Évzárásra

Mi keresztények ülünk egy csodálatosan megterített asztalnál, amit Isten készített számunkra. (Tudom, hogy a bárány menyegzője egy a jövőben bekövetkezendő esemény a mi nézőpontunkból.) Ez az asztal jelképezi az Úr Jézus Krisztusban megnyert és hit által elérhetővé vált áldások megszámolhatatlan sokaságát. Az a boldogság és békesség, amiben részünk van, (mivel már feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban) alig –alig megfogalmazható szavakkal, mert egész valónkat a személyiségünk, még általunk is felfedezetlen és kevésbé ismert részeit is, hirtelen és hullámzóan betölti és elárassza. Ilyenkor, igazából nem tudunk csak ámuldozni, hálát érezni, talán meg is fogalmazni. De leginkább csak jóllakottan megelégedve és szuszogva ülünk az asztalnál, mint egy pompás ebéd után. Nos, előfordul, hogy ilyenkor belép valaki, esetleg pont egy ateista és azt mondja nekünk, hogy fel akar világosítani, arról, hogy nincs Isten! Nincs „terített asztal”, nincs mennyei teríték, noha épp ott előtte falatozunk. Minden cinizmus nélkül csak mosolyogni lehet ilyenkor. Mi mást tehetnénk? Minden ember annyit tud befogadni, amennyinek helyet készít a szívében. Csak gondoljunk Antoine de Saint-Exupéry kis hercegének híres mondatára: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.” 

Ezzel a gondolatommal szeretnék mindenkinek Isten vezetésével és áldásával bíró 2019-s esztendőt kívánni! Köszönöm, hogy itt vagytok.      

Az Úr, hadakozó Isten is!

Azt mondom, és ezt felháborodással teszem! Számos helyen keresztényest játszanak, de a hívők nincsenek megtanítva, a gonoszság elleni harcra, a sátán munkáinak a rombolására.

Pedig igen visszás dolog, azt állítani, hogy Istent képviseljük, miközben az ellenség igája alatt nyögve, vánszorgunk. Számos közösségben a keresztények ismerik az alkalmakon való bájos mosolygást, ismerik az Isten beszédét alig tartalmazó pulpitusi beszédeket. Az azt követő finomságokkal teli cseverészéseket, melynek jelentős részében a testvéreik kibeszélése a téma. Szóval ismernek mindenféle jó, és kevésbé jó, bevett gyakorlatot. De nem ismerik a megváltójuk, hatalmas nevét! Nem ismerik az Ő dicsőségének hatalmát és erejét, nem tudják a gyakorlatban, hogy hogyan is kell csatába szállni, az Úr Jézus neve alatt. Ha egész véletlenül találkoznak, valami folytán, a Szent Szellem erő-megnyilvánulásaival, szabadulással, a szellemi konfliktusok, szemmel látható fizikai megnyilvánulásával, akkor pedig a többség, balgatagul kígyót-békát kiáltva majdnem hogy határához érkezik a Szent Szellem káromlásnak. Az Úr Jézus munkáját ördögtől valónak titulálva. Pál szavaival élve, nem kéne ennek így lennie testvéreim. Fel kell fognunk végre, Isten jogosan várja el tőlünk, hogy győzedelmeskedjünk a gonoszság erői felett, az életünk minden területét érintve.

Rajtunk és bennünk meg kell, hogy mutatkozzék a feltámadásnak ereje, a megígért és kitöltött Szent Szellemnek az ereje, a bűn felszámolásának az ereje, a megkötözöttek ám szabadulni vágyok felé való segítő és hatékony Isteni erőnek. Az elmúlt években sokak megfogalmazták, hogy számosan szerte a világon, azért fordulnak el a kereszténységtől, mert erőtlen és tehetetlen. Most ne menjünk abba bele, hogy mi az igazi kereszténység és mi a vallásos kereszténység, a lényeg, hogy valóban nagyon nagy szükség lesz a jövőre nézve, a kereszténységnek erőt felmutatva, minél inkább betölteni Isten akaratát.

Az Úr hatalmas, erős, és hadakozó Isten! Senki nincs olyan, mint Ő! Talán van egy két ember aki emlékszik egy régi-régi dicséretre, ami úgy kezdődött, hogy az „Úr feltűrte szent karját, erőt övedzett fel” Nos teljes meggyőződésem hogy a jövőre nézve, még inkább ezt fogja cselekedni az Úr, és hatalmas karja alatt, hittel teljes mindenre elszánt és bátor hívőket sorakoztat fel! Hiszen: „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.”

Köszönöm a figyelmeteket.    

Ne alkudjunk meg a bűnnel!

Időnként előveszem a bűn témakörét, mert noha az ez elleni harc egy sarkalatos pontja a kereszténységnek. (Mindenkit érintően) Mégis számtalanszor félvállról vesszük, mint egy beletörődve az élet szinte minden területén való jelenlétébe, és a magunkban való megmutatkozásába. A bűn fogalmát számunkra a biblia egyértelművé teszi:” Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”

Az Isten akaratával való szembehelyezkedés, igazságainak és törvényeinek figyelmen kívül hagyása eredményezi a bűn behatolását az ember személyiségébe. Igen, mondhatjuk, ez bizony így van, és régen is így volt. Ezért szorulunk megváltásra! Viszont arra már kevesebben látnak rá, vagy inkább kevésbé tudatosul bennük, hogy noha Isten szent Fiában, Jézus Krisztusban teljes és tökéletes módon megváltást kaptunk, és nyerhetjük ezt el, hit által. Mégis a bűn kérdése továbbra is érinti a hívő embert, és hihetetlen rombolásra, negatív sorsformálásra, és mindenféle akadály kiépítésére kap lehetőséget, ha meg van tűrve.

 Gondoljuk el, mekkora ellentmondás, (mégis ez valósul meg) hogy egy hívő ember a sátánnal való kapcsolatot szorgalmazza, építi ki, és tűri meg, amikor a bűnnek utat enged. Az írás így szól:” Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” Sátán létezési közege a bűn! (az engedetlenség a lázadás, a törvénytelenség) Ahol a bűn bármilyen formája jelen van, megtalálható, ott sátán is jelen van! Pontosabban fogalmazva nem feltétlen közvetlen, hanem közvetve. A bűn, szellemi hidat képez az ember és a sátán között. Ez akkor is így van, ha hívő emberről beszélünk. Szó szerint, aki bűnben él, megtűri/megengedi magának a bűn jelenlétét,

kulcsot hagy a gonosz számára a lábtörlő alatt. „A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek.” Mondja Jézus! A bűn soha, semmilyen szempontból nem jó, és nem járható út, egy keresztény számára. Noha van a bűnnek ideig-óráig való gyönyöre, ahogy az Írás megemlíti, mégis egyértelműen kijelenthetjük, nem életet ad, hanem megfosztja az embert attól! Nem hoz megelégedést, békességet, és bőséget, hanem pontosan ezektől foszt meg, és rabolja el a már meglévőt is. Mi legyen tehát az igazságnak megfelelő záró következtetésünk? Az, hogy ne adjunk helyt a bűnnek magunkban, és ne toleráljuk azt a környezetünkben sem. Buzdításnak még egy gondolat. Fontos tudni, hogy igen szoros kapcsolat van az Isten parancsolatainak a megtartása és a meghallgatott ima között. „És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat tesszük meg, amik kedvesek előtte.” A meg nem hallgatott imák egy részének, egész biztosan az engedetlenség az oka. Persze nem kell most nagyítót ragadnod, hogy hibát/bűnt keress magadban. Ha van, azt úgyis nagyon jól tudod. De akkor, azt számold fel az Isten igéjének megfelelően, hogy eljöjjön a te életedben is a felüdülés, az Istennel való helyreállás. „Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.” Isten adjon kegyelmet számunkra, hogy mi az Ő akaratának cselekvői legyünk, és imáinkra megkapjuk a mennyei választ, Isten szeretetéből fakadóan. Egy rendkívül fontos igazsággal zárom a fenti gondolataimat. A szentírásból tudjuk, ahol bűn van ott a halál is jelen van, ahol nincs bűn ott nincs halál sem!

„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;” Nekünk Jézus Krisztushoz kell minél inkább hasonlítanunk, akiben nem volt bűn, aki bűnt nem cselekedett, aki bűnt nem ismert, és szájában hamisság nem találtatott.  

Köszönöm a figyelmeteket.    

A gőg a büszkeség és a padló kapcsolata.

A múltkori büszkeséggel, önfelmagasztalással kapcsolatos bejegyzés a maga majd huszonötezres elérésével és több mint 230 megosztásával egy közösségi oldalon, rendkívül meglepett és elgondolkoztatott. Nyilván nem csak, hogy örökzöld a téma, hanem mindenfelé azt tapasztalják az emberek, hogy a felfuvalkodottság a gőg a büszkeség mérge olyan szinten árasztotta el a hívők szívét is, ami már elfogadhatatlan megnyilvánulásokat és konkrét kapcsolatrombolásokat eredményez. Ezért egy picit jobban utána olvastam, amiről valóban, ahogy Derek utalt is rá, igen kevés tanítás van az egyházban, pedig rendkívül fontos, hiszen a büszkeség a gőg minden embert valamilyen mértékben befolyásol, és mérgez. Az mellett, hogy Lucifer is e bűn miatt romlott meg és lett sátánná, mely állapotban legbelső mivoltából szembefordult a teremtőjével, és lett Isten ellenlábasa, színt úgy igaz az is, hogy az emberiség legtöbb nyomorúsága is a büszkeség a gőg, és az abból fakadó önzésből, kapzsiságból, stb. fakad. 

 Nézzünk meg egy két kapcsolódó fogalmat, ami segítségünkre tudd lenni, hogy jobban rálássunk erre a rendkívül hatékony méregre. :Kevélység, dölyfösség, felfuvalkodás, arrogancia, önhittség, önfelmagasztalás, lenézés, lesajnálás, megalázás, lekezelés, lebecsülés, elbizakodottság, egoizmus, önteltség, hivalkodás, kivagyiság, pöffeszkedés. C.S. Lewis „a keresztény vagyok” című könyvében megjegyzi a gőggel kapcsolatban. „Arról van szó, hogy minden egyes ember gőgje szemben áll, mindenki más gőgjével. A gőg mindig ellenségességet jelent, a gőg maga az ellenségesség. Méghozzá nem csak ember és ember között, de Istennel szemben is.”

 A gőgős ember mindig csak lenéz az emberekre és a dolgokra, s természetesen, amíg csak lefelé néz, nem láthatja azt, ami fölötte van! Ez súlyos kérdést vet fel. Hogy lehet az, hogy olyan emberek, akiket nyilvánvalóan majd szétvet a gőg, azt mondják, hogy hisznek Istenben és nagyon vallásosnak képzelik magukat? Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy ezek az emberek egy képzeletbeli Istent imádnak.” 

Itt megjegyzésként hozzátenném, mivel a közelmúltban volt egy beszélgetésem ahol a partnerem egyenesen hazugnak nevezte Istent. Tehát magát konkrétan Isten fölé helyezte. Az ilyen ember magatartására is az vonatkozik, hogy egy saját képzeletbeli „istent” maga által gyártott istenképet vádol, mert az igaz Isten nyilvánvalóan nem ismeri. Jobb esetben csak a megismerésének a küszöbén áll/állhat. De ha nem változtat a szívbéli viszonyulásán, akkor az helyett, hogy belépne az igaz Isten megismerésébe, csak visszaesik a küszöbről, a világot jellemző sötétségbe. De kanyarodjunk vissza még egy kicsit és folytassuk Lewis gondolatát. „Szerencsére próbát tudunk tenni. Valahányszor úgy találjuk, hogy vallásosságunk jónak tüntet fel bennünket, jobbnak, mint bárki más, akkor úgy hiszem, biztosak lehetünk abban, hogy nem az Isten, hanem az ördög van ránk hatással. Hogy Isten jelenlétében vagyunk-e, annak az az igazi próbája, hogy egészen elfelejtkezünk magunkról.” (kéretik, nem félre érteni)

„Az ördög nevet rajtunk. Tökéletesen elégedett, ha azt látja, hogy szemérmesek, bátrak, fegyelmezettek vagyunk, feltéve, hogy eközben belénk ültette a gőg zsarnokságát, épp, úgy ahogyan elégedetten nézné, hogy meggyógyultak a fagyás okozta sebeink, ugyanakkor rákot okozhatna nekünk. Ugyanis a gőg szellemi rák: elpusztítja az igazi lehetőségét a szeretetnek, a megelégedésnek, de még a józan észnek is.” Ha meg akarjuk tudni, hogy mennyire vagyunk büszkék, tegyünk fel magunknak ilyen kérdéseket:Mennyire tudom elviselni ha mások rendre utasítanak, mit vált ki belőlem, ha nem vesznek tudomást rólam, hogyan viselem ha beavatkoznak a dolgaimba. Ha lekezelnek, ha szembesítenek a hibáimmal, ha szembe jönnek velem, ha háttérbe szorulok, ha megdorgálnak, stb. Ezen kérdések mellett emlékezzünk meg Isten beszédéről, ami megvilágosít, hogy a büszkeség mérgével szemben is sikeresen felvegyük a harcot!

Egy ó szövetségi kiemelkedő példa a felfuvalkodottságra a büszkeségre Nabukodonozor esete. ”Mindez betelék Nabukodonozor királyon. Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála. Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, amelyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére? Még a szó a király szájában volt, amikor szózat szálla le az égből: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled.” (én építettem, én hatalmammal/ erőmből az én dicsőségemre)

 Legyen egy újszövetségi példa is. „Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk. A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé. És azonnal megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghala.” A gőg a büszkeség az öndicsőítés ellen is, az Istenfélelem és az alázat tud védelmet adni. Az alázat alatt nem a képmutató alázatoskodást értem természetesen, hanem az igazi, mindenki számára áldásos őszinte alázatot.  

Kiegészítés: „A pszichológusok kétfajta büszkeséget különböztetnek meg, az egyik az autentikus büszkeség. Ez akkor nyilvánul meg, ha békében vagyunk önmagunkkal, kreatívnak, termékenynek érezzük a munkánkat, és szociális szempontból is a helyünkön érezzük magunkat, érzelmileg, tudatosan stb. A másik az ún. hübrisztikus büszkeség, amely magában foglalja az önzést, a gőgöt, a nem szerencsés szociális viselkedésmódokat, mint az agresszivitás, az önértékelési zavar, fokozott szégyenérzet stb. Az önértékelés javítása tehát egyértelmű, el kell jutnunk a hübrisztikus büszkeségtől az autentikus büszkeségig… és el kell hagynunk az arrogáns, kellemetlen viselkedésformákat.”

 Copyright 2014  Dr.Guy Winch  Psychology Today

Itt szintén meg kell még említeni, jegyzi meg Lewis, hogy a dicséret alkalmával érzett öröm, nem gőg. Az öröm oka ilyenkor nem bennünk magunkban rejlik, hanem abban a tényben, hogy megnyertük a tetszését valakinek, akinek (helyesen) tetszeni is akartunk. A probléma ebben az esetben akkor kezdődik, amikor arról a gondolatról, hogy „elnyertem a tetszését, minden rendben van” áttérünk arra, hogy „milyen nagyszerű valaki vagyok, hogy ezt megtettem” Minél inkább el vagyunk ragadtatva magunktól, és minél kevésbé a dicsérettől, annál rosszabbá válunk. Ha már csak magunkban van örömünk és egyáltalán nem törődünk a dicsérettel, akkor eljutottunk a mélypontra, ennél még a hiú ember is magasabb ponton áll, mert őt, még érdekli a mások dicsérete, még nem telt el önmagával teljesen.        

„Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság!”

„Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné.”  

Köszönöm a figyelmeteket!      

Gondolatom az ökumenikus törekvésekről.

Legyen téma az ökumenizmus. Ha megengeditek, felvázolom röviden, hogy én hogy állok ehhez a kérdéshez. (Igaz régebben is írtam már ezzel kapcsolatosan pár mondatot.)Nagyon jó ha az ember nyitott/érdeklődő és támogató. Ez mind benne van abban, hogy a másikat különbnek tartjuk, ahogy azt a szentírás javasolja. Ez nem kényszer, aki ezt valóban megéli Isten szeretetében, annak ez áldás!      

A sónak az asztalon a helye, ott pedig sok mindent találni, aminek pont sóra van szüksége.  Feltétlen el kell mondanom, hogy az mellett, hogy szívesen gondolkozom együtt, más felekezetbe tartózó Istent kereső és az Ő igazságát helyesen értelmezni szándékozó embertársaimmal. Mégis, igaz az, hogy a teljes evangéliumban általam felismert és megértett igazságoktól az Isten előtt való jó lelkiismeretem megőrzése miatt, eltérni nem akarok. Így amikor akár mely felekezet, a személyes üdvösséget érintő kérdésben (véleményem szerint) elfordul az igazságtól, és a szentírás összességéből nem igazolható tant képvisel, vagy az általam Isten embereinek tartott személyeket lesajnálja, kötelességemnek tartom, hogy azt szóvá tegyem és meghagyva a másik fél szabadságát, de mindenképp elhatárolódjam. (Nem mondom, hogy másnak ezt kell cselekednie, a hit az nem utánoz. Én így kezelem ezt, még ha esetleg tévedhetek is.) Tehát semmiképp nem tudom elfogadni, a tárgyiasított és megmagyarázott istenkeresést, a maga-választotta istentiszteletet.

 „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.” 

Tehát nem csak az e világ elemi tanításaitól de a vallási világ számomra nem igazolt tanításaitól is elfordultam. Elhatárolódóm a tárgyiasítás a látható, tapintható istenközvetítést minden formájától, mert bálványimádást eredményez/eredményezhet. Olyan területre viszi a hívő embert, ami a szentírás fényében teljesen jogosan megkérdőjelezhető. Isten pedig azt kéri tőlünk, hogy mindentől, ami gonosznak látszik, tartsuk távol magunkat.  Isten országa jelenleg, nem látható módon, a hitre jutott emberi szívben van jelen, és nem külsőségekben! Szintén nem értek egyet a Római Katolicizmusban megtalálható több tantétellel és hitgyakorlattal, melyek egy olyan rendszert képviselnek, melyekben azt találom, hogy nem lehet maradéktalanul figyelembe véve a szentírás igazságigényét, megélni a hívő életet. Ezért a rendszertől, elhatárolódom, és az oda tartózó Istent kereső embertársaimnak, igyekszem, mint oly sokan, régen és ma is, felhívni a figyelmet a van tovább és van mélyebb kapcsolat Istennel, lehetőségére. Tehát az ökumenikus törekvésekre, ebből a szempontból határozott nem a válaszom. Kötelességemnek érzem, hogy Isten akaratával nem egyező rendszerektől és tanításoktól, elhatárolódjam, azon világosság szerint, ami nekem megadatott a szentírásból. Tehát magam különbséget teszek a felekezetek, irányzatok rendszere és az egyén, mint hívő ember között. A rendszert megfigyelhetem, kielemezhetem, és ha nem látom megállni a szentírás alapján, akkor nem fogadom el. (A hívő embert hitem szerint másként kell megközelítenem.) Hiszen mint tudjuk nem a felekezetek irányzatok adnak üdvösséget, hanem Krisztus egyedül! Jézus az aki feltámaszt majd ama napon, és nem az egyház. Az üdvözítés jogát nem adta át az Úr Jézus se más személynek, se az eklézsiának. Az egyéneket érintő üdvösség tekintetében sokkal inkább magammal kell foglalkoznom, hiszen mindenki maga ad számot, magáról az Istennek. Az üdvösség elérése amúgy is, emberek számára lehetetlen feladat. Istennél azonban lehetséges. „A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Magamat ehhez tartom, ez a legbölcsebb véleményem szerint. Isten, aki a szívek és vesék vizsgálója, aki mindentudásában Ismeri az övéit, áldja meg azokat, akik segítségül hívják az Ő nevét, bármely helyen, és bizalommal vannak Ő hozzá. Hogy ki mennyire tanítvány és mennyire őszintén követi az Úr Jézust, csak felületes véleményem lehet. Tudni egészen pontosan, hogy ki a valós családtag, azt csak az Atya tudja.

Áldott legyen örökké, aki szeretetében saját fiát adta értünk, engesztelő áldozatul, hogy ne legyünk Isten nélkül valók –e világon. 

Köszönöm a figyelmeteket!                

Biztos, hogy illetékes vagy?

„Kóbor ebet ragad fülön, aki felháborodik a perpatvaron, amely őt nem illeti.”

„Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.”

Ne avatkozz olyan dologba, amire nincs vezetésed a Szent Szellemtől. Az akarás a javítási szándék megléte jó, de ez még nem vezetés. A helyreállítás idejét, menetét és az abban résztvevő személyeket is Isten jelöli ki. Ha neked nem szólt, és nem küldött, bölcsebb, ha a dologgal kapcsolatosan, megmaradsz a közbenjárás szintjén. Amikor találkozol/felismersz egy problémát az egyházban, az nem azt jelenti, és nem jogsit fel arra, hogy azt neked kell megoldanod. Ha belépsz egy olyan helyre, ahol nagyon aktuális lenne egy tisztasági festés, nem állsz neki festeni, még ha profi szobafestő is vagy, akkor sem, hiszen senki nem kért meg rá, illetlenség is lenne.  

 „Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.” Aki így tesz, az valószínűleg igen fájdalmas kutyaharapással számolhat.  

Fontos, hogy amikor segíteni szeretnénk, az is Isten vezetése alatt legyen, csak így fog sikerülni a szálkát kivenni abból a bizonyos szemből. Vezetés nélkül, csak nagyobb problémát teremtünk, mint amit megoldani szeretnénk. Rengeteg példát látni erre. Itt megjegyzem a segítség az, amire a másiknak valóban szüksége van, és nem az, amit én úgy vélek, hogy segítség. A kettőnek egyeznie kell. Ha valaki ki van száradva, azzal hogy adok, neki egy csodaszép öltönyt, nem segítek rajta.   

Szintén figyelembe veendő szellemi igazság, hogy amikor Pétert szükséges volt meginteni, a helytelen magatartása miatt, nem akárki tette ezt meg, nem „Kovács Pistike” önkéntes. Hanem Pál apostol! Kaliberhez kaliber szükségeltetik. Ez még a világban zajló kapcsolatrendszerekben is többnyire így van. Szeretném, ha megértenéd, mert igen fontos. Ha olyan ringben/harcban vagy, szállsz be, ahol Isten nem akar látni, akkor kevesebb vagy igen leszűkült a védelmed. Aztán így, amikor a nem neked való ringben, nem a te súlycsoportodban véletlen ütés ér, esetleg padlóra kerülsz, magadon kívül senkit sem hibáztathatsz. Szellemiekhez szellemieket kell szabni, kaliberhez kalibert. Ne értsd félre nem azt mondtam, hogy a „ringen” kívül élj, egy passzív nem látok, nem hallok, hívő életet. Hiszen Isten gyermekeként már katona is vagy, már sportoló is vagy, már a „ringben” harcoló is vagy. De ez legtöbbször abban kell, hogy megnyilvánuljon, hogy teljes szívből közbenjársz az adott helyzet Isten akarata szerinti megoldásáért. Legyen meg Isten akarata! Ne egyik, vagy másik félre koncentrálj. (hiszen nem ismered a motívumokat, a részleteket stb. nehogy elfogult vagy részre hajló legyél.) Hanem Istent kérd, aki mindeneket ért és pontosan átlát az adott dologban, hogy kegyelméből lépjen be a helyzetbe és ragyogtassa fel az igazságot. Ezzel rendkívül fontos és Isten akaratában lévő dolgot teszel, amiből áldásod származik.   

Köszönöm a figyelmedet.        

A hátratekintés és az alkalmasság.

Számos hívőnél az a baj, hogy hátrafelé tekintget. De nem azért, hogy levonja a megfelelő tapasztalatot a múlt eseményeiből. Nem, sokkal inkább a világ szeretetének kötélhorgonyai rángatják szívét és lelkét. A gondolatai, ilyenkor „Egyiptomban” a szolgaság földjén kóborolnak. (a világban) A „hagymák”, az „uborkák”, és a „dinnyék” ízét szeretné újra érezni. Hiányzik neki, amit a világ nyújtani tud. Úgy érzi, a kereszténysége megfosztotta öt, valami értéktől, valami jótól, amit Istentől nem, csakis a világban kaphat meg. Mondjuk valóban van valami ami, ami Isten országában nincs meg. A bűn! A bűn és annak az ideig óráig való gyönyörűsége, az valóban nincs meg az Istennel való kapcsolatban. Isten és Isten angyalai, bűngyűlölőek! Mi keresztények néha nehezen akarjuk megérteni, hogy mi már Isten családjában élünk, már nem vagyunk e világból valók. Nehezen akarjuk elengedni, és kigyomlálni, magunkból a világ szeretetét. Hátra tekintgetünk! Pedig Urunk intő szava világosan szól: És monda néki Jézus: „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” Nagyon veszélyes ez a magatartás, mert a világ által felkínált hamis manna, mérgező! Kő keménnyé változtatja a szívet! Van, hogy ez egy szempillantás alatt történik meg, mint amikor Lót felesége hátrafordult, de gyakrabban észrevétlen apró lépésekkel éri el  sátán, hogy a hívő szíve elszakadjon, illetve használhatatlan legyen Isten országa számára. A világ szeretetével, el akarja szakítani a hívő ember szívét, a kegyelemtől, Isten tervétől, a Krisztusban megnyert áldásoktól, és még sorolhatnám. Igen, sátán is, a világot felhasználva kínál Isten áldásaival szemben valamit. Az Istentől való függetlenséget, a bűnt és annak pillanatnyi gyönyörűségét és "hasznát", ha szabad így fogalmaznom. De nekünk példát hagyott már Mózes is! „Inkább választván az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett”

 Ha sátán eléri, hogy a világból bármit is fontosabbnak láss, mint előre nézve Isten akaratát követni, már nyertes pozícióba is került veled szemben.

„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” Nem úgy annál az embernél, akinél megvan a megoldás kulcsa.:” Mert mindaz, aki az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” A hitből hitbe kijelentett, Isten igazságának beszédéből megnyert hitünk az, amivel felvehetjük, és fel kell vennünk a harcot a világgal, annak értékrendjével, és az azt irányító levegőbeli hatalmassággal, aki nem más, mint a sátán. Elgondolkozásra, és a szívünk megerősítésére, megemlítek egy pár igazságot a világgal kapcsolatosan:

„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.”

„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.”

„Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;

Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.”

„De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.”

„Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.”     

„  És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

„Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.”

„Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.”

Mindig is szerettem azt is Isten beszédében, hogy pontosan és egyértelműen fogalmaz. Kijelentéseinek fényénél, mindenki kikerülheti a csapdákat, a sötétből ránk leselkedő fenyegetéseket, és valóban sikeresen forgathatja a Szellem Kardját a Szentírás Igazságát, a sötétség erőivel és a hazugsággal szemben.

Köszönöm a figyelmeteket.         

Az álmaink megvalósulása!

“Gyönyörködj az úrban, és megadja szíved kéréseit!”

Mit jelent az első rész? Ámulattal szemlélni, rácsodálkozni Isten jóságára és szeretetére, dicsérni őt nagy tetteiért, megemlékezni csodatételeiről, megbecsülni és felmagasztalni beszédét, és természetesen megcselekedni!  Őszinte gyermeki bizalommal, azaz hittel és hitből élni. De mit jelent a második rész? Mit jelent a szívünk kérése, amit ráadás meg is ad Isten, ha az első részben is odaszántak vagyunk. Nem rizikós és könnyelmű ígéret ez Isten részéről? Nos, a dolog kulcsát abban találhatjuk meg, amit az Írás mond: Mi pedig fedetlen arccal szemlélhetjük az Úr dicsőségét és elváltozhatunk ábrázatára. „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” Ahogy ez a szent csoda folyamatosan történik velünk, a bálványimádó embereknél pontosan az ellenkezője valósul meg. Így olvassuk a 115. zsoltárban.

„Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Szájuk van, de nem szólnak; szemeik vannak, de nem látnak;

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólnak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!

Izrael! Te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa ő.”

„Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, amint vitettetek, a néma bálványokhoz.”

A néma bálványok imádása, a fa és kő faragványok tiszteletben részesítése, felháborító, sértő a teremtő Isten számára. Itt meg kell jegyeznem, a bálvány az bálvány, nem csak az idegen Istenekről készültek. De a keresztény vallásos világ faragványai még ha mestermunkák is, nem mások mint néma bálványok. "És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából utálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fagally előtt?" (Természetesen bármilyen anyagra érvényes ez, nem csak a fára)

 „Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket.”   Egy más helyen amikor a bálványok felszámolásáról olvasunk: „És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat. És most Uram, mi Istenünk! Szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.”  A néma tehetetlen bálványok, azokat, akik azokat készítik, és azokat is, akik imádják, tisztelik ezeket a faragványokat. Holt, néma, erőtlen és Isten országa számára gyümölcstelen emberekké formálják. Amíg a bálványimádás beteggé teszi a szívet és Isten számára halottá. Addig az Ő dicsőségének a bibliai keretek között maradó és őszinte, szeretetteljes szívből származó szemlélése, bennünket meggyógyít, felemel és Isten szellemének munkája által egyre inkább Krisztusivá formál. Így viszont, nagy valószínűséggel a szívünk kérése is, egyre inkább követni fogja Isten akaratát, tervét, és így annak teljesítése, Isten számára sem ütközik akadályba, (nem mintha bármi akadályt képezne számára, értsd jól) Zárásként még meg kell említenem, a magunkra és a más emberekre való nézést. Azaz a magunkban bízás és a nem megfelelő emberek felé való nyitottság, a velük való szövetség, szintén tőrré/csapdává válhat, ami megint csak gátolhatja azt, hogy Isten szívünk szerint avatkozzon bele a történésekbe. A legbiztosabb út, ha a már megértett Isten igazságát/ és akaratát folyamatosan cselekedve, ("viharokban és amikor napfényed ragyog ránk!") járunk az Úr útján, és ezzel megteremtjük/elősegítjük a szívünk szerinti áldások megvalósulását. 

Köszönöm a figyelmeteket.                                           

Istent hallani!

Isten szavának meghallásához, (jó esetben) nyitott és bizakodó, hitben lévő szív, alázat, és a már megismert igazságnak való engedelmesség szükségeltetik. Persze mint tudjuk Bálám vagy akár Saul példájából látni, máshogy is (nem jó esetben) meghallható Isten szava. Csak az legtöbbször ítélet. Nemrég eszembe jutott Derek Prince, egy sok-sok évvel ezelőtt olvasott gondolata. Miszerint egy hívőnek nincs joga a szentírásban közölt isteni útmutatás mellett/felett Istentől még konkrétabb és személyesebb kijelentést várni mindaddig, ameddig nem cselekszi az írott igében általa már megismert igazságokat és útmutatásokat. (Nem szó szerint adtam vissza) Ez szerintem sokaknak választ adhat a nem egyszer megtapasztalt ürességre és csendre, a már az Urral való kapcsolat megléte ellenére is.

 Kérlek, most nehogy azt gondold: „Hát ez az! Én ilyen másodrendű keresztény vagyok!” Mert abszolúte nem erről van szó. Ezt az ürességet, távolságot, csendet, az Istennel való kapcsolatomban magam is átéltem már sajnos. Sőt szerintem minden keresztény ismeri ezt a nem jó tapasztalatot.                                                                                                                                      Jóbnál azt olvassuk, hogy szól az Isten többször is, de sajnos nem ügyelnek rá. ( De bizonyára olyan is létezik, amikor ügyelnének rá, próbálnának őszintén figyelni rá, de a fojtogató körülmények vagy a szívük bénultsága miatt nem tudják meghallani.  Ez lehet a le nem rombolt és meg nem erőtlenített testi természet miatt, lehet sátáni támadás miatt. Lásd: kikért téged a sátán) Ebben én ténylegesen visszaigazoltnak látom, Derek megállapítását. A vezetés / látás, a kijelentés hiánya, egy-egy szituációban, amiben, és amiből táplálkozva hittel kiléphetünk és cselekedhetünk, illetve Isten akaratában való döntést hozhatunk, a mi oldalunkról hiányzik. Leginkább a már általunk megismert, de bármi okból figyelmen kívül hagyott igazság, megcselekvésének hiánya miatt. Az Írás azt mondja azok Istennek fiai, akiket a Szent Szellem vezet. (ez folyamatos vezetést takar) De a Szent Szellem vezetése, a szívünk Ő tőle való úsztatása, a teljes szentírás folyóján, szüntelen az Isten beszédének való engedelmességre ösztönöz. Ha ezt megkerüljük a kifogásainkkal, az okoskodásainkkal a világ és a beszennyező bűn dolgainak megtűrésével, akkor a kapcsolatunk megléte ellenére is, csak alig-alig tudjuk meghallani, felismerni, és ami még fontosabb megcselekedni az Atyánk akaratát. Hiszen az Ige gyakorlatba ültetéséhez, megéléséhez-való erőt is, a Szent Szellem Isten biztosítja számunkra.                                                                                          Itt szeretném megjegyezni, sokan abban is hibáznak, hogy nem veszik komolyan az imaéletüket, nem veszik komolyan a szentírás szavaival való kapcsolatukat. Magyarán igen kiszáradt állapotban tartják azt a személyes kapcsolatot, amivel a Mindenható Isten megtisztelte őket. Egyfajta tengi-lengi Boldizsárként, nem következetesen élnek. Aztán amikor vihar támad, zugnak a szelek és beárad az árvíz, ahogy a példázat mondja. Mindjárt elkezdik a legprecízebben és a legőszintébben keresni az Úr orcáját és segítségül hívni Őt! De arról teljesen megfeledkeznek, hogy a hosszú napsütötte években két szót nem szóltak a Mennyei Atyjukhoz, sem neki hálát nem adtak, mert minden más jobban érdekelte őket. (Nos ilyen helyzetben igen nehéz, hallani.)  Egy két szög használatával, nem lehet házat építeni. Folyamatos, hittel és engedelmességgel stabilizált kapcsolatban tanuljuk meg átvenni az életünkre való vezetést. Így alakul ki egy érett és őszinte jó kapcsolat. Nem akarok senkit megbántani, csak azért beszélek erről, hogy mi határozzuk el, nem akarunk és nem is leszünk ilyenek, az Istennel való kapcsolatunkban. Vigasztalásként, azoknak, akik magukra ismertek, csak azt szeretném mondani. Nagy az Ő hűsége! Szeretete és gondviselése felfoghatatlanul csodálatos, és arról biztosít minket, hogy ha mi hűtlenek is voltunk, Ő hű maradt, és nem hagy magunkra a bajban. Csak mi se felejtkezzünk el az Ő jóságáról és hűségéről, a napsütötte napokon.

Köszönöm a figyelmeteket.                      

A tanítványság tekintélyt feltételez.

A Keresztények többsége egyetért abban, hogy a hitre jutása után az ima és az Isten beszédével való rendszeres kapcsolattartás mellett, a szellemi növekedésének a kulcsa az, hogy tanítvánnyá váljon. Tanítvánnyá, hiszen a szentírás szerint lett/van most már egy Mestere! Ráadás az egyedüli igazi mesterrel léphetett tanítványi kapcsolatba. Ezért is mondja az Írás, hogy senkit ne hívjunk mesternek, mert egy a mi mesterünk az Úr Jézus Krisztus. Tehát a szó teljes és minden területet átfogó értelmében valóban csak Őt illeti meg a Mester szólítás. Ahogyan Jézus Krisztus az Uraknak Ura és a királyok királya éppen úgy a mesterek Mestere is. 

 Most hajnali 5:38 van. A feleségem is ébren motoszkál, neki készülődik a napnak. Én pedig a meleg tejeskávém mellett, ölemben a klaviatúrával arra összpontosítok, hogy megfelelő szavakkal adjam át nektek a gondolataimat, amit hitem szerint Isten kijelentett beszéde inspirál bennem a Szent Szellem csodálatos és izgalmas munkája során. Ő ugyanis megígérte, hogy szava munkálkodik is bennünk, akik hiszünk. Csak azért említettem most ezt meg, mert az Istennel való élő kapcsolat súlypontjának a te életedben is a tanítványság a Mesterre figyelés kell, hogy legyen. De ennél a pontnál most szeretném kiemelni, és nyomatékosítani, hogy a tanítványság gyakorlati megvalósulása a te életedben is csak úgy tud megvalósulni, ha felismered és megérted, valamint minden módon támogatod az Eklézsiában és az azt alkotó helyi közösségekben meglévő tekintélyrendet. Már többször megfigyeltem, amikor ez a téma szóba kerül, mindig akad egy két ember, aki felszisszen és elkezd fészkelődni. Nos, pont miattuk érdemes erről beszélni, de mindenki másnak is áldásos, (még ha tudja és érti is) ha mint erősen levert szegek, mélyen megértett igazságokká válnak ezek a kijelentések. Csak emlékeztetek mindenkit, hogy a tekintélyrend mindenhol, mind a látható mind a (most még) láthatatlan szinten, jelen van és kimutatható. De még a bukott szellemvilágban is (hiszen másol mindent) egyértelműen jelen van minden káosz és anarchia, minden lázadás ellenére.

Pont ennek a fényében szomorú látnom azt, hogy számos hívő, nem érti és elutasítóan viszonyul az Istentől adott és szolgálatba állított tekintélyekhez. (Pedig az Isten beszéde azt kéri tőlünk, hogy még egymást is különbnek tartsuk, nemhogy az Úr által szolgálatba állított vezérkart.)

Ahogy nincs remete kereszténység sem, teljes bizonyossággal állítom, nincs olyan tanítvány, Isten által tanítványnak tartott hívő sem, aki független lenne az Eklézsia hierarchiájában valamikor is beállított szolgálati ajándékoktól, és azoknak a helyi gyülekezetekben a gyülekezet előtt szolgálatba állított és kiküldött képviselőitől. „És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.”

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:” Tehát meg kell értenünk, némely embereket Jézus Krisztus, mint szolgálati ajándék ad és emel ki az egyházban, ezáltal megkülönböztetett pozíciót biztosítva számukra, minden emberi gyengeségük és hibáik/bűneik ellenére is. Ábrahámtól kezdve a prófétákon át az apostolokig, mind-mind kegyelemre szoruló és a maguk gyarlóságát olykor megvillantó emberek voltak. Lehet ez ellen ágálni és ragadozni egy két helyét nem találó, és meggyökerezni nem szándékozó hívőnek, de már most megmondom, Isten nem fog ezen változtatni senki kedvéért sem, a jelenlegi kegyelmi időszakban. Csak egy két igevers a legális tekintélyi hatalomgyakorlással kapcsolatban. : „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.”

„Bizony mondom néktek: amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.”

„Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.”

„A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.”

De van még számos, amit érdemes tanulmányozni, hogy a helyére kerüljenek a dolgok. 

Zárásként szeretnék mindenkit buzdítani, hogy becsüljétek meg az Isten szolgáit! Nem sok Apostol, próféta, tanító, evangélista és pásztor van, de vannak, mert Jézus szolgálatba állít ilyen embereket, mégpedig a szentek érdekében. azért hogy az egyházban rend legyen, azért hogy az egyházban már átvett javak és Isteni áldások továbbra is, Isten uralma és akaratában maradjanak.
Itt megemlítem, hogy nem véletlen figyelmeztet az Írás, hogy : "Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra." Tehát nuku pletyka!
 A hadsereg példáját is érdemes figyelembe venni, a tábornokok a vezérezredesek az ezredesek az őrnagyok és így lefelé megosztva a tekintély és a parancsadási lehetőség, nem véletlen, nem ok nélkül találomra épül így fel. S nehéz helyzetben nem véletlen, hogy ezeket a magas rangú tiszteket menekítik elsőnek. Egyszerűen azért, mert a gyakorlati harcászati tudásuk, és háborús tapasztalataik, messze felülemelik őket a természetesen nem lebecsült állomány fölé. Most alapelvről, és az ideális helyzetről beszéltem és nem a rossz kivételekről és példákról, mert nyilván az is van. Mint ahogy Szellemi szempontból is vannak hamis apostolok és más álnok munkások. De a kivételekre mutogatva senkinek nincs joga, az Istentől megadatott szolgálati ajándékokat elutasítani, és magukat tőlük függetleníteni. Legalábbis akkor, ha valaki tanítványként akar járni az Úrral!  

Köszönöm a figyelmeteket. 

Ezen a linken a témához kapcsolódó videó  tekinthető meg. Ez is szorosan kapcsolódik   

UI: Ezt írták egy közösségi oldalon: Jó lenne, ha tárgyilagos módon kifejtenéd, hogy mit jelent, hogyan épül fel, és a valóságban hogyan működik az eklézsia hierarchiája. E magyarázat nélkül értelmezhetetlen a bejegyzésed.  Válaszom:

 Talán igazad van és még ez a pár mondat szükséges a posztba. Pótolom is. Csak nagyon általánosan. A fej a szegletkő Krisztus! A hatalom innen folyik alá a Szent Szellem gyakorlati vezetése és igazolása/ és az adott közösség bizonysága mellett. A szolgálati ajándékok őt van ilyen, valamint kormányok, gyámolok, ezek mellet/alatt a gyülekezet presbitériuma, diakóniai szolgálata. A tartós hatalom leosztás a Szellemi tekintélybe helyezés itt kb véget is ér. Tehát igazán nem sok. Természetesen a fentebb említettek, ideiglenesen megbízhatnak, és egyfajta tekintélybe helyezhetnek másokat is. De ezek befolyása és tekintélye csak egy-egy területre korlátozódik. Tehát egy gyülekezetben egy idősebb hívő csak azért mert idősebb és elvileg tapasztaltabb, attól nem lesz semmiképpen szellemi tekintély. Vagy az én illetve más bloggerek esetében, aki blogol, vlogol vagy bármilyen módón képviseli az Isten beszédét az online térben, ettől nem válik szellemi tekintélyé, és ha korrekt, akkor nem is lép fel így. Amúgy pedig a hatalomnak és a tekintélynek jellemző sajátja hogy külső visszaigazolásból táplálkozik. Nem lehet (legálisan legalábbis) kiharcolni, kikönyökölni, elvenni. Ez vagy van, vagy nincs, beszéljünk bármilyen területről. Az illegális területre nem térnék most ki.        

Most pont a Te figyelmedet szeretném kérni!

Kedves keresztény testvérem. Te, aki segítségül hívod az Atya Isten által felmagasztalt leghatalmasabb és legcsodálatosabb nevet! Az Úr Jézus Krisztus nevét! Most egy pillanatra vedd le a szemed a felekezeti pecséted címkéjéről. Gondolj bele, hogy Isten azt mondja: Kedves ő előtte mindenki, aki bármely helyen segítségül hívja őt! Aki hitben hozzá kiállt, aki az Ő akaratát keresi. Ne lepődj meg, hogy a hívők között hatalmas különbségekkel találkozol, a hit területén, az engedelmesség területén, kijelentés és világosság területén, a Szent Szellem Istennel való együtt munkálkodás területén. Emberség, jellem, szorgalom és egyáltalán, az élet bármely területét nézzük is. Ha Úgy látod, te előrébb vagy bármiben is. Akkor  bizony neked van! Adni pedig csak az tud, akinek van mit adnia! Az adás, a másik felemelése vagy bármilyen területen való megáldása, jó dolog! Kedves dolog az Isten előtt! Szemben a lesajnálással, a lenézéssel, a kevély arroganciával, a testvérietlen szeretetlenséggel. A döntés ebben is a te kezedben van! De ne felétkezzél el az Úr szavairól: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”

A szeretet, pedig még akkor is felemel, amikor megfedd. A szeretet betakar, elfedez, felemel, elvisel, szilárd és stabil. Kitartó és minden módon a javadat szolgálja. Ez bizony komoly ismertető jegy.

„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.”

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”

„Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;”

       

„Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.”

„Az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:”

„Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtártatik.”  

„Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok fiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.” 

Mielőtt valaki félre értené, megjegyzem nem vagyok sem az igazságot (Bibliai) félretevő, a szeretetet félreértő, elvtelen ökumenikus, sem az Isten akaratával szembe helyezkedő humanista. Csupán én azt tanulom Istentől, hogy :"Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít"      

Köszönöm a figyelmeteket.

A miértek napjai!

Vannak napok amikor az isten dicsérése valóságos áldozat. Életünk során előfordulnak olyan események, melyek történéseit, nem igazán értjük. Legalább is amikor személyesen érintve vagyunk,  amikor átmegyünk rajtuk. Többnyire ezek az események számunkra igen fájdalmasak és rendkívüli módon borítják fel a már megszokott mindennapi életünket. Bárcsak szóba sem kellene hoznom az ilyen helyzetek, napok lehetőségét. De szólnom kell róla, mert maga Isten beszéde is figyelmeztet minket, a gonosz napok lehetőségére. Az evangéliumban olvasott példázatnál is láthatjuk, hogy a vihar, a látszatra mindent elmosó árvíz. Az erős szelek mind a bölcs mind a balga építkező házába bizony bele tud ütközni. Azaz még az Istennel járó, és az Ő dicsőséges személyét őszintén szerető hívő is találkozhat, úgynevezett „nem szeretem napokkal”. Találkozhat olyan élethelyzettel, amiben csak egy gondolat lüktet szüntelen az elméjében: Miért? Miért én? Miért velem? Miért pont most? De legtöbbször, nincs azonnali válasz. De ha lenne is, a miértekkel ránk zúduló félelem, kilátástalanság, zavarodottság, és általában az ilyenkor megtapasztalható, teljes személyiségünket letaglózó erő miatt nem valószínű, hogy meghallanánk. De Isten igéjét, most még ilyen helyzetben is meghallhatod! Isten szava a legnagyobb sötétségben is ragyogó fáklyafény tud lenni a rá támaszkodó szív számára. Ne félj! Mondja az írás, mert Ő veled van!

Mikor tűzön mész át a láng meg nem perzsel téged. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őt az Úr! Ezeket a vigasztaló verseket és más példázatokat, azért tartotta fontosnak a Szent Szellem megőriztetni a mi számunkra, hogy a legnagyobb nyomások közepette se felejtkezzünk el arról, hogy nem vagyunk egyedül. Még ha nem is találnál a környezetedben olyan személyt, aki támasz lehetne a vihar napjaiban, egy valamit bizton tudhatsz! Maga az Úr Jézus Krisztus a te mennyei főpapod ma is, most is közbenjár érted, hogy Isten szabadítása, ha kell a legváratlanabb helyről, és időben, de elérjen és megtartson kegyelméből.

Mielőtt befejezném, szeretném felhívni a figyelmedet, egy igen hatékony és az áttörést elősegítő szent cselekedetre. Ez pedig nem más, mint a dicséretnek az áldozata. Ezt nem én nevezem így, hanem Isten beszéde fogalmazza. Mert Isten tudja jól, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a szívből felszálló dicséret, hála, és rátámaszkodási kiáltás, valós áldozat. Áldozat a szó igazi értelmében. Ez viszont kedves Isten előtt! Mert benne van a hit, benne van az Istenfélelem, benne van a jövő!

Isten áldjon meg és őrizzen, ragyogjon fel rajtad az Ő világossága!

Gondolatom a kapcsolatok alapjáról.

E gondolat, teljesen igaz az Istennel való egyéni hívő életünkre is. Egyrészt a bűn kérdése Isten kegyelméből rendezve lett. A törvény a parancsolatok tételes ellenünk szóló, teljesen jogos kárhoztató ítélete, oda lett helyezve a keresztfára, amikor az Úr Jézus az életét adta az életünkért, amikor meghalt a mi bűneinkért, és kárhoztatta a bűnt a testében, miértünk, a megváltásunkért, a golgotai keresztfán. Isten szent! Szent és tökéletes!  Azt is világossá tette, hogy szentség nélkül senki nem látja meg Őt. Mégis a velünk való kapcsolata, nem azon áll, hogy mennyire vagyunk szentek és tökéletesek, (de igyekezzünk erre) hanem azért mert Jézus Krisztusban elfogadott/befogadott bennünket, akik hiszünk benne. Konkrét és valós, az életünket végigkísérő szeretete és hűsége mindig a rendelkezésünkre áll. Ez annyira igaz, hogy a szentírás, még azt is megfogalmazza, hogy amikor mi hűtlenek vagyunk, Ő még akkor is hű marad! A szentség minden kulcsfontosságával együtt, csak a szeretet és az elfogadás alapján tud megvalósulni a részünkről. Mert a válasz szeretetünk Isten szeretetére az, ami felépíti a mi gyakorlati szentségünket. (Pl Aki szereti és várja vissza az Úr Jézust, az önmagát megtisztítja!)  Ráadás az örök élet elnyeréséhez szükséges szentségünket Krisztus Jézus csodálatos személyében nyerhetjük el, nem a mi erőfeszítéseink alapján „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.” . De természetesen ehhez kapcsolódik/ ráépül a mi gyakorlatban megszerzett szentségünk. Tehát ennek is megvan a maga igen fontos szerepe! (Ezt csak azért hangsúlyoztam ki, hogy elejét vegyem a félreértéseknek. A Szentek közössége az a szentek közössége, tehát nem a szentség ellen volt a gondolatom.) Tehát zárásként megfogalmazhatom, az Istennel való kapcsolatunk ma jelenleg, hit által tud megvalósulni, aminek egyértelmű táptalaja az Isten felénk való szeretete és hűsége! Ami abban nyilvánul meg leginkább és elsősorban, hogy Isten szól hozzánk! Térben és időben megszólít a szentírás szavaival, és pozitív/igenlő reagálásra, kész az érdekünkben cselekedni.  

Köszönöm a figyelmedet. 

      

Az Önmegváltás útja járhatatlan út.

Münchhausen báró legendás "önkihúzása a mocsárból"
szobor Bodenwerder településen, Németországban.
Fotó: Kiala Camperat 

A törvény elrendelésének másik fő célja az volt, hogy Isten megmutassa, mivel az emberek bűnösek, saját erőfeszítésük által nem képesek igazzá tenni magukat. Minden ember természetében megvan az a hajlam, hogy függetlenné kíván válni Isten kegyelmétől és irgalmától. Már önmagában ez a vágy (az Istentől való függetlenség) egyszerre eredménye, és bizonyítéka is az ember bűnös állapotának, jóllehet a legtöbb ember ezt nem így fogja fel. Amikor tehát egy ember meggyőződik a saját bűnös állapotáról, az első reakciója az, hogy megpróbál valami módot keresni arra, hogy ebből a bajból kigyógyítsa, és bűntelenné tegye magát saját erőfeszítései által, anélkül hogy függeni kellene Isten kegyelmétől és irgalmától. Ez az oka annak, hogy a vallásos törvények, és szertartások, a nemzeti, vagy kulturális különbségektől függetlenül minden korban nagy vonzerőt jelentettek az emberek számára. Ezeknek a törvényeknek és szertartásoknak a megtartásával megkísérlik elhallgattatni a lelkiismeretük belső hangját, és megpróbálják saját erőfeszítéseik által igazzá tenni önmagukat. Pontosan ez volt sok vallásos izraelita reakciója is Mózes törvényére. Pál írja le Izrael fiainak ezt a kísérletét, amellyel saját igazságukat próbálták megteremteni.

Róma 10,3:

Mert Isten igazságát nem ismerve és az ő tulajdon igazságukat igyekezve érvényesíteni, Isten igazságának nem engedelmeskedtek!

Saját igazságuk megteremtésére irányuló kísérletük azt eredményezte, hogy Izrael nem tudta alávetni magát Istennek, és az Ő Igazságának!

Tévedésük fő oka tehát az emberi büszkeség volt: annak elutasítása, hogy alávessék magukat Istennek, és az a vágy, hogy függetlenek legyenek Isten kegyelmétől, és irgalmától.

Valahányszor azonban az emberek valóban készek arra, hogy szembesüljenek a tényekkel, és őszinték legyenek magukkal szemben, mindig kénytelenek elismerni, hogy vallási vagy erkölcsi törvények megtartásával soha nem sikerülhet önmagukat igazzá tenniük.

Róma 7,18-23-ban Pál egyes szám első személyben írja le ezt, mint olyan élményt, egykor ő maga is megtapasztalt, mikor a törvény megtartása által próbált igazzá lenni.

„Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó: mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, amelyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amit nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének mely az én tagjaimban van.”

 Ebben a részben Pál úgy beszél, mint aki az eszével őszintén elismeri, annak az életmódnak az igaz és kívánatos voltát, amelyet a törvény előír. De minél jobban küszködik, hogy megtegye, amit a törvény parancsol, annál inkább felismeri, hogy van a saját testi természetében egy másik törvény, egy másik erő, amely megállás nélkül hadakozik az elméje által elismert törvény ellen, amely meghiúsítja a legelszántabb, és le őszintébb erőfeszítéseit is, hogy a törvény megtartása által váljon igazzá. Ennek a belső konfliktusnak a lényegét a 21.vers fogalmazza meg:

 Róma 7,21: Megtalálom ezért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.

Ez nyilvánvaló paradoxon - mégis minden emberi tapasztalat ezt erősíti meg! Az ember soha nem ébred rá arra, hogy milyen rossz, amíg meg nem próbál igazán jó lenni! Akkor aztán minden arra irányuló próbálkozása, hogy jó legyen, csak még nyilvánvalóbbá teszi saját testi természetének reménytelen és gyógyíthatatlan bűnösségét, amellyel szemben minden próbálkozása és jó szándéka, teljesen hiábavaló. Lássuk meg tehát hogy a törvény elrendelésének a másik fő célja az volt, hogy ne pusztán azt mutassa meg az embereknek, hogy bűnösök, hanem azt is, hogy saját erőfeszítéseik által teljesen képtelenek a bűntől megszabadítani, és igazzá tenni magukat!

  Idézet Derek Prince tanításából.              

 /Ilona Horváth bejegyzése nyomán/

Köszönöm a figyelmeteket. 

Erről is beszélni szeretnék.

Mivel számtalan vélemény fogalmazódik meg szinte naponta (pró és kontra) hívők és nem hívők részéről egyaránt a kereszténységről, a kereszténységet képviselő kis és nagy gyülekezetekről valamint az azokat vezető pásztorokról. Ebből adódóan nem egyszer érintve van a Hit gyülekezete is, annak vezetőivel/szolgálóival.
Ezért noha nem elsőnek, de ismételten fontosnak tartom letisztázni.

Amennyiben ha bármi elmarasztalható vagy akár a gyülekezetem minden tagjáról annak vezetőiről felmerülne a felfoghatatlan legrosszabb is. Akkor sem változtatna azon a tényen, hogy én, itt Ismertem meg az Élő Isten. A mai napig törés mentesen ez a szellemi otthonom.

Ebből eredően pedig a kapcsolatom az Isten népével (teljes Eklézsia) és benne annak szerves részeként az én gyülekezetemmel/szellemi otthonommal (Hit Gyülekezete) nem bűn/tökéletesség alapú, hanem teljes mértékben és elsősorban a szeretet/hűség alapján áll, amihez szorosan hozzá tartozik a bizalom. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ezt a hozzáállást és szellemi szintet sokan a Krisztus testében, sajnálatosan sem nem értik, sem nem követik. De nem kell ennek így lennie. Mindenkinek adatott az a lehetőség, hogy a gyülekezeti és testvéri kapcsolatait, a szeretet, a bizalom és hűség alapján építse fel és rendezze el. Teljes szívből hiszem, hogy ez Isten kedvére való.

A témához kapcsolódik, a gyülekezetből való elmenetel. Itt is mindenkit szeretnék arra kérni, hogy az ilyen felvetést, rendkívül alaposan gondolja át, mert a legtöbb esetben az a tapasztalat, hogy e szándék sokkal inkább céltévesztés volt mintsem a Szent Szellem vezetése. Sokkal inkább a láthatókra nézés ösztönözte, mintsem a hit és Isten vezetése. De hangsúlyozom, igen ritkán van olyan is, amikor valóban Isten vezetése, hogy az ember gyülekezetet vált. Most nem olyan természetes okra gondolok, mint amikor valaki másik városba költözik, hiszen annak sokszor velejárója egy új közösség. Hanem konkrét vezetésre.

Megint egy másik kapcsolódó téma, a hívők közötti információáramlás, ezen belül pedig a pletyka, a rágalmak, a fél információk, a csúsztatások. Nyomatékosan hangsúlyozom, vigyázz a szívedre! Ne legyél ezekre nyitott, ne fogadd ezeket nyitott és kíváncsi fülekkel, mert megmérgezhet. Kikezdi és tönkreteszi a bizalmadat, (sátán ugyan ezt tette a kertben) és onnan már csak idő kérdése (ha Isten nem könyörül meg rajtad) hogy a gonosz célt ér, és megrabolja a hitedet és minden más kincset is, amit már megkaptál. Ne légy balga, ne bölcselkedjél felettébb, ne avatkozz téged nem érintő dologba, csak ha felismered az Úr akaratát benne.

Befejezésül, szeretném még megemlíteni, hogy sátán szereti a dolgokat összezavarni, a jót rossznak mondani és a rosszat jónak. Szereti a káosz, a bizonytalanság, és a felelem légkörét.

Igen ravaszul ügyködik, hogy a hívő ember szívéből kilopja, a nem hívő embertől pedig elzárja a hitet, amit Isten e jelenlegi világrendben fontosnak tart. Sátán az elmúlt évtizedekben is, számtalan hívőt és igen sok az evangéliumra nyitott, még világi embert tévesztett meg olyan videókkal, melyek célja nem más, mint a hit/a bizalom aláaknázása.

A leggyakoribb és leginkább félre értett videók azok, amelyek Isten látványos munkavégzését, a Szent Szellem érintéseinek hit által átvett, megnyilvánulásait keverik össze, okkult és nem Isten akaratában lévő erőbehatásokkal. Példa a Szent Szellem és a kundalini jóga szellemi erejének teljesen hibás összekeverése egy több éve készített videóban, és más hasonló anyagok. Tehát az a régi-régi keményszívű, Szent Szellem ellen igyekvő, vallásos farizeusi réteg, ma is jelen van, számtalan helyen. (De ők természetesen tele vannak jó szándékkal.)  Ebben a régebbi írásomban picit bővebben tárgyalom a témát.  Valamint itt is kitérek rá. Kattints ha érdekel.

 De szintén segíteni kell a világban lévő embertársainknak is, főleg ha rákérdeznek : „ mi történik nálatok amikor, videókban látom, hogy fetrengtek a földön, meg rohangáltok mint a dili bogyók, meg minden ilyesmi" Nem szabad nekünk az ilyen és hasonló kérdéseken kiakadni, maga a szentírás világossá teszi, hogy ezek a dolgok a világban bolondságok, mert nem látják az emberek, annak szellemi vetületeit.   

Egyetértek minden korrekt és józan vizsgálódással szükség van rá hogy ne legyünk se más, se magunk által megcsalatva. De azért a ló túloldalára se essünk át, mert azzal csak zűrzavart félelmet és bizonytalanságot okozunk a hívőkben. Valamint semmi képen ne kövessünk olyan embereket, akik a jót rossznak és a rosszat jónak mondják, mert nagyon nagy árat fizethetünk. Isten Szellemének munkáját lopják el tőlünk. Ezt pedig nem engedhetjük.

Sajnos létezik ördögi utánzása majdnem minden szent, Istentől való dolognak. De soha ne felejtsük el, ahol megjelenik egy utánzat, az csak azért történhet meg, mert van eredeti, van utánozható. Nekünk pedig ezt kell felismerni, és ragaszkodni hozzá.  Igen van, hamis nyelveken szólás. Van, nem a Szent Szellemtől való kézrátétel. Van, hamis prófétálás, vannak hamis erő megnyilvánulások. De mert ezek léteznek nem szabad az Igazi Istentől való ajándékoktól elfordulni, azokat félelem vagy vallásos, esetleg más előítéletek miatt ledegradálni és elvetni.    

Köszönöm a figyelmedet!   

UI:
Nemrég találkoztam egy videóval amelynek tartalma a gyülekezetben történő szellemi megnyilvánulásokat, pocskondiázza és teszi nevetség tárgyává. Igazán sajnálom, hogy 17 ezren látták, és a hozzászólásokból azt látom, hogy az emberek annyira, de annyira nem értenek semmit, hogy az már fájdalmas. Az, hogy bolondságnak tartják, Pál is utal rá, hiszen a szellemi dolgok bolondságok az érzéki embernek, a meg nem újult elme számára. „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.” De sokszor nem erről van szó, sokkal inkább az e világ fejedelmének remegése ez, és a gonoszságot jobban szerető emberek tudatos megnyilvánulása, Isten munkájával szemben.

Fontos megérteni, amit az Írás kijelent: „Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert.” „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.”

Ez Jézus Krisztusra utal, és azt mondja, hogy a szellemi igazságokat csak a Szentírás szavain keresztül, Jézussal személyes kapcsolatban érthetőek meg, ráadás tükör által homályosan látunk, a szellemi dolgok több területén.          

A vidám szív a házasságban is jó orvosság!

Avagy ne tedd tönkre azt, amit építeni szükséges.  

Az írás szerint a jókedv, a valós belűről fakadó vidámság, rendkívül jótékony hatású az ember egész személyiségére, szó szerint orvosságként hat. Tehát az élet minden területén remek energiaforrás. Azt pedig nem kell hangsúlyoznom, hogy az életünk egyik legfontosabb területe, mindenekelőtt a házasságunk. Ha házasságban élünk, akkor annak, mint központi forrásnak egyértelműen prioritási elsőbbsége van, ezt az elsőbbséget a biblia is támogatja.  Na de tudjuk, hogy a házasság, legalábbis a jó házasság nem késztermékként kerül az asztalra.

Ahogy szokták mondani a gondozott szemrevaló szép kert sem magától olyan, amilyen. A házasfelek igen professzionális módon megtanulták a közösen főzött „ebédjükért”, a másikat hibáztatni, ha annak íze, állaga, vagy netalán az egész, úgy ahogy van ehetetlen. A közösen főzés alatt azt értem, hogy a házasság milyenségéért, jó működéséért, elsősorban az azt alkotó felek a felelősek, ráadás a legtöbb esetben mindkét fél elég szépen kiveszi a részét. Na most, aki ennél a pontnál felkiált, hogy „álljunk csak meg!” a házasságom bármilyenségét ne varrd, az én nyakamba. Annak szeretném elmondani, hogy de pontosan, valamiképpen az eredmény a te vetéseid gyümölcse is, hiszen a megfeszítetlen romlott ó természettel nem csak a társad rendelkezik. Azt el tudom fogadni, hogy a keletkezett tűzhöz valószínűleg nem egyforma arányban hordtátok a rőzsét, és lehet az is hogy nem te gyújtottad meg végül is a tűzet. (számolni kell a generációs átkok valóságával is) De a két megfeszítetlen ó természet hosszú távú megnyilvánulásai, szinte garancia a részleges vagy a teljes tűzvésznek. Ezért tartom rendkívül találónak, Németh S. Judit gondolatát, miszerint: „a jó házasság titka, a két megfeszített ó természet”. A „felemás iga” helyzetére itt nem térnék ki, mivel annak sokrétűsége teljesen egyedi megbeszélést kíván, szinte minden esetben.   

De tovább is folytatnám, és kiemelnék egy rendkívül komoly, ám annál inkább figyelmen kívül hagyott problémaforrást. Ez pedig nem más, mint a másik fél megváltoztatni akarása a saját erőnkből. „tedd így, tedd úgy, így kellett volna, úgy kellett volna, stb. stb. (akinél ez, mérhető, hosszú távú eredmény hozott, természetesen úgy, hogy a társa EGÉSZSÉGES maradt, az kérem, írja meg nekem nagyon kíváncsi lennék rá)

Elismétlem ismét! A magunk erejéből történő, másik fél megváltoztatására irányuló törekvéseink, legtöbbször teljesen sikertelennek bizonyulnak, de ha érnénk is el rövidtávú eredményt a másik megjobbítása terén, azzal párhuzamosan valószínűleg testi és lelki betegségeket is elindítanánk az életében. (sajnos ezek, sokszor csak évek múlva kezdik megmutatni negatív gyümölcseiket.) De mi nem azért vagyunk, hogy a szövetséges társunk, leépüljön a környezetünkben a megfeszítetlen romlott természetünk és az azt támogató gonosz szellemek tevékenysége folytán. Amiről most beszélek nagyon komoly dolog. Ne bagatellizáld el. Nem véletlen látni rengeteg (még hívő emberek között is) válságban lévő, haldokló kapcsolatot. Ez nem Isten büntetése és felelőssége, ne rá akard fogni. Ez bizony a Te sarad, a Te sarad is. De teljes szívből hiszem, hogy van megoldás, és van rendbe hozási lehetőség is. Isten tud és akar életet lehelni oda, ahonnan te, akarva akaratlanul kiszorítottad. De tegyél a dolgok érdekében, ha nem akarsz egy fájdalmas tragédia részese lenni. Az első talán az, hogy ne érezd elsőszámú kötelességednek a társadat „jobbá” tenni. Ha még nem tűnt fel, e folyamatba csak szerencsétlenné és boldogtalanná teszed. Tedd elsőnek boldoggá! Nagy valószínűséggel más irányba is gyorsabban célt érsz. Érdemes átgondolni, hogy miként tudnám boldoggá tenni, mivel tudok a kedvében járni, mi az, ami megelégíti, ami energizálja, amiben mellé kell állnom, mi az amit vár, amit szeretne, amivel felemelhetem. Aminek az eredménye a boldogság az öröm a felszabadultság megjelenése. Tudom, ez nem megy rögtön, sokan azt sem tudják, leginkább a kommunikáció hiánya miatt, hogy mi a másik igénye, szüksége, vágya. Mi az, amit igazán szeret, mi az, amit kevésbé. Mi okoz neki örömet és mi nem.

E témában remek olvasnivaló Gary Chapman az 5 szeretetnyelv és más írásai.

      

A vidám, örömteli, természetes legbelülről jövő felszabadultság, a másikban való megnyugvás, nem csak a mézeshetek idejére szól. Ha mindenki teszi a maga jól felfogott részét, akkor ez végig tudja kísérni az házasságot, egy életen keresztül.

Tedd először boldoggá a társadat, ennek alapján már felépítheted azt is, hogy a jobbá tételi szándékaid célt érjenek. Csak megjegyzem, Isten velünk is így cselekedett. Az által, hogy elfogadott olyannak amilyenek vagyunk, és szeret! Ezzel boldoggá tett! Ez a boldogság az alapja a kapcsolatunknak! Ő Jó! Jó és szerető Isten! (Ha nem ilyennek látod, érdemes és szükséges változtatnod a benned kialakult Istenről alkotott véleményeden) Ő szó szerint mindent megtett és megtesz, annak érdekében, hogy a gyermekei boldogok legyenek, és ezen az alapon állva, ösztönöz arra, hogy vele vállvetve/együttműködve megértsd és akard azokat a változásokat, amiket ő szeretne látni az életedben. Mert noha igaz, hogy ahogy vagy úgy fogadott el, de sokkal jobban szeret, hogy abban az állapotban hagyjon, amiben rád talált.

Valahogy nekünk is így kell lennünk társunkkal az élet kegyelmében. Azzal, amivel mi tudjuk, (szabadon és őszintén) érdemes boldoggá tennünk, mert ez nyitja meg az ajtót arra, hogy együtt, közösen elérjük azokat a változásokat és eredményeket, amelyek a házasságunkat és a valósan megélt örömünket/boldogságunkat szolgálják.

Köszönöm a figyelmeteket.