„A Gyülekezet sok betegsége ma onnan ered, hogy a
keresztények megelégszenek a tan pusztán tárgyi, objektív elfogadásával. Külső
értelmi fényt keresnek, hogy az világítsa meg a Szentírást, de hiányzik belőlük
Isten Igéjének személyes alkalmazása és egyéni megtapasztalása. Sok értelmi
nehézséget találnak a Bibliában és szerintük a világosság ezek, feloldásában
van. Sokaknál az általános igazság vette át a sajátos jellegű igazság helyét.
Úgy érzik minden rendben van, ha lezártan vagy „igazhitű” módon ragaszkodnak a
tanításukhoz és értelmileg helyeslik az egyik dolgot, de nem helyeslik a
másikat. Ilyen érveléssel a fundamentalisták sokkal magasabb szintűeknek
tartják magukat a modernistáknál; Isten szemében azonban szellemi érték tekintetében,
csak annyiban számítanak, amennyiben valódi belső kijelentést nyertek
Krisztusról. Lehet, hogy teljesen igazuk van, de ha nincs bennük élet, akkor
híjával vannak a lényegnek.”
Ezt az idézetet azért hoztam NEE testvér, Hát ezzel mi lesz?
C könyvéből, mert a kereszténységet végigkísérő, mindig megtalálható problémájáról
szól. Kifejezhetetlenül nagy a különbség, hogy Ismerettel/tudással
bírsz Jézus Krisztusról,(akár Írástudó teológusi szinten) Isten Szent fiáról,
vagy egy gyakorlatban, minden nap átélt/megélt élő kapcsolatban éled meg a
kereszténységedet. Ennek alapja ugyanis, az Élő Istennel való, rendszeres,
kölcsönös kommunikációban, azaz, meglévő imaéletben, a Szent Szellem
vezetésének minél pontosabb megértésében, a saját éned/romlott természeted
keresztre adásában, a Bibliából való rendszeres táplálkozásban és gyakorlati szeretetbennjárásban
van.
Sokkal-sokkal jobb és örömtelibb, egy bármilyen szinten is, de valósan
megélt, saját tapasztalatokra épülő, naponkénti hivő életben való járás,
mintsem egy Istenről felhalmozott tudás birtokában, a világ sivatagában
bolyongani. Ne legyen félreértés, igen fontosnak tartom a saját magunk
képzését, fejlesztését mindenben és minden területre értendően. De ahogy nem
éri el a vele szemben támasztott követelményt, az olyan autószerelő sem, aki
nem hajlandó szerszámot a kezébe venni. Ugyan úgy, nem sokat használ az
Istenről való (bármilyen szinten is álló) tudásod/ismereted, ha számodra ebből szinte,
semmi sem valóság.
„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban
van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;”
„Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az
írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek
országába.”
