péntek, július 27, 2012

Jézus vérének egyedülállósága 4.bejegyzés


Az előző bejegyzésben megláthattuk, hogy a földi testi életünk össze van kapcsolva a vérrel. Hogy a testnek élete a vérben van. S olvashattuk, hogy Isten a vért az áldozati oltárra adta NEKÜNK tehát a mi érdekünkben, ami pedig egyértelmű utalás, arra hogy Jézus az Isten bárányaként a vérét az életét fogja adni az emberiségért.

E kijelentéseket megelőzően megértettük hogy az első emberpár engedetlensége és bűnbeesése az egész emberi fajt bűnössé tette, hiszen Ádám magjában az egész emberiség ott volt. Ez az eredendő bűn, ami kihat minden emberre, és ami alól senki nem kivétel. Pontosabban csak egyetlen egy ember az aki eme törvény alól kivételt képez,akit a biblia Isten fiának Jézus Krisztusnak nevez. Ö a tökéletes ember és természetesen Isten egy személyben mivel Ö nem az Ádámi vérvonalon lépet be ebbe a világba, hanem egy kegyelembe fogadott Izraelita szűzen keresztül, akibe a Szent Lélek/Szellem Isten helyezte el a magot. Hatalmas csoda ez! Ha ezt megértjük Jézus egyedülvalósága számunkra soha többé nem lesz kérdés. Ö nem egyszerűen egy a nagy próféták sorában Ö felette áll minden profétának és minden nagy tanítónak és minden névnek mely neveztetik ezen a világon, sőt még e korszakot követően is. 



Amikor előkerül az eredendő bűn, mint gyökér és szóba jön az egyes ember személyes bűn cselekedetei, ami nem más, mint burjánzó levelei az eredendő bűnnek. Mindig elkezdődik az emberek részéről a védekezés.: "Na jó rendben nem vagyok tökéletes van egy két bűn az életemben. De én nem vagyok gonosz, nem öltem embert, mint mások nem vagyok ilyen meg olyan meg amolyan, mint amaz." Szóval bekapcsol egy önigazolás az emberben, és mindent elkövet, hogy másokhoz hasonlítva magát  bizonyítsa hogy Ö különb Ö ha egy picit ugyan bűnös is de azért felette áll, az embertársainak többsége felett. Nos lehet, hogy ez így is van. De mint látni fogjuk semmit, nem segít eme védekezési reflex. Miért nem logikus talán?  De, a mi szemszögünkből az. De a kérdés itt nem, az hogy ki bűnös és ki kevésbé bűnös. Hanem az hogy a bűn és a halál uralma alatt van  az életed vagy a megváltás és a kegyelem talaján állsz.  Ha mi egymáshoz viszonyítjuk magunkat jogos a különbség tétel és helye van. Hiszen nem vagyunk egyformák nem egyformák a számláinkon szereplő bűn összegek sem. De Isten nem egymáshoz méreget bennünket, hanem ahhoz az egyedüli zsinórmértékhez, amit az egyetlen igaz tökéletes és szent az Úr Jézus képvisel.
Hogy egy gyakorlatias példát írjak. Tegyük fel, mivel Te egy igazán jóravaló ember voltál vagy így élsz. Úgymond csak „egészen kicsike bűnök” vannak jelen az életedben.
Én viszont egy igazi megátalkodott nagy és fertelmes bűnökkel bíró ember vagyok.
Nos kettőnk között emberi mércével mérve hatalmas különbség van. Ez nem vitás.


De Isten a menyből tudod, hogy látja ezt a különbséget? Úgy hogy Te „jobb” ember lévén 3 centiméterre a víz alatt fulladsz meg.  Míg én „gonoszabb”lévén 30 méterrel mélyebben teszem ugyanezt. A lényeg Isten szemszögéből, az hogy mindketten a víz alatt vagyunk, és így mindketten ki vagyunk szolgáltatva a halálnak. Ez a nagy helyzet velünk, emberekkel. Mutogathatunk egymásra de ha meg nem térünk és az életünk nem kerül Isten kegyelmének uralma alá. Akkor menthetetlenek vagyunk és kárhoztatásunk bizonyos.  De az elveszésünk a kárhoztatásunk nem Isten akarata ezért is adta oda a legdrágább kincsét a saját FIÁT értünk hogy az Ö szent életét és vérét értünk adja hogy  e SZENT VÉRBEN az Úr Jézus vérében megváltson minket.


Az előző példára utalva.
Mindkettőnket a 3 centire fuldoklót és a 30 méter mélységben fuldoklót is Isten fel akarja emelni a víz fölé ahol oxigén, van ahol ÉLET, van! ! Isten nem személyválogató a kegyelmét Jézus Krisztusban mindenkinek felkínálja mindenki felé így egyértelművé téve a szeretetét és az elfogadását garantálva.
"Minden, amit nékem ad az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" Így szól Isten szeretete.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

csütörtök, július 26, 2012

Jézus vérének egyedülállósága 3.bejegyzés



Mielőtt tovább folytatnám az Úr Jézus véréről szóló igazságok tárgyalását. Átismételjük az előző bejegyzést ami nagyon röviden érintette a halál három megtapasztalási szintjét. Valamint leszögeztük azt a bibliai igazságot, hogy a halál a szellemi lényeknél így az embereknél sem jelenti a megsemmisülést a létének megszűnését. Csupán a szellemi /lelki  ez a két inmateriális  része, kilép vagy inkább a halál angyalának jogos követeléseként, elszakíttatik  abból a földi sátorházból, amit testnek nevezünk. Ezen pillanat után egy más valóságtartományban teljesen tudatos, emlékekkel teli kommunikációra képes állapotban találja magát. Ahol további sorsa felől döntés születik.



Tudom egy kicsit meghökkentő kijelentések ezek főkként egy materialista gondolkozású ember számára. De a biblia ezt határozottan tanítja és így akár elfogadjuk ezen kijelentéseket akár nem. Mindannyian meg fogjuk tapasztalni. Ahogy az IGE előre kijelenti számunkra az Apostolok cselekedetei 24;15 be is, miszerint ha nem is egy időben de egyértelműen mind az Igazaknak, mind a hamisaknak testben feltámadva kell megállni az igazságos és szent Isten előtt, hogy megítéltessenek, a szerint, amit e testben cselekedtek.

Azt gondolom most már kellőképpen, kezd kirajzolódni hogy mennyire nem mindegy hogy az életünkben jelen van e az Úr Jézus megváltó vére és kifejti e megszentelő hatását. Ami egyes egyedüli lehetőségünk, hogy ne keljen a kárhozatra az Istentől végérvényesen elválasztott örök gyötrelem helyére kerülnünk.

Mivel a biblia kulcsfontosságú kijelentései közé tartozik a vér szerepe. Ezért itt most kitérünk egy-két versre részletesebben is. Talán kezdjük a sort Mózes harmadik könyvének 17 fejezetében található igével.

„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.” 
A testnek élete tehát nem a léleké nem a szellemé, hanem a test élete az össze van kötve
a vérrel. Ameddig a vér áramlik benne addig él a test. Ha már nem folyik úgymond az ereiben az embernek  akkor egész biztosan kilehelte a lelkét meghalt az illető. De csak a test halt meg! Porból lett és ismét porrá válik. Majd a feltámadáskor Isten az eredeti testfelépítést pontosan az adott emberi test atomjainak száma szerint Ismét testel de már nem földi testel fogja ellátni az embert. Isten nem tartja a testet nyűgnek gonosznak sem a lélek börtönének, ahogy azt a gnosztikusok vagy a spiritualisták nagy része gondolja.  
A test a teremtés része, és ahogy Isten mondta, jó dolog. Minden nyűgjének realitása a bűn eredménye. Ne felejtsük el maga az Úr Jézus is TESTBEN van fent jelenleg is a mennyei helyeken a saját MEGDICSŐÜLT földi testében. Rajta a szögek és a lándzsadöfés sebeivel.



Az igevers második része azt jelenti ki hogy ez a vérben lévő élet egy különleges lehetőséggel is bír engesztelést rendbehozatalt megváltást helyesebben kiváltást is tud és képes hordozni aktiválni ha Isten akaratával megegyező módón az oltárra kerül.
Ez képezte az ószövetségi áldozatokat és azok előre mutatását az Úr Jézus tökéletes áldozatára.
Azt írtam Isten akaratával megegyező módón ezt azért emelem ki mert a pogány kultuszokban és okkult szertartásokon ahol vér van jelen az nem Isten akarata és azzal Isten semmilyen körülmények között nem vállalt és vállal közösséget ma sem.
Ezek a pogány cselekedetek Isten ítélete alatt voltak és vannak. Csak egy igeverset említek ezzel kapcsolatosan „Amit a pogányok áldoznak démonoknak, áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig hogy ti démonokkal legyetek közösségben.” I kor 10;20
Szóval nagyon fontos hogy ne keverjük a dolgokat. Van Istennek tetsző áldozat. Ami az Ö akaratával megegyezett. Ilyenek voltak az ószövetségi áldozatok melyek mindenkor állat áldozatok voltak, mégpedig isten rendtartása szerint megáldozva. Mindennapi voltukat pedig áldozati tökéletlenségük okozta. Ezáltal is előre mutatva a majdani  tökéletes áldozatra az Isten bárányának áldozatára, amit a Názáreti Jézus Krisztus töltött be egyszeri és tökéletes áldozatával maga magát megáldozván a golgotai kereszten az emberiség bűneiért és az Igazságos Isten szentségének és haragjának kiengeszteléséül.

„Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”


Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.


szerda, július 25, 2012

Jézus vérének egyedülállósága 2.bejegyzés


Az előző bejegyzésben megállapítottuk, hogy az ember teremtettségéből eredően olyan  lény, aki egész élete során a szabad akarata ellenére is függésben marad teremtőjétől. Beszéltünk arról is hogy a mindenható Isten az ÉLET! Ö maga minden életnek a forrása, amiből az következik, hogy akármely teremtet lény Istentől az élet forrásától függetleníti magát. Azonnali következményként megjelenik életében a halál ami pontosan a teremtővel való szembekerülését a bűnbe állását a lázadás útjára lépését igazolja. 
Mennyire elgondolkoztató felismerni azt az igazságot a bibliából, hogy a halál nem megsemmisülést jelent. Ezen írásomban nem szándékozom a halállal, kapcsolatos igazságokkal foglalkozni. De a helyes bibliai látáshoz mindenkor szem előtt kell tartani hogy a halál semelyik megnyilvánulása nem jelenti az egyén megsemmisülését.

 Ennek igazolására csak egy igerészt nézzünk, meg noha egy tucatot is lehetne sorolni.
Isten határozottan megmondta, hogy a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyenek gyümölcsöt. /a biblia sehol nem mondja, hogy az a gyümölcs alma lett volna./
Mert ha mégis ennének belőle bizonnyal meghalnak, mégpedig azon a napon. Pár versel arrébb, viszont azt olvassuk, hogy Isten, aki hűvös alkonyatkor arra sétált szólította és beszélt az emberpárral. Ebből a tényből két dologra lehet következtetni. Vagy nem állt meg az - az állítás, hogy amely napon eszel, abból meghalsz. Vagy az amit az emberek sokasága gondol a halálról igencsak téves elképzelés. Mondanom se kell magam ez utóbbiról, vagyok meggyőződve. 

 - A biblia beszél a szellemi halál állapotáról. Amibe minden ember beleszületik így minden ember szelleme a megszületésének pillanatától az eredendő bűn miatt halott. Azaz nincs kapcsolatban az Élő Istennel, a teremtőjével. /ezért szükséges megtérni, amire Isten válaszképpen újjászüli az embert. Akinek a szellem így ismételten életre kell./

 - Beszél a fizikai halálról, amikor szintén nem megsemmisülés történik, hanem az emberi
lélek elhagyja a testi sátorát, azaz egzitál.

 - Valamint beszél a második halálról, ami maga a kárhozat a gyötrelem a teljes és örök érvényű elválasztódás mindattól, ami az ISTEN. Tehát az élettől, az igazságtól, a kegyelemtől, a világosságtól, a szeretettől, a békességtől, a szentségtől, végül is  az elkárhozott ember állapotában állandósul mintegy bepecsételődik az amit választott. Azaz az isten nélküli életet.
Így élt, ilyen állapotban halt, meg /ami tudjuk, nem megszűnést jelent, mint ahogy azt a materialista gondolkozás feltételezi/ és mivel a bibliából nem igazolható a tisztítótűz a purgatórium tanítása így az Isten kegyelme nélkül elhunyt ember megkapja a saját választását, és elkárhozik, kivettetik a külső sötétségre, és végérvényesen kizáródik a Teremtője a Szent és Igazságos Isten jelenlétéből. Na ez a kárhozat nem pedig egy fortyogó üstben lévő lubickolás, amit egy szarvakkal és patákon álló vörös lény kavargat.

Ezért mondja az ige:”Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, Örök élete van: és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az ÉLETRE”
„Az pedig az Örök ÉLET, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél,a Jézus Krisztust.”

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

kedd, július 24, 2012

Jézus vérének egyedülállósága


Az Istennel való megbékülésem első éveiben. Nem egyszer gondolkoztam el azon melyek azok a szellemi jellemzők bibliai igazságok melyek az istenfélelmet választó embereket az Istentől való békességbe, megnyugvásba „hazaértem tudatba” helyezik. Melyek azok a kijelentések, amelyek konkrétan megtapasztalható a személyes életre kiható sorsdöntő fordulatot hozó vízválasztók hivő és nem hivő emberek között. Ahogy ezeket kezdtem számba venni és mélyebben megérteni. Napról napra egyre inkább és egyre egyértelműben kiemelkedett a megváltás mibenléte Jézus Krisztus vérének mindent meghatározó kifejezhetetlen felfoghatatlan csodája valósága mely azt a bizonyos vízválasztó konkrétumot képzi az ember életében.


 Az emberiség családjába tartozókat nézve legyen az a megváltást elfogadó hivő vagy azt még nem ismerő Istennel meg nem békült vallásos vagy ateista világnézettel rendelkező ember. /nem véletlen írtam így/ általánosságban elmondhatja, hogy az életében a külsőségeket nézve igazi szembetűnő különbséget nem lát. Mindkét oldalon vannak érték teremtő és hordozó emberek és ennek ellenkezője is. Mindkét táborban ismert a tragédia a fájdalom a szenvedés vagy a nevetés és a győzelem.
Mindkét oldal be tud számolni sikerről vagy épp katasztrofális veszteségről, áldásokról vagy romlást hozó átkokról, betegségekről és sorolhatnám. Egy szóval a szem előtt valókra fókuszálva /és az ember legtöbbször így tesz/ nem igazán látni elsőre a különbségeket. Nyilván épp ezen ok miatt szükséges nem csak a látható dimenzióban szemlélnünk e felismerésünket hanem tovább kell lepnünk.

 Pont ezért fontos hogy kutatásunk és értelmezésünk helyessége érdekében a saját eddigi tapasztalatainkat, véleményeinket sokszor előítéleteinket, prekoncepcióinkat háttérbe tudjuk helyezni azokon át, tudjunk lépni. Tudjunk és merjünk más szemével látni más gondolatait figyelemmel kísérni. Nincs mitől tartani, hiszen ha az igazsággal azon a területen valósággal mi bírunk, akkor a felismert helytelenségek csak még inkább minket igazolnak. Ha viszont a mi látásunk volt helytelen, akkor egy nagyszerű lehetőség nyílt, hogy korrigáljuk a gondolkozásunkat. Szóval mindenképpen jól járunk. Ez alól csak azok vonják ki magukat, akiket a való igazság nem érdekel vagy bármi okból félnek azzal szembenézni.

 Nem akarom a bevezetőt elnyújtani, tehát rátérnék a megváltásunk árára, ami nem más, mint az Úr Jézus Krisztus teljes mértékben egyedi és rendkívüli vére. Melynek kellő méltánylására csak a mindenható Isten képes. Egyedül Ö tudja mindenestől felfogni, ami fölfoghatatlan Jézus vérében. Mi csak ámulattal fogadhatjuk azokat az Isteni kinyilatkoztatásokat, amelyek e témáról szólnak melyek közül az első az a tény: hogy az IGE testé lett! Isten megjelent testben az emberek között. A mindenható hús és vér emberként itt élt közöttünk itt járt Jeruzsálem utcáin és hirdette az Atya szeretetét és igazságát és itt a földön Jeruzsálem mellett a golgota hegyén adta az életét a vérét mindannyinkért, amikor a megváltásunk érdekében a keresztre ment.



 Miért Jézus Krisztus vére a legértékesebb valóság a világmindenségben? Miért az Ő vére az amely csak és kizárólagosan alkalmas hogy az emberiséget és azon belül az egyes embereket kiváltsa/megváltsa megtisztítsa és éltesse? Miért e vér az amely csak és kizárólagosan tudta a Mindenható Isten jogos haragját elfordítani rollunk és azt kiengesztelni?  Ezeket, a kérdéseket fogjuk megválaszolni a következőkben Isten beszédének a fényében.


Egyáltalán miért van szüksége az embernek megváltásra? Talán elsőkként ezt kell megértenünk. Mert ahogy látni fogjuk ez az megváltás témakörének alapja.Sokan hallottak már az eredendő bűnről/vagy ősbűnről. Mikor is az első emberpár az Istentől való függőséget lerázandó félredobta azt az egyetlen egy parancsolatot, ami nem mást hivatott szolgálni, mint hogy emlékeztesse az embert szabadsága és korlátozott függetlensége ellenére továbbra is mindenestől, rá van utalva a teremtőjére. 
„Parancsolt az Úr Isten az embernek mondván: A kert minden fájáról bátran egyél, De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon abból eszel, bizonnyal meghalsz.”

Sajnos tudjuk mi történt, itt nem részletezném. Csak azt emelném ki, hogy az első emberpár az intést nem fogadta meg. Az Isten beszédének nem engedelmeskedvén az Istentől való függetlenséget választotta, amely ahogy Isten előre jelezte, behozta az ember életébe a lázadás a bűn metafizikai valóságát és annak mindenkori következményét a halált. Mivel Isten maga az élet és minden életnek ősforrása, így a tőle való függetlenedés/elszakadás halált eredményez. Sátán ebbe a csapdába csalta bele sikeresen az embert.
A biblia határozottan tanítja hogy az egész emberi faj, Ádám és Éva minden egyes leszármazottja egy vérvonalból való. /Apcsel 17;26/
Így a lázadáskor belépő bűn és annak következménye a halál minden egyes ember életében, aki erre a földre született jelen van. Ez az eredendő bűn oka. Ez az a szörnyű valóság, ami minden emberre kihat az első emberpár óta. Mindenkire! Kivéve egyetlen egy embert, aki pont ezért tökéletes ember, és Isten egy személyben, akin nem más, mint a Názáreti Úr Jézus Krisztus.

 Ezért kulcsfontosságú megértenünk a szűztől való születés a Szent Lélektől/Szellemtől való fogantatás csodáját Jézus Krisztus életében. Ö ugyanis a magasságos erejétől született és így mentes az Ádámi megromlott bűnnel és halállal átitatott vérvonaltól.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a kulcsfontosságú ténynek az igazságát.

Ha már itt tartunk, már csak ez az egy tény Jézus Krisztusról. Már csak ez az egy kijelentés, megkülönbözteti Öt minden vallásalapítótól, minden prófétától, minden gurutól,
kiknek egyértelműen volt földi apjuk, ezáltal teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az eredendő bűnnek kiszolgáltatott, a halál uralma alá vetett emberek voltak.
De nem így a mi MEGVÁLTÓNK JÉZUS! Aki pont ezért az Ő tiszta és szent NEM Ádámi vére miatt tudott a mi hiteles Istentől elfogadott megváltónkká lenni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.