Teljes mértékben hiszek az Szentírás azon kijelentéseiben
is, melyek a démonológia tárgykörébe tartoznak. Több személyes tapasztalatom is
van mind a személyes szabadulás, mind a mások felé végzet szolgálatban. A
biblia nem kezeli tabuként ezt az emberiséget, kezdetektől végigkísérő, hol
jobban, hol kevésbé leleplezhető módon felmerülő problémát. De úgy sem mint ahogy Hollywood tette az ördögűző c filmben, aminek nem túl sok köze van a valósághoz, még akkor sem ha állítólagosan megtörtént eseteket dolgoz fel, ugyanis nem mindegy, hogy démoni megnyilvánulásról beszélünk, vagy szabadulásról. A kettő között nagyon nagy a különbség, de erre majd később szeretnék kitérni.
A Napokban elhunyt Gabriele Amorth vatikáni ördögűző, az
erről beszámoló cikk ébresztett bennem egy pár gondolatot, amit fontosnak
tartok leírni. Nem áll szándékomban Armoth túlvilági sorsa felett véleményt
alkotni. Az Ilyen kérdésnél én mindig azt tartom szem előtt, amit az Írás mond:
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri
az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.”
Az hogy kinek van üdvössége, kinek nincs, ki hol tölti az örökkévalóságot, azt
Isten kezében kell hagynia egy hívőnek. Isten ismeri az övéit és ez nekem elég.
Isten igazságos és kegyelmes! Mindenkit a neki adatott világosság/megértés szerint,
számoltat el. Aki hitt benne, vele
járva neki engedelmeskedett és gyűjtött, annak belső bizonysága van az ige
szerint. Ehhez hozzátenni, belőle elvenni az ember nem tud. Isten tudja, hogy
ki az aki Őt ismeri és ki az akit Ő viszont ismer.
Ami miatt mégis azt
gondolom, hogy írok pár szót e témában, az azok a kijelentések, melyeket
semmiképp nem tudok az ige világosságánál értékelni és elfogadni, mint több dolgot sem, Arnoth könyvében. (Egy ördögűző tapasztalatai) De tanulmányozva a pogány gyakorlatot e területen, azt látom, hogy nem csak Arnoth könyvében, hanem a nem keresztény gyakorlatoknál ("pogány démonűzések") is, több olyan dolog és gyakorlat tűnik fel, amely nyíltan szembehelyezkedik a szentírás által adott igazságkeretekkel és gyakorlattal. Ide tartoznak természetesen azok az elfogadhatóbbá finomított dolgok is, mint a rúnakövek és botok, és a legkülönfélébb amulettek és medálok, (akár ékszer formájában is) amelyeknek, gonoszt elűző, gonoszt távol tartó, ördögűző erőt tulajdonítanak. Ezek pontosan belépési csatornák a legtöbb esetben, a világosság ruháját felöltő csaló/hitető szellemeknek, akik ezek által a tárgyak által bejutva, illetve hozzáférve az emberhez, akár egy nagyobb pusztítást is elő tudnak készíteni.
De visszakanyarodom. Egy Ismert katolikus hírportálon olvastam, azt hogy Armoth, noha leginkább Jézus nevében űzte az ördögöt, de előszeretettel hívta
segítségül a szenteket, és igen hatékonynak mutatkozott II. János Pál pápa, no és a Szűzanya, aki olyan hatalmas közbenjáró,
hogy a gonosz csak úgy remeg tőle. Én igazán kíváncsi lennék, hogy ezeknek a teológiai
alapját, hogyan tudnák a Szentírás szavaival alátámasztani, de hogy ez ennél cifrábban
le is van írva az tény, le is fényképeztem hogy ha szükséges emlékeztessem
magam, mennyire el lehet hajolni a kijelentett igétől. Számomra rendkívül elszomorító,
hogy ha a hívek, ennyire nem járnak utána a dolgoknak és nem ellenőrzik le az
egyedüli zsinórmértéken a Biblián az állításokat. Viszont ezt most mi közösen és örömmel megtesszük. Szóval kezdjük
ott a dolgokat, hogy mivel csak egyetlen egy közbenjáró van Isten és ember
között, ráadás Ő az, akit az írás Melkisédek szerinti örök főpapunknak is
nevez, Ő pedig a Názáreti Jézus Krisztus, aki nem vette számba, hogy Istennel
egyenlő, kiüresítette magát, megalázta magát, és véghezvitte az Atya akaratát
tökéletes engedelmességben, és elvégezte a megváltásunkat. Ezért az Atya, oly
nevet ajándékozott neki, amely mindennél nagyobb és hatalmasabb! Melyre minden
térd meghajol, mindenhol!
„Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette
zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresítve, szolgai
formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott,
mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának
haláláig. Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott néki oly
nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd
meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja,
hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
„És nincsen senkiben, másban üdvösség: mert nem is adatott
emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”
Szeretném őszintén megkérdezni, hogy jön ide a bárki is? Még
ha az a mi urunk test szerinti anyja is. De bárki is? Hogyan lehetne az
örökkévaló főpap mellett még egy közbenjáró? Abszolúte lehetetlen hogy ez
megtörténjék, a teljes szentírásnak ellent mondana. Hogyan lehetne más név, ami
minden hatalommal bír? Mint az Úr Jézusé! Képtelenség! De lépjünk tovább. Az
aki így szólt, hogy nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön, nyilván megemlítette
volna a tanítványainak, (hiszen tudjuk, hogy gondja volt Máriára,) azt hogy a neve
mellett az anyja neve is hatalommal bír. De nem tett ilyet soha, semmikor, Máriára utalva!
Ellenben amikor a tanítványokat kiküldte elsőnek a tizenkettőt,
majd később a hetvenet, legvégül hatalmából átruházott az evangéliumot hirdető minden
tanítványoknak, így szolt:
„Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét
tanítványát, adott nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek
gyógyítására. És elküldte őket, hogy prédikálják az Isten országát, és
betegeket gyógyítsanak.”
Az írás egyértelműen szól, hogy Jézus és csakis Jézus
nevében kell tevékenykedni a tanítványoknak, amikor hatalmat gyakorolnak Isten
akarata szerint. „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt,
hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” Kevés dolgot tudok elképzelni, mint ami
jobban dicsőítené az Atyát, mint a gyermekei és az emberek feltámadása,
megtisztulása, szabadulása, gyógyulása, helyreállása! Gondoljunk csak Lázár
esetére a Lukács 11. fejezetében. De általánosan is, le van fektetve mi az ami megdicsőíti
az Istent! „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok,
és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. De azon ne
örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a
ti neveitek fel vannak írva a mennyben.”
„Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a
mennyeknek országa.
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat
támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”
Amikor egy hívő az ellenség minden erején tapos, mindenhol
és minden területen, na az dicsőíti az Isten, ebben biztosak lehettek!
Innen szeretném folytatni legközelebb.
Köszönöm a figyelmeteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése