„Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való,
és mindenik porrá lesz.”
Amikor a testet eléri a halál, az emberek, akár hívők voltak
akár nem, hasonlóan távoznak.
Ám az igazi lényege nem ez a dolgoknak. A különbség a test
feltámadása után fog megmutatkozni. Sokak számára lehet, hogy meglepő, de a testben
való feltámadást minden ember, ki megdöbbenéssel, ki álmélkodással, de
kötelezően át fogja élni. Azért mondom, hogy kötelezően, mert a feltámadást
minden test számára, az Örökkévaló rendelte el.
S az igazi különbséggel pont ekkor fognak a részesülök
találkozni. Míg a Krisztusban elhunytak/elaludtak az igazak feltámadását
nyerik, és Krisztusban ébrednek. A megváltást nem elfogadó, nem igénylő emberek
Jézus Krisztus nélkül élvén a földi életüket, így számukra a folytatás is Isten
nélküli lesz a kárhozatra való feltámadásában. Mivel az írások szerint, Isten
az élet, a világosság, Ő az, aki egyedül a szó igazi értelmében jó,
szeretetteljes, és a menny az a hely ahol Isten jelenlétéből fakadóan az ember
kiteljesedhet és végre az igazi megtisztult és valós életét élheti majd,
akadálytalan prosperitással az egész világmindenség áldására, és Isten örökké
áldandó dicsőségére. Egyértelmű, hogy az elkárhozás pontosan mindezek ellentétes volta,
az Isten nélküli, szeretet nélküli, jóság nélküli, békesség és öröm nélküliség,
a szépség és a harmónia nélküliség. A kárhozat, az örök gyötrelem, az
élettelenség, a kiszáradt vegetálás, a bizonytalanság a félelem, a sötétség, és
a legrosszabb szomszédok társaságában való örök szenvedés helye. Bárcsak senkinek nem volna erre igénye.
„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak
végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik
is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága
nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.”
„Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig
megszabadít a halálból.”
„És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked;
mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.”
„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki
hisz én bennem, ha meghal is, él;
És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-e
ezt?”
„A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik
az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az
első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az
Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.”
"Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál." Tehát egyértelmű, hogy a halál is minden valóságában alá van rendelve egy nálánál jóval nagyobb hatalomnak, az Élet Urának Jézus Krisztusnak, aki az ÉLET ÉS a FELTÁMADÁS!
Számtalan igeverset lehet itt még felsorakoztatni. Akit tanulmányozni
szeretné e témát, annak feltétlen ajánlom az első Korinthosz levél 15.
fejezetét. Valamint a Jelenések könyvének 20. fejezetét. A feltámadás rendjéről
is, egy világos képet vázol fel számunkra a szentírás.
„Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus
ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassanak a szerint, amiket e testben
cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”
A test feltámadását és az ítéleteken való, ott testben
jelenlévő ember bibliai képe is megköveteli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése