Sok hívő megtérése után, előbb –utóbb elérkezik egy olyan
pontra, amikor a prédikált ige igazságainak egy bizonyos szintű megértése,
egyfajta magabiztosságot teremt számára. Ez egyfelől jó és örvendetes dolog, mert ez, Isten akarata is. De ilyenkor előállhat egy igen veszélyes helyzet is, mert ha
nem tesz hangsúlyt a kellő alázatra, a másik különbnek tartására, akkor bizony
elszaladhat vele az a bizonyos paci. Egész pontosan arra gondolok, hogy az
ilyen hivők ajkát, egyre többet hagyják el olyan félreértelmezett bibliai
idézetek. Mint például: Nekem kenetem, van Istentől, ami mindenre megtanít.
Nekem nincs szükségem földi pásztorra, én otthon is meg tudom élni a
hitéletemet és más téves gondolatok, és féligazságok. Nem kétlem, hogy valóban
hatalmas szabadságot kaptunk az újszövetség Krisztusában. Irigylésre méltóan
nagyot, és olyan valóságosat amilyenről más vallások csak álmodozhatnak. Mégis, mint tudjuk, Isten Szellemének
vezetése, soha nem mond ellent, az írott ige kijelentésének. Én magam is hiszek
szívemből, hogy a Szent Szellem bizonyságot tesz bennünk az igazságról, a mi szellemünkkel
együtt, többféleképpen tud szólni és vezetést adni számunkra, de ez nem
jogosíthat fel ara, hogy az Isten igéjében közölt kereteket figyelmen kívül
hagyjam. Ha egyszer Isten világosan közölte, hogy az egyházban elhelyezett,
kipróbált és felkent embereket, szolgálati ajándékokat, mégpedig a szentek
növekedésének és tökéletesedésének érdekében, akkor ezt nincs joga senkinek
megkerülni, mert annak végzetes következményei lehetnek. Isten az Ö
felkentjeiről úgy beszél, hogy kettős tisztességre méltóak, hogy munkájuk
rendkívül értékes, és mi, ha lehet, minden módon támogassuk a szolgálatukat,
hogy azt örömmel, újra és újra felbuzdulva végezzék. Itt szeretném megjegyezni,
rendkívül károsnak tartom, azt a jelenséget, hogy némely ember minden alázat
hiányában különféle blogokon és youtube csatornákon és más fórumok oldalain,
teljes arroganciával ekézi, azokat az embereket, szolgálatokat és
gyülekezeteket, melyeket, határozottan állítom, még csak nem is ismer,
legfeljebb felületesen. De saját szavai és szellemisége leplezi le az ilyen
embert, akire a leginkább az jellemző, hogy negyed annyit nem tett le az
asztalra semmilyen téren mint azok akiket ócsárol. Emberünk még véletlenül se
ismert, mivel nicknevek mögé bújva, hozzászólást korlátozva, a megmérettetést nem vállalva, keresztény vezetők felé való alárendeltséget nem ismerve, nem
igazolt féligazságokat, dezinformációkat és csúsztatásokat közölve, a
homályban, az ismeretlenségben lappang. Nos lelke rajta, Isten elől nem tud
bujkálni. De természetesen ö az, aki az Isten egyedüli szócsövének
gondolja magát, aki csípőből lehúz neves, Isten és emberek előtt megpróbált,
sok évtizedes, gyümölcstermő szolgálatokat. Nos kérlek benneteket, amikor ilyen
önjelöltekbe botlotok, ha van rá mód, szeretetben intsétek meg őket, tudván,
hogy szívük tartalma leginkább keserűség, frusztráltság és irigység terméke. De
társaságukat kerüljétek, mert munkájuk nem egyéb, mint Dátán és Koré és Doég
tevékenysége. Természetesen mi hívők, tapasztalhatunk olyan zavart és gonosz
napokat, amikor valami miatt megbotránkozva, vélt vagy valós dolog miatt
kiakadva, bölcsesség nélkül és meggondolatlanul szólunk és ítélkezünk. Sajnos ez
nem ismeretlen dolog. De ezt az ember, ha kell segítséggel akár, de minél
hamarabb, lerendezi és tisztázza. De én fentebb nem erről szóltam, és nem
szeretném, ha ezt összekevernénk. Mert az első sajnos Krisztus munkájának
ellensége, akár tudatlanul is. A másik egy rövid időre egyensúlyt vesztett az
ördög banánhéján.
Köszönöm a figyelmet.
