Isten Jó! Vagy mégsem?

Néha kegyetlennek, érzéketlennek és igazságtalannak  tűnik. 

Természetesen csak annak tűnik.

Senki sem jó csak egy, aki az Isten! 

Mivel ez egy önmeghatározás és mivel Istentől Istenből kiáradó valóság, így meg kell értenünk, hogy Ö megközelíthetetlenül mélyebben látja át a jó illetve a rossz realitását és annak működéseit, mint mi emberek. Nem véletlen hogy pont ez a fa került eltiltásra az emberpártól. Akár a jó akár a rossz tudása/megismerése azok nélkül a hozzájuk kapcsolódó Isteni szabályok és alapelvek nélkül, amelyekkel csak Isten rendelkezik az egyik legkárosabb és legveszélyesebb világot képes létre hozni. Mint ahogy azt igen változatosan láthatjuk is az emberiség történetében. Isten nem akarta megtartani ezt a tudást/mint ahogy sátán hazudta az embernek/ csak épp megfelelően adagolva a megfelelő alapok és keretek kidolgozása után, amikor az már nem életveszélyes és a megfelelő korlátok között van, akarta átadni és nem, egyszerre hanem folyamatában.

      

Sokan, amikor egy tragédia vagy egy katasztrófa hírét meghallják vagy egy ilyen traumát átélt személlyel beszélnek, vagy maguk éltek át tragédiát. Önkéntelenül felteszik a kérdést. Hol van Isten? Ha Ö jó, akkor miért engedi ezeket az eseményeket, hogy megtörténjenek. Jogos kérdések, ezek melyeket fel kell és fel lehet tenni, de nem mindegy hogy milyen szellemből, teszi ezt az ember.

Ugyanis ha a tragédia átélése miatt a már amúgy is igen meggyötört szelleme, lelke, mely valószínűleg ezer sebből vérzik. Még bele esik egy keserű hitetlenségbe egy a biblia igazságának nem megfelelő helytelen gondolkozásba, netalán gonosz szellemek ilyenkor nem ismeretlen támadásába, bizony nagyon súlyos következményeknek nyithat ajtót az elkövetkezendő napok, hónapok és évekre nézve.

Van olyan reagálás, amely a legszomorúbb, ez nem más, mint a megbotránkozás, amely a keserűség mérgéből táplálkozva elviheti az embert a teljes hitehagyás állapotába melyet a biblia a hit dolgában való hajótörésnek nevez.

Aztán van a struccpolitika, ami szintén nagyon veszélyes, mert ha nem nézek szembe azzal, hogy mit miért hiszek és mit miért tartok jónak illetve rossznak. Elszaladok az igazán komoly és húsbavágó kérdések elöl, akkor bizony félő, hogy az előzőekben taglalt eredmény egy kicsit gyengébb változatára jutunk. Tehát a folyamat lassúbb, de a végeredmény egy megkeseredett, bűnös önjutalmazásokkal teli örömtelen hívő élet.

 

Harmadik igen gyakori megközelítése a problémának az, hogy kijelentik Istennek semmi köze nincs a rosszhoz, a tragédiához vagy katasztrófához, és ehhez keresnek bármi áron, ha kell félreértéseket okozva is, elméleteket. Valamiképp azt gondolják, hogy Istent meg kell védeni nehogy hívek nélkül, maradjon. Ez már valamivel jobb, mint az első két hozzáállás, de szerintem nem helyes. S valószínűleg egy gyenge, a sötétség idején eredménytelen hitében instabilitásra fogékony kereszténységet hoz létre.

Tudjuk, hogy amikor egy szülő átadja a gyermekét a fehér köpenyes doktor bácsinak, aki esetlegesen egy igen komoly fájdalmat okozó beavatkozást készül elvégezni a gyermeken, sőt netalán a gyerek szemszögéből nézve abszurd még le is fogja, segédkezik a fájdalom okozásban ennek az idegen embernek. Nos, ez minden csak nem érthető a gyermek számára! Mégis mint egy magasabb ismeret birtokában élő szülök, tudjuk, hogy az, amit most a gyermekünk tapasztal és totálisan nem ért és félelmet és fájdalmat okoz neki, az végül is a javát munkálja.

 

Bizonyára a példa segített megérteni, hogy rálássunk arra a tényre, hogy Istent nem szükséges megvédenünk /az Uzzai magatartás amúgy is eredménytelen és Isten nem tart rá igényt, még ha jó szándékból van, akkor sem/ Meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy azért mert nem értünk valamit az alapjában véve nem jogosít fel minket arra, hogy ne vegyünk róla tudomást vagy pedig kényszermegoldásokat keresve tévesen megmagyarázzuk. Ehelyett bölcsebb Isten elé vinni a dolgot.

Ha Isten tervéből és hatalmi területéből önkényesen kivesszük a tragédiák, katasztrófák, és egyáltalán az emberi szenvedés valóságát. Azt gondolván, hogy ehhez neki semmi köze. Akkor egyben teremtettünk egy még nagyobb problémát, amely felteszi a kérdést, hogy ha ezek a fájdalmas és negatív események kívül esnek Isten tervén. Akkor vajon mi van, még ami kívül esik Isten hatáskörén. Nyilván való hogy semmi! Hiszen Ö mindenható és mindentudó és gondviselő és JÓ! Mert ha lennének ilyen dolgok, akkor bizony azoknak igen csak ki lennénk szolgáltatva, hiszen Isten hatókörén kívül volna. Amit viszont sátán azonnal kihasználna ráadás Isten tudta nélkül. Beláthatjuk, hogy ez képtelenség.  Pontosan ez alapozza meg abbéli hitünket, hogy akármekkora sötétség is venne körül minket akármennyi időre is. Az Isten jóságában nem csalatkozunk soha! A belé vetett reménység soha nem szégyenit meg senkit.

De ahogy mondta is, az Ö utjai nem a mi utjaink, és az Ö gondolatai nem a mi gondolataink.

Itt megint csak belép az alázat és az Istenfélelem kérdése. Valamint annak elfogadása, hogy a titkok az Úréi. Hiszen ezek nélkül hogyan is lehetne nemhogy megérteni, hanem csak a közelébe jutni az olyan igeversek megértésének, mint például hogy csak egyet említsek az Ézsaiás könyvéből, a 45. fejezetből.  „Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!”

 Viszont a szenvedés kérdésének boncolgatásakor felmerül egy másik probléma kör is. Ez pedig az igazakat az Istennel megbékült embereket ért tragédiák kérdése. Mert nem ritka tapasztalat hogy jóra való igaz és vétlen embereket, is igen gyakran érnek tragédiák.  Nos, egyben bizonyosak lehetünk, ez sincs Isten hatáskörén és tudtán kívül. Ezen kérdés valamennyire értékelhető megválaszolásához is alázattal az írásokhoz kell fordulnunk. Amiből egyértelműen kitűnik, hogy ennek problémaatkája több szálon futó és semmiképpen nem kezelhető sablon válaszokkal. 

Sőt, el kell ismernünk az őszinte együttérzés mellett hogy vannak olyan események,és azokból eredő kérdések, melyekre itt a nap alatt talán soha nem kapunk az Úr Jézus keresztjének reménysugarán kívül választ. Csak majd hazaérkezésünk idején, akkor majd letöröl minden könnyet és nem lesz többé kin és fájdalom.

Egy lehetséges szál ebben az összetett problémában maga az ember, mert be kell látnunk ez is egy lehetséges ok forrás. Az ige azt mondja, hogy a szentencia nem azonnal végeztetik el egy ember életében. Azaz ha egy hívő tudatos gonoszságában kárt okoz Isten munkájának, magának vagy másnak méghozzá rendszeresen, és ezt nem rendezi el a biblia útmutatása alapján. Nem feltétlen azon a héten fog az életében az a szellemi törvényszerűség megnyilvánulni, amit az ige úgy fejez ki, hogy amit vet, az ember azt aratja is. Lehet öt, tíz akár húsz év is a negatív gyümölcsök megjelenéséig.

Mire gondolok:

-          Tudatos károkozás magunknak, azaz Isten templomának megrontása:

Dohányzás, alkohol, drog, paráznaság, aztán a felelőtlen életvitel, főleg ha eléri az Istenkísértés határát, falánkság megtűrése, ami megint csak súlyos egészségi problémákat okoz, és folytathatnám a sort.

-          Tudatos károkozás másoknak:

Mások meglopása, megkárosítása, amivel az adott illetőnek szó szerint az életét rövidítik meg, hiszen még egyszer annyi időt kell ráfordítania a munkájával az eltulajdonított érték ismételt megteremtésre. Míg az, aki eltulajdonította csak feléli azokat a javakat. Természetesen nem büntetlenül! Nagyon kemény árat fizet majd érte, ha nem rendezi. Az Ige azt mondja, az átok nem távozik a lopónak házából. Mások becsapása, lehúzása a másokkal való igazságtalanság mind - mind visszaüt egy napon. Ha már itt vagyunk, elmondom az is lopás, amikor más feleségét/férjét elcsábítják, és így olyan áldáshoz jutnak, amelyet Isten nem nekik szánt.

Az örökség sürgetése, vagy egy embernek az abból való kiforgatása megint csak kegyetlen lopás szintén átokhoz vezet. Mások kizsigerelése, agyonhajszolása, ellehetetlenítése.  Itt is lehetne folytatni sajnos.

-          Kár okozás Isten munkájának:

-           

-          Hitetlenség, félelem, a Szent Szellem megszomorítása, pletyka, rágalmazás, susárlás, lázadás, halogatás mulasztás, alá nem vetés, engedetlenség, akadályozás. Az Isten által elkészítet jó nem cselekvése. Az igazság elhallgatása, kevélység, felfuvalkodás, önhitség. Sajnos bőven produktívak vagyunk itt is.   Vagy az Isten egyéni vezetésével való tudatos szembemenetel.  És akkor ez még csak egy szegmense ennek az összetett problémának. De adott a lehetőség hogy mindenki továbbgondolkodjon ezeken kérve Isten segítségét.     

Engem a fent vázolt téma mélységes istenfélelemre ebből fakadó önvizsgálatra és bűnbánatra sarkall! Valamint hálára, és a teremtőmben való gyönyörködésre indít.

Köszönöm a figyelmeteket egy igeverset engedjetek meg zárásul: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.”