hétfő, június 19, 2017

Isten erős és hatalmas!

Elszomorító, hogy még számos hívő is, valósabb erőt tulajdonit a sátánnak, mint a mindenható Istennek. Szándékosan nem a nagyobb, hanem a valósabb szót használtam. Mert noha hiszik, hogy Isten erősebb, de ennek tényét a múlthoz kötik, vagy kitolják a mennyei helyekre. Szeretném most egy kicsit más oldalról megközelíteni a szellemi ajándékok témáját, főleg a megszűnéselméletet elfogadó hívő testvéreim előtt. Az első, amit le akarok szögezni, ha valaki nekilát és a biblia első könyvétől kezdve a jelenések könyvéig, áttanulmányozza a bibliát, az emberi kultúrákat, és történéseket. Azt fogja tapasztalni, hogy mind az Ó mind az Új szövetség beszámol arról a tényről, hogy a természetfeletti jelen volt és van az emberek / népek életében. Jelen van, mégpedig a szellemvilág mindkét pólusát képviselve. Isten országa, és a bukott szellemvilág is a maga ezerarcúságával, mindig is befolyással bírt az emberi nemre. Hol gyengébben, hol erőteljesebben, de minden időben minden évszázadot felölelően, megállapíthatjuk ezt. Ezt a reális feltételezést, úgy gondolom, jogosan vehetem kiindulási pontnak, ami a jelenre is egyértelműen érvényes. Több mint egy évtizede, tudatosan kísérem figyelemmel az embereket ért, szellemi hatásokat, befolyásokat, és az ilyen irányú kapcsolattartásokat, mindkét oldalon. Megszámolni sem tudom hány videót és a témához kapcsolódó publikációt, tanulmányoztam át. Ezt csak azért említem meg, mert tisztelem az olvasót annyira, hogy ne hasra csapásra gondoljon, amikor a véleményemet olvassa. Azt is szeretném kiemelni, hogy konklúzióm, nem azért az ami, mert karizmatikus gyülekezetben ismertem meg az Úr Jézust, és lettem hívő ember. A szentírás igazságait amelyek, pró és kontra számolnak be a szellemi behatásokról, itt most nem részletezném. Ki mélyebben, ki kevésbé, de mindannyian tudjuk, miről beszélek. Figyelmemet most a jelenünkre szegezem, és mindjárt el is ismerem, hogy annyi zűrzavar és annyi visszaélés és annyi gonosznak látszó szellemi tevékenység veszi körül a hívő életet és a mindennapokat, hogy tényleg nem csodálkozom azon, hogy számos keresztény, lehetőleg sehogy, vagy ha mégis, akkor csak madártávlatból, és merev betűbe zárt, többnyire hagyományokra épülő teológiával közelítik meg ezt a szerintem igenis sarkalatos kérdést. Sarkalatos és valóban életbevágó, hogy mi hívő emberek, hogyan látjuk a természetfeletti kérdését a mindennapokban. Tájékoztatásul elmondom, napjainkra (tucatnyi videóval tudom alátámasztani) az okkult és démonikus kapcsolatokat igénybe vevő, ilyen szövetségeket vállalni akaró emberek, hatalmas léptekkel haladnak előre, és terjesztik és növelik, a gonoszság duzzadó táborát a környezetükben tudva/ vagy épp tudatlanul, és bukott, természetfeletti erőben járnak.
A keresztény oldalt megfigyelve, az a tapasztalat, hogy jelentős lemaradásban van Isten népe a legtöbb gyülekezetet érintve, leginkább pont ott, ahol bármi okból is, de nyílt ellenállás és érthetetlen elutasítás van, mind a démonológiával kapcsolatosan mind a szellemi ajándékok terén. Pedig kétségtelen, hogy ugyan az, az erő, ami rendelkezésre állt a kereszténység számára az első tanítványok kiküldésétől, ma is épp úgy rendelkezésre áll. Isten nem változik, és ahogyan támogatta az Ő népét / szolgáit, ma ugyan úgy ezt megteszi, illetve megtenné, ha hitetlenségünkkel és hagyományrendszerünk merevségében, és más bűneinkkel nem gátolnánk, és akadályoznánk ebbéli terveit. Mégis sokan még mindig, azon vitatkoznak, vannak e gonosz szellemek, létezik e valóban Istentől való nyelveken szólás, működhet e még Isten, mint csodatevő, és más hasonszőrű kérdésfelvetések.  Mintha készakarva, vagy félelemből, vagy téves, nem felülvizsgált teológiai látásból fakadóan, direktbe az ördög malmára hajtanák a vizet. Véleményem szerint ennek az egésznek a gyümölcseit figyelve, azt látom ez mögött is sátán ravaszsága áll. Hiszen az, amit Jézus kért a tanítványoktól, és amire az apostolok is felhívták a figyelmet, valamint, amit minden idők odaszánt hívői is többnyire igazoltak, tudni illik, hogy Isten erős, harcos és hadakozó Isten, akinek gyermekei Isten erejében járhatnak és hitük Isten erején nyugodhat. Mintha nem létezne. Mintha egy sarki bűvésznek, egy gurunak egy illuzionistának vagy a sötétségben mélyebben lévőknek, nagyobb szellemi erejük és jobb rálátásuk lenn a szellemi és pszichikai erőre, mint a keresztényeknek. Hát ez elszomorító, ugyan úgy mint az a kategória, aki az  Uram-uram körbe tartozik. Akiknek az Úr, azt kénytelen majd mondani, hogy nem ismertelek benneteket. Használták az Isten beszédét, használták a nevét, csodákat is tettetek, mégis ez mind igazából róluk szolt, ez mutatja leginkább, hogy nem voltak az Úr ismerői, (akkor nem maguknak éltek volna, keresztény köntösben forgolódva, világi mérték szerint élve.) és az Úr sem ismerte őket.
De ez a ló másik oldala, nekünk pedig a közepére kell ülnünk, így lehet stabilan előre lovagolva haladni. Azaz elfogadva az Isten Szellemének ma is munkálkodó hatalmas erejét, ami kész megnyilvánulni az ige igazságának megerősítőjeként. Mind a szellemi ajándékokban, mind a jövendő világ erő-megnyilvánulásaiban. Hívő emberként, Isten katonájaként, kész kell legyél arra, hogy Isten ha úgy látja jónak, egy csodában egy természetfeletti erő- megnyilvánulásban ott és úgy, és az felé használjon ahogyan az, az Ő dicsőségét szolgálja. Mi pedig ne akadályozzuk Őt hitetlenséggel, lázadással, kicsinyhitűséggel. Mert ilyen esetben, mint ahogy az meg is lett jegyezve egy alakalommal,

„Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket.”  És az újszövetségben: „Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.” Érdemes utána nézni, hányszor fedte meg Jézus a tanítványokat hitetlenség miatt. Sokkal többször mint azt gondolnánk.  

El kell végre fogadnunk, Isten elvárja, hogy gyermekei ne legyenek hitetlenek semmilyen területen, semmilyen akarata szerinti és jó gyümölcsű igazsággal szemben. Meg kell értenünk, hogy Isten jövőbeni terveit nem akadályozhatjuk erőtlenséggel, egy esetleges okkult vagy más negatív szellemű találkozásban/ csatában, akár saját magunkban, akár a világban kint. Az erőtlen keresztény, luxusát egyszerűen már nem engedhetjük meg, ha sikeresen akarjuk futni a hit pályáját.

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” Szeretettel kérdezem meg tőled: Megvilágosítottál? Részese lettél a Szent Szellemnek? Megízlelted az Isten jó beszédét? és a jövendő világ erőit? Azt is megízlelted? Miben mutatkozott ez meg? Be tudsz számolni erről? Vagy, sajnos nem. Nem, mert azok közé tartozol még, akik hite, nem Isten erején nyugszik, hanem Pál szavai szerint emberi bölcsességen.: „és az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”


Most akkor azt mondom, hogy akinek nincs Istennel megélt természetfeletti tapasztalata, soha nem mozgott még Isten akaratában és Isten vezetésében a Szent Szellem erejében, ezen a területen, akkor az, egy másodrangú keresztény? NEM! Nem ezt mondtam, nem is mondhatnám. De azt állítom, hogy Isten Szelleme és annak ereje nélkül, igen gyenge és vérszegény kereszténységet tud csak megélni az ilyen hívő. Ez pedig semmi képpen, nem Isten akarata. Főkként nem annak fényében, hogy a világban a sátán által félrevezetett, és Isten gyermekei ellen bármikor támadni kész sötét erők, egyértelműen egyre nyíltabban mutatkoznak, és a sátáni lázadó birodalom hierarchiájában legalulra bekapcsolódó negatív szellemi erővel töltekező emberek, abszolút nem tétlenek, hanem erőteljesen kiszolgálják sátán tervét. Amikor tanulmányozzuk a bibliában az Istennel együtt munkálkodó embereket, megfigyelhetjük, hogy alapjában véve, bátor, jellemes, és Isten erejét ismerő / felismerő, és ha kellett, azt szolgáló csatornák voltak. Lehet, hogy én többször voltam padlón mint te, az is meglehet, hogy a gyakorlati szolgálatokban is számos pofont kaptam és követtem el hibákat is, nem is egyet. De vélhetőleg jobban is ismerem a frontvonalat és a harc izzadságát is, ezáltal. Teljesen megvagyok győződve arról, hogy Istent nem dicsőíti, az erőtlenség, nem örül, ha valaki úgymond, csupán íróasztal keresztény. Krisztusnak jó vitézei vagyunk mindannyian. Az rendben van hogy nem mindenki tábornok, nem mindenki hadnagy. De mindenki aki hívő az katona is egyben. Egy katonától pedig elvárható a jó erőnlét, a fegyver és terep ismeret, és még sok minden más is. Nincs más lehetőség, ahogy haladunk előre a teljes délig, meg kell tanulni mint tananyagot az Isten erejében való járást is, még ha minden módon akadályozza is ezt a sátán. 
„Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” 
„Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.” Isten gyermekeinek nem elég csak a teológia, az írások ismerete, épp annyira szükséges hogy ismerjék Isten hatalmát, erejét, amellyel a törvényszegést fékezi és töri ebben a jelenvaló világban.   
  

Köszönöm a figyelmed.       


Nincsenek megjegyzések: