Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt kívánok minden blogolvasómnak!

Kedves olvasóim szeretném megköszönni nektek az elmúlt év minden egyes percét amit a gondolataim elolvasására szántatok. Ha Isten is megengedi jövőre tovább folytatom a blogot  és igyekezni fogok hogy aktuális és érdekes témákkal várjalak benneteket.  

Legyetek Istentől megáldva és az Ö kegyelme szeretete és irgalma árasszon el benneteket a következő esztendőben is! 

 

Gondolataim a kriszlámról.

Egy újabb mérföldkő az egységes világvallás felé a kriszlám. 

1986. Megtörtént az első nagyszabású közös ima a békéért. /Fotó:Vatican.va/ Az igazat megvallva így pár évtized után úgy látszik nem hallgattatott meg. Egy lehetséges okot megemlítek alább, hogy miért nem. Most pedig itt egy minden túlzás nélküli újabb mérföldkő.  A biblia azt tanítja nekünk, hogy nem lehet két úrnak szolgálni. Ez nem csak a pénz istenére vonatkozik, a mammont, be lehet helyettesíteni mindazzal, ami ki akarja szorítani, le akarja lökni Jézus Krisztust az életünk trónjáról. Megfosztva öt a teljes és mindenre kiterjedő jogos uralmától. /Ö váltott meg minket, az övéi vagyunk./ Az Ige egyértelműen mondja, hogy működik már a törvényszegés titkos bűne, igaz most még korlátozva Isten Szent Szelleme által. Az ige így szól: „És monda nékik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos.” Szeretném kiemelni a magatokat, megigazítjátok szavakat. Ez nem más, mint az önmegváltás és minden ilyen cselekedetekre épülő vallási rendszer lehet ugyan hogy magasztos az emberek előtt, de utálatos Isten előtt! Mert Ö ismeri az emberek szívét.

Egy másik helyen így szól az Írás:” "Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?

Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta:

Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.

Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr,

Tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 

Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek,

Így szól a mindenható Úr."  Ez de más igeversek is egyértelműen  köteleznek minket, arra hogy szétválasszuk az életünkben a dolgokat, a jót a rossztól, az Istentől valót attól, amihez nincs Istennek semmi köze! Így Isten gyermekének sem lehet köze! Nem tűrheti meg az életében. Tudjuk hogy igen nagy léptekben zajlik az egységes világvallás megalakítása. Aminek egy újabb mérföldköve a kriszlám. Mely zászló alatt a napokban a Római katolikus egyházfő a biblia egységes tanítását nézve azzal igen ellentétes módon cselekedett. Melytől, mint Isten igéjének/igazságának követői felelős keresztényeknek egyértelműen el kell határolódnunk.  E sajnálatos eseménnyel kapcsolatosan meg kell értenünk, attól hogy a motívumai jók, jó szándékúak, békesség, megértés, tolerancia stb. az nem garancia, arra hogy az adott dolog megegyezik Isten akaratával. Gondoljunk csak a második királyok könyvének kilencedik fejezetére: „És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!” a történet kimenetelét ismerjük.  Zárásként ismételten felhívnám a figyelmet arra, bibliai tényre, amit rendszeresen szem elől tévesztenek az emberek, még sokszor hívők is. 

Isten országa Igazság, békesség, és Szent Szellem által való öröm! Ott ahol hiányzik az igazság, nem ismert vagy nincs betöltve. Ott nem lesz bármennyire is akarjuk sem békesség sem öröm.  Ezért kell ragaszkodni Isten beszédéhez ami az Igazság!Hallgatni és megcselekedni! 

Köszönöm a figyelmedet. 

Gondolataim az Újszövetség feltételhez kötött szövetségi ígéreteiről.

Ma a szövetség feltételeiről gondolkoztam.

Isten az emberi történelem során, amikor lehajolt az emberekhez ezt egy szövetség formájában tette meg. Szövetséget kötött és adott az emberiségnek egy általa választott emberen keresztül. Így beszélünk a biblia alapján: Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Mózessel, Dáviddal kötött szövetségről. Majd „Dávid fiával” azaz az Úr Jézus Krisztussal a szűztől született egyedüli és kizárólagos megváltónkkal való szövetségről. Ma a mindenható Isten a világot a benne élő emberek összességét az Újszövetség által szólítja, meg amely a kegyelem szövetsége is egyben. Ennek a szövetségnek a hirdetését nevezzük örömhírnek/ evangéliumnak.  Ahogy minden szövetségnek így e most érvényben lévőnek is van képviselője/ közbenjárója, az Úr Jézus Krisztus. Vannak e szövetségnek is feltétel nélküli Isten szeretetét és kegyelmét biztosító ígéretei. Például Isten, felhozza a napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esővel öntözi meg a földet, hogy legyen termés és kenyér az ember számára. Általában nem is a feltétel nélküli ígéretekkel van az embernek problémája. Isten nemtetszését az váltja ki, amikor szövetség áldásainak feltételhez kötött részét az ember elhanyagolja, félre teszi, és úgy próbál a szövetségben feltételhez szabott áldásokból részesedni. Az ilyen ember sokszor a saját magára vonatkozó rész betöltését is, Istentől vagy másvalakitől várja el.

Természetesen ennek csalódás lesz a vége, amit Isten jó előre közölt is az ilyen hívők számára.  Például, azt mondja az írás: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat”

Tehát ha nem követed a békességet, mégpedig mindenki irányába és nem szent módon kapcsolódsz az embertársaidhoz, akkor ez azzal fog járni, megtérés hiányában hogy nem láthatod majd meg az Urat! Ne kockáztass! Tudom, hogy nem cselekedetekből tartatunk meg és hogy nem vagyunk a törvény alatt. De ha figyelembe veszed a teljes szentírás tanítását. Látni fogod, hogy az újszövetségben is vannak Istennek olyan ígéretei melyeknek megvalósulása egyértelműen kapcsolva, van egy vagy több feltételhez. Ilyen a hit, a szentségre való törekvés, az úrvacsora vétele, ami egyértelműen pásztori befolyást és valós keresztény közösséghez való tartózást feltételez. Valamint ilyen feltétel az Isten és emberek felé meglévő valós szeretet. De bőven lehetne még sorolni. Ez pedig nem törvénykezés, hanem Isten igazsága.

Sajnos a mai világban a szövetség/ígéret szegés/rontás általános minden területen. Kormányok az állampolgárok felé tett ígéretüket, házasfelek a házassági  hűség fogadalmukat, munka adok és munka vállalok a tett ígéreteiket szegik meg és teszik az adott szövetséget működésképtelenné.

Természetesen az Istennel való szövetség nem hasonlítható ezekhez, mert ebben a szövetségben az örök életünk, az Isten orcájának a mi megváltónknak a meglátása a tét.      

Köszönöm a figyelmedet!

Úgy látom nem csak én gondolkoztam ezeken a dolgokon a napokban. Most olvastam Szabados Ádám oldalán ezt a remek a fenti írásomhoz kapcsolódó gondolatot. 

Az igazi sikerkönyv!

Munkám kapcsán illetve más okból kifolyólag, előfordult már nem egyszer hogy alkalmam nyílt sikeres emberekkel beszélgetni. A minap is úgy adódott, hogy módosabb vállalkozok társaságába csöppentem, bár én magam egyszerű alkalmazott vagyok. Megjegyzem kedvelem az ilyen emberek társaságát, és rendszerint jól érzem magam közöttük. Jelen esetben ez a kis csoport pont egy olyan pénzügyi könyvről, és annak írójáról beszélgetett melyet történetesen magam is olvastam pár évvel ezelőtt. Robert T Kyosakiról van szó. A cashflow négyszög volt terítéken. De más könyvek is szóba jöttek. Igazándiból a lényeg itt kezdődik. Miután bátorkodtam megjegyezni, hogy több ilyen és hasonló témájú könyv írója, függetlenül, attól hogy hívő e vagy sem. Sikerkönyveikben gyakran említenek bibliai igazságokat és törvényszerűségeket, de sok más, fontosabb bibliai igazságról hallgatnak. Azt nem tudom, hogy az ilyen „hogy legyél sikeres” könyvek írói /kezdve Dale Carnegietől Brian Tracyig és még rengetegen/ akik nem egyszer  idéznek a bibliából, Istenre magára is kíváncsiak voltak e? Hisznek és bíznak e benne, vagy csak szavának a pénzügyekre vonatkozó igazságait integrálták be a saját anyagi életük felfejlesztésébe. Akár hogy is, kétségtelen sikereket értek el melyekről könyveikben be is számolnak természetesen kellő óvatossággal. Mert azt azért ne gondolja senki, hogy az aranykulcsokat ilyen könnyen meg lehet szerezni. Nem egy ilyen sikerkönyv írója /az említettek mindig kivételek  :)/ nem annyira könyvének tartalma miatt lett sikeres. Sokkal inkább az emberi szíveket dagasztó meggazdagodási vágy, és az az által generált eladási forgalom, kiadói jogok, kapcsolódó reklámok és előadásokból származó bevételek melyeken természetesen megvásárolható az aktuális gazdagsághozó könyv. Nem mondom, hogy ne olvassunk ilyen könyveket, mert kétségtelen lehet belőlük tanulni, és több szempontból is hasznosnak bizonyulnak. De azt azért lássuk be, ha ezek a könyvek lennének a sikeres és boldog élet aranykulcsai, egyfelől nem tennék közkincsé /az aranykulcsra nagyon szoktak vigyázni/  másfelől nem lennének tele az antikváriumok polcai az ilyen témájú könyvekkel. De nem is ez a lényeg, ez csak kikívánkozott. Teljes meggyőződésem és gyakorlati tapasztalatom is az, hogy az igazi sikeres életvezetési és pénzügyi sikerkönyv nem más, mint Isten szava, a Szentírás!   

Miután e gondolataimat szóba hoztam a társaság diszkréten elillant, egy ember kivételével.

Örültem, mert számára így lehetőség nyílt röviden bizonyságot tenni, az Úr Jézus szeretetéről.

A többiek távozása után ez az ember ezt mondta „hetek óta arról gondolkozom, amit te most szóba hoztál. Sajnálom hogy elmentek a többiek, mert én nagyon jól tudom, hogy milyen életet élnek és hogy mennyire boldogtalanok velem együtt” Ahogy említettem sikerült a megváltásról és az élet Igazi értelméről is beszélgetnünk kicsit. Távozása után, Jézus azon mondatán tűnődtem, hogy milyen nehéz a gazdagoknak bemenni Isten országába a keményszívűségük és világszeretetük miatt. Nagyon élővé vált az-az ismert bibliai kérdés, ami így szól: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében/szellemében kárt vall?”

Szeretném még felhívni a figyelmet arra a tényre is, hogy a fent említett könyvek noha kiemeltek egy egy bibliai szellemi törvényszerűséget illetve egy egy igeversre hivatkoznak, Mégis, íróik nem ismerik el a biblia Istenét. Ellenben könyveik lapjain nyíltan és burkoltan egyaránt, olyan New Age-s és okkult filozófiát és gondolatot közölnek melyek a varázslásnak a mások manipulálásának és sámáni befolyásolásának receptjei. Erről többet : Dave Hunt A kereszténység félrevezetése c könyvben olvashatsz.

Egy további remek poszt a témában.

Köszönöm a figyelmeteket.

A karizmatikus egyház sem tökéletes.

Több levelet is kaptam mostanában a karizmatikus egyházzal kapcsolatosan . Melyben kiemelik hogy fő problémájuk az egyház ezen szegmensével, bizonyos középpontban álló szolgálók, valamint bizonyos tévtanok.

Mivel magam is karizmatikus keresztény vagyok így ezek a kérdések személyesen is érintenek.

A  tévtanokkal kapcsolatosan az a véleményem, hogy mivel nyilván minden felekezetben igaz az, hogy rész szerinti az ott lévő hívők /még a vezetőké is/ látása, igeértelmezése. Ezért minden felekezetben megtapasztalható, helytelen igei látás, félre értelmezés és csúsztatás, illetve egy-egy igazság túlhangsúlyozása. Ezért az adott felekezet egyéni hívőinek a felelősségük hogy megvizsgálják a nekik adott világosságban, alázatban, az Isten beszédének aranyalmáját, amellyel épp táplálják őket. A hívő ember elsősorban maga felelős a saját Szentírás -értelmezéséért.  Ebben a Szent Szellem vezetése és a saját felekezeti szemüvegen/tradíción való továbblátás nagyon nagy előrelépést jelenthet. De ennek a Szent Szellemtől való vezetésben kell történnie, mert ha valaki ügy ül az istentiszteleten, hogy nincs bizalma a saját vezetői felé, állandóan egy hibakeresési kényszere van, az valószínűleg az ilyen rossz lelkülete miatt semmit nem fog tudni átvenni Istentől. Az ilyen hozzáállásból mielőbb meg kel térni annak aki ezt felismeri magában.   

    

A személyekkel /”kulcsfigurákkal”/ kapcsolatosan. Az a véleményem, hogy mint emberek végzik a munkájukat, mint mindenki más is. Ki jobban ki kevésbe.  Azonban ezektől az emberektől tévedhetetlenséget és mindenkori 100%-ot nyújtást elvárni, kegyetlenség. El kell tudni fogadni hogy Isten felkente őket, és őket akarja használni és fogja is minden tökéletlenségül ellenére. Ez világosan kitűnik a Biblia lapjairól. /Legalább is abban a pozícióban és helyen biztosan! Ezért vannak ők ott és nem Te vagy én! / 

Nyilván ha tévtan/eretnekség vagy más tévelygés merül fel, hiszem hogy Isten támaszt megfelelő embereket, akiken keresztül helyre fogja tenni a dolgokat. Ez mindig így volt és szerintem a jövőben is bízhatunk ez irányban is a mi Mennyei Atyánkban. Azzal hogy felismerek egy hibát még nem kaptam felhatalmazást arra hogy ki is javítsam, még akkor sem ha a talentumom amúgy megadatott hozzá./Lehet hogy én vagyok a legjobb festő de ha nem engem kérnek meg a munka elvégzésére akkor nincs kapcsolódási pont./  Valamint itt megjegyezném hogy arra sincs felhatalmazásunk hogy körberohangálva fél információkat ismerve mindenki felé azt kiabáljuk hogy nézd! Nézd! Sajnos rengetegen vannak az egyházban akik ezt teszik. Ezt úgy hívják pletyka/susárlás, rossz hír terjesztés. Nem tartozik Isten kedvencei közé. 

Egy személy életében nem a rész szerintire kell elsősorban szerintem fókuszálni, azt támogatni vagy elmarasztalni szükséges. De abból végleges konzekvenciát levonni és ezáltal beskatulyázni és felrakni az előítélet polcára szerintem nem Krisztusi gyakorlat. 

Vannak dolgok, amikről folyamatában derül ki, hogy nem Isten vezetése. /lásd tanítványi mozgalom/ Ezáltal vagy teljesen fel kell számolni vagy elég megfésülni és ezáltal korrigálni a menetirányt.

 De ahogy az ige is mondja, nézzük az életük végét is, azaz igazából leginkább az életmű számít nem az, amit az úton haladás ideje alatt hol jól, hol kevésbé jól, és néha a mi megítélésünk szerint nem jól/nem Isten akaratában végeztek. Ráadásként én fontos alapelvnek tartom, hogy kaliberhez kaliber kell, ha valós eredményt akarunk elérni.  Ezt az olyan utcán nevelkedett emberek, mint én is, hamar megtanulják.  Ez alatt azt értem, hogy gyakran találkozom azzal a jelenséggel, miszerint egyértelmű és tartós gyümölcsöket felmutató /de természetesen nem tökéletes és tévedhetetlen / szolgálati ajándékokat, olyan hívők szolnak meg, illetve akarnak ráncba szedni, akik negyedannyi eredmény sem tudnak felmutatni, nemhogy más, de még a saját életükben sem. Ezért azt vallom, hogyha meg kell, valakit fedni azt olyan tegye és úgy, ahogy arra a bibliában is példát látunk, azon eseménynél, amikor Péter képmutató magatartását Pál nyilvánosan megfedte.

Ehelyett mit látni legtöbbször testvér a testvér ellen ront szeretetlenül és minden irgalom hiányában. Mint nem olyan rég tette ezt John MacArthur.

Kicsit hosszúra sikerült a válasz, de így gondolom. 

Valamint szívből sajnálom azokat az eseményeket, amelyek miatt hívők kiábrándultak, vagy egyenesen ellenségesek lettek a karizmatikus testvéreikkel szemben. Jó reménységgel tölt el tudnom az, hogy egy általam nagyon kedvelt tanító, Derek Prince úgy vélte, hogy a karizmatikus egyház nem végállomás. Isten meg fogja tisztítani mindattól, ami nem Isten dicsőségét, szolgálja. S ezáltal még tisztább, szentebb, és Isten dicsőségét kereső és felmutató lesz az egyház. Az Isten által annyira szeretett szentek közössége.  

Köszönöm a figyelmedet. 

A függetlenség csapdája

Derek Prince:

 A függetlenség csapdája

„Olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói” (1.Mózes 3,5) Valóban dicséretes és fennkölt példakép - hasonlóvá válni Istenhez! Hogy is lehetne ebben bármi rossz? Mégis a Sátán kígyó formájában, ezzel a beszéddel olyan szerencsétlenségbe taszította Ádámot és Évát, melynek következményei azóta is befolyásolják utódaik sorsát. Mi volt az az észrevétlen csapda, aminek Ádám és Éva áldozatul estek? A függetlenség ígérete motiválta őket. Ha már biztos tudatában vagy annak, hogy mi a jó és a rossz, teljes szabadságot nyersz ahhoz, hogy kizárólag a saját elhatározásaid szerint cselekedhessél. Függetlenné válhatsz Istentől. Ez az az örökség, ami Ádámról és Éváról az egész emberi fajra átszállt: az erőszakos vágyakozás a függetlenség után. Ez a megkülönböztető jegye a régi Ádámnak - az elbukott, bűnös természet - amely ott bujkál mindegyikünkben. A függetlenséghez vezető utak Áttekintve a történelmet jól látszik, hogy az emberiség több különböző útvonalat is kiépített, hogy elérhesse Istentől való függetlenségét.

Az egyik: a TUDÁS. Az Éden kertjében két különleges fa is volt - az Élet fája és a Tudás fája. A történelem egy válságos pillanatában azonban Ádám és Éva elfordultak az Élet fájától és a Tudás fáját választották. Attól kezdve az emberiség egyik legfőbb céljává a TUDÁS elérése vált. Az utóbbi kéthárom évszázadban ez a törekvés egyre fokozódó hangsúllyal a TUDOMÁNY-ban fejezte ki magát. Az angol kifejezés: science /tudomány/, közvetlenül a latin scientia /tudás, ismeret/ szóból származik. Valójában azonban a tudomány robbanásszerű fejlődése egyáltalán nem szolgálta az emberiség olyan alapvető problémáinak megoldását, mint a szegénység, betegség, igazságtalanság, kegyetlenség vagy a háború. Sőt, a legtöbb esetben inkább csak fokozta is azokat. A tudomány jóvoltából juthattak az emberek olyan tömegpusztító fegyverek birtokába, amelyek képesek az egész emberi fajt eltörölni és sivár pusztasággá tenni az egész Földet. Ráadásul ezek a fegyverek a legtöbbször olyan kegyetlen és gonosz emberek kezében vannak, akik az erkölcsi törvényeket és a könyörületességet teljesen figyelmen kívül hagyják.

Az Istentől való függetlenséghez vezető másik út olyan, hogy első pillanatban nagyon meghökkentő. Ez az út: a VALLÁS. Az emberek számos olyan vallásos rendszert és szabályt hoztak létre, amelyek annyira tökéletes, kerek és mindenre kiterjedő formái az istentiszteletnek, hogy ott többé valójában már magára Istenre nincs is szükség. Az embereknek csak az a dolguk, hogy a szabályokat betartsák. Ez a jellemzője a fő világvallásoknak: júdaizmus, iszlám, buddhizmus - sőt, ide tartozik a kereszténység néhány változata is. Az összes ilyen vallásra az a jellemző, hogy az emberek annyira el vannak ragadtatva a saját rendszerüktől, annyira meg vannak elégedve a saját szabályaikkal, hogy ezáltal magától Istentől teljesen függetlenekké válnak. Ez magyarázza azt a tényt, hogy sokszor a komoly és vallásos emberek képesek a legnehezebben elfogadni az örömhírt, amelyben Isten ingyenesen ajánlja fel a kegyelmét - amit nem lehet cselekedetekkel kiérdemelni.

A következő módszer, amivel az emberek szeretnék biztosítani függetlenségüket Istentől: a VAGYON. Minél több pénzt, anyagi javakat felhalmozni. Jézus mondott egy példabeszédet a gazdag földesúrról, akinek olyan bőségesen termett a földje, hogy nem volt már hol tárolnia a hatalmas termést. Elhatározta, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb tárolókat épít és így szólt magában: „és ezt mondom a lelkemnek: lélek, sok javad van neked sok esztendőre eltéve, pihenj meg, egyél, igyál, légy vidám! Isten pedig ezt mondta neki: esztelen (meggondolatlan), az éjjel elkérik (számon kérik) a lelkedet tőled, akkor amiket készítettél, kié lesz?” (Luk. 12,19-20) Ez a vágyakozás a teljes függetlenségre a történelem során megszámlálhatatlanul sok embert indított arra, hogy ugyanezt a végzetes hibát elkövessék. Pontosan ugyanígy cselekszik az emberek többsége napjainkban is.

Az Istentől való függetlenség vágya - ez a megkülönböztető jegye minden teremtménynek, aki a Sátán királyságához tartozik: lázadó angyalok, démonok, a bukott emberiség. Ilyen a jellege a világnak is, amelyről Jézus beszélt a tanítványoknak: Ti nem e világból vagytok, ahogy én sem e világból való vagyok. Ebben az értelemben a világ azokból az emberekből áll, akik sosem vetették magukat alá az Istentől kijelölt Király - az Úr Jézus Krisztus - uralmának. Néhányan közülük valóban erkölcsös, vallásos emberek, de amikor Istennek azzal a feltételével kell szembesülniük, hogy fenntartások nélkül engedelmeskedjenek Jézusnak, akkor rögtön kibukkan belőlük a lázadó, független óember a felszín alól és mereven visszautasítják Isten ajánlatát - azt az üdvösséget, amely egyedül csak kegyelem által érhető el.

1

A magányos, elidegenített emberiség Az Istentől való függetlenség vágya az, ami elválasztja az embereket Isten többi teremtményétől. Ezek ugyanis a puszta létezésükkel is teljesen egyértelmű, megkérdőjelezhetetlen függőséget árulnak el Teremtőjüktől. Egyik égitest sem mutatja azt, hogy függetlenségre vágyna. Teremtett holdat az ünnepeknek mutatására, a Nap tudja, mikor kell lenyugodnia (Zsolt 104,19) A csillagok válaszolnak, mikor nevükön szólítja őket: Ő számontartja a csillagokat, nevükön hívja őket (Zsolt 147,4) Nem számít hogy az elemek időnként szilajnak tűnnek - azok mindig engedelmeskednek Teremtőjüknek. Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar - teljesítik az Ő szavát (Zsolt. 148,8) Ugyanez igaz az állati teremtményekre is: „Oroszlánkölykök ordítanak a prédáért, Istentől várják eledelüket” (Zsolt 104,21) „... az apró állatok, a nagyokkal együtt... Tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben” (Zsolt 104,25-27) A madarakról maga Jézus mondja, hogy az Atya gondoskodik róluk. Ezek után nem csoda, hogy a lázadó ember időnként magányosan és elidegenítve érzi magát az őt körülvevő világtól, amelyben minden más teremtmény Istentől függően létezik.

A függőséghez vezető út A kereszten Jézus gondoskodott arról, hogy bukott természetünknek kettős segítséget nyújtson. Először is, összes bűnünk büntetését kifizette helyettünk, így lehetővé tette Istennek, hogy megbocsássa bűneinket anélkül, hogy az Ő igazságossága csorbát szenvedne. Másodszor, Jézus azonosította magát a mi független, önző természetünkkel is, amely leural minket. Jézusban ez a lázadás halálra lett adva. A mi lázadó óemberünk megfeszíttetett ővele együtt (Róma 6,6). Ezt a kettős orvosságot kell használnunk ahhoz, hogy Jézus tanítványaivá válhassunk. Először is, meg kell bizonyosodnunk arról - bűnbánat és hit által -, hogy bűneink meg lettek bocsátva. Másodszor ki kell mondanunk a halálos ítéletet saját lázadó, független énünk felett. A tanítványság feltétele az, amit Jézus jelölt ki számunkra: Aki nem hagyja el mindenét, amije van, nem lehet az én tanítványom. Az elhagyni szó így is fordítható: búcsút mondani. Jézus tanítványává lenni tehát azt jelenti, hogy búcsút mondunk mindennek, amitől általában függünk: családnak, barátoknak, pénznek, érvényesülésnek, világi tekintélynek és tisztességnek. Többé már nem birtoklói és urai vagyunk ezeknek, hanem csak olyan szolgák, akik számadással tartoznak arról, hogyan használták ezeket. Függőségünk ezentúl nem az előbb felsoroltakra, hanem kizárólag Istenre irányul. Sokszor megtörténhet, hogy valamilyen válság, csapás, szerencsétlenség az, ami arra vezet minket: beismerjük, Istentől függünk. Pál Rómába utazására gondolok például, ami az ApCsel. 27-ben van lejegyezve. Istennek volt egy speciális terve arra nézve, hogy Pál a Római Birodalom fővárosába menjen. Pál, mint a pogányok apostola, különleges módon működött közre abban, hogy ott egy gyülekezet létrejöhessen. Mégis Pál bilincsbe vert fogolyként utazott.

A hajó, amelyen tartózkodott, olyan borzalmas viharba került, hogy két héten keresztül sem a Napot, sem a csillagokat nem lehetett látni! Végül is hajótörést szenvedtek Málta partjainál, és ott - még mindennek tetejébe - Pált egy mérgeskígyó is megmarta! Ha Isten akarata volt az, hogy Pál Rómába menjen, miért kellett átélnie ilyen rendkívüli megpróbáltatásokat útja során? Ahogy ezen tűnődtem, visszaemlékeztem az ApCsel. 27,20-ra, ahol szó szerint ez áll: minden reményünk elveszett. Tehát ez volt a célja Pál megpróbáltatásainak: elvezetni őt arra a pontra, ahol minden reménynek vége. Pálnak semmi reménye nem maradt, egyedül csak maga Isten. Ebben a próbatételben élte át azt, hogy Isten mindenre elegendő. Az Úr arra a pontra vezette Pált, ahol teljes függőségbe került Tőle. De Isten nyilvánvalóvá tette számára, hogy Őbenne teljesen megbízhat. Ebbe a totális függőségbe kerülve Pál alkalmassá vált arra, hogy szolgálhasson a keresztények felé Rómában. Az utazás felkészítette: kiüresedve és megszabadulva minden önelégültségtől, olyan engedelmes csatornává vált, amelyen keresztül Isten áldásai akadálytalanul tudtak áradni a római keresztényekre. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Pál nem csak apostol volt, hanem tanítvány is - Isten fegyelmezése alatt. Évek alatt, fokozatosan tanultam csak meg én is ezt a leckét a teljes függőségről. El kell ismernem, igen lassú tanulónak bizonyultam. Isten különböző helyzeteket használt fel arra, hogy rákényszerítsen a lecke alapos megtanulására. De felfedeztem, hogy minél jobban függök Istentől, Ő annál inkább olyan eredményekkel lep meg, melyeket saját erőfeszítésemből sose tudtam volna elérni! Jákób megadásra kényszerül Jákob olyan szereplő a Bibliában, akinek szó szerint fizikai küzdelmébe került, hogy feladja függetlenségét. Fiatal korában ravasz, nagyravágyó és rendkívül önző ember volt. Kihasználva Ézsau testvérének pillanatnyi gyengeségét, egy tál levesért megvette tőle az elsőszülöttségi jogot. Ezek után becsapta atyját, Izsákot - aki vak volt - és megszerezte tőle az atyai áldást.

2

Ennek ellenére sem az elsőszülöttségi jog, sem az atyai áldás nem sok jót hozott számára. El kellett szöknie Ézsau bosszúja elől Mezopotámiába. Ott bujdosóvá vált. De itt újra kimutatta a ravaszságát. Feleségül vette Lábán két lányát és apósa legtöbb vagyonát is megszerezte magának. Aztán Isten azt mondta neki: itt az idő, hogy visszatérj örökséged földjére! Visszatértében találkozott a titokzatos idegennel és egész éjjel küzdött vele. Végül is az idegen kificamította Jákob csípőjét (itt van a legerősebb izom a testben!) - így teljes alávetettségbe került. Ekkor végre Jákob megadta magát és már csak egyhez ragaszkodott: hogy az idegen megáldja őt. Csak ilyen események után vált lehetővé, hogy Jákob visszatérhessen az örökségéhez. De élete végéig bicegve tudott csak járni, a függőség alá vetettség jól látható külső jegyét hordozva magán. Ki volt az a rejtélyes idegen, aki Jákobbal küzdött? Először is a Biblia embernek nevezi. Viszont a következő napon Jákob azt mondja: láttam Istent színről-színre (1.Móz. 32,30.). Később Hóseás próféta így mondja: küzdött az angyallal (Hós. 12,4.). Tehát ugyanaz a személy: Ember is, Isten is, valamint Istentől küldött Angyal is egyben. Csak egyetlen személy létezik az egész Univerzumban, aki megfelel ennek a leírásnak: a Názáreti Jézus. Jákob sorsa lezárult ezzel a találkozással. Ezek után nyerte vissza örökségét és kibékült Ézsauval is. Talán te is tapasztaltál Jákob élményeihez hasonló dolgokat? Talán te is a saját erőddel akartál kikényszeríteni valami szellemi örökséget, áldást, amit Isten készített neked - de valahogy mégsem sikerült! De neked is ugyanazt kell tenni, mint Jákobnak: vesd alá végre magadat fenntartások és kikötések nélkül Jézus Krisztusnak, az Úrnak! De emlékezz: előfordulhat, hogy mostantól fogva kissé bicegni fogsz. Álljon itt egy ima, amit elmondhatsz: „Úr Jézus, hiszem, hogy Te valóban az én Megmentőm vagy és Te örökséget készítettél nekem. De beismerem, hogy én csak a saját erőmben bíztam, hogy megszerezzem azt. Én megbánom ezt most, Uram! Nem akarok függetlenségre törekedni, hanem alávetem magamat fenntartások nélkül a Te vezetésednek. Mostantól fogva a Te mindenre elégséges kegyelmedtől akarok függeni.”

Fordította: György Ákos

Soha nem ismertelek titeket!

Van egy igevers a Máté evangéliumának hetedik versében, amelyet talán a legtöbbször szoktak hangsúlyozni a karizmatikus keresztényekre nézve. Teszik ezt néha jó, de legtöbbször lenyomó elbizonytalanító, olyan megbotozásos módszerrel.  Semmi gond nincs azzal, ha egy hívő segítő szándékkal van a testvére felé, és szeretetből felhívja a figyelmét esetlegesen figyelmen kívül hagyott tényekre. De nekem az a tapasztalatom, hogy ezt a sokat emlegetett igeverset:

„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

Igencsak durungozásra használják sokan a karizmákat valló és azokban hittel járó hívőkre nézve. Ennek a jelenségnek is meg lehetne rajzolni a szellemi térképét, de én most csak azért hoztam szoba, mert a mai bibliai elmélkedésem része volt ez a fejezet is.

Az előző igerészből megtudhattuk, hogy jó fa nem terem rossz gyümölcsöt és romlott fa sem terem jó gyümölcsöt. Ez igen fontos megállapítás, mint a téma előzménye.

Ha példának okáért veszünk egy körtefát /ami jó fa/ és vesszük az elmúlt öt évét ennek a fának. Mondjuk, megállapítjuk, hogy az első két évben pompás termést hozott. Majd a harmadikban sajnos gyümölcstelen volt, és a negyedik ötödik esztendőben pedig egyenesen szánalmas. Mert hiába hozott ugyan termést az ehetetlen volt állaga és íze, valamint a hemzsegő kukacok miatt. Nos, minekutána ezt megállapítottuk akkor sem mondhatjuk, hogy az adott fa, rossz fa! Hiszen ez a fa, ugyanaz a fa, amelyik egy másik évben dúsan hozta a zamatos körtét. A problémát nem a fában találjuk elsősorban, hanem a gyümölcsfa gondozásában illetve más külső forrásban például elverte a jég megtámadta valami kórokozó és ezért lett az amúgy jó gyümölcs ehetetlen. Természetesen a jövőre nézve a problémát sürgősen orvosolni kell. De a fa jó fa! Remélem, sikerül leírnom mit akarok ezzel mondani. Ami szellemtől született szellem az! Mondja az írás. Aki Isten gyermeke az Isten gyermeke! Lehet, hogy korrekcióra szorul, de e tény miatt egy hajszálnyit sem lesz nem családtag.

Szerintem nem bölcs dolog egy hívőt rossz fának titulálni, csupán azért mert jelen helyzetében alig tudunk vele azonosulni, mert mondjuk helytelen dolgokat látok az életében. Pál is sok éktelen dolgot látott a Korinthoszi testvéreknél. Mégis szeretettel köszöntötte őket, és mindenki mást is a leveleiben kivéve a törvénykező Galatákat.  A Róma levél a következő igét hozza: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” Ha a testet éri valami erős behatás és eltörik a láb vagy a kar, az igaz hogy egy darabig használhatatlan lesz, de attól még a test tagja marad.

De nézzük a 22 verset. Egyre inkább arra hajlok, hogy az itt felsorolt démonűző. prófétáló, és más erő megnyilatkozást felmutató emberek, nem hívők, nem egyháztagok. Azaz a szó igazi értelmében nem ujjá született Istennel járó emberek. Sokkal inkább skéva fiaihoz hasonló kontárok, akiket nemhogy Isten, de még a démonok se ismertek el kiküldött szellemi hatalomként. Hiszen Jézus azt mondja, nem ismeri, soha nem ismerte őket, valamint azt hogy törvénytelenséget /gonoszt cselekvők. Pedig tudjuk az írásból, hogy ismeri az Úr az övéit, akiknek egyik legfőbb ismérvük pontosan az, hogy elállnak/elhagyják a hamisságot /törvénytelenséget.  1Kor 8:3 "Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle." Valamint : "Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja." Továbbmenve Jézus amikor János beszámolt neki egy olyan emberről aki démonokat űzött Jézus nevében, de nem volt hajlandó a tanítványokkal menni ezért a tanítványok eltiltották. Jézus nem helyeselte ezt a döntést és azt mondta "Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem."  Mk 9:39

Összefoglalva azt gondolom, hogy a fenti igeverset. Újjászületett, Isten beszédének folyamatában engedelmeskedő. Jézus Krisztusban bízó, Öt dicsőítő, /tehát valószínűleg nem ismeretlen nem gonoszt cselekvő/ a Szent Szellem általi erő-megnyilvánulásokat megélő, démonűzésben, prófétálásban valamennyire aktív, és ezáltal Isten parancsolatának engedelmeskedő / „Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”Mt. 10:8/  hívőket a fentiekben tárgyalt igével ostorozni és mások előtt, megpróbálni lejáratni nagyon nem Krisztusi.     

Ezt a verset sokkal inkább a pogány és okkult, ördögűzőkre és hamis prófétákra az Isten nevét a szentháromságot használó, Skéva fiai kaliberekre, elhívás és kiküldés nélküli önjelölt a szellemvilágba tiltott módon belepiszkáló  emberekre kell értelmezni.  Akiket valóban sohasem ismert az Úr. Valamint azokra a vallásos emberekre akik felvették ugyan a kereszténységet mint egy köntöst de alatta ott van a bálványimádás és a pogány vallásoknak valamint kereszténység egyfajta rút keveréke. Azt gondolom ezt megtért Istennel járó keresztényre vonatkoztatni csak egész ritka esetben lehet, talán akkor ha a hitet megtagadta és Istenétől elfordult. Bár akkor sem érvényes rá hogy soha nem ismertelek. Na mindegy. Ezért szeretek gondolkozni Isten beszédén mert kimondhatatlanul nagyobb és dicsőségesebb mindennél.
 /nem zárom ki annak lehetőségét hogy fiatal tudatlan keresztények között is akadhat olyan aki Isten akaratán kívül, vezetés nélkül, helytelen, nem igei módon belekontárkodik a szellemi dolgokba, de mivel ők fiak és nem neveletlen fatyúk ahogy a zsidó levél mondja. Így Isten őket helye teszi, ebben megnyugodhatunk. Világosan megmondta hogy az ö gyermekeit csak bízzuk rá!/

Természetesen örömmel fogadom, ha a karizmatikus egyház, a jó és hasznos és sok szempontból eredményes munkája mellett azokon a területeken ahol szükséges megfésülködik, és rendbe szedi magát. Ha az arra hivatottak a menet közben felmerülő elhajlásokat, túlhangsúlyozásokat, és tévedéseket rendbe teszik. Mert ők ezt szeretetben és a Szent Szelem vezetésében fogják tenni.

De annak nem tudok örülni, amikor antikarizmatikus vagy a Szent Szellem általi igeértelmezést figyelmen kívül hagyó, vallásos emberek a fenti és a hasonló igéket furkósbotként használva szeretetlenül az ajándékaikat Isten dicsőségére használó testvéreikre támadnak.

Legyünk óvatosak, helye van a dolgok igei megvizsgálásának. De ne legyünk se a vallásos félelem, se tudatlanság miatt olyanok, akik Isten munkáját akadályozzuk.

Köszönöm a figyelmeteket.       

  

  

     

Isten Jó! Vagy mégsem?

Néha kegyetlennek, érzéketlennek és igazságtalannak  tűnik. 

Természetesen csak annak tűnik.

Senki sem jó csak egy, aki az Isten! 

Mivel ez egy önmeghatározás és mivel Istentől Istenből kiáradó valóság, így meg kell értenünk, hogy Ö megközelíthetetlenül mélyebben látja át a jó illetve a rossz realitását és annak működéseit, mint mi emberek. Nem véletlen hogy pont ez a fa került eltiltásra az emberpártól. Akár a jó akár a rossz tudása/megismerése azok nélkül a hozzájuk kapcsolódó Isteni szabályok és alapelvek nélkül, amelyekkel csak Isten rendelkezik az egyik legkárosabb és legveszélyesebb világot képes létre hozni. Mint ahogy azt igen változatosan láthatjuk is az emberiség történetében. Isten nem akarta megtartani ezt a tudást/mint ahogy sátán hazudta az embernek/ csak épp megfelelően adagolva a megfelelő alapok és keretek kidolgozása után, amikor az már nem életveszélyes és a megfelelő korlátok között van, akarta átadni és nem, egyszerre hanem folyamatában.

      

Sokan, amikor egy tragédia vagy egy katasztrófa hírét meghallják vagy egy ilyen traumát átélt személlyel beszélnek, vagy maguk éltek át tragédiát. Önkéntelenül felteszik a kérdést. Hol van Isten? Ha Ö jó, akkor miért engedi ezeket az eseményeket, hogy megtörténjenek. Jogos kérdések, ezek melyeket fel kell és fel lehet tenni, de nem mindegy hogy milyen szellemből, teszi ezt az ember.

Ugyanis ha a tragédia átélése miatt a már amúgy is igen meggyötört szelleme, lelke, mely valószínűleg ezer sebből vérzik. Még bele esik egy keserű hitetlenségbe egy a biblia igazságának nem megfelelő helytelen gondolkozásba, netalán gonosz szellemek ilyenkor nem ismeretlen támadásába, bizony nagyon súlyos következményeknek nyithat ajtót az elkövetkezendő napok, hónapok és évekre nézve.

Van olyan reagálás, amely a legszomorúbb, ez nem más, mint a megbotránkozás, amely a keserűség mérgéből táplálkozva elviheti az embert a teljes hitehagyás állapotába melyet a biblia a hit dolgában való hajótörésnek nevez.

Aztán van a struccpolitika, ami szintén nagyon veszélyes, mert ha nem nézek szembe azzal, hogy mit miért hiszek és mit miért tartok jónak illetve rossznak. Elszaladok az igazán komoly és húsbavágó kérdések elöl, akkor bizony félő, hogy az előzőekben taglalt eredmény egy kicsit gyengébb változatára jutunk. Tehát a folyamat lassúbb, de a végeredmény egy megkeseredett, bűnös önjutalmazásokkal teli örömtelen hívő élet.

 

Harmadik igen gyakori megközelítése a problémának az, hogy kijelentik Istennek semmi köze nincs a rosszhoz, a tragédiához vagy katasztrófához, és ehhez keresnek bármi áron, ha kell félreértéseket okozva is, elméleteket. Valamiképp azt gondolják, hogy Istent meg kell védeni nehogy hívek nélkül, maradjon. Ez már valamivel jobb, mint az első két hozzáállás, de szerintem nem helyes. S valószínűleg egy gyenge, a sötétség idején eredménytelen hitében instabilitásra fogékony kereszténységet hoz létre.

Tudjuk, hogy amikor egy szülő átadja a gyermekét a fehér köpenyes doktor bácsinak, aki esetlegesen egy igen komoly fájdalmat okozó beavatkozást készül elvégezni a gyermeken, sőt netalán a gyerek szemszögéből nézve abszurd még le is fogja, segédkezik a fájdalom okozásban ennek az idegen embernek. Nos, ez minden csak nem érthető a gyermek számára! Mégis mint egy magasabb ismeret birtokában élő szülök, tudjuk, hogy az, amit most a gyermekünk tapasztal és totálisan nem ért és félelmet és fájdalmat okoz neki, az végül is a javát munkálja.

 

Bizonyára a példa segített megérteni, hogy rálássunk arra a tényre, hogy Istent nem szükséges megvédenünk /az Uzzai magatartás amúgy is eredménytelen és Isten nem tart rá igényt, még ha jó szándékból van, akkor sem/ Meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy azért mert nem értünk valamit az alapjában véve nem jogosít fel minket arra, hogy ne vegyünk róla tudomást vagy pedig kényszermegoldásokat keresve tévesen megmagyarázzuk. Ehelyett bölcsebb Isten elé vinni a dolgot.

Ha Isten tervéből és hatalmi területéből önkényesen kivesszük a tragédiák, katasztrófák, és egyáltalán az emberi szenvedés valóságát. Azt gondolván, hogy ehhez neki semmi köze. Akkor egyben teremtettünk egy még nagyobb problémát, amely felteszi a kérdést, hogy ha ezek a fájdalmas és negatív események kívül esnek Isten tervén. Akkor vajon mi van, még ami kívül esik Isten hatáskörén. Nyilván való hogy semmi! Hiszen Ö mindenható és mindentudó és gondviselő és JÓ! Mert ha lennének ilyen dolgok, akkor bizony azoknak igen csak ki lennénk szolgáltatva, hiszen Isten hatókörén kívül volna. Amit viszont sátán azonnal kihasználna ráadás Isten tudta nélkül. Beláthatjuk, hogy ez képtelenség.  Pontosan ez alapozza meg abbéli hitünket, hogy akármekkora sötétség is venne körül minket akármennyi időre is. Az Isten jóságában nem csalatkozunk soha! A belé vetett reménység soha nem szégyenit meg senkit.

De ahogy mondta is, az Ö utjai nem a mi utjaink, és az Ö gondolatai nem a mi gondolataink.

Itt megint csak belép az alázat és az Istenfélelem kérdése. Valamint annak elfogadása, hogy a titkok az Úréi. Hiszen ezek nélkül hogyan is lehetne nemhogy megérteni, hanem csak a közelébe jutni az olyan igeversek megértésének, mint például hogy csak egyet említsek az Ézsaiás könyvéből, a 45. fejezetből.  „Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!”

 Viszont a szenvedés kérdésének boncolgatásakor felmerül egy másik probléma kör is. Ez pedig az igazakat az Istennel megbékült embereket ért tragédiák kérdése. Mert nem ritka tapasztalat hogy jóra való igaz és vétlen embereket, is igen gyakran érnek tragédiák.  Nos, egyben bizonyosak lehetünk, ez sincs Isten hatáskörén és tudtán kívül. Ezen kérdés valamennyire értékelhető megválaszolásához is alázattal az írásokhoz kell fordulnunk. Amiből egyértelműen kitűnik, hogy ennek problémaatkája több szálon futó és semmiképpen nem kezelhető sablon válaszokkal. 

Sőt, el kell ismernünk az őszinte együttérzés mellett hogy vannak olyan események,és azokból eredő kérdések, melyekre itt a nap alatt talán soha nem kapunk az Úr Jézus keresztjének reménysugarán kívül választ. Csak majd hazaérkezésünk idején, akkor majd letöröl minden könnyet és nem lesz többé kin és fájdalom.

Egy lehetséges szál ebben az összetett problémában maga az ember, mert be kell látnunk ez is egy lehetséges ok forrás. Az ige azt mondja, hogy a szentencia nem azonnal végeztetik el egy ember életében. Azaz ha egy hívő tudatos gonoszságában kárt okoz Isten munkájának, magának vagy másnak méghozzá rendszeresen, és ezt nem rendezi el a biblia útmutatása alapján. Nem feltétlen azon a héten fog az életében az a szellemi törvényszerűség megnyilvánulni, amit az ige úgy fejez ki, hogy amit vet, az ember azt aratja is. Lehet öt, tíz akár húsz év is a negatív gyümölcsök megjelenéséig.

Mire gondolok:

-          Tudatos károkozás magunknak, azaz Isten templomának megrontása:

Dohányzás, alkohol, drog, paráznaság, aztán a felelőtlen életvitel, főleg ha eléri az Istenkísértés határát, falánkság megtűrése, ami megint csak súlyos egészségi problémákat okoz, és folytathatnám a sort.

-          Tudatos károkozás másoknak:

Mások meglopása, megkárosítása, amivel az adott illetőnek szó szerint az életét rövidítik meg, hiszen még egyszer annyi időt kell ráfordítania a munkájával az eltulajdonított érték ismételt megteremtésre. Míg az, aki eltulajdonította csak feléli azokat a javakat. Természetesen nem büntetlenül! Nagyon kemény árat fizet majd érte, ha nem rendezi. Az Ige azt mondja, az átok nem távozik a lopónak házából. Mások becsapása, lehúzása a másokkal való igazságtalanság mind - mind visszaüt egy napon. Ha már itt vagyunk, elmondom az is lopás, amikor más feleségét/férjét elcsábítják, és így olyan áldáshoz jutnak, amelyet Isten nem nekik szánt.

Az örökség sürgetése, vagy egy embernek az abból való kiforgatása megint csak kegyetlen lopás szintén átokhoz vezet. Mások kizsigerelése, agyonhajszolása, ellehetetlenítése.  Itt is lehetne folytatni sajnos.

-          Kár okozás Isten munkájának:

-           

-          Hitetlenség, félelem, a Szent Szellem megszomorítása, pletyka, rágalmazás, susárlás, lázadás, halogatás mulasztás, alá nem vetés, engedetlenség, akadályozás. Az Isten által elkészítet jó nem cselekvése. Az igazság elhallgatása, kevélység, felfuvalkodás, önhitség. Sajnos bőven produktívak vagyunk itt is.   Vagy az Isten egyéni vezetésével való tudatos szembemenetel.  És akkor ez még csak egy szegmense ennek az összetett problémának. De adott a lehetőség hogy mindenki továbbgondolkodjon ezeken kérve Isten segítségét.     

Engem a fent vázolt téma mélységes istenfélelemre ebből fakadó önvizsgálatra és bűnbánatra sarkall! Valamint hálára, és a teremtőmben való gyönyörködésre indít.

Köszönöm a figyelmeteket egy igeverset engedjetek meg zárásul: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.”

     

Pár mondat az engedelmességről.

Rendszeresen emlékeztetnem kell magamat, és el kell mondanom minden Istenfélő ember számára is. Tartozzon is bármelyik felekezethez vagy gyülekezethez, vagy valami oknál fogva ép közösség nélküli keresés alatt lévő hívő. Meg kell értenünk, és tudatosítanunk kell magunkban:

A Szentírás nem ismeri az engedelmesség nélküli megváltás fogalmát.
Nem tudok egyetérteni a "szuper kegyelem" tanítóival.

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva.

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”
Engedelmesség nélkül nem létezik a megváltás. Maga az Úr Jézus mutatott erre rá a Getsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte!
Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet.
Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből. Az Úr Jézusba vetett hitünk miatt.
Isten egyik nagyszerű munkása Derek, hangsúlyozta sokszor. „a nem teljes engedelmesség végül is engedetlenség.”

Mert a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akart rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét. Akkor is folyamatosan emlékeztetnem kell magamat, hogy engedelmesség/szentség nélkül senki nem látja meg az Urat.

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért.
Viszont az igaz,hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”
Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. Persze azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége a megigazult állapota nem ebben a tényben van.
Hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által egységbe kerülnek az adott emberben. Ami rendkívül fontos egy hívő ember életében. Mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is.

Mit kezdjek a nehezen érthető bibliai részekkel?

"Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg."

Az Ige egyenesen szól! Noha kétségtelen hogy akad benne nehezen érthetőbb rész is, ahogy arra Pál is felhívja a figyelmünket. De biztosak lehetünk abban, hogyha megfelelő hozzáállást tanúsítunk, minket is megszólít és a nekünk meglévő világosságban és hitben tovább vezet a kijelentéseiben.

Egy nem régen megtekintett dokumentumfilmben Barack Hussein Obama szónoklata alatt így szólt: „A szentírás melyik része kellene, hogy irányítsa a politikánkat? Mózes 3. könyvét kövessük, ami arra utal, hogy a rabszolgaság elfogadható, és azt mondja, hogy a kagyló tisztátalan étel? Vagy Mózes 5. könyvét kövessük, ami azt tanácsolja, hogy kövezd meg a gyermekedet, ha eltér a hittől? Vagy maradjunk a hegyi beszédnél, ami annyira radikális, hogy a saját védelmi minisztériumunk sem élné túl a bevezetését?”  Nos, jó lett volna az egész szövegkörnyezetet is hallani illetve annak fordítását olvasnom, mert úgy gömbölyű, hogy vélemény alkossak. De azért mindenképp ez a pár mondat is elárulja, hogy mennyire, de mennyire nincsen helyén a megfelelő bibliaértelmezés még ilyen magas körökben sem.  Ismételten be kell látni, hogy az Ige élet és Szellem, és a pszichikai ember/újjászületés nélküli/ nem értheti meg, nem tudja helyesen értelmezni és bolondság lesz előtte egy bizonyos színt után. Persze ez megeshet hívő emberrel is, ha elcsűri csavarja az írásokat a maga vesztére.
De térjünk vissza Obama úr hangos kérdésére. Valamint Dr.Richard Dawkins Istent gyalázó, ide kapcsolódó szavaira is.
Természetesen a teljes írást Istentől ihletettnek tartjuk mi keresztények, így jogos a kérdés, amikor megfogalmazódik hová is tegyük azokat az igerészeket, amelyekből első látszatra egy kegyetlen, zsarnoki, megbocsájtani képtelen, vérszomjas, etnikai tisztogató, nőgyűlölő, homofób, rasszista, gyerek és népirtó Isten körvonalazódik./ezek Dawkins véleménye/szavai voltak/
Nem egyszer kérdezték már ezt tőlem is hol kedvesen, hol durván megfogalmazva ezeket. Ilyenkor a kérdezőtől mindig csak annyit szoktam kérni, hogy legyen hajlandó időt szánni a válaszok megkeresésére, ami ott kezdődik, hogy ö neki is el kell fogadnia azokat a biblia értelmezési kritériumokat, amelyek a nehezen érthető bibliaversek helyes értelmezését lehetővé teszik. A teljesség igénye nélkül itt egy kis segítség.
- Segítő Ima kérés a tanulmányozásra és a Szent Szellemre, mint ihletőre való figyelés legyen a kiinduló pont.
- Mindig a teljes Szentírás összképére kell törekedni. Az értelmező embernek nincs joga ara hogy egy-egy bibliai verset/részt kiragadjon, elkülönítsen az egész szentírás egészétől.
- Mivel a kegyelem időszaka/újszövetség van, így e korszak kijelentéseit kell pillérként alkalmaznunk elsősorban.  A törvény Izrael népének adatott ez az igéből egyértelműen kiolvasható. A különféle rendtartási étkezési és áldozati törvények nekik adattak, hogy azok által éljenek Istennel, egymással és a környezetükben élő pogány népekkel. /Ha csak ezt figyelembe veszi az elnök úr szerintem meg is válaszolta volna a saját kérdését./
- Figyelembe kell venni a megerősítés elvét, ami azt mondja ki, hogy két három bizonyság /tanú szükséges egy - egy igazság, helyzet, szituáció, hitelesítéséhez.
- Soha nem szabad figyelmen kifúl hagyni az adott kor jellemzőit és társadalmi berendezkedését.
- Mindig követni kell a szerző eredeti szándékát üzenetének értelmezésekor, hogy ne adjunk olyan szavakat a szájába, amelyeket nem mondott, és ne is tegyük félre azt, amit viszont kijelentett. Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, ha bekezdésenként, tanulmányozzuk az írásokat nem pedig versenként/mondatonként.
- Feltétlen szükséges az adott igerész eredeti szövegének és több bibliafordításnak a tanulmányozása hogy közel kerüljünk a helyes értelmezéshez.
Természetesen mondanom sem kell, hogy tíz esetből talán egy vagy két ember az, aki valóban választ vár ilyen esetekben és az arra való időt és energiát is kész megadni. A többi csak saját önigazolásának füstjébe burkolódzik, és azt akarja elérni, hogy mindenki úgy lássa a dolgokat, ahogyan ö. Mert mindenki a tulajdon szívéből hozza elő azt, ami ott jelen van. Ki igazi kincseket és van, aki annak híján, mindenféle rútságot és gonoszságot. Mindenki azt adja, amije van. Ki életet, ki halált. De nekünk, keresztényeknek az a kiváltság jutott, hogy Isten beszédén növekedhetünk és a szívünket így élet töltheti be. Az élet pedig maga Jézus! Aki megígérte nekünk, hogy Szent Szellem által elvezet minket minden igazságra. Minket vezet el,akik már az Övéi vagyunk. Egy előítéletekkel teli, lázadó/istentagadó szívnek nem tanításra és az abból fakadó igazgyöngyökre van szüksége hanem a legnagyobb kincsre Jézusra a róla szóló örömhírre! S csak azután a tanítás gyöngyeire.Ha ezt a különbséget értjük akkor szép lassan megtanuljuk, hogy a gyöngyeinket nem szórjuk a sárba mások talpa alá. Hanem csak aki vágyakozik, annak szépségét meglátni annak mutatjuk meg. Szerintem a világ számára az Örömhír az, amit mindig és mindenkor nyújtanunk kell. Tanítani elsősorban a tanítványokat kell és a valóban szomjas embereket, a hozzájuk illő módon.

A bibliai látásmód /oldal ajánló /

Lenne egy kérésem azok felé akik értékelik és látogatják a blogomat. Ha van közöttetek olyan aki még nem keresete fel a facebook Bibliai látásmód oldalamat. Azt megkérném tegye meg. Nem csak azért mert ott gyakrabban vagyok aktív és elérhető, hanem mert több téma is van ami csak oda kerül vagy került fel.

 

Valamint mivel a rendszer ott olyan, hogy az emberek arra figyelnek amit sokan olvasnak és lájkolnak, szóval ha értékhordozónak látod a munkámat kérlek látogasd/lájkold illetve legyél aktív például a hozzáoszlásokban véleményezésben is. Ma a kiégésről az Istenben való csalódásról a megbotránkozásról írtam pár gondolatot. Megtisztelsz ha felkeresel. Természetesen ha csak ezen oldalra tudsz időt szánni azt is nagyon köszönöm. 

Isten áldása rád és Szeretteidre! 

Köszönöm hogy ma is erre jártál. 

      

Istentől vagy nem Istentől?

Szeretném megkérdezni a véleményedet erről a videóról?

Engem megijesztett és igazából össze is zavart!

/Videó a poszt végén./ 

  

Ha megengeded, azzal kezdeném a válaszomat, ami az utolsó szavad volt.

Nem véletlen érzed, úgy hogy megzavart.  Az igazság az az ilyen és hasonló videók vagy könyvek, vagy előadások gyümölcse mindig ez. Már ez sokat elárul, hogy milyen szellem van mögötte. Ami nem visz közelebb Istenhez, ami felrúgja a békességedet és kimozdít, a hitedből arra mindig nagyon komolyan oda kell figyelni, mert nem valószínű, hogy Istentől van! Még akkor, sem ha az adott videó vagy könyv felvilágosító és alapjában /jót feltételezve / jó szándékból készült.

Sőt pont ezért nagyon káros tud lenni, amit szerintem a nagy összezavaró összekuszáló sátán rendre ki is használ.  Ahogy néztem a videót Jézus szava világított a szívemben, ami így szól: „Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.”

Nos, én, amikor egy megvizsgálásra szánt dologgal találkozom. Ezt az igét alkalmazom, és persze igyekszem figyelni a Szent Szellemre hogy segítséget, kapjak a szellemek megítélése vagy más ajándék működése által.  

A fenti igében Jézus egyértelműen kijelenti, hogy a rossz fa rossz gyümölcsöt a jó fa pedig jó gyümölcsöt terem! Tehát minden fát a gyümölcseiről tudok helyesen felismerni! A GYÜMÖLCSEIRŐL!

Tehát nem a fa látványáról! Ez annyira fontos, hogy megismétlem.  Soha nem a fát kell nézni, hanem annak gyümölcsét! Miért? Mert a fa lehet, hogy nagyon szép és egyenes és jó illatú vagy ép az ellenkezője erősen göcsörtös összevissza ágú, szemre abszolúte nem tetszetős.  De akár így akár úgy a lényeg NEM a fán van, hanem a gyümölcsén!

Jelen esetben a példa adott. Vegyük akkor ezt.  A videó azt állítja, hogy mivel a Karizmatikus összejöveteleken tapasztalható megnyilvánulások rendkívül hasonlóak azokhoz a megnyilvánulásokhoz melyeket egyértelműen hamis vallási közegben és okkult szellemek által megszállt emberek jelenlétében rögzítettek. Így ezek semmiképpen nem lehetnek Istentől és az olyan összejövetelekről/gyülekezetekből meneküljön ki merre lát.

Az mellett hogy ismételten kifejezem, feltételezem a jó szándékot a videó készítésénél, mégis azt kell mondanom, hogy a készítője rendkívül nagy tévedésben van és egy komoly csúsztatásra épülő anyagot készített.  Mint fent vázoltam a felvételen látszó két szellemi közeget nem lehet egy lapon említeni! Ez teljesen felháborító bizonyos igerészek ismeretében.

De boncoljuk tovább a dolgot. Mindkét táborban azt látni, hogy erős fizikai és érzelmi behatás történik földre esésekkel és más dolgokkal tarkítva. Tehát most épp a fát nézzük! A fát! De Jézus mit kér tüllűnk? Azt hogy ne a fát, hanem annak gyümölcseit nézzük, azokat keressük!   Ugyanis rengeteg fa létezik, ami szemre, nem annyira szép nem annyira kedves, mégis a gyümölcs tápláló és életet hozó! Ugyan így igen sok olyan fa létezik mely igen figyelemfelkeltő szép kinézetű mégis a gyümölcs, ami terem rajta teljesen ehetetlen vagy egyenesen mérgező. Tehát vegyük le a szemünket a fáról és koncentráljunk a gyümölcsére. /Itt megjegyzem, amikor Jézus a földre köpött és sarat csinálva rákente a vak ember szemére, látványilag az sem lehetett annyira szép, ha csak, mint fa nézem a későbbi gyümölcse nélkül. vagy a meztelenül prófétáló Saul.. és lehetne még sorolni./

De folytassuk:

Az egyik oldalon Istenfélő, isten szavát szerető, megtért az Isten igéjének engedelmeskedő a bibliai mércét nézve kétségtelen Krisztust imádó embert látunk. Akiről a hívő és nem hívő környezete ismerősei, mind bizonyságot tehetnek, hogy Istenfélő életet él!  Plusz az istentisztelet vagy imaszolgálat után pár perccel, órával, vagy nappal, az adott személy arról számol be és tesz bizonyságot Istent magasztalva és dicsőítve hálás szívvel, hogy meggyógyult helyreállt megtisztult vagy valami rendezetlen elrendeződött az életében. S kifejezetten tudja, hogy ez az adott alkalmon történtek eredménye. Hát ki vagyok én, hogy leördögizzem a bizonyságát.  

A másik oldalon pedig egy Izrael Istenétől és az Ö egyszülött fiától /sajnos/ távol lévő, pogány vallási rituáléban és annak démonimádó közegében lévő transzba került embert látunk, aki sem a transz előtt sem utána nem dicsőíti az élő istent. Sem szavaival sem cselekedeteivel. Sőt beszéde egyértelműen ige ellenes.  

Az olyan ember, aki a Szent Szellem munkáját,/mert tudjuk, hogy az atya nem kígyót ad a hozzá forduló gyermekeinek/ összemossa okkult szellemekkel varázslással stb. Nagyon veszélyes vizeken hajózik. Engem azokra a farizeusokra emlékeztet, akik Jézust is megvádolták, hogy szolgálatát nem a Szent Szellem által, hanem a Belzebub fejedelmének kenetével végzi. Ma is igaz, amit erre a vádra Jézus mondott. 

Máté 12:24-37 versek. feltétlen érdemes tanulmányozni!

/Az hogy ez egyes hívőknek, nem elég. Csak azt tudom mondani, Ismeri az Úr az Övéit! S az hogy egyes hívők mit gondolnak elhamarkodott felületességükben, igen másodlagos, ha belegondolunk./ 

 Egyetértek minden korrekt és józan vizsgálódással szükség van rá hogy ne legyünk se más se magunk által megcsalatva. De azért a ló túloldalára ne essünk már át, mert azzal csak zűrzavart félelmet és bizonytalanságot okozunk a hívőkben, és semmi képen ne kövessünk olyan embereket, akik a jót rossznak és a rosszat jónak mondják, mert nagyon nagy árat fizethetünk. Isten Szellemének munkáját lopják el tőlünk.

Ezt pedig nem engedhetjük. 

Sajnos létezik ördögi utánzása majdnem minden szent, Istentől való dolognak. Van hamis nyelveken szólás van hamis kézrátétel van hamis prófétálás vannak hamis erő megnyilvánulások. De mert ezek léteznek nem szabad az Igazi Istentől való ajándékoktól elfordulni, azokat félelem vagy vallásos előítéletek miatt ledegradálni és elvetni.     

Ha bármi kérdés  még felmerül kérlek írj.

A videót nem tatom alkalmasnak az oldalamra se a linkjét nem helyezem ki. 

Aki meg akarja tekinteni ezen a címen megtalálja:

"Kundalini Jóga vs. Szent Szellem betöltekezés"

Köszönöm a látogatásod. 

Gondolataim a bibliai hitről.

Bizonyára sokan hallottátok már azt a mondást : „hogy él mint hal a vízben!” S valóban mindenki számára egyértelmű hogy ha élő fickándozó halat akar látni, szükséges kisétálnia egy tóhoz vagy folyóhoz vagy legalábbis mindenképp egy olyan vízben gazdag helyre ahol a különböző halacskák megélhetnek és szaporodhatnak. Tehát ha nem sült halról beszélünk mindenképpen összekötjük a halat még ha nem is tudatosan az életterével, ami a víz!

Nos a keresztényeknek is van egy ilyen kulcsfontosságú életterületük/létezési zónájuk, ami nem más mint a HIT!

Nincs az a hívő aki ne hallotta volna már ezt az Istennel való élő kapcsolathoz elengedhetetlenül fontos tényezőt! Természetesen amikor a bibliai hitről beszélünk tudatosítanunk kell magunkban hogy ez nem az a hit amit a világban értenek a hit alatt. Egy általános hittel minden ember rendelkezik amit a mindennapi életvitelében rendszeresen használ. De a bibliai hit témájánál mi nem erről a hitről beszélünk. Hiszen ez a fajta világban jelenlévő hit nem eredményez Istenismeretet,sem üdvösséget, sem megigazulást és sorolhatnám. Az a hit amit Isten elvár, kér, figyel, és mindenkor kész megjutalmazni az az a fajta hit ami kizárólag az Isten örök beszédéből táplálkozva növekszik fel az ember szívében/szellemében! S itt el is érkeztünk egy olyan ponthoz a hitről való gondolkozásunkban, amiről feltétlen említést kell tennünk. A bibliai hit noha érinti és támogatja/táplálja az elmét, reménységet hozva létre számára! Mégis a bibliai hit elsősorban nem az elméhez hanem a szívhez köthető/kapcsolható. „Szívvel hiszünk az Igazságban” állítja az írás!

S csakugyan amikor azt látjuk, hogy emberek egy értelmi elfogadást/igaznak tartást gondolnak hitnek, nem sok minden változik és történik az életükben, hiszen a szívük a lényegi legbelső valóságuk nincs érintve az Isten beszéde által. Ezért hangoztatta Pál hogy ö amikor prédikál nem emberi bölcsességet közöl, azaz nem az értelemnek hanem a szívnek szól elsősorban. Nem akarom, hogy félre értés legyen, nagyon fontosnak tartom az elmét a racionalitást és a dolgok átgondolását, de az ige alapján jogosan teszünk és kell tennünk különbséget az elmebeli hit és a szívbeli hit között. Az emberi kommunikációt ha nem tölti meg és nem itatja át Isten beszéde mégpedig úgy, hogy mögötte az újjászületett szívet betöltő Szent Szellem jelen van, nem tud létre hozni szívbéli hitet. Ezért utasítja Isten az örömhír mondóit arra: „Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

Véleményem szerint ezért hatástalan és meddő legtöbbször az az igehirdetés ahol az igével szolgáló személy nincs újjászületve. Valami olyan állapot ez amit Jézus úgy jellemzett, hogy vak vezet világtalant és így mindketten a verembe esnek. Eleve Isten országában alapkövetelmény a megtérés az Újjászületés romolhatatlan magból Isten igéjéből valóságos szentségben. Számomra elképesztő, hogy hány a bibliával foglalkozó ember ezt az alap lépést még soha nem tette meg, és csodálkoznak eredménytelenségükön és szó szerinti örömtelen kínlódó hitéletükön. Emlékezzünk mit is mondott Jézus Nikodémusznak! „Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Mindenképpen érdemes ezen az igeversen is alaposan elgondolkoznunk.

De térjünk vissza a hit kérdésére.

Te hitből élsz? Valós Isten beszédéből származó azon álló, szívbéli hitből élsz, vagy mások utánzásából, esetleg csupán értelmi hitből amelynek nincsenek cselekedetei csak úgy van. De nem a szívedben és ezért holt hit! Semmit sem változtat sem a Te életeden sem a másokén. Az értelmi hitről mondja az írás, hogy cselekedetei nem lévén halott önmagában. Igazából nem oszt nem szoroz.

A hitből való élet nem mások utánzása! Nem rutinból, csípőből, cselekvő élet, mert abból félő hogy, hiányzik a Szent Szellem vezetése! Nem is egy inaktív elmebeli meggyőződés bibliai igazságokban.

Nem! Nem! És Nem! A hitből való élet aktív,cselekvő, a Szent Szellem vezetésére figyelő, bátor Isten beszédét szemelőt tartó, mások által világosan felismerhető és Isten által folyamatosan méltányolt élet! Igen! Isten által méltányolt neki tetsző életvitel, melyet a zsidó levél szerint mindig és folyamatosan vár, elfogad, keres és megjutalmaz!

Fontos bibliai gondolatok! 

-Mindent amit tesztek hit által hitből cselekedjétek.

-Ami nincs hitből bűn az.

-Lehetetlen Istennek hit nélkül tetszeni.

-A kételkedést a kicsinyhitűséget Jézus nem fogadta el.

-Ahol hitetlenség volt nem is tudott csodát tenni,pedig szeretett volna.

-Hitet cselekedetek által kell aktiválni élővé tenni.

-Mivel Isten adta kinek kinek a hit valóságát,jogosan kérdezi :hogy van hogy nincs hitetek?

A győzelmünk Krisztus Jézus által van,ami realizálja a láthatóban ezt a győzelmet az a mi bibliai hitünk! 

Köszönöm a figyelmeteket! 

A témához kapcsolódó érdekes, gondolkozást serkentő posztok.


http://megmondoka.blogspot.hu/2014/06/hogyan-fejlodik-hitunk-velunk-egyutt.html 

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=7262 

http://www.ujragondolo.hu/hitem-kepekben/ 

http://www.ujragondolo.hu/ha-hit-probaja/ 

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=8089#more-8089 

Gondolatom Isten országával kapcsolatosan.

Ami nem látható mégis megmutatható!

Nem akarom most az igazság és a békesség szoros kapcsolatának teljes térképét megrajzolni egyrészt, mert nem valószínű, hogy sikerülne másrészt, mert nem is szükségeltetik, hiszen temérdek igevers beszél e „testvérpárról” és csodálatos szilárd alapot és stabilitást adó valóságáról. A leginkább szembetűnőbb dominanciája Isten országával kapcsolatosan mutatkozik meg.
A Róma levélben ezt így olvassuk: „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” Ez nem példázat bevezetés, hanem inkább egy definiálás.
Az írás arról tájékoztat minket, hogy Isten országa:

-NEM evés és ívás! Azaz nem magunknak való Földhöz ragadt életvitel.
-NEM beszédben áll!  Azaz noha hirdetnünk szükséges ezt nem elég csak nyelvel tenni, mint ahogyan szeretni sem elég csak nyelvel. A gyakorlati bemutatás kulcsa a hiteles igehirdetésnek. Amiben Isten Szelleme, mint az igazság szelleme készségesen mindig is részt vett és vesz Jézus Krisztust dicsőítve!
-NEM látható módon jött el. Azaz a jelen korban Isten országának a teljes dicsősége nem látható formában van jelen. Mint ahogyan az Úr mindenhatóságával is sokan még most nincsenek tisztában. Legalább is úgy nem, ahogy majd nemsokára az Úr Jézus Földi millenniumi országlásában lesz nyilvánvaló mindenki számára. Természetesen ez nem azt jelenti hogy mi hívők ne tapasztalnánk és tapasztalhatnánk meg már most az Isten Szellemétől való erőmozgásokat beavatkozásokat gyógyulásokat és a szabadulásokat hiszen ezt az Úr népe számára mindig is elérhetővé tette. Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyanaz! Ö mindig kész volt bemutatni Isten országának hatalmát és a kiküldött tanítványoktól is elvárta, hogy az igehirdetést kössék össze a gyakorlattal. Erre utal egyértelműen számos igevers mellett a zsidó levél hatban az ige, hogy a Szent Szellemet vett hívőknek mekkora a felelősségük, mert ők megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő Istenuralma alatt álló világ erőit. Ha ezt nem lehetne személyesen és egyértelműen beazonosíthatóan megtapasztalni, akkor nyilván nem volna számon kérhető sem. Na de nem akarok elkanyarodni, ott tartunk, hogy Isten országa az ige tanúsága szerint mibennünk, hívőkben, a mi szívünkben, életünkben van jelen.
Tehát ha igaz keresztény életet élsz, hitből élsz, és hitből cselekszel akkor Isten országa benned, van!  Isten országa pedig igazság békesség és a Szent Szellem általi öröm.
Ha tehát keresztényként /teljes joggal/ vallod, hogy Isten országa benned van.  Akkor ezt másokkal megláttatni, másoknak felragyogtatni csak úgy tudod, hogy Isten beszédének igazságának a megtartója vagy! Ahogy és amilyen mértékben erre hangsúlyt fektetsz, elkezded megtapasztalni, hogy az igazság talaján felnövekszik az Istennek minden értelmet felülhaladó békessége, amit viszont az Isten Szellemétől jövő öröm fog követni és fogja elárasztani az életedet. Ahol ellenben nincs meg az Isten igéjének való engedelmesség ott egyértelmű az igazság hiánya! Ez viszont békétlenséget, és örömtelenséget okoz. Az ilyen hívő ember szívében nincs még jelen úgy Isten országa, ahogy jelen lehetne és felemelhetné az adott személyt. Törekedj a gyakorlati hívő életre. Bárhol is tartasz a hívő életedben Isten türelmes szeretetére, jóakaratára, neked szóló nevelésére, mindig számíthatsz. Ö megmutatja az Ö országát rajtad keresztül is ahogyan együtt munkálkodsz akaratával.
Légy áldott!

Miért pont Izrael?

A mindennapi beszélgetéseim során ismerőseimtől, munkatársaimtól nem egyszer elhangzik az a kérdés. Hogy miért a Zsidó nép Isten választott népe. Miért van megkülönböztetés.
Akár korrekt tudás/ megérteni vágyás akár negatív töltetű legyen is, az ilyen kérdésekre is fontos embertársainknak a nekünk adott világosságban megválaszolni.
Én azzal szoktam kezdeni, hogy türelmet kérek, mivel sokszor az egy-két mondatban feltett kérdést mélysége és összetettsége miatt a legtöbbször nem lehet pár mondatban megválaszolni. Következőnek, mint általában mindig igyekszem azokat az igehelyeket megemlíteni melyek Isten beszédében le, vannak fektetve az adott kérdéssel kapcsolatosan.

Ha a kérdező fél figyelme érdeklődése nem lankadt, akkor együtt átbeszélve igyekszem értelmezni számára az olvasottakat. Ez segítség számára, hogy meg tudjon ragadni bele, tudjon látni sokszor egy számára teljesen más gondolkozási/értelmezési folyamatba.
A fenti kérdés esetében például, megemlítem, ha mód van rá vele, együtt felolvasom a következő igeverseket. Hogy meglássa a lényeg nem a mi véleményünkön, hanem Isten véleményén, szaván van.   
Isten mindig különbséget tesz az Élet és a halál az igaz ember és hamis ember a jó és a rossz cselekedetek az áldás és az átok között. Izrael népének kiválasztása elhívása egy bálványimádó Istentelen Istennel nem foglalkozó Öt figyelmen kívül hagyó gonosz közegben történt. A kiindulási igerésznek Mózes ötödik könyvének hetedik fejezetét szoktam választani. Itt pontosan ebbe a közegbe kapunk bepillantás. Ezután Isten kijelenti hogy szuverenitásából kifolyólag hozott egy döntést [ez kapcsolódik Római levél 9:21-hez ami arról szól hogy ha egy fazekasnak van lehetősége az agyaggyuradékból dísztárgyat vagy akár hétköznapi használati tárgyat készíteni akkor mennyivel inkább van erre lehetősége a Teremtőnek.]
„Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.
Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;
Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az Egyiptomibeli Fáraó királynak kezéből.
És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják."
A kulcs ezekben, a versekben, az hogy Isten nem ember hogy hazudjon, és nem ígér olyat, amit nem tenne meg. Ábrahámnak Izsáknak és Jákobnak tett ígéretét megtartva, a bálványimádó megromlott gonosz nemzetségek közül választott elkülönített magának egy népet, akiket megszentelvén, megtisztítván elkülönített hogy akaratának ismerői megtartói és hirdetői is legyenek. Egy olyan rendtartásban, amit az Ó szövetségből ismerhetünk meg.
A mai kegyelmi időszakban, az Újszövetségi rendtartásban is ez történik csak most a kegyelmet és az Istennel való kapcsolattartás lehetőségét kiterjesztve Isten az egyházat, az eklézsiát [ az egyház alatt a minden népekből kihívottak seregét értem akik Jézus Krisztusban újjászülettek legyen az zsidó vagy a nemzetek közül való nép. ] hívta el/ki az Istentelen világból. Természetesen hangsúlyozni szeretném, hogy az Egyház elhívása nem szüntette meg Izrael elhívását./lásd Római levél idevonatkozó részei./ A szelíd olajfába mi a nemzetekből megtértek oltattunk be, és nem fordítva.
Jézus egyszer azt mondta: „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” Ezen vers is egyértelműen kifejezi hogy ezek a „más” juhok is léteznek, Istenéi, és egy napon majd hallgatni fognak rá úgy, ahogyan az most az igazi egyház teszi.
Tehát egyfelől nem szabad Izrael különleges szerepét elvitatni, se túlhangsúlyozva azt elfelejteni, hogy most a kegyelem időszakában a nemzetek megtérésének érdekében félre vannak téve egy ideig még a nemzetek közül a „sokaság” megtérésre jut. S a Szent Szellem elő kövekből / újjászületett emberek/ felépíti az Isten templomát. Ezek után Isten ismét teljes mértékben Izrael felé fog fordulni.Mivel a menyasszony az egyház elkészült, felékesítette magát. 
Nem szabad tehát elfelejtkeznünk arról az igazságról, hogy a jelen időszakban a Mindenható Isten, ha lehet így mondani három kategóriában, gondolkozik és minden kategóriával más- más a  munkája és terve, van. Ez a három kategória ma a Földön Izrael az Egyház és a Nemzetek.


Egy régebbi posztom : a témával kapcsolatosan. 

Tanulmányozandó igerészek.
5Mózes 7. fejezet.
Római levél 3. fejezet.
Római levél 10. 11. fejezet.