A játszom eszem, mentalitás.

Az írás azt mondja, hogy akinek sok bűne bocsájttatott meg, az jobban is szeret. Valószínűsíthető, hogy ez mindkét irányba, azaz vertikálisan és horizontálisan is hatni tud. Mivel nekem sok bűnöm nyert bocsánatot, azt találtam magamban, hogy a szeretetre és az irgalomra való képességem és érzékem, az átlagnál valóban erősebb. Ebből aztán az következik, hogy ha bármilyen területen, irgalmatlansággal és hideg szeretetlenséggel találkozom, akkor az hamar kiakaszt, és egyben megpróbál. Egy másik dolog, ami rendkívüli módon irritál és felbosszant, az a kevélység, a felfuvalkodottság. A játszom eszem, mentalitás. Ennél már csak az elszomorítóbb, hogy ez a másokat lesajnáló, lenéző, viszonyulás az egyházban, Isten népe között sem ismeretlen. Pedig ez nem más, mint nettó szeretetlenség és igen feltűnő pökhendiség. Az én, vagyok valaki gondolkozás (amivel semmi bajom, mert helyes) csak addig tud, értékében csillogni, ameddig nincs kárára a környezetének, és nem válik szeretetlen felfuvalkodottsággá. A fent hordom az orrom keresztény, senkinek nincs épülésére, a világban is visszataszító és így az általános evangelizálásnál is komoly akadályt jelent. Mind a természetes kapcsolatokban, de épp úgy, az online térben a lekezelő, felsőbbrendűséget árasztó kommunikáció igen nagy akadály tud lenni és igen visszataszító is. Az egyik ember a másiktól, bizony nagyon sok területen különbözik. De ez így van jól, és ennek tudatosítása után a másik tiszteletére is hangsúlyt kell fektetnünk. Ez alól, senkinek nincs felmentése. A keresztény élet, egyik formája sem alacsonyabb vagy magasabb rendű a másiknál. Mindnek megvan a maga szerepe funkciója és hatásköre. Az egyházban is rendkívül sok különbözőség fellelhető, amelyhez meg kell tanulnunk alkalmazkodni, az úr vezetésében. Az egység nem egyformaságot jelent, még csak nem is, mindenben egy gondolkozást. Bármilyen magasztos cél, és a hozzá kiválasztott út, akkor sem gyúrhatja az embereket egy nagy halmazzá, hiszen Isten nem véletlenül teremtet bennünket egyedi külsővel és belsővel. Megismételhetetlen és igen komplex létezést adva.     

 „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.”

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.”

„Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.”

„Megkövéredett szívüket elzárták, szájukkal kevélyen szólnak.”

„Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”

„Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. Aki megszólja atyjafiát, és aki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.”

Köszönöm a figyelmeteket.