Amikor a lázadás szóba
kerül, talán érdemes azzal kezdeni, hogy ennek gyökere túlmutat a földgolyón,
és átlépve annak határait a szentírás a mennyei helyekre irányítja a
figyelmünket.
Igen, az ember Isten
szavával való szembehelyezkedését, lázadását, megelőzte már egy nagy horderejű
lázadás, amiről mindenki hallott már, amikor is Lucifer többé nem ismerte el az
Isten által megszabott örök rendet, és akaratával szembe állt.
Nem volt elég
számára az amivel már bírt, mert szemet vetett és megkívánta azt ami egyedül
Istené és Istent illeti. Tehát a szentírás szerint
az ember lázadását megelőzte ennek a gonosszá vált angyali fejedelemnek a
lázadása a mennyei helyen. De ez csak a kezdet volt, amit a megcsalatott
emberpár folytatott, és az óta is folytat. Amikor olvassuk a bibliánkat, a
teremtéstől kezdve, rendre találkozunk a lázadás súlyos bűnének problematikájával.
Elég, ha Koré, Dátán, vagy Miriám és Áron történetére, vagy Dávid fiának,
Absolonnak a szembeszegülésére gondolunk. Érdemes ezeket tanulmányozni, mert leleplezi
az emberi szív sötétségét és gonoszságát.
Röviden csak annyit
jegyeznék meg, hogy amikor a lázadással kapcsolatos igazságokat tanulmányozzuk,
rendre találkozunk azzal, hogy a benne szereplők, mindig elégedetlenek,
frusztráltak és keserűek, valahogy semmi nem elég nekik, ahogy az Ige mondja „keveslik”
ami adatott. Ne legyen félre értés nem az egészséges és helyes rendben történő
többre törekvésről van itt szó, annak nyilván megvan a maga helye az ember
életében.
A lázadás a zúgolódás,
lényegi alapja az, hogy több kell, mert kevés (keveslem) ami van, amit kaptam,
amit elértem, és ennek a bármilyen területen jelentkező többnek a
megszerzéséhez megragadásához, az Isten által megszabott idő, út és feltétel, a
lázadó ember számára elfogadhatatlan. Ebből következik a kerülőutak gyártása
ahol sajnos már az Isten vezetése/akarata (akár hosszú távú is) nem kap
szerepet. Magyarán a földre, a porba van ejtve az Isten beszéde, legalább is a kulcsfontosságú
területeken, mint a farizeusoknál is. Az ilyen motívumból való elindulás,
veszélyes lejtő, mert a megvalósított lázadást hamarosan újabb követi. A
lázadásban erőteljesen jelen van, a felfuvalkodottság, a büszkeség, a
kevélység, és a makacs arrogancia is. A lázadó alapgondolkozása ez: „Én ennél
többet érdemlek, én ennél több vagyok, méltóbb hely illetne engem.” Pedig jól
tudjuk, amit a szentírás mond: „Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem
azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Meg kell érteni nekünk,
teremtményeknek, hogy be kell állnunk az Isten által felállított tekintélyi
rendbe, ha jót akarunk magunknak. Ez vonatkozik a legkisebbre és a legnagyobbra
is!
A szubjektív véleményeink
itt másodlagosak. Akkor tanultam meg ezt és erre figyelni, amikor volt a szolgálatban
egy vezetőm, akinek egy döntésével nem értettem egyet, ezt el is mondtam neki,
és emlékszem csak annyit mondott, értem a felvetésed, de azt a tervet követjük,
és úgy csináljuk a dolgokat, ahogy én meghatároztam. Emlékszem pár óra múlva
nagyon hálás voltam a szívemben, hogy rá hallgattam és úgy tettük a dolgokat,
ahogy ő irányított. Szóval meg kell érteni a vezetők nem véletlen azok amik,
nem véletlen az a tekintély, ami átitatja őket. A legtöbbször, amikor ezt a
témát tárgyalom, megemlítem azt az igeverset, ami így szól: „Engedelmeskedjetek
elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint
számadók; hogy ezt örömmel műveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.”
Én gyakorlati
tapasztalatból is azt láttam meg az évtizedek alatt, hogy Isten nagyon nem nézi
jó szemmel a lázadás semmilyen formáját és fajtáját. Arra is szeretném felhívni
a figyelmeteket, hogy ne tévesszen meg senkit a lázadásban lévő emberek
közelében, környezetében jelentkező, értékek és áldások felvillanása, ugyanis
ez nem annyira az ő érdemük, sokkal inkább Isten irgalmas azokhoz, akik a
környezetükben hitből élnek.
Akik rálépnek a lázadásnak erre az útjára, cél-tévesztettek, és öncsalásba jutó emberek lesznek, és azt fogják tapasztalni,
hogy Isten nem harcol az ő oldalukon, nem megy ki jelenléte velük, mert Isten,
aki létre hozta az örök rendet, nagyon jól tudja, hogy minden lázadás eleve
kudarcra van ítélve!
Köszönöm a figyelmeteket, és noha tudom hogy ez a téma nem a legkönnyebb és nem egy vidám anyag, mégis hiszem, hogy szükséges erről is beszélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése