Ott hagytam abba reggel, hogy a tizenkettő majd a hetven,
hatalommal való felruházása és kiküldése után, a további bibliai kijelentések
is azt erősítik meg, hogy a tanítványoknak/az örömhír terjesztőinek, szintén
kulcs fontosságú hatalommal és erővel is rendelkezniük az igéből nyert
kijelentés és bölcsesség mellett. Mert ez igen nagymértékben dicsőíti Istent. Pál által tudjuk, hogy „Pedig elmegyek hamarosan
hozzátok, ha az Úr akarja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét,
hanem az erejét. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.” Ez
az igevers nem azt mondja, hogy nem kell beszélnünk/szólnunk az Isten országára
tartozó örvendeztető igazságokat. Hanem rávilágít, hogy találkozhatunk /előre
szólók fogsz is ha az igazságot szólod/ olyan helyzettel, amikor az igazság beszédének
szólása kevésnek bizonyulhat, mert nem csak pszichikai, hanem szellemi ellenállással is találkozunk. Ahogy olvastuk, Pál nyugodt volt mert tudta, hogy Istent képviseli
egy felfuvalkodott gőgős okoskodó emberrel szemben, és ha konfrontációra
kerülne a sor Isten ereje kicsapna belőle az igazságot megerősítve. Például úgy
ahogy ez történt Barjézus esetében is. „Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez
okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kívánta hallani
az Isten beszédét. Elimás, az ördöngös azonban (mert így magyaráztatik az ő
neve) ellenkezett vele, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől. De
Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve, Monda: Ó minden
álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége,
nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani? Most azért ímé az Úrnak keze
van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és
sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket. Akkor a tiszttartó,
mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.” Fontos
megértenünk az evangelizáláshoz, legalább is az eredményes evangelizáláshoz szükségünk
van a Szent Szellem ajándékaira és a tőle nyert erőre és hatalomra, amit Jézus
Krisztus neve illetve az Isten akaratában kiszólt ige hoz mozgásba. Nézzük meg
a Lukács evangélium egy nagyon fontos idevágó kijelentését! „Ha pedig Isten
ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten
országa.” Itt Jézus arra utal, hogy A szent Szellem által űzi ki a démonokat és
ez minden kétséget kizáróan annak a jele, azt bizonyítja, hogy Isten országa
elérkezett/megnyilvánult azon a helyen és annál az embernél. Lépjünk egyet
tovább. Mit mond a biblia, mi Isten országa? „Mert az Isten országa nem evés,
nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” Tehát nem
testi, hanem szellemi és annak is a veleje, a lényege, az Igazság! A békesség és a Szent öröm ennek az igazságnak a talaján növekszik és virágzik ki. Miről szól
ez az igazság? Arról, amit a János evangéliumában olvasunk: „És az, mikor eljön,
megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy
nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek,
és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme
megítéltetett." Tehát Isten országának igazság részét olvassuk itt! Ami arról
tájékoztat bennünket, hogy létezik a bűn, és kiáradt megfertőzte az embereket. Hogy
Jézus a szeretetből elvégzett megváltásunk után visszatér az Atyához, tehát nem
lesz láthatóan itt földön. S végül hogy e világ fejedelme (sátán) megítéltetett.
A hatalom és az erő szempontjából, most haladjunk ezen a szálon tovább. Mivel
Jézus Krisztus totális vereséget mért a sátánra és az egész bukott
szellemvilágra, így erre az igazságra bátran ráállhatunk. De mint tudjuk ezt a
győzelmet mind a magánéletünkben mind azon kívül másokat is érintve, hit által,
gyakorlatba kell ültetnünk, és fel kell tudnunk mutatni. A tartósan gyenge,
erőtlen, gyümölcstelen, csak beszédben álló keresztény élet, egyszerűen nem
Isten akarata, sokkal inkább, a gonosz elnyomásáról árulkodik.
Az elnyomás, leuralás, beszennyezés, és hasonlók pedig
démoni tevékenységet takarnak, amit Isten akarata szerint Jézus nevében fel
kell számolni mind a magunk mind az arra rászorultak életében. Ezen a ponton
szoktam megütközést tapasztalni, mert számos hívő gondolja azt, hogy démonoktól
való szabadulásra csak egész ritkán és akkor is csak hitetlen, Isten nem ismerő
ember életében lehet szükség. Ezt a gondolkozást az írás nem erősíti meg, és
világszerte sok millió hívő ember beszámolója is megkérdőjelezi. Én magam sem
tudom elfogadni ezt a látást, mert azt látom, hogy akár a múltban, akár Jézus
földi szolgálatának idején, szükséges volt a szabadító szolgálat mind a
zsidóság mind a pogány emberek között. a személyes tapasztalatot, most nem számolom.
A világ és az emberek romlása nem állt meg, ezt az írás
egyértelműen közli, a bűn és a démonok tevékenysége, a „konkoly” növekedése még
tart. Nem csak a világosság, hanem a sötétség is növekszik az ige szerint. Ezek
pedig alátámasztják, hogy a szabadulásra szüksége van az embereknek. Még a hívő
embereknek is, akik ugyan megszállva megtérésük után nem lehetnek, mint például
a Gadarai ember. De ha a szellemük nem is, sajnos a lelkük és a fizikai testük
lehet démoni befolyás, sőt leuralás alatt. Jézus egyszer azt monda : „Mert
hallván felőle egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és
lábaihoz borula. Ez az asszony pedig pogány vala síro-feniciai származású. És
kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt. Jézus pedig monda néki:
Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét
elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de
hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre monda
néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból. És haza menvén,
úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.” Ha pontosan
odafigyelünk, az ige azt mondja hogy nem jó a „fiak kenyerét” jelen esetben ez
a „kenyér” a démonoktól való szabadulás, a fiaktól elvenni és a pogányoknak
adni. Nyilván azért volt a fiak kenyere a szabadulás tehát a zsidóké, mert
szükség volt erre a szolgálatra az Istenfélő zsidó emberek körében is. De mint
látjuk a pogányok körében is. Szóval számomra ez elégséges bizonyíték, hogy nem
csak az Istent nem ismerő embereknek van szükségük szabadulásra, ha úgy alakul,
hanem a hívő embereknek is. Semmi nem utal arra, hogy Isten ezt a szolgálatot
megszüntette volna. Maga Jézus mondja hogy Ö tegnap ma és mindörökké ugyan az,
amiket tett a földi tartózkodása idején, azt cselekszi most is a tanítványain
keresztül, akik ezt a feladatot is felvállalják, hittel, Jézus nevében. Mivel
még mindig van amit szeretnék elmondani e témában, ezért most befejezem, és ha Isten is
jónak látja még egy két gondolat erejéig visszatérek egy harmadik bejegyzésben.
Köszönöm a figyelmeteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése