megvalósuló bálványimádás után, a következő hatalmas bálványtárgy a saját és a másik ember fizikai teste, szintén annyiban, amennyiben nem Isten akaratával megegyező módon van tekintve és kezelve! Ez a nagy helyzet és ez a világ, hatalmas iramban és minden módon, támogatja és építi ezt a fertelmes nagy bálvány! A szexuális forradalom óta, sátán hatalmas erőket csoportosít erre a területre. Ma már ott tartunk, az elkorcsosulást munkáló gonosz angyaloknak, az alájuk tartozó tisztátalan szellemeknek és az őket kiszolgáló embereknek köszönhetően, nem elég a tisztátalanság, nem elég a pedofília, nem elég a zoofilia, nem elég már semmi, semmilyen démoni tanítás! Genderizmus kell! Az majd megadja a kegyelemdöfést az emberiségnek. Egy a nemiséget és az azzal járó helyes szexualitást felrúgó, azt sátáni és örült módon összekeverni és felszámolni szándékozó világ teremtését láthatjuk a szemünk előtt! De e folyamat mögött, nincs semmi, ami Isten előtt kedves lenne! Isten SZENT! Isten akarata SZENT és Isten örök rendje is SZENT! Ha valaki és bárki, e rend ellen tör, ítéletet gerjeszt, mert a mennyei trón előtt, összeülnek az angyali ítélő bírák, mint azt tették a régi időkben. Az írás azt javasolja, hogy minden féltet dolognál jobban őrizzük meg a szívünket,  (a megelevenített, Istennel, a kegyelem által élő kapcsolatba került szellemi központunkat) mert oda árad be elsősorban, és onnan tud kiáradni a személyiségünk minden területére az Istentől ránk áradó élet. Természetesen ez az élet, leginkább az Isten beszédén, valamint a Szent Szellem kinyilatkoztatásán keresztül ér el bennünket. Sajnos, én Istenfélelem hiányában ezzel nem nagyon törődve, azt gondoltam, hogy játszhatok/kísérletezhetek, hogy meddig is lehet elmenni, határokat megközelíteni. Mondanom sem kell, igen hamar megtapasztaltam, hogy mit is jelent, ha az ordító oroszlán, elkezdi az ember elnyelését. Nem bölcs a kívánságot dédelgetni és a határvonalon táncolni, mert egy szempillantásban dolgozik a kígyó.

Isten szentségével kapcsolatosan most eszembe jutott egy olyan nap, amikor Isten elé álltam. Egy szellemi szempontból igen megalázott és a pornográfiától és önkielégítéstől letiport állapotban, így fordultam, a megváltómhoz, Jézus Krisztushoz.:

 "Istenem senki nem Ismer, úgy ahogy te. Te választottál engem ki, ebből a bukott világból, megkerestél és lehajoltál hozzám. Lehetetlen, hogy tévedtél volna! Most mégis mocskosan jövök eléd,, és ez igen mély gyötrelem, mert jóságodért nem ezt érdemled. Csak nyelvel, szeretlek téged! Csak ígérgetek, újra és újra. Uram te ismered a szívem! De ki kell mondanom előtted, magamat is szembesítve, nekem tetszik ez az egész, hiszen játszani merek vele. Te ismered a harcaimat, az ezernyi kudarcomat, hallottad minden ígérgetésemet, láttad bukásaim folytonosságát. Uram nyilvánvaló, hogy nem szeretlek téged, hiszen nem engedelmeskedem, és az ó természetem, nagyon is él. Úr Jézus, kudarcot vallottam, be kell ismernem, kedvelem a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét. Uram csak azt tudom mondani, amit Péter mondott a csónakban, menj el tőlem, mert még veled járva is bűnös ember vagyok. De ha kérhetem azt, hogy könyörülj rajtam, akkor hozzád kiálltok Szabadításomnak Istene!" 

Szellemileg igen nehéz nap volt. De Isten nyomorúságomat, áldásomra fordította. El kell mondanom, nagyon meglepődtem, mert a szívemben egy nagyon régen olvasott igerész elevenedett meg:

„Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-e az intésről, amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.”

Az egyszerű fordításban így olvassuk:

„Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. Isten úgy bánik velünk, mint a fiaival. A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal. Isten fiai vagytok, és ő bátorít benneteket. De ezt a bátorítást elfelejtettétek: „Fiam, vedd komolyan, ha az ÚR nevel téged, és ne veszítsd el a kedved, amikor megfegyelmez! Mert az ÚR megneveli azokat, akiket szeret, és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.”  Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek az Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek! Mert ez azt bizonyítja, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival. Hiszen minden fiút megnevel az apja. Mindenkinek szüksége van a fegyelmezésre. De ha sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.”

Isten, bűnnel nem kísért, a bűn nem tőle ered, senki nem mondhatja, hogy Isten valami okból vezetett bele, ebbe vagy abba a bűnbe. NEM és ezerszer is NEM!

„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”

 De tudnunk kell, hogy Isten a mi nevelésünkben/fegyelmezésünk részeként fel tudja használni a mi, bűnös engedetlenségünket is. Mindaddig, amíg össze nem törünk, be és el nem ismerjük, hogy mindenestől kegyelemre és irgalomra szorultak vagyunk. Mert elveszett mivoltunk és romlottságunk, félelmetes mélységet mutat, ha test szerint járunk. Saját erőből pedig a szabadulás, kivitelezhetetlen. Ha ideig óráig sikerül is, létre jön más torzulás, és előjön egy másfajta bűn. Mindaddig nem léphetsz a növekedés következő lépcsőfokára, ameddig sikeresen le nem vizsgázol azon a helyen és abban amiben épp a kihívásod zajlik. Isten azt akarja, hogy felismerd és elismerd magad előtt, hogy nem játszadozhatsz, nem tűrhetsz meg az életedben, egy kis kovászt sem, mert annak padló lesz a vége! Ha valóban teljes szívedből akarod, hogy Jézus úr legyen az életedben, és nem csak "uram uram" játékot akarsz. Akkor az életedben/szívedben, semmit nem tarthatsz vissza Istentől, egy kicsin zugot sem tarthatsz elzárva előle, mert akkor ott sötétség lesz, és a sötétség hívni kezdi a szörnyeket és a hóhérokat. Egy kivalló katonája Istennek, Derek Prince ezt úgy fogalmazta meg: „ a nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség.”  

Nos, a fiak, és nyilván azért tértél meg, hogy Isten fiaként éld a hátralévő életedet, nem kedvelik az engedetlenséget. Nem azért mert nem ismerik azt, (sajnos mindenki ismeri) hanem mert jobban szeretik az Atyát és a Fiút, aki az örök élet! Szellemiekhez szellemieket kell szabni az írás szerint. 

A szent Istennel való kapcsolathoz pedig nyilvánvaló, hogy szentség/szentségre való törekvés illik. Azzal, hogy érintőlegesen írtam a fenti témáról, természetesen nem az szerettem volna sugallni, hogy a szexuális bűnök, vagy akár más bűnök félvállról vehetőek, vagy, hogy az ellenük való harc, gyerekfeladat lenne. Abból a szellemi szempontból igen tanulságos napomból, a képvillantást, bátorításként adtam. Mindenképp érdemes őszintén Istenhez fordulni, Ö ismer minket és tudja, hogy kit hogyan kell nevelni. úgy érzem, ennyit helyezett most a szívemre az Isten Szelleme. Ha azonban ezen a területen kérdésed, esetleg harcod van. Nyomatékosan szeretnélek megkérni az Úr Jézus nevében, hogy bátorodjál fel! Keress és kérj segítséget. Menj el pásztorlásra, vegyél rész ismert, szabadító szolgálatban jártas ember tanácsadásában, mert szeretném elmondani neked az Isten örömhírét, melyről magam is bizonyság vagyok! A legmélyebb és a legsötétebb engedetlenségből és lázadásból is van SZABADULÁS az ÚR JÉZUSBAN! Nincs az a bűn, amit Jézus ne tudna darabokra zúzni! De ebben neked is együtt kell működnöd Istennel, a mennyei Atyánkkal, mint jóravaló és engedelmes gyermeke!    

Köszönöm a figyelmedet, Isten áldjon és őrizzen!   

Fenti gondolataim után pár héttel kaptam ezt az általam nem ismert tanítást. Igazság és felrázó tartalma miatt, itt is megosztom. A videó alatt a szöveg letölthető PDF formátumban, tanulmányozásra.